vannak olyan nehéz helyzetek, különösképp, ha aggodalmaskodó tipus vagy, (van ilyen egyáltalán? vagy inkább van, aki nem?) amikor - szerencsére - az aggodalmaskodás feleslegesnek bizonyul , nincs semmi baj, csak egy olyan körülmény, amire nem gondoltál... de az aggódó jelenben még ezt nem tudod, csak azt, hogy kiszárad a szád, járkálsz össze-vissza, kétségbeesetten, remegve, várod, hogy teljen az idő és megoldódjon, szerencsésen az a szituáció, ami aggodalmad okozta... később, mikor megoldódik, szerencsédre, fél óra elég hozzá, - egyből megkönnyebbülsz, felszabadulsz, bár még mindig kicsit el van gyengülve a lábad... de egyből megnyugszol és felderülsz... és eszedbe jut, hogy ne feledd el azt a felismerést, amire az aggodalmad közben gondoltál! Mert akkor nagyon tisztán átláttál valamit, amit amúgy nem. És az a lényegre világitott, arra ami fontos, arra, hogy mit kell(ene) tenned..., hogy a magad oldaláról ilyen szituációkat könnyebben elviselhess... azaz elkerülhess... Csak nem elfelejteni! és tenni az érdekében...
ja, és megróbálni nem aggódni, örökösen, feleslegesen...
aliz2. ::
2011. jún. 22. 2:25 :: 3
komment
Kategóriák: vélemény ::
Címkék: elmelkedes, eset, kapcsolatok, pszichologia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése