egy szobor nyomában
a szobor, a halacskás kisfiúval, itt van a közelben, kicsit eldugott helyen - de eredetileg nem itt volt ...
lányom a közelbe járt bölcsődébe majd óvodába, és gyakran jártunk errefelé, mert itt laktak a kis játszótársai. volt egy csúszda, játszó"tér" gyanánt (azóta kertet csináltak belőle), de főleg a háztömb körül rohangáltak, bicikliztek, játszottak, adták elő a soros tévéjátékokat (rendőröset, üldözősest) üdvrivalgások, csatakiáltások közepette... és el-elrohangáltak a kisfiú szobor mellett, rá se hederítve, és én se a szobrot figyeltem, hanem őket, csak rémlett, hogy ismerős ez a szobor valahonnan, már láttam valahol, máshol.
aztán ideköltöztünk mi is a közelébe. mostanában nap mint nap elmegyek előtte. ma alaposabban is szemügyre vettem. igen nem lehet kétséges ez AZ a szobor... ami valaha a főtéren állt, és kell is lenni valami régi fotónak otthon, amin a szoborral vagyok lefotózva...
nosza csináltam az önkioldóval egyet magamról most, felidézve ezt a kósza emléket.:)
és otthon lázasan elkezdtem keresni azt a régi fotót. ami meg is lett:
s lám, valóban:
a kisfiúszobor ugyanaz
(csak a talapzata lett kisebb) - (meg a környezete más...)
de hova lett ez a szelidarcú, szerény, szolíd, jóhiszemű, rendes lányka, aki ott ül előtte...?!
mert ahogy elnézem ma azt az öregasszonyt, a nem öregedő kisfiúszobor mellett,
igazán nem találom benne... sehogyse azt a lányt... aki 55 évvel ezelőtt volt(am)(?)
Hová lett?
Hová lett(em)!
Jaj, Istenem....
aliz2. ::
2011. jún. 26. 1:18 :: 9
komment
Kategóriák: fotó ::
Címkék: emlekezes, fotok, oregedes, szobor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése