ÖSSZETÉVESZTENEK (2007)

 

összetévesztenek!

Ma az Önkormányzatra mentem a fotóimért, melyek ki voltak állítva a Városháza Galériájában, közben valami átszervezés történt, és az illetékes szervező nem volt jelen, felhívták telefonon ezért, s hallom ám: "T. néni jött a fotókért". Hadonászok kézzel-lábbal:  "Én nem T. néni vagyok, hanem ...."

Nem először  tévesztenek össze vele. Már kezdem megszokni. Nem zavar. Csak mosolygok rajta.

Általános iskolai gyerkőcök úton-útfélen sorozatban rámköszönnek, igy: "Csókolom  T. néni!" Rajzot tanít ugyanis, s nem is akárhogy. Volt olyan is, hogy nekem gratuláltak helyette a tanítványai razpályázaton elért sikereiért. Képzőművészből íróvá avanzsált, diszpolgár. Mindezideig a Művésztelep vezetője. A helyi kulturális, néprajzi folyóirat szerkesztője. Tulajdonképpen igazán megtisztelő kitüntetés, hogy összetévesztenek vele.

De attól tartok őt nem  velem...

Nem is baj!

Egyszer, mikor még - általános iskolásként - a kerámia szakkörébe járt a lányom, aki iránti anyai odaadásom nem tudhattam, tán nem is akarhattam leplezni, meg is jegyezte malíciózusan egy elérzékenyült pillanatomra: "Hát igen, ő a te egyetlen életműved."

Igen. Valóban. És joggal vagyok - ma is - büszke rá!

(De azért talán emellett csinálhatnék még ezt-azt én is.)

 (Hogy ne lehessen olyan zsenáns ez az összetévesztés (összevetés?) senkinek.) 

 

aliz2. :: 2007. jún. 15. 20:25 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: :: Címkék: elmelkedes, epizod