2010. jún. 23.
archiválások
- és anyukád amúgy mivel tölti az idejét?
- archivál...
ezt válaszolta lányom a minap, amikor vendégségben voltak, férje rokonainál, akik egyébként az esküvőn láttak engem először (és eddig legalábbis utóljára)
a szó egy kicsit meghökkentett, pláne így hogy főtevékenységem meghatározásaként kaptam vissza lányom beszámolójából...
tulajdonképpen a blogirásaimra, meg a fotózásaimra - különös tekintettel a régi fotók beszkennelésére is gondolhatott a lányom, akinek kiskora óta egyébként gyűjtöm a publikálásait (a folyóiratokat, újságokat, lapokat, könyveket stb...) - korábban videofelvételeket, magnókazettákat... újabban bajban vagyok, mert a videó és a kazettás magnó is elavult )nem is működik már a mienk - digitalizálni kellene? ahhoz meg nem értek...
és hiába hallgathatom, meg akár utólag is, tegnap a "hangtárban" a Bartók Rádió (június 19-i) Irodalmi újságja kritikai rovatában lányom kritikáját, ahogy felolvassa - "elmenteni" nem tudom... (sőt ide se pontosan beéllítani az adás linkjét)
őt nem érdekli, a "konzerválás" - fotózni ezért nem is szeret pl. (Bár: ír - legfőképp , s akár tanulmányt, akár esszét, akár kritikát, akár regényt, novellát - mi más lenne az írás is, ha nem "rögzítés" ..., csak "priméren" és egyidőben...
a könyvhéten megvettem egy folyóiratot, (amit egyébként vidéken nem kapni), amiben benne volt lányom és férje közösen irt tudósitása egy olyan irodalmi eseménysorozatról, amin egyébként én is jelen voltam a hallgatóságban, sőt a fotózásában közre is működtem.) Vőm csodálkozva kérdezte, hogy megvettem? Persze, mondtam, hiszen gyűjtöm a lányom publikációit... erre ő kissé élcelődve... 3 éves kora óta?...
lehet, hogy anakronisztikus tehát nevetséges (donquihotei jelenség?) vagyok ezzel az "archiválással" ezzel a "menteni", rögzíteni akarással; hova, minek, kinek.. miért...?
mikor a jelent kellene élni...minél teljesebben
most 1969-nél tartok a régi naplóm "archiválásával", (újraolvasó-író) "blogosításával") , közben el-elnézem a régi fotóimat, azokon annyi vagyok, mint most a lányom: 25 éves(ek)...
és micsoda időelcsúszás... 40 év
az enyém egy letűnt világ, a szereplői is kopnak ki, el...
ha nem rögzitettem volna le, azt amit, ha nem lennének a fotók, el se hinném, hogy volt, hogy úgy volt, hogy az volt...
mi ez az egész , amin végigmegyünk, mi az, hogy jelen, mikor nincs is, mert minden múlásban van, és mégis eszeveszetten akarunk (akarok) belekapaszkodni abba, amibe nem lehet, mert természeténél fogva nem állhat meg, csakis múlhat...
igen , azt hiszem, ez a rögzíteni akarás egy állandó harc a maradandóságért - ami nincs...
az élet nem a maradandóságában érték, hanem éppen hogy a múlandóságában
de annál inkább élni kell(ene), és nem konzerválni....
........
közben épp egy fantasztikus filmet láttam: Örök lányok"... arról, hogy maradjunk azok, akik vagyunk, a múló idővel dacolva is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése