MŰVÉSZET ÉS MINDENNAPOK (2007)

 

művészet és mindennapok

A tegnapi napom előbb fejeztem be, mint gondoltam... (a mait meg  - emiatt is - korábban kezdtem.)

Most, hogy végiggondoltam a tegnapom, fura, de legemlékezetesebb eseményeként egy film maradt meg belőle. (Irtam is már róla (az alkotás csodáiról) az alice2 csodaországban -os blogomban (url2.blogter.hu az elérhetősége, jobb híján) , de ide a "mindennapok" feljegyzéseibe is ez kívánkozik!)

Mert a művészetben "csak" sűrítve van jelen a mi valóságunk. (a "csak" persze itt többet jelent! többletet)

Amikor 1970-ben árvízelőtti feszültségben élte a város mindennapjait - vártuk, mikor telepítenek ki (ill. kitelepitenek-e bennünket)...(később ez rájtaütésszerúen meg is történt)...értetlenül néztem egy fura fel-felbukkanó csoportot a felbolydult utcákon - mint valami nagyon odanemtartozót: a szegedi szinészekét. Mit keresnek ezek itt? - gondoltam.Ilyenkor... (Amúgy nagyon kedveltem őket, de ekkor annyira idegesitett a jelentétük. Eredetileg vendégszereplésre hívták őket, azonban az előadások elmaradtak a rendkivüli állapot miatt. De akkor miért nem mennek vissza Szegedre? - érthetetlen volt számomra, és felháborító. Fel volt dúlva a város. Minden épkézláb férfi a gátakat emelte. Homokzsákkal teli teherautók futkostak a Maros felé. Ők meg... sétálgattak. Mint valami idegen elem. Feleslegsek voltak - már-már arra világítottak rá a szememben, hogy mégsem létkérdés a művészet, amikor létkérdésről van szó -  hanem luxus. Egyszerűen irritáló volt a jelenlétük. Mit kerestek ezek itt? ... Nos..mostanában derült ki , az egyik akkori , itt lévő (akkor még ugyancsak) fiatal színész: Király Levente makói Páger Dijjal való kitüntetésekor, amikor felemlegette makai emlékeit, hogy őket akkor azért marasztalta a városvezetés abban a lehetetlen helyzetben, hogy jelenlétükkel nyugtassák a lakosságot: nincs is semmi baj.Hát engem éppen nem nyugtattak...

De azóta -az árvíz(ek) múltával - mégis csak visszállítottam a művészet fontosságába vetett hitemet. (Amúgy, mikor éjjel zörgettek az ablakon, hogy azonnal váltás fehérneművel, iratainkkal menjünk a sarkon álló buszhoz, amivel evakuálnak bennünket ( (hiába mentem ki még este az utcánk végében húzódó töltéshez, s látván a már domborodó Maros felületét, ami majd kibuggyant már a töltés öleléséből, - nyugtattak -még mindig- hogy nyugodtan menjek csak haza, s aludjunk is nyugodtan!) - épp valami szinházi közvetítést néztünk a tévéből... (mégis csak próbálván magunkra erőltetni némi nyugalmat?)

És tény: ez a tegnapi, tévében látott film, ért a legtöbbet a tegnapi napomból.

Mert nem "csak" film volt. Sűrített, megemelt "élet".

És a mindennapokat is meg kell emelni!

 

aliz2. :: 2007. jún. 17. 7:12 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: :: Címkék: emlek, film, muveszet, szineszek