2021. június 22., kedd

FELISMERÉS (2011)

 

vannak olyan nehéz  helyzetek, különösképp, ha aggodalmaskodó tipus vagy, (van ilyen egyáltalán? vagy inkább van, aki nem?) amikor - szerencsére - az aggodalmaskodás feleslegesnek bizonyul , nincs semmi baj, csak egy olyan körülmény, amire nem gondoltál... de az aggódó jelenben még ezt nem tudod, csak azt, hogy kiszárad a szád, járkálsz össze-vissza, kétségbeesetten, remegve, várod, hogy teljen az idő és  megoldódjon, szerencsésen az a szituáció, ami aggodalmad okozta... később, mikor megoldódik, szerencsédre, fél óra elég hozzá, -  egyből megkönnyebbülsz, felszabadulsz, bár még mindig kicsit el van gyengülve a lábad... de egyből megnyugszol és felderülsz... és eszedbe jut, hogy ne feledd el azt a felismerést, amire  az aggodalmad közben gondoltál! Mert akkor nagyon tisztán átláttál valamit, amit amúgy nem. És az a lényegre világitott, arra ami fontos, arra, hogy mit kell(ene) tenned..., hogy a magad oldaláról ilyen szituációkat könnyebben elviselhess... azaz elkerülhess... Csak nem elfelejteni! és tenni az érdekében...

ja, és megróbálni nem aggódni, örökösen, feleslegesen...

 


aliz2. :: 2011. jún. 22. 2:25 :: 3 komment 
Kategóriák: 
vélemény :: Címkék: elmelkedesesetkapcsolatokpszichologia



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése