2008. jún. 21.
osztrigás bojkott
hát eljöttünk az első szünetben - én majdnem elaludtam, még a mögöttem ülők harsány gurgulázó nevetése sem tudott felriasztani, legfeljebb ráébreszteni, hogy bizonyára eltévedtem, itt nem terem számomra babér, azaz műélvezet vagy nevetés, még a színpadról is csak fülsértő hangokat hallottam, ízléstelenségeket láttam - dehát lehet, hogy épp ezen kellett volna nekem is nevetni? egyáltalán mi ebben az "operett"? , ami ugyan nem kedvenc műfajom, de a maga nemében , ha jó, akkor kellemesen kikapcsol, sőt olykor elandalít. De Georges Feydeau szellemes, fordulatos, pergő szövege, a címlapon látható Heltay Jenő fordításában mintha teljesen el is tűnt volna, tényleg hova lett a legendás "jövök-megyek" szólam Gabrielle szájából (annak idején Törőcsik játszotta felejthetetlenül), mikor még bohózat maradt a bohózat. Nem tudom, hova fejlődik vagy süllyed tovább a darab a második résztől, lányommal egyetértően döntöttünk úgy a szünet elején, hogy hazamegyünk. Ifjabb ismerőseink utólértek, kis eszmecserére, kérdésemre, tetszik-e nekik az előadás, azt mondták, ők eleve nem várnak sokat, csak nevetni akarnak - még megfordult fejemben,hogy esetleg én visszamegyek velük, elszántabb lányom hazakísérése után, hiszen kiment az álmosság is a szememből egyből, mihelyt elhagytuk a "szórakoztató" előadás színhelyét, de aztán mégis itthon maradtam én is - s fel is lélegeztem megkönnyebbülten, hogy nem KELL ottmaradni.
hosszú (és színházrajongó) életemben ez volt második eset , hogy elmenekültem szünetben az előadás további viszontagságai elől. A Vígszinház kamaraszínházában, a Pesti-ben ment egy abszurdnak titulált magyar darab, a címe Szekrénybe zárt szerelem. Nos, én éreztem magam szekrénybezárva, úgy menekültem ki a szünetben a szabadba, mint a rab, aki szabadul. (pedig a nézőtéren felfedeztem Darvas Ivánt is - mondjuk ő nézőnek is nagyobb élmény volt, mint a többiek a színpadon. Nem sokkal előbb láttam az Egy őrült naplójában ugyanott, mármint a szinpadon! Az művészet volt, igazi, a javából!)
Lehet, hogy eleve úgy kellene menni ezekre az un. zenés nyári darabokra, hogy "na én most szórakozni, nevetni akarok" - azt hiszem az emberek többsége ezért is nevet olyan jókat, már rá van hangolva ...de ha egyszer nincs min...
Talán eleve el se kellene menni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése