... 2008. junius 23
lányom kapott egy félig meddig hivatalos levelet, ami ezzel a (mellék)mondattal zárul: Makón van strand? gondolom ez a nagy hőség játszott főszerepet e kérdés megfogalmazásában. Mert hol is lehetne enyhet találni ilyen időkben...
hát Makón strand van(?), de inkább csak volt(!) működésképesen, valamikor nagyon is - de ez még inkább az én lánykoromban, meg anyám lánykorában volt... strandrajáró familia voltunk, még nagyanyám és testvérnénje is, hatalmas szalmakalapjaikban mindig hűségesen legyalogoltak a strandra, hogy ott egy nagy fa árnyékában egy padon foglalják el törzshelyüket, kipihenve a hosszú út meg életük fáradalmait, mi anyukámmal már biciklin közlekedtünk (de sokat nyaggattam otthon, hogy anyuuuanyuuu, menjünk már, menjünk már a strandra! - de hát neki el kellett előbb intézni a házi teendőit, hogy nyugodtan mehessünk, meg bepakolni, gondosan, elemózsiát is... hogy nyugodtan maradhassunk napnyugtáig... ) ... lett, van is un. melegfürdő, úszómedencével, élményfürdővel, - a város közepében, a betonon, - de az igazi, enyhet adó, "természetes", mégis csak a töltésen és erdőn túli, Maros parti volt... évszázados, (vihar előtt kissé félelmetesen) susogó fáival, tiszta, hűs levegőjével, a finom homokjával, a fakabinokkal, a jéghideg zuhannyal, s főleg a Maros vizével, mely folyt s folyik csendesen... amiben jókat lehetett úszni. Gyerekként pedig partján csöpögtető várat építeni, csuszdászni, az agyagból formálni szoborarcokat, vagy - a hévizi gyógyiszappal azonos értékű - Marosiszapot magunkra kenve játszani, tornázni, futkosni, jókat enni, összejönni kortársakkal, barátokkal, fiúkkal-lányokkal, ismerősökkel, persze rokonokkal is. Egyenletesen lebarnulni (csak úgy mellékesen, nem félve leégéstől, -ózonlyuktól -UVB sugárzástól (ami ma is 8,5 volt: "extrém erős") szúnyogtól, kullancstól - a folyó örvényeitől sem, mert tudtuk, hogy az elkerített strandon nincs veszély, akár át is lehetett úsznunk a folyót - hogy tovább maradhassunk a vízben. Ár ellen úszni! A parton olvasni, elmélázni, meditálni - vagy éppen beszélgetni, "társaséletet élni". Víz (az örök folyó), föld (homok), tűz (azaz a sütő Nap), levegő,(mindig friss, mindig mozgó, "szellős") tér (a határtalan, ránk boruló ég) - mind az 5 elem ott volt körülöttünk, velünk, bennünk - éltetőn. Nem csoda, hogy alig vártuk az első strandon tölthető napot, koranyáron, és késő őszig kihasználtunk minden ott tölthető időt. "Nyaralunk!" - mondta anyukám is , gyakran - családi szállóige lett belőle! - tudatosan hangsúlyozva, hogy nem kell sehova elmenni nekünk innen "nyaralni", megtehetjük itthon is, sőt...
én még Svájcban, a Thuni tó partján is - vendégüllátó rokonaim megrökönyödésére és sértődését is kiváltva -azt mondtam: szép-szép, de a mi Marosparti strandunk az igazi...
talán csak Nizzában, a tengerparton gondoltam - átmenetileg - másképp (mert azért a tenger - mégis csak tenger) (http://url2.blogter.hu/?post_id=275485 fotó)
idén május 1-én nosztalgiából kimentem egykori nagyszerű strandolásaim helyére, a Maros partra, ami most ápolt, gondozott, rendezett park - de nem strand! s ott a fürdést tiltó, megállító tábla a folyó partján.
Az "igazi" strand nekem már csak az emlékekben meg egy pár sárguló fotón van meg...
aliz2. :: 2008. jún. 23. 18:43 :: 4 komment :: Címkék: emlek, foto, MAKO
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése