AZ ÉLŐK HÁZÁBAN ( 2009 )

 

az élők házában

Ott mentem el a városszéli temető mellett. arra jártam. 6-ig, zárásig még maradt fél óra, gondoltam, betérek, már épp ideje, meglátogatni anyai nagyanyám nővéreit, a nagy-nagynéniket, Erzsi nénit és Aranka nénit, aki gyerekkorom élő szereplői voltak, de meg kellene keresnem a dédszüleimet is; Bárány Salamont és Ungár Irént, valamint Lővinger Salamont és Rosenfeld Jozefát is, ahogy a sírkövükre rá van vésve a nevük. Sosem láthattam őket, életben , csak itt a sírköveiket. - Temetőbe ritkán járok. Szegeden különösen ritkán. Mindig "kiesik" az utamból. És bár mindig készölök, de nehezen szánom rá magam... de most arra volt dolgom. ..

Bementem hát, a nyitott kapun. de két kutya elállta az utam, bár szeliden. Én viszont kisomfordáltam előlük gyáván - biztos, ami biztos, engem már harapott meg kutya, aki állítólag még soha, senkit... aztán a másik, lezárt kapu mögött megláttam a csöszt, békésen tett-vett. Hadonászásom nagynehezen észrevette, elém is jött, a másik kapuhoz. Nem értette, miért félek a kutyáktól. Öregek és szelidek is. Itt születtek. Érthető. A temetőben nyugalom, gyönyörű, zöldellő, dús, természeti környezet.

Egy sírkövön rögtön ismerős név bukkan elém, G.L.-é, valamikor még  Szeged belvárosi utcáin találkoztam vele, mindig mosolygott és barátságos volt, viharosan jókedvű, közvetlen. Őszintén érdeklődő. (valamelyik nap az unokája jött szembe velem, ugyanolyan kedvesen köszönt, ha kicsit visszafogottabban is.) H. Á. néni sírja is itt lehet valahol; mindig meglátogattam Szegeden jártamkor, aztán egyszer csak már nem ő lakott ott.. Nem is olyan rég még párisi útjáról tartott nekem érdekes élménybeszámolót... Itt lehet valahol Erzsi néni közelében ..., mert az egyik rokonáé is itt volt... de nem találom!

Hiába megyek előre, meg aztán jobbra, elszánt határozottsággal és céltudatossággal, -emlékezetem szerint amerre kell -,  elhárítva a csősz  segíteniakarását , mert "egyedül akarok menni", ill. "csak velük...", az én rokonaimmal, őseimmel...  De nem találom őket.  Azt meg igazán nem várhatom, hogy "elém jöjjenek"... Pedig érezhetnék, hogy itt vagyok valahol már a közelükben, feléjük tartok,  dehát ezt nem csak a temetőben lehet érezni talán, ha rájuk gondolunk..

nem is tudok róluk mint halottakra gondolni..., hogy mi van itt a föld alatt... Valahol máshol érzem, a kapcsolatot, ha érzem, nem a föld alatt. Hanem  a fűben, a fákban, a levegőben... szerte körülöttem..., ami nem "halott", HANEM NAGYON IS ÉLŐ.

nem hiába, a zsidó temető héber neve: "BÉT HAHAJIM" azaz "az élők háza" - az öröklété...

és visszafelé -a régi hagyomány szerint - ki kellene tépnem egy fűcsomót s  a hátam mögé dobni e szavakkal: "vejacicu keészev haszade " - "kisarjadnak a városból mint a mező füve" (Zsoltárok könyve )

Csak ne mondaná a csősz gyors kifelé jövet (mert mindjárt 6 óra), hogy alaposan vizsgáljam majd át magam, mert sok itt a kullancs, ő mindig tele van vele...

aliz2. :: 2009. jún. 19. 22:51 :: 5 komment :: Címkék: elet, eset, kapcsolatok, rokonok, SZEGED