"NYUGDIJAS RÁÉR!"? (2010)

 ki van számítva az időm, el akarom érni azt a buszt, amivel ha bemegyek Szegedre, a Mars térre, onnan még átérek az Indóház térre, a pályaudvarra, az Intercityhez, amivel érkezik lányom Pestről, meg még elszaladnék előtte boltba is friss dolgokat vásárolni, mikor rájövök, hogy 15-e van, s az előjegyzési naptáram szerint nyugdíj nap.

nosza elrohanok hát a postára - hiszen mire visszaérnénk este Makóra, már rég bezárt...

hosszú sor áll az egyetlen ablaknál, ami nyitva a pénzfelvételhez. Előttem páran, haladunk is, de aztán , leáll minden. Megáll az idő. előttem egy nő kedélyesen diskurálgat a postáskisasszonnyal,valami újfajta nyereményjátékról, aztán megszólal a táskájában valami furcsa gyerekordítás, kiveszi forrását, egy mobilt, és nyugodtan, nem zavartatva magát - pedig már vagy 10-en állunk mögötte, el kezd rajta telefonálni, másik kezében csekk(ek?) , Sok van még? - szólalok meg mögötte igazán halkan és udvariasan, inkább csak érdeklődve, (nem véletlenül , épp az "erőszakmentes kommunikációról" tanulmányozok egy könyvet otthon) - hiszen ha ha sok csekkje van még, és ha ráadásul banki ügyletet is intéz, akkor nincs értelme várnom tovább - gondolom. De nem kapok egyenes választ. A postáskisasszony miközben ezreseket számol, rákérdez, mi van, mire a nő, kifejti, hogy semmi különös, csak türelmetlenkedek. Pedig nem is! Csak választ szerettem volna kapni arra, amit kérdeztem! Node arra nem kapok. Helyette arra a nemkérdésemre viszont igen, hogy nyugdíjas létemre ráérek. (én jobban tudom, hogy nem, pláne ebben az adott, konkrét helyzetben, node ez őt nyilván nem érdekli), egyszerűbb elővenni a sztereotíp, általánosító közhelyet. (pedig ő is már nyugdíj körül lehet, a férje meg pont évfolyamtársam volt a gimiben - tehát már ő biztos nyugdíjas...) És azt is kifejti, hogy nagyon csodálkozik rajtam , hogy "tanár létemre"... stb... (érdekes most már nem is a nyugdíjasságom, hanem egy másik sztereotípiát léptet elő) Csak tudnám, miért, honnan ez az automatikus, sztereotíp, zsigeri ítélkezés - támadás? Miért ez a sértegetés... meg is kérdem tőle, amit persze tagad..., mintha szabadkozna is már, de aztán meg az eddig amúgy kedves postáskisasszony köt belém, hogy írjam alá rendesen, olvashatóan a nevem a nyugdíjszelvényre, mert őt így megbüntetik, hogy az utónevem nem írom ki végig, csak úgy elnagyolva az utolsó betűket - micsoda dolog ez, írjam le újra - köti az ebet a karóhoz... meg még rám akar tukmálni egy ajánlatot, hogy váltsak postai nyugdíjszámlát, hogy mér? nézek rá a prospektusra, amit nekem ad, rajta egy édelgőn mosolygó szőke nyugdíjas(?) nővel, aki odavan, mert a postás, miközben hozza a nyugdíját illetve egy részét (mert a felénél többet nem hozhat ki a számláról(!) de még a haját is megdicséri. No ez nálam kizárt lenne... másrészt több mint a felét szoktam otthagyni a postán a nyugdíjamnak a csekkbefizetésekre (rezsire). Persze nem sokat egyszerre, - az túl nagy megrázkódtatás lenne- hanem inkább apránként - hiszen nyugdíjas - ráér.... sorban állni... Az a kedvenc időtöltése...