MAKÓINAK LENNI, VÁNDORSZINÉSZNEK...(2008)

 Este Szabin nők elrablása az otthonunktól pár lépésre lévő Hagymaház mögötti szabadtéri színpadon...  operettfesztiválozunk, s már 7. éve, ahogy halljuk - 2x7éve- polgármesterünk beköszöntőjében, s nem csak egy hétnyi  operettprogram vár ránk, hanem szinte már "Makói nyár"-ról beszélhetünk, augusztusban "Makói muzsika", augusztus 20 körül is visszatérő (zenei, képzőművészeti) rendezvények, s immár 3000 makóival néz örömmel szemben a kibővített, lelátós szabadtérin, s némi büszkeséggel sorolja, mi mindenért jó érzés - mostanában- makóinak lenni;  a művészeti általános iskolások balettcsoportja országos első lett, meg a futballcsapat, kézilabdacsapat is benne van az élvonalban, és a közeljövő bíztató tervei a jővőre nézve: 2010-re az autópálya kiépül, turisztikai központ lehetünk, a fürdőkomplexum is ki fog épülni... Jaj de jó, akkor csak nem költözök el... ha lesz autópálya és elterelik a forgalmat, pár perc alatt úgyis Szegeden lehet lenni...

délután  - pakolás közben - előbukkant az elsős gimnazista irodalmi munkafüzetem, s abban egy fogalmazási házifeladat, ezzel a címmel:

"Mit tehetnék én városunk fellendüléséért"  (1958. február 12-én.)

 Na nézzük csak! mit jelentett akkor, fél évszázada,  makóinak lenni? Illetve, hogy is láttam én ezt 15 évesen?!

"Makó egy kis eldugott város a Maros mentén.

 Sajnos kulturális téren nem sokat tud felmutatni, s mindez azért van, mert lakói zöme nem mutat túlzott érdeklődést a kultúra iránt.

Igen nagy szükség van arra, hogy Makó lakossága műveltebb legyen, hogy városunk lakossága felemelkedjen a már előrehaladottabb városok közé, már csak azért is, mert városunk szép múltra tekinthet vissza ezen a téren. Én magam nem sokat tehetek, de azért igyekszem e cél érdekében cselekedni.

Iskolából hazajövet egy nyomtatott plakát ötlik a szemembe, a TIT hirdetménye, elolvasom. Rögtön elhatározom, hogy elmegyek Anyukámmal együtt az előadásra, és ismerőseimnek, osztálytársaimnak is szólok.

Van egy melegfürdőnk is, de nem lehet teljesen kihasználni, mivel a strand még nincs kiépítve, kabinok még nincsenek, télen a fürdő nem használható, mert nyitott. Bizony ennek az ügynek az érdekében nem sokat tehetek. (Ha a bevételt arra fordítják, hogy felépíthessék a strandot, akkor annyiban segítek , ha sűrűn látogatom a fürdőt.)

Színháza sajnos nincs Makónak, de meg lehetne oldani ezt a kérdést is, ha minden lakos bizonyos mennyiségű összeget fizetne.

A ritkán megrendezett képzőművészeti kiállításokra is el szoktam menni. A legutóbbin részt vettek a saját rajzaim is.

Még a sajtó is felfigyelt alkotókörünk (melynek én is tagja vagyok) szép eredményt mutató munkájára.

Zeneiskolánk (melynek szintén növendéke vagyok) a napokban hangverseny ad. Igyekszem jegyek eladásával minél nagyobb közönséget szerezni.

Tehát én egymagam nem sokat tehetek városunk fellendítéséért. Ehhez a lakosok egységes akarata, kultúrára való vágya szükséges. De bízom abban, hogy ez hamarosan be fog következni."

...mit mondjak még most, 50 év után, naív, bizakodó 15 éves énemnek? vagy fordítva?

sose tartottam lokálpatriótának magam, lehet, hogy mégis az voltam? vagy erősen irányított, iskolából előkészített volt az a fogalmazás, ha házi- is?

de az is lehet, hogy igenis szerettem, szeretem a városomat, hogy tényleg, nekem is "jó érzés makóinak lenni" , ahogy a polgármester ismételgette többször is az operett megkezdése előtt a színpadon,

ahol vagy 3 órával később , éjfél felé, egy viharos, harsány finálé után, hirtelen elcsitult minden, a tapsunkat is leintette a vándorszinház igazgatóját játszó Mikó István, hogy aztán az áhitatos csöndben visszafogottan-halkan-fájdalmasan de szeretettel elénekeljék nekünk, makóiaknak, kicsit már a maguk nevében,(Huszti Péter rendezői sugallatára?)hogy milyen is vándorszinésznek lenni..., vidéki városokat fölkeresni, nehéz, de szép, és megindító, mert akárhogy is, de ők is hozzájárulnak ahhoz, hogy mi elmondhassuk ilyenkor, hogy jó érzés makóinak lenni...

----

u.i. (majdnem) ugyanerről egy cikk és egy vélemény

aliz2. :: 2008. jún. 16. 0:45 :: 2 komment :: Címkék: eloadas, kultura, MAKO, mult, szineszek