2011.junius 20
múlnak az évek, már 23. éve, nélküled, anyu.. és még mindig, sőt talán egyre jobban hiányzol... hogy van ez? most vagyok olyan idős, mint te ezen a közös képünkön, amit H. Laci csinált rólunk, átutazóban (már ő is elment azóta...) a fotón nézzük az ősi családi ház őskertjében a fotókat, amit polaroid gépével csinált rólunk (olyan kevés közös képünk van amúgy, utólag is köszönöm neki...),
és én most is nézem a képeket, de már egyedül... és én most olyan idősen, mint te vagy ezeken a képeken... úgyhogy így egyidősek lettünk... és azt hiszem, jobban megértelek, mint akkoriban... az ifjúság ér(t)etlenségével talán nem egészen (mint ahogy talán most engem se az én lányom... de úgy látszik ez egy elkerülhetetlenség.... bármennyire is küzdünk ellene... , hiszen mai fejjel meg én se értem teljesen azt a lányt , aki ifjan voltam..., és talán ő se értene engem a mostani lényemben... mindez az évek, az örök változás kikerülhetetlen csapdája lehet...)
de a szeretet mégis mindenen átível... s nem múlik...
most van a születésnapod..., amit már 23. éve nélküled ünneplek, amin nélküled ünneplek... egyre árvábban...
.......
nemrégiben volt az 50. érettségi találkozónk, emlékszem a tiédre, 1976-ban, én is ott voltam rajta, fiatal tanárként, az öreg alma materünkben; milyen távolinak tűnt az az idő, a ti időtök, hát eljött ez is, nekünk is... az osztálytársaim olyan szeretettel emlegettek, téged, "Dusi nénit"... így és úgy..., hogy lehet mondani, te is ott voltál, s nagyon elevenen, köztünk... és maradsz is, amíg csak tudunk emlékezni...
aliz2. :: 2011. jún. 20. 11:26 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: fotó :: Címkék: anyu, elmelkedes, emlekezes, fotok, kapcsolatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése