DARVAS IVÁN IS (2007)

 A freemailon keresek leveleket, akadozva-lassan működik, közben a bal szemem sarkában látom az Origon? Darvas Iván nevét két hír közt; rossz érzés fog el, de már vált is a kép kis fáziseltolódással, majd azért visszalépek a korábbi oldalra, és a balsejtelem bizonyossággá válik: elhúnyt Darvas Iván olvasom. 15 voltam, amikor Gerard Philipe haláláról értesültem, épp naplót írtam, azt hittem, hogy megáll a világ. Lányom nemrégiben Marcello Mastroiannival kapcsolatban érzett hasonlókat. Nem ismertük őket, és mégis. Dehogynem! Én Darvast láttam a Víg színházban egy kis szerepben, egész közelről, ő tudomást se vett a nézőtérről, úgy játszott, olyan koncentráltan, mint akinek a számára tényleg a színpad az egész világ. (s nem fordítva), Az Egy őrült naplójában teljes színházat csinált egymaga a színpadon, a Pesti színházban, tömény művészi élményt adva. Ott később láttam, nézőként is egy olyan magyar abszurd darab nézőterén (Szekrénybe zárt szerelem), amit én végig se tudtam nézni, a 2 rész közti szünetben ott is hagytam (életemben először és utoljára színházi előadást) - de Darvas Iván még mint néző is a maga elegáns, emberi mivoltában maradandó élmény maradt. Aztán a Víg színházban, a Cseresznyéskertben, ő volt az az öreg szolga, akit a darab legvégén ottfelejtenek... Az ő alakítása volt (pedig epizódszerep) mégis a legfeledhetetlenebb, a legemlékezetesebb.

Emlékezem rá, hálával..... És arra a világra, ami az ő távoztával most már még kevésbé van.