többnyire egyes szám első személyben írok/írtam verset, naplót, még regényt is (egy u.n."énregényt") s természetesen blogot is..., mintha csak Babitscsal mondhatnám: "csak én birok versemnek hőse lenni", bármilyen írásomnak... Kár! De valamelyik nap - valami nagyon nyomta a szívemet - (máskor is előfordult, csak most nagyon ki is kellett írnom (nem tudok nem írni, pedig hányszor elhatároztam már - pl. most is, és lám...), eleinte nehezen ment, vallani..., de egyszer csak átváltottam 3. személyre, és futott kezem alatt a toll máris...
Kezdem érteni az írókat! (Bár, nekik, legalábbis a legjobbaknak, mindegy is...1. vagy 3. személy, egyre megy (mert mindig túllépnek magukon) sőt... van 4. is:) (l. Ferinhgletti: Egyes szám negyedik személy...(bár ez is önéletrajzi fogantatású) -emlékezetes (beat)olvasmányom volt a Modern könyvtárból, még fiatal ,"modern":) koromban...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése