holmik
Tegnap is meg tegnapelőtt is költöztünk ki a kollégiumból. (Azaz a lányom , én meg segitettem neki.) És még holnap is fogunk...
A holmik még a sporttáskában, bőröndökben sorakoznak. Nem is igen tudnánk hova rakni a tartalmát. Igy egyelőre jobban elférnek, a kicsi de tele lakásban. Valahogy majd helyet kell csinálni nekik.
Nekem még a valódi költözésünk óta is vannak felnyitatlan dobozaim. (Pedig valószínű az egyikben rejlik - a már talonba tett - nagy orosz magyar szótáram, amit viszont elő kell kotornom hamarosan egy műforditáshoz - mégiscsak....)
Selejtezni kéne bátrabban... De mihelyt megteszi az ember, kiderül hamarosan, hogy olyasmivel tette, amire mégiscsak szüksége lenne.... A dolgok különben viszont szeretnek halmozódni... S talán mégsem kellene hozzájuk annyira ragaszkodni.
Feleslegessé vált ruhákat szoktam már vinni családsegitőbe, Máltai szeretetszolgálathoz stb...
Egész falakat beboritó mennyezetig érő könyvespolcrendszerünk csináltatása előtt -mikor még reménytelennek látszott könyveink elhelyezése az új de jóval kisebb lakásunkban - még odáig is vetemedtem, hogy némiképp feleslegesnek tűnő "kinőtt"(?) könyveket vittem potom áron antikváriumba, majd inkább ajándékoztam ismerős kisgyerekeknek, mint ahogy a lányom kinőtt ruháit is... (De meg is bántam...)
Ott a baj, hogy mindenhez kötődünk. Érzelmileg. Pedig tárgyakhoz nem szabadna. De ott az a rengeteg jegyzet, írás ami mégiscsak szellemi (és egyedi)! Fontos! Nekem fontos. Persze újabban a számítógép tárolója sokat segit, s az ráadásul rendszerezni is tud. (A papirok (kéziratok) ilymódon újabban annyira már nem szaporodnak. (Legfeljebb, ha kinyomtatjuk.)
Holmik. Hol- mik. Mi mindenek! Vajon mindre szükség van? S főleg tudjuk-e megfelelően a "gondjukat viselni"? S nem kezdenek-e ők uralni minket?
Egyszer Pécsett láttam egy hajléktalant, ült egy nagy kuka előtti padon, valamit evett, furán elégedett arccal, aztán fogta magát és lefeküdt a padra. S már édesdeden aludt is. Nem volt semmije. Csak az élete.
Jaj, dehogyis irigylem! Sőt! Csak elgondolkoztatott...
aliz2. ::
2007. jún. 29. 6:44 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák:
:: Címkék: elmelkedes, mult
A feleslegessé vált ruhákról beszélve eszembe jutattad a ruháid.
VálaszTörlésMegfigyeltem a képeiden, hogy nagyon fiatalosak a tieid, nekem tetsznenek.
nekem is! (valaki elmesélte, hogy úgy ismert meg először, hogy feltúnt neki milyen harmonikusan öltözöm... igen arra mindig vigyáztam!) de hogy fiatalosak-e? biztos már régiek? remélem, azárt nem koromat meghazudtolóan! :) (pojáca nem szeretnék lenni:)
TörlésNem a korodat meghazudtolóan, hanem harmonikusan, ahogy mondták már neked mások is. Ebben benne van az is, hogy fiatalosan harmonikusan. Na, most aztán ezt jól elmagyaráztam.:)
Törlés