2021. június 13., vasárnap

SÍRÓ FIÚK (2008)

 2008. junius 13

két fiú áll szemben egymással az ételbár biciklitárolójában, ami felé tartok én is - feltűnően szomorú az arcuk, azé is , aki hallgat, (őt látásból ismerem, nem láttam még ilyennek) s azé is, főleg, akit hallgat. mellettük elmentemben megüti a fülem a mondatfoszlány: "...össze-vissza- csajoztak...és akkor jöttem be a képbe én"... de aztán... 2 epizód közt rászedett vigaszként... kieshetett... egy lányzó kegyeiből... olyan dejavue érzésem van, pár héttel ezelőtt, a távolsági buszra várva a szegedi buszállomáson, a padon, mellettem , de háttal nekem, egy másik (?) vékony fiú, kicsit idősebb, masszívabb társának panaszkodott vég nélkül (míg nem jött a buszunk) ... nem lehet , hogy ugyanez a fiú?! - szintén otthagyták, s olyan megrázó volt, mikor az idősebb próbálta lebeszélni a panaszkodó fiatalabbat a csalfa lányról: de hiszen olyan bunkó az a lány , akiért még mindig odavan, hát igen, sóhajt emez: én is bunkó vagyok, ezért illettünk olyan jól össze... mit lehet erre mondani... szegény fiú... szegény fiúk... a mostani, az ételbár előtti, épp odatart, előttem megy fel a lépcsőn, a szomszéd asztalnál ül, a szemét törölgeti, a mobilját nézegeti,... én már megebédeltem, ő még mindig a mobiljával van elfoglalva, meg a szemével, bár ott van előtte a milánói makarónival púpozott tál, nem sok hiányzik belőle, a mobilját nyomogatja, talán smsezik valakinek?, nem bírom ki, ahogy elmegyek mögötte a tálcámmal, hogy oda ne pislantsak a háta mögül elmentemben; hát egy lányarc vigyorog szélesen, vásottan a mobilról a szemét törölgető, étvágytalan fiúra...

nem mondom, hogy elégtételt éreznék, az évszázadokig hasonló helyzetekben sínylődő női nem nevében (eddig mégis csak az volt az általánosabb, hogy elhagyott lányok panaszkodnak barátnőiknek)- s különben sem szívesen állnék csapodár lányok pártjára (csapodár férfiakéra sem persze, mert mintha korábban ez esetben is egy fiú bánt volna el hasonlóképp e lánnyal) de azért mégis... csak megfordult végre valami, hátha következő lépcsőfokon kialakul valami normális, egészséges egyensúly a két nem közt, a hűség, az egymás iránti kölcsönös felelősségteljesség jegyében - szimmetrikus kapcsolatokban. Valamiféle normális középútja az egyenjogúságnak.

hátha...

aliz2. :: 2008. jún. 13. 23:26 :: 3 komment :: Címkék: elmelkedes, eset

5 megjegyzés:

  1. 1. évi :
    2008. 06. 14. 23:19
    Mostanában valahogy több sírós fiút látok,mint lányt,nem tudom miért....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez az! épp erről írtam én is! mint érdekes fordulatról...

      Törlés
    2. mila
      megszokni. Nőiesedik a társadalom, nem hiszem, hogy így a jó. Igen, azt az egyensúlyt nagyon meg kéne találni!
      Hátha...

      Törlés
  2. A szerencse forgandó...
    Hol én szakítottam, hol velem szakítottak.
    Tanultuk az életet.
    Tanuljuk az életet.

    VálaszTörlés
  3. Erdekes...nalam csak úgy elmúltak...

    VálaszTörlés