június 12
valamelyik este a tévében (azt hiszem a Kulissza.c. műsorban) egy tiszta arc és hang magára vonta a figyelmem. Korábban nem is annyira, de épp arról volt szó a műsorban is, hogy -mások szerint is -mostanában megváltozott, a költészete, u.n.objektiv költő volt, s most egyszeriben szubjektiv - lett. Örök -elvi- vivódásom témája és megszenvedett gyakorlata! Jó látni-hallani egyfajta önigazolásként is... , meg azt is, hogy az ironia nem mindenkinek központi kategória (nem csak én helytelenitettem ám, a mostanában olvasott Ken Wilber is rosszallja, hogy központi kategória lett a post modernban - s most , lám ez a -még mindig fiatalnak számító - költőnő: Szabó T. Anna is, vállalja az idillt is, akár még akkor is, ha a kritikusok számonkérnék rajta az iróniát. De milyen jól teszi, hogy vezére bensőjéből vezérli..., milyen bensőséges és igaz a hangja!,
Azt hiszem az anyaság érzelmeit nem fogalmazták meg mostanában ilyen összetetten..., mint ő; ebben a műsorban ezek a sorai fogtak meg igazán (És újra szól):
(Jaj, két fiaim: karom, ölelésem,
siető lábam, otthonos ölem –)
nélkülük egész nem vagyok egészen,
de ők egészek lesznek nélkülem.
.......................................................(nemrégiben, még, pedig, jut eszembe, erre a versére figyelhettem föl - másik oldalról, (a kisgyerekéről) a mostani pandantja-ként):Elhagy
milyen bonyolult, és mégis szép, és kerek - így
Ki kit hagy el hát? ki a függetlenebb? egész-ebb?
de hát jobb is így, ha már úgy is el kell hagynia a szülőnek a gyerekét, idővel - mert "ez az élet rendje" , akkor legyen is a gyerek "egész" nélküle ... (nincs is itt ellentmondás, csak más aspektus és kiegészítés)
csak ezt a "nélkülüknemvagyokegészen"-t nehéz, sokszor nehéz megélni... az "őkegészekleszneknélkülem" biztató érzése mellett
Nagyon szeretem Szabó T. Annát. Talán nem is a költői énjét (nem ismerem eléggé erről az oldaláról) A Lyukasórában kedveltem meg, évekkel ezelőtt, aztán jött a Verslavina, azt is imádtam! Mostanában a FB-on szinte naponta olvasom. (Dragománt is) A költészet napi sétáját a Fiumei úti sírkertben végigélveztem áprilisban. Olyan természetes, okos, érző és igazi.
VálaszTörlésNo és az arca is olyan, mint belül az Ember.
épp most jelent meg egy interjú vele, "https://welovebudapest.com/cikk/2021/6/14/latnivalok-es-kultura-most-tartunk-ott-hogy-felnott-egy-egesz-noi-generacio-amelynek-van-hangja-interju-szabo-t-annaval?fbclid=IwAR3ZX6PYhHvHW1haaNcaL53nEsgwQ-6xipyBSwc3khpwEnEyuby82tlMBcU
VálaszTörlésKöszönöm, elolvastam. :)
Törlés