2014. november 18., kedd

nyoma veszett 1944-ben

akit nem temethettünk el
arról nem hisszük, hogy halott

akit nem temethettünk el
azt nem gyászolhattuk

akit nem temethettünk el
még mindig visszavárjuk

akit nem temethettünk el

már 107 éves lenne
s még mindig csak 37
megállt ideje
hetven éve
se élő
se holt

s mi évente
belepusztulunk
a hiányába

2014. november 17., hétfő

T.M. veszteségei nyomán

Mindenki elmegy
Minden barátunk
S elvisznek belőlünk
egy-egy darabot
A végén már csak
emlékeink maradnak
s legvégül
már mi is
csak emlékek
vagyunk


november 15.

2014. november 16., vasárnap

mikor már mögöttünk az élet...

...akkor már késő.

késő elmenni  megnézni a Rózsavölgyi Szalonban Margittai Ágit az Előttem az élet c. darab kamaszfiú szereplőjeként. Kár volt elmulasztani , elhalasztani a múlt évadban. Idén, most már nem tehetem.

egy ideje van is bennem egy ilyen mardosó gondolat: vajon megtehetem-e később, amit most elhalasztok. Lesz-e később...

egész életemben az idővel, az időmmel, a múlással, múlásommal harcolok. És mindig megdöbbent mások váratlan  halála. Mert minden halál váratlan! Még akkor is, ha tudjuk, hogy ez az egy olyan életesemény, ami biztos bekövetkezik - végül is.

hallgatok (a klubrádióban) egy régebbi interjút vele, összetéveszthetetlen és immár felejthetetlen hangján - amit bármikor fel tudok idézni. Bár "életben" sose hallottam. Kérdik tőle, irt-e naplófélét. Azt mondja, soha, és nem is fotózott. Ő a fejében tárolja a dolgokat, emlékeit. - Node a baj az, hogy igy ez más számára megközelithetetlen, ismeretlen, feltáratlan marad. Más nem tudhatja. Csak az övé marad(t) Viszont az biztos, hogy igy intenzivebb életet is élhetett. És az alakitásaiban biztos hasznositotta is, mindenki számára, érdekében, örömére.... (Én pl mindent rögzitek, irásban, fotón...de kit érdekelhet?! Hm...)

A film szerencsére rögzit is, későbbre is.  Igy még megnézhetem a Circus Maximust- amit nem láttam . Valahogy kimaradt. de az Előttem az élet -et már soha. Mögénk került. 

Mindig mindent ki kell használni, ami előttünk van. Amig előttünk. Az életet. Mig van.

Margittai úgy tette.

Budapest. 2014. november 8-án (a noteszembe rögzitve)

2014. november 14., péntek

vonatokon

                                                                                                    
                                                                                             

a vonaton
Pestről jövet
zaklatott
vagyok

de nincs értelme
már tudom
(bár egy vonat
mindig zakatol)
úgyhogy hirtelen
megnyugszom
a nyugtalanságban

akár a tenger 
a hullámaiban

ahogy régen
Nizzából jövet
a vonatablakból
ráláttam

----------

és
ma már 
tudom
a tenger is
én
vagyok

nem csak
a hullám

(igy hát
megnyugszom
önmagamban is)

2014. november 2., vasárnap

hattyúdal helyett (avagy húzd, ki tudja meddig...)

mire újra előszedte
rég nem használt hegedűjét
még mielőtt
megszólaltathatta volna
kieesett a kezéből