Már hatodszorra! Nálunk. Egy kisvárosban. De hol is lenne? (Van itt a környéken egy un. "operettfalu" is.) Az operett nem kifejezetten városi műfaj. Avítt. S a vidék mindig elmarad... Mindig jobban őrzi a múltat. (Nem egy időt élünk a világban sem. Vannak még "primitívebb társadalmai" is a földgolyónak. A földrajzi fekvés olykor időbeli meghatározottság is.)
Meg életkortól is függhet az operetthez való viszony. Az öregek (ők is a múlt emberei persze, nagyjából) inkább kedvelik ezt a bódító, ringató, giccs-világot.
Engem sokáig távoltartott. A musical, az igen! Arra rögtön "rákattantam", hogy stílszerű legyek a szóhasználatban. Nálunk még azt se nagyon tudták mi a musical, nagybátyám jóvoltából, nyugati nyaralásaim alkalmával, én már fel voltam ezekkel töltődve, jócskán.
Aztán a Hair, a Jesus Christ Superstar is már akkor volt meg nekem nagylemezen (szintén egy külföldi rokon ajándékozó jóvoltából), mikor itt még kapni (hallani se nagyon) lehetett...
De operett? Azt lenéztük bizony. Voltak ugyan kellemes dallamok. Egy-egy dal. De három felvonáson nézni is a giccsparádét?! Azt már nem!
Mígnem, hogy ki lett találva nálunk ez a fesztivál, itt, pár lépésre a lakásunktól, egy ragyogó szabadtéri szinpadon (ami a hiresneves szegedivel is vetekszik), és eddig teljesen, most meg (szinte) ingyen... rászoktam. No nem szenvedélyesen, csöppet sem "függés"-ként. Ott még nem tartok, hogy első nap közelharcot vívjak a jegyért... (jut belőle később is...), de többnyire elmegyek. Andalogni. "Kikapcsolódni". Amit amúgy oly ritkán teszek..., mert a művészetben is többnyire azt kedvelem, ami "bekapcsol". Pedig talán ez is kell. Elengedni magunkat, ringatózni, friss levegőt szívni. Örülni. Mások örömének is. Hiszen oly hálás a mi vidéki közönségünk! A színészek is szeretik... Itt, ilyenkor mindenki szeret mindenkit. A polgármester is, mintegy ajándékként nyújtja át ("képvselőtársaival") ezeket az esteket. (Remélem azért nem a "panem et circenses" - ből a cirkuszt felelevenitve.... (A kenyérrel úgyis mintha újabban kezdenének bajok lenni...)
Tegnap még lányom is rászánta magát, hogy - szakítva eddigi távolmaradásaival, vizsgaidőszaki megfontolásokkal - eljön. Sőt a vőlegénye is. Igaz, a második részt ott kellett hagyni buszmenetrend miatt. Pedig jobb lett a vége a darabnak! Mint az eleje. --- De mindegy is, nyár van, legyünk könnyedek, önfeledtek! Operettfesztiválozzunk! Még hátra van kettő! - Aztán meg jöhet a "Makói Muzsika". Abban már musical is! Meg operaáriák! Meg dixi! Amit csak akartok...
Igy mulatunk mi.... Hm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése