CSAK A JELEN SZÁMÍT 2011

 2011. jún. 27.

"csak a jelen számít" - mondta ... a múzeum őre

"csak a jelen számít" - mondja a múzeumőr, miután lenyeli az utolsó falat banánját, és nem érti, miért "zaklat  föl" engem az , hogy abba a terembe lépve majd fél évszázad óta először, 

ahol valaha, egyetemistaként, vizsgaidőszakokban , a Somogyi könyvtár  csendes olvasóterme volt... nagy asztalok, magas székek és könyvek halmazával, ahol még a kissé nyikorgó galérián is könyvek-könyvek - most meglepődök, megtorpanok,  mintha kisebbnek is látnám a termet, alacsonyabbnak is, s a könyves galéria sehol, ami még 45-50 éve megvolt, ő akkor csak 8 éves volt - mondja flegmán és vihogva  -de rosszul számol, hiszen később kiderül, hogy egyidős velem, pont 68 ő is,

, de úgy látszik az életszemlélet nem kor kérdése... és végül is, igaz, hogy a jelen a legfontosabb, csak ennek nem egy múzeumban kellene elhangoznia,  egy olyan kiállitáson, ahol régi , raktárból elővett festményeket állítanak ki, (a múzeum "múltbeli" anyagából - a falitábla ismertetése szerint),aminek cime:"ÉRTÉKÖRZÉS",ahol a festmények fél évszázadnál is régebbiek, a múltból vannak itt, ahol nem érti a múzeum őre,  aki a múlt értékeit örzi épp, hogy hogy lehet valakinek fontos a múlt (is)... Persze. az is lehet, hogy meg se nézte a falon levő festményeket, az évszámait biztos nem.....(amiken régebbi időket idéznek a dátumok, mint mikor itt olvasóterem volt),   mert akkor tudnia kellene, hogy nem csak a jelen fontos, hanem a múlt is, mert akkor ugyan miért őrzi, mint "értéket"...,

lecsillapitom magam itt, a múlt festményei , "értékei"közt sétálgatva

a padlóra letekintve, úgy tűnik, az még a régi, mintha a saját lábam nyomában járnék hát...

közben a múzeum őre telefon "ébreszti" földszinti kollegáját, s a hűtőből eltűnt szalámi felől érdeklődik!....:) - ez is szokatlan, mert ebben a teremben, olvasóterem korában még suttogni se nagyon illett... persze táplálkozni sem. Itt nem földi táplálékokkal foglalkoztunk.

jelzem, én most is, és nem "csak" a jelennel(!), de mit tegyek, nekem ez IS a jelen!!! ami elmúlt. És főleg, ami MÚLHATATLAN belőle. Itt van, a falakon... dacolva a múzeumőr  banános-szalámis  harsány jelenével is...

no nem számít, látok én itt kedves ismerős neveket is,  egykori  festőművésztanáromét, Erdélyi Miklósét, akihez általános iskolásként, majd kisgimnazistaként jártam rajzszakkörre, egyszer találkoztam is vele pár évre rá, Szegeden, a villamoson, (lehet, hogy épp a Somogyi könyvtárból jövet?) és össze is csapta a kezét, mikor megismert, hogy nahát, hogy én milyen tehetséges is voltam , miért is nem mentem festőnek...

nagy örömöm festménye a falon: 

 "Az élet folytatódik"... (persze nem teljesen mindegy, hogy hogyan... bár az valóban részletkérdés) - és egy múltbeli festmény is tud a jövőről is szólni... És a jövőhöz - a mostani jelenhez. Ami máris múlttá válik...

az épület még a régi ("klasszikus" )

 

aliz2. :: 2011. jún. 27. 15:07 :: 8 komment 
Kategóriák: kultúra :: Címkék: elmelkedes, kiallitas, muzeum, SZEGED