ÖREGEK ÉS FIATALOK ( 2011 )

 

öregek és fiatalok

Keleti Éva - (egykori) szinészek (egykori) remek fotósa - mondta a napokban, a tévében, hogy a szinészektől lehet megtanulni méltósággal viszonyulni az öregséghez..

Máthé Erzsi , a 84 éves szinésznő beszél arról, - kérdésre- , hogy (csak) addig akar élni, amig tud örülni a kék égnek és az orgonáknak, ha az ablakhoz megy... és amig rendet tud tartani maga körül - meg arról, hogy pár éve dijat alapitott szinháza, a Katona József Szinház  fiatal szinészei számára, hogy lássa őket örülni...

Molnár Piroska (66) - ő is "a nemzet szinésze" lett, immár, hasonló meggondolásból hasonlót tett; "Nagymama díjat" alapított a fiatal kaposvári szinészek támogatására (és terve , hogy majd aranydiplomája átvételekor, (az se soká lesz,) az egyetemistáknak is dijat alapit)

 jut eszembe, nem is "öregek" ők - nem öregednek... akiknek ilyen fontosak a fiatalok, akik az ő örömükben élnek, tükröződnek...

amíg tanítottam, és én is fiatalok közt voltam - én se éreztem az idő múlását - pedig az lett volna logikus - hiszen ők , a mindenkori tanítványok mindig fiatalok: 14-18 évesek voltak, maradtak (csak cserélődtek), tehát egyre nagyobb lett a korkülönbség köztünk, de mégis, valahogy megállt az idő...fölöttünk,  fölöttem is!... (meg is vádolt egy idősebb ismerősöm, hogy olyan vagyok, mintha olyan korú lennék, magam is, mint a tanitványaim : örök gimnazista-  ezt birálatnak szánta, de én nem tekinte(tte)m annak...), most már a régi tanítványaim is "öregszenek", a múltkor egy teljesen őszhajú egykori tanitvány köszönt rám az operettfesztiválon, a felsőbb sorból...,de  a régi hangján és mosolyával:"csókolom julika néni"... de csodajó érzés volt... mert egyszeriben ott termett a fiatalságunk is, köztünk, bennünk...

volt egy "atyai jóbarátom"... híres pesti ügyvéd, mindig odafigyelt rám, az ifjú és bohó "problémáimra"... (mit persze nem tekintett  ő se bohónak, mint én se , akkor)... apukámékkal egy házban laktak gyerekkorukban, s mesélte, hogy a pályaválasztásához nagyban hozzájárult, hogy ügyvéd nagyapám hatalmas s szép íróasztala nagyon megtetszett neki..., mikor játszottak a lakásban, s elképzelte, hogy akkor majd neki is olyan lehet... ) Gy.  "bácsit", én már bácsiként ismertem meg, de ő már a bemutatkozáskor megjegyezte, hogy ő csak kivülről öreg, de '"a szive fiatal".... az is volt, maradt,... emlékszem, évekkel később, a kislányommal is milyen sugárzó mosollyal, ifjú szivvel beszélgetett!...

tegnap  -bicikliztem épp nagyiramban, mert megint zárás előtt pár perccel, a boltba, mikor - hallom,  fentről kiált valaki nagyvidáman "csoko... szia!' felnézek, és látom, mosolyogva hadonász-integet le rám egy kisfiú, a legfelső emelet erkélyéről, a kis barátja mellette... ha jól láttam, gyereknapkor , a cukiban ismerkedtünk meg, elsős, akkor beszélgettünk először (és azt hittem, utoljára is - mert ők nem errefelé laknak)...., de van egy másik új kis barátom is, ő most fogja elkezdeni az iskolát, vele ebéd közben barátkoztunk össze... ő is  már jóismerősként mosolyogva, vidáman, közvetlen örömmel  üdvözöl mindig...: szia! (sic..., s egyből) (szerencsére..., majd az iskolában kezdik leszoktatni őt is róla...s húzni a falat...)

jó, hogy egy játszótér van előttünk... (a gyerekek sose tudnak zavarni -csak olykor a szüleik...)

egyre jobban szeretem a gyerekeket.... *

(és mindig meglepődök, de úgy tűnik, ez kölcsönös)

....

tudatosan nem pontos az idézet  Szabó Lőrinc Különbéke c. verséből: "egyre jobban kezdem szeretni a gyerekeket"...., amire pedig gondoltam, - mert az én mondatomba, mondandómba nem illik bele, hogy "kezdem"... mert én mindig is szerettem őket...:) - de most valahogy közelebb vannak, fura és paradox módon, mintha jobban hasonlitanánk egymásra...:)( átugorva  a közbülső -zavaró- generációkat)

aliz2. :: 2011. jún. 24. 4:26 :: 5 komment :: Címkék: elmelkedes, kapcsolatok, oregedes, szineszek, tevemusor, vers

1