Tegnap akkora eső volt, hogy most először az operettfesztiváljaink történetében - egyértelműen "esőnap"ra azaz mára tolódott a Nagymama c. előadás. Azért nem írom, hogy operett, mert ez viszont nem egyértelmű, eredetileg Csiky Gergely nem zenés darabnak szánta ui. És olyan színésznők alakításában láthattuk a "nagymamát", mint Berkí Lili, Dayka Margit, Tolnay Klári. Mégha csak tévében is. Lányom ezért is húzódozott, illetve nem sajnálta, hogy nem tud eljönni, vissza kellett mennie Szegedre. (Bár, ha akart volna , az előadásra visszaért volna, de nem akart) Igy aztán üres volt egy szék mellettem. Ezen kívül is akadt pár üres szék... A második részben még több. Pl. a mellettem levő házaspár, óvodásorú gyerekükkel jobbnak látták lelépni. A gyerek amúgy az első részben külön előadást tartott. De többnyire el akarta hagyni a helyszínt, ("sétáljunk"- s ennek hangot is adott.) (Én 3 éves lányom egy emlékezetes bekiabálása óta -Szécsi Margit irodalmi estjén- még évekig nem mertem nyilvános előadásra vinni. De újabban a szülők se zavartatják nagyon magukat, ha gyermekük zavaróan viselkedik. Sőt a felnőttek se! Mögöttem egy férfi fennhangon nyugodtan telefonált pl, az előadás közben! Nevetni meg többen akkor nevettek, s elég ormótlanul, amikor semmi nem indokolta a színpadon. Legalább is szerintem... Persze, az is lehet, hogy én reagálok rosszul... Mondta is lányom, még mielőtt elindultam, a mobilba, hogy "mulass jól" . Nahiszen; én és a "mulatás"! jellemző, hogy az első rész végén - nem hogy nem nevettem - hanem sirtam. Meghatottságomban. Amikor a magát árvának hivő unoka rátalál a nagymamájára. Különben is, nekem maga ez a szó, hogy "nagymama" - már elég ahhoz, hogy meghatódjam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése