2021. június 20., vasárnap

anyukám...

 anyukám.. távolodsz...

a temető közelebb jött, hogy megcsinálták az utat, már nem kell leszállni a döcögő vagy kátyúba ragadó  biciklimről..

de oda se mentem, nincs elég erőm hozzá, se testi. se lelki


de ma van a születésnapod!

hiába (lenne) a 113., már nem számolom éveid... tulajdonképpen

mióta átmentél valami örökbe

öröklétbe?

remélem!


halálod utáni években, tudom, itt voltál a közelemben és segítettél is, élni, túlélni.

és most is sokat s sokszor álmodom még rólad, bár mindig a végén valahogy eltűnsz, újra és újra elveszitelek


mert ez a valóság: a veszteség

de az is , hogy bármikor megidézhető vagy!


ideig-óráig, percekre...


Dusi mama voltál négy évig, a lányomé, unokádé

most én Juli mama lettem, lányom-unokád fiáé, akit te már nem ismerhettél meg persze!

de biztos odaát is örülsz neki, remélem...igy van,,

mert igy nem halunk meg!

a gyerekeink által...


valahol...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése