LASSÚ 2011 JAN 16

 

lányom most itt maradt hétvégére , (de jó is ez nekem!:) ,mert hét elején megint (esedékes)dolgai lesznek az egyetemen, de "munkára" készülve jött, könyvekkel, notebookkal felszerelkezve... láttam is, hogy olvas, "dolgozik" is, sőt még a (régi) szobájában pakolgat is, rendszerez, selejtez... mégis, azt mondja, nem halad úgy mint szeretné.  S hogy mindig lelassul itthon. Ebben a mi kis városunkban.-

Tényleg, olyan  a város, különösen igy téltájt, mintha nem is lelassulna, hanem állna... ,(mintha "állni látsszék az idő"...) - vagy az is lehet, hogy az én lassúságom - a "ragadós"? Ami független a kisvárosi környezettől? S ami a korral (korommal) magyarázható?

Igen, azt veszem észre, hogy egyre inkább nem elég a nap 24 órája a teendőim ellátásához. Mindig marad hátralék, amit már nem is tudok hova "átvinni" igy - hiába lopok el az alvásidőből. Ami pedig mindig kikövetelné a magáét. (ma el is aludtam 1-2 órára koraeste!) Aztán az alváshiánytól még kevésbé leszek hatékony később. (Tegnap meg is jegyezte (lányom felolvasóestje előtt) valaki, hogy látja rajtam, hogy nem aludtam eleget. Fején találta a szöget, tegnap különösen nem -, mert a kései fekvés ellenére (ami tulajdonképpen korai is lehet, attól függ , honnan nézzük) fel kellett kelnem korán, mert  fél 9-kor volt   

esedékes a 2és fél hónapja megkapott röntgen időpontom. Teljesen jó lett az eredmény, semmi rendellenesség - de akkor mitől fáj mégis a lábam? ami persze -hogy témánál maradjunk - fizikailag is -lelassít. -S  ez elszomorít.  A szomorúság meg  - önmagában is lassulást okoz. Ez egy olyan ördögi kör, amiből ki kell lépni. "Mülchausen báróként" a hajamnál fogva kihúzni magam... Ugyanakkor kapkod is az ember, mert érzi, hogy "kifut az időből"... mindig kifut az időből - s akkor mi lesz mindazzal, amit nem csinált meg... idejében... amiből mindig kifutott illetve az idő futott ki belőle,...

mert miközben  lassulok, az idő egyre gyorsabban fut el mellettem anélkül , hogy észrevenném, én meg csak állok és bámulok utána... a nyomába...

..."eliramlik az élet"...

épp ma talált rá lányom  véletlenül, a neten a "lassu káosz" elnevezésű zenekaruk  felvételére (a szegedi tévétől)  ...

csak egy kicsit elgondolkodtam a cím jelzőjén... (pedig nem is olyan lassú(k)...

(de micsoda "véletlen egybeesés"...:)

l. ugyanerről a koncertről: http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/09/23/a_koncert/ 

azaz  

http://aliz-napok.blogspot.com/2021/09/a-koncert-2009.html

aliz2. :: 2011. jan. 16. 1:34 :: 2 komment 

Kategóriák: hétköznap :: Címkék: eletmod, elmelkedes, lanyom, zene