2011. jún. 19.
vasárnapi szobafogoly gondolatok
egész nap itthon voltam! nem mozdultam ki a lakásból. lehűlt az idő, esett is, és nem volt kedvem... nem volt kedvem kimozdulni, de nem volt valami nagy kedvem itthon maradni se, sőt! ezt még egy nap biztos nem tenném meg! ezt az önként vállalt szoba (azaz lakás)fogságot.... magányt...
pedig ez nem is igazi magány (bár épp azt olvastam valahol, szöget is ütött a fejemben , amikor először olvastam, s aztán meg is találtam , hol: flora (magyar) blogjában, Gabriel Garcia-Mârqueztől, 100 év magányából az idézet, még a 70-es évekből (én is akkoriban olvastam, rám nem hatott annyira a legenddás könyv, de milyen érdekes - emlékszem - régi-, még egyetemről barátnémra és egyben a a bloggerina-kollegina egykori tanárára --- nagyon is) hát most rám is, ez a kiragadott idézet, tán témája miatt is, amire most már beértem:"
"A jó öregség titka nem más, mint tisztes egyezség megkötése a magánnyal."
Bár hiszem ezt az egyezséget én nem tudom megkötni!
Viszont, remélem, nem is kell... Mert remélem, - mint ma is tapasztaltam -, még ez se teljes magány, a négy fal között, amikor rádió vagy pláne a tévé bekapcsolva, s igy, ha virtuálisan, de itt vannak az emberek körülöttem. (igaz, pl. egy régi filmen , még régebbi korból Mensáros, Krencsey Mariann - még a mozdulataik is mások, mint a mostaniak....); meg aztán lányom fel-felhív telefonon... napközben többször is, ami a köztünk levő földrajzi távolságot - legalább is a beszélgetés idejére eliminálja, illetve felfüggeszti... emaileket is váltunk; sőt, kaptam egy nagyon kedves, és váratlan facebooküzenetet új facebookismerősömtől, s igy egyben blogolvasómtól, "a lépcsőházunkból", volt még pár likeolásom a facebookon, blogkommentjeim is voltak szép számmal, ami révén el-elbeszélgettem több kedves-figyelmes emberrel., olyanokkal , akik régi ismerőseim, de olyanokkal is, akiket csak a virtuális világban ismertem meg, gondolatainkra való reflektálás révén, ... de ne mondja senki, lekicsinylően, hogy ez "csak" "virtuális" valóság és nem valóságos kapcsolat; a gondolataink , érzéseink igen is valóságosak, és ezekre reflektálunk, hogy ne lenne ez "valóságos", és igazi kommunikáció, ha úgy tetszik: emberi kapcsolat...
de azért, ki kellene már menni az emberek közé... holnap akármilyen idő is lesz , meg is teszem...
egy nap fogság untig elég....
egy vasárnap...
igen, én mindig is jobban szerettem a forgalmas-mozgalmas hétköznapokat.
aliz2. ::
2011. jún. 19. 23:33 :: 2
komment
Kategóriák: naplószerűség, hétköz-
és ünnepnapok, vélemény ::
Címkék: elmelkedes, kapcsolatok, kommentek, kommunikacio, konyv, magany, oregseg
Egy nap szobafogság tíz évvel ezelőtt. Akkor még nem gondoltad, hogy sokkal több lakásfogság, "magány" vár rád tíz év múlva. Túlélted, túléltük, de a bizonytalanság és a félelem befészkelte magát az agyunkba és a szívünkbe. Vajon jön a negyedik...?
VálaszTörlésAzt, hogy fogjuk átvészelni?
Pont erre gondoltam!s gondolok..
TörlésS hiaba is vagyok beoltva..nem is kivankozom emberek koze. (Félek tőlük!:(