2017. november 29., szerda

hályog

egész életemben
a fényt kerestem
még a napba is
belenéztem
most meg
a holdfény
is zavarja
a szemem
kápráztat
minden
világitó
test
de a sötétet
se szeretem
hályog van
szememen
talán ez se
véletlen
lassanként
be se kell csuknom
hogy ne lássak
semmi olyat
ami nem tetszik
nekem
de a szépet
látni szeretem
szeretném
még

2017. november 28., kedd

kint és bent

mostanában arra megyek
amerre nem fúj a szél
és süt a nap

s ha esik
nem megyek
sehova

kímélem magam
a külvilágtól

belsőmtől úgyse
tudhatom

az is csak a
kinti pokol
egy bugyra még

de majd
átalakítom
menny-nyé








2017. november 27., hétfő

dzsungeleim




A kertünk dzsungele
akár az emlékezetem

csak nehogy kiirtsák
annak fáit is
meg minden virágát

ahogy a kertünkkel tették

de nem, nem
én nem vagyok eladó

nem tehet velem
senki semmit 

a kert is
csak kényszerből
lett eladva,
a házzal

vezeklem is miatta
épp eleget
minden emlékem
mindig arrafelé visz

ahol a szemem
most csak sivár
parkolót lát

egy fűszál nélkülit

s a borostyán is az
utcára szorult
a föld alatti
rejtélyes utakon
de a kopasz akáctörzsre
teljesen ráborult

együtt szoktunk
sírni ott
ha arra járok

s emlékeim dzsungele
olyankor elfed
minden kopárságot


2017. november 26., vasárnap

már s még



már 
közelít...

megmarkolja combod
és nem enged
fogságba zár
kiver a veritek tőle,
s gyomrod fejedbe száll

aztán lassan enged
a szorítás
újra lélegzel

élsz
még



2017. november 26. 
hajnali érgörcs után


https://wellnesscafe.hu/wellness/2011-02/ezt-tedd-ha-gorcsol-a-labad/

2017. november 25., szombat

milyen fiatalok voltunk... in memoriam....


in memoriam Hvorotovszkij

Оглянись незнакомый прохожий, Мне твой взгляд неподкупный знаком. Может я это - только моложе, Не всегда мы себя узнаем. Ничто на земле не проходит бесследно, И юность ушедшая все же бессмертна. Как молоды мы были! Как молоды мы были... Как искреннo любили, Как верили в себя. Нас тогда без усмешек встречали, Все цветы на дорогах земли. Мы друзей за ошибки прощали, Лишь измены простить не могли. Ничто на земле не проходит бесследно, И юность ушедшая все же бессмертна. Как молоды мы были! Как молоды мы были... Как искреннo любили, Как верили в себя. Первый тайм мы уже отыграли, И одно лишь сумели понять. Чтоб тебя на земле не теряли, Постарайся себя не терять. Ничто на земле не проходит бесследно, И юность ушедшая все же бессмертна. Как молоды мы были! Как молоды мы были... Как искреннo любили, Как верили в себя. В небесах отгорели зарницы, И в сердцах утихает гроза. Не забыть нам любимые лица, Не забыть нам родные глаза. Ничто на земле не проходит бесследно, И юность ушедшая все же бессмертна. Как молоды мы были! Как молоды мы были... Как искреннo любили, Как верили в себя.
 




én is törölgetve könnyeim hallgatom...
mint a nézők a koncertteremben, akik tán fiatalságukat siratják a gyönyörű hang hallatán,.... az elvesztett fiatalságról... a dalt egy ősz haja ellenére is fiatal ember énekli, nosztalgiával: "Milyen fiatalok voltunk..."...én fiatalságom csúcsán voltam már a magam husz évével amikor született... és szégyellem, hogy most ismertem meg igazán, hogy már - két napja - nincs, de azóta  a youtubon hallgatom, -a veszteséget nem tudva pótolni, de mégis megkiserlendő - szinte végnélkül a felvételeit....






"puszta lett nélküled a világ...."



2017. november 24., péntek

még mindig állabál

táncba hív az egész világ
egy töredelmes élet jussán
nem árulok petrezselymet
fiúk ott a majomszigeten
ezerkilencszázötvenhétben
gyáva balfácán ostobák



                                                           **********************




.....táncolj mig véget nem ér....! 

"Dance Me To The End Of Love"

Dance me to your beauty with a burning violin
Dance me through the panic 'til I'm gathered safely in
Lift me like an olive branch and be my homeward dove
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love
Oh let me see your beauty when the witnesses are gone
Let me feel you moving like they do in Babylon
Show me slowly what I only know the limits of
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love

Dance me to the wedding now, dance me on and on
Dance me very tenderly and dance me very long
We're both of us beneath our love, we're both of us above
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love

Dance me to the children who are asking to be born
Dance me through the curtains that our kisses have outworn
Raise a tent of shelter now, though every thread is torn
Dance me to the end of love

Dance me to your beauty with a burning violin
Dance me through the panic till I'm gathered safely in
Touch me with your naked hand or touch me with your glove
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love
Dance me to the end of love





2017. november 23., csütörtök

az orient expressről


ne legyenek semmilyen előítéleteim, még műfajiak se

igaz,minden műfajnak meglehet a maga klasszikusa

ha krimi legyen Agatha Crhistie - minimum

ha helyszín: az Orient express 

ismerősen is hangzott, és feltűnt a film szereposztásából Judi Dench neve, s ha már elszalasztottam legutóbb, egy filmjét amiben az egyik cimszereplő (Victoria királynő), ha most kis szerep is, (bár itt is arisztokrata), hát megnézem - gondoltam  (nem is értve miért kell indoklást keresni a magam számára is mert egy krimire megyek?)

hát azért szombaton nem kellett volna, sokan voltunk, és körülöttem mindenki pattogatott kukoricát pattogtatott, illetve zacskót ropogtatott...de ezt leszámítva ... egyáltalán nem bántam meg...jó volt a film, igazán, s nem csak J.D. játszott benne jól, hanem mindenki, s volt is még felfedezett "ismerősök"... rajta kivül is. (( Johnny Deep, Michelle Pfeiffer, Penélope Cruz, )

az egész film igazán átgondolt, kidolgozott volt, a díszlet hegyvidék vadregényes álságával kicsit ugyan zavart, de hát sose szabadna összetéveszteni a valósággal mindazt,amit a filmvásznon, vagy akár színpadon látunk

amúgy krimi ide krimi oda, gondolatgazdag is volt a film, elgondolkodtató, nem szokványosan, erkölcsi kérdésekről (netán jogi és erkölcsi igazságszolgáltatás eseti szétválásáról)


Poirot felügyelő ill. detektiv igazán emberi módon , döntött, amikor ,,, s ahogy
s nem a szigorú jogszabályok jegyében...

talán még Shakespeare Hamletjének jelmondatát is méltán juttatta eszembe? a kizökkent idő ráháruló helyre hozásáról....tökélykeresésében , ami nem csak a nyakkendők helyes állására vonatkozott., .. (nem hiába- mint hazafelé menet lányom felvilágosított, a mobilba,  egy Shakespeare darabokat rendező volt e film rendezője sőt főszereplője is.... Kenneth Branagh



Jaj, csak azt a hosszú, túlformált bajuszt, csak azt tudnám feledni!

De az is meg lett magyarázva, Poirot tökélyimádatával..

https://port.hu/cikk/mozi/kenneth-branagh-magyarazatot-adott-poirot-oriasbajszara/article-48803

2017. november 22., szerda

azúrkék mese


sötétkék melegitőben állt
a hengeralakú kékre zománcozott
koksszal megtöltött kályhánál
s tetején kis edénykében
meggyszószt kavargatott
ebédjére anyám

én pestről jöttem
a gellért szállóból
amúgy bécsben élő
apai nagybátyámék
meglátogatásából
haza hozzá

magas fekete oldalt nyitott tűsarkű cipőben
üvegnylonharisnyában  dideregtem egy éjjel
mikor voltunk a moulin rougeban
abban  a nyáron tőlük kapott szürke jersey
svájci kiskosztümben mi alá még azt a
kék hímzett puplin blúzt  se vehettem rám...
mert esti viseletnek az nem elegáns mondták
nappal a sötétkék vastag harisnyámhoz
sem illett a barna kemény topán
és mennyire törte a bokám
s rikított a türkiz kabát fölötte

semmi sehogy se illett össze
rajtam se hozzájuk se hozzám
tán csak otthon hagyott anyám
de nem ő sem akkor már
ki keverte a meggyszószt a kályhán
szótlanul szerényen egyre
s úgy tűnt megelégedve
hiszen mosolygott rám
mikor beléptem ajtaján

nekem a szívem
repedt meg
ahogy ott állt
akkor 65 telén
s akár 64 nyarán
az azúrtenger partján
gyötrőn rágondolván
vajon hol s hogy van
mit csinál anyám
mért is nem látja
ő is ezt a csodát


azóta elúszott mindenki már


életem szinesfilmjének kockáin
archivált lett minden emlék már
egymásbamosódva tél és a nyár
az azúrtenger partján
s a meggyszósz a kék  kályhán
s már az edény is ugyanolyan kék
és pattog  róla is a zománc
mint az azúrtengerről rám
az a sok tarajos hullám
jön felém elsodorván
múltat  jelent mindent
mi nem jön vissza már

se a nagybátyám
se az anyám

mindenki oda már
mindenki  odaát

a tenger túlpartján
túl az óperencián

minden messze már
minden mese már


........


(vajon
megérti-e
az unokám....

hogy én voltam
az a fura lány
ki e mese közepében áll


s még nem tudta
de őrá várt )





2017. november 20., hétfő

ölelj át - vigan és/vagy szomorkásan

a makói 4 darabos bérletünk tematikája nem tűnt túl változatosnak már elsőre se:

3 vigjáték (csupa párkapcsolatos témára), meg egy krimi

de Neil Simon, mint szerző garancia volt, ő csak jót szokott irni, előismereteim szerint, s a humorát is kedvelem...

nos, az Ölelj át c darab, kétszer két párra épül és arra az alapgondolatra, hogy nehéz egyedül élni (akár özvegyen, akár elváltan) de nehéz kettesben is, újra kezdve, vagy házasságban, de ki-kilépve belőle, pláne...

mindenesetre a végén happy end... és persze mégis csak együtt...

de nem harsányan és hurráoptimizmussal, hanem bölcs s megértő szomorkás mosollyal...emberien


ölelj át! ... mégis csak jobb igy,  kettesben , akárhogy is...


voltak technikai zűrök a színpadon, amik nem a Spirit színház számlájára írandók (világítási és hangtechnikai, helybeli - bár érdekes, hogy a nlgy szereplő közül Hegyi Barbarát mindig, a legutolsó szótagig is tisztán  lehetett érteni, ugyanazon a színpadon))

sokan épp azzal voltak elégedetlenek, hogy nem volt ez igazi vigjáték, mármint szerintük

nekem talán épp ezért tetszett mégis csak, mert én egyszerre szeretek nevetni és sírni...













2017. november 19., vasárnap

vendégségben Hatvanyéknál avagy a (virtuálisan) megtalált örökség

a Kieselbach galériába szeretek belépni
mindig van valami látnivaló
(ha csak nem épp készülnek egy kiállításra)
most épp pár napja nyílt , hogy ott voltam
jó a helye is , a Jászai téren a 6-os vagy 4-es villamosról vagy a 9es buszról leszállva a Falk Miksa s a körút sarkán, pont ott ahol Colombo azaz Peter Falk (szobra) vakarja a fejét valami bűnügyön s a kutyája felnéz rá....

én szeretem a kivilágított galéria légkörét, a megvilágított képeket, a ragyogást, és mindig van valami könyv is esetleg csak egy nagyméretű katalógus amibe be lehet lapozni,

most még fehér tulipánok is,,,,


báró Hatvany Ferenc képei a falon, az aktok párizsi tanulmányai egyik példaképének aktjaira emlékeztetnek (Ingres) , de a hátterek lazább ecsetkezeléseikkel már az impresszionistákra... a festmények mintegy hiányt pótolnak, valójában a kiállítás Hatvany nagyrészt elveszett  nagyszerű műgyűjteményének állít emléket, a hatalmas , többszáz reprót tartalmazó könyvvel, és a majdnem egy órányi két filmmel, amik az egykori Hatvany kastélyt illetve lakhelyeket mutatja be, pazar berendezéseivel és főleg a falakon a festményekkel, amik mára már alig -alig vannak meg ...

én két alkalommal is betértem, de nem tudtam egészében megnézni a filmeket,itt a youtubon megnézheti kisebben, akinek nem áll módjában még 26-áig eredetiben, hatalmas méretben, úgy hogy szinte ő is bevonzódik a pompás környezetbe, ahogy a könyv szerzője és az előadó Monos Péter (ő valami trükkel be is áll a képekbe, sőt be is ül olykor egy-egy foteljébe...otthonosan , és le-lelemeli a falról s közelebb is megmutatja a képeket, amiknek valós sorsa kétséges, bár bizik, hogy a háború alatt a szovjetek által el-hadizsákmányoltak még visszakerülhetnek. 





Ahogy a csodálatos hatvani Hatvany kastély is újjáépült - (bár berendezés híján) és gondos gazdái már a háború után, soha nem térhettek vissza, mert Auschwitzba deportálták őket(Hatvany Ferenc hugát és férjét), itt viszont , régi archiv fotók segitségével megelevenedett az egykori békés életük, a szépen berendezett kastélyban, a csodás, ápolt , hatalmas park, (aminek ma csak töredéke van)és szinte belekeveredünk mi is...: és ott sétálunk, gyönyörködünk....elvarázsolódva, a még boldog békeidők idilljében:



s itt egy festmény a parkrészlettel a falon:


ami ténylegesen  megmaradt,


2017. november 18., szombat

auróra...

hetekkel ezelőtt szívós munkával kikönyörögtem, hogy hozassák el kis városunk kis mozijába is a legújabb Mészáros Márta filmet, a két Törőcsikkel...sikerült a meggyőzés, meg is üzenték... vetítik majd a kért filmet, csak ezt nem fűzték hozzá, hogy egyetlen egy alkalommal....és az igénybejelentéskor én se tudhattam, hogy épp akkor nem leszek jelen, el kellett utaznom, de szerencsére a fővárosba, ahol játsszák a filmet és nem is csak egy alkalommal...

1 órakor néztem meg, ebéd után... nagyon kevesen voltunk a Művész mozi Chaplin termében...csupa öreg hozzám hasonló nyugdíjas...a végén valaki meg is jegyezte hangosan, hogy kár hogy csak ilyen kevesen voltunk kiváncsaik a filmre

az ő bajuk - gondoltam magamban, lakonikusan a jelen nem levőkre

a szemem meg tele könnyel, a film előrehaladásával egyre többel...


remélem a makói mozivetítésen is voltak azért páran, ha én nem is...

nem tudom, mi az oka, hogy a jó, tartalmas  filmek nem igazán népszerűek... nálunk

vagy bárhol?

----

nem mondom,hogy hibátlan film (de nem is a dolgom, nem vagyok kritikus) az Aurora Boreas Északi fény, de hogy fontos, és tele van drámai és emberi jelenetekkel, mondandóval, hogy mindenképp gazdagodni lehet(ne) általa, az biztos--,

sőt adott esetben még tanulni is... és világosodni.

végignézni, átélve, ahogy a történelem beleszól az életekbe, elég durván itt, és
meghatározóan, vagy megoldhatatlan döntések elé állít,olykor, mint itt, ...de aztán mégis kibontakozik katartikusan valami felemelő bizonyosság...megjelenik a fény...

mert embernek lenni mégis csak jó, és felülkerekedni a sorson, még ha nem is olyan egyszerű...



2017. november 17., péntek

Budapest, elődeink lakhelyei nyomában, utódaimmal....

végre , majdnem fél év után felruccantam Budapestre..

no ez a fürgeségre utaló szó persze túlzás

az utazásra is (amire napokig (hónapokig ?) készülök...

meg egyáltalán... lassú vagyok és cammogok

és az unokámat alig tudom utolérni, amikor a játszóházban a grabancát megfogva meg kell akadályoznom , hogy felinduljon egy lentről követhetetlen labirintusba, 

de hát tudja hogy öreg vagyok, ezt már régebben is közölte velem, most azt is, bólogatva, hogy én még a másik mamájánál is öregebb..

a lényeg, hogy biztosít felőle, s magától, hogy szeret

óvodából jövet az Old Mac Donaldot kellett énekelnünk, ritmusosan, és a egyik sort így alakította:

julimamát szeretem iá iá ó......


...

vasárnap útbaesett egy utca és egy ház, ahol kezdődhetett minden, a z apai nagybátyám ("szinész, táncművész") oldalára, dokuk ill. források  közt feltették a szülők...azaz az én apai nagyszüleim házassági anyakönyvi kivonatát is többek közt és ott olvastam, hogy Barber Franciska nagyanyám lakcíme a házasságkötés előtt Kertész u 46 (érdekes, hogy a 43-ban az anyai nagybátyámék lakásában sokat tartózkodtam, vendégeskedtem...a Zenekadémiával szemben...(na ebből is lett unokai ritmus zene a ka démia,,,démia...)zongoraművész nagyanyámnál biztos nem elhanyagolható tényező lehetett a zenekadémia közelsége...(Bár ő Berlinben végzett zeneakadémiát éppenséggel)-  előre mentem megnézni a házat...ahol lakott a házasságkötés előtt



 a kaput, fölötte a 46-os számot, 




utánam jöttek az utódok is, beállitottam hát őket a patinás kapu elé, déd- , ill ükanyjuk nyomába... hát innen , e kapuból (is) indultunk...

(legközelebb megnézem, megnézzük a Nádor u-i nagyapai házat, ő a kivonat szerint onnan  házasodott)


2017. november 10., péntek

lekvárfőzés és békekölcsön

előkerült iskolai vonalas füzet, a boritója már nincs meg, de fogalmazások vannak benne ceruzával és tintával, 1952/53-ból 9 éves és negyedikes vagyok. Pár pirossal bejegyzett tanári krikszkraksz aláirás gyanánt benne,de semmi javitás, értékelés...

én inkább nem értékelném, hiszen a hibák nem hiszem, hogy belőlem fakadtak, az értékeléstől el is  tekintenék, de azért közszemlére bocsátom...az első két fogalmazást - a lekvárfőzésről és a békekölcsönről, tanulságos... korrajzocskák

Lekvárfőzés
Makó, 1952. IX. 9-én

Megjött az ősz. Most érik a kékszilva.

A kékszilva nagyon jó lekvárnak. Mi is tettünk el. Édesanyám hajnalba felkelt, hogy idejébe kész legyen... Leszedte a szilvát., Jól megmosta. Akkorra én felébredtem.Gyorsan felkeltem, és segítettem a magválásban. Beleöntöttük az üstbe. Alágyújtottunk az üst alá.Anyukám  kavargatni kezdte. Már nagyon kifáradt (Anyu) keze a kavargatásból dél felé. Azután lekötöztük, Késő délutánig tartott.

Télen nincs gyümölcs. Jóízűen eszem télen a lekvároskenyeret, amit csináltunk nyáron.. 


Makó, 1952. szept. 29-én

                                                 Jegyezz békekölcsönt!

Ma reggel a hirdetmények előtt csoportosulva álltak az emberek. Az új hirdetményeket nézték, amelyen az állt: Jegyezz békekölcsönt! A magyar állam kéri kölcsön a pénzt a dolgozóktól. Az államnak pénzre van szüksége, hogy az öt éves tervet minél előbb befejezhesse Ez által a boldog jövőt a szocializmust építjük.A kölcsönt visszakapjuk. Nyeremény formájában vagy beruházások képében kapjuk vissza. A jegyzéssel a hazámnak és magamnak használok. minden dolgozó kötelessége, hogy jegyezzen békekölcsönt. A kölcsönnel hazámat s a békét védem. 

2017. november 9., csütörtök

nem tudom miért

nem tudom miért beszélek kinek beszélek
miért nem hallgatok, nem tudom
azt se hogy ezt most miért írom le
mikor nem is akarom

ki figyel oda
ki figyel ide
ki figyel rám

miért hiszem
hogy meg kell
nyilatkoznom

miért nem fogom
be végre a szám


2017. november 7., kedd

a szavak és a figyelem csődje

hogy vagy?
mondom.

blablabla
blablabla

na és hogy vagy?
már megmondtam.

(azért azóta
kicsit rosszabbul)

2017. november 6., hétfő

a matematika dícsérete

milyen jó lenne
úgy egyszerűsiteni
az életünkben
mint egy matematikai
képletben

s milyen szép is
egy levezetés

meg amikor kijön
a végeredmény

le is ellenőrizheted
minden stimmel-e
az egyenletben

nem úgy
mint a
többismeretlenes
életedben

2017. november 5., vasárnap

anomáliák

annyian hívnak
mióta fáj a lábam
tán tudják hogy
úgyse mehetek(?)

és én is  mért is
mennék épp most
mikor ennyire fáj
mint még sohase

az élet útjai
kiszámithatatlanok
és rejtélyesek
akár a maradásé

de miért van ez
akkor akarunk
annyira élni
mikor nem lehet

2017. november 4., szombat

ne nézz hátra

                                                                                                       "ne nézz hátra
                                                                                                       jön a farkas 
                                                                                                       tüzet hoz a
                                                                                                       szájába' "



ne nézz hátra

úgy maradsz

hagyd már a múltat
s szodomát

előre nézz

intette Lót
a feleségét

................


ne nézz hátra
ott maradsz

már több mint
ötven éve

Nizzából kifele
a taxiban ülve

ne nézz hátra

kiáltott rád
mögüled
a nagybátyád

de te ezt sem
fogadtad meg

s lám
ott maradtál

mindörökre

nézni a tengert

megdermedt
hullámaival








2017. november 3., péntek

rózsasors(ok)



a rózsa illegett-billegett a szélben, és egészen kihajolt az útra. Örült, ha nézik, fölé hajolnak, megszagolják, de azért amikor le is tépték, annak már egyáltalán nem tudott örülni.

(Olyan is van amikor egy rózsa elhervad, lehullnak szirmai....

A rózsák sorsa (is) változatos)


2017. november 2., csütörtök

de én hova álljak

tegnap a boltból kijövet mikrofonhangú bszédfoszlányok ütik meg a fülemet... egyházak éve?... de mi is van ma? (holnap halottak napja...... a reformáció 500. évfordulója...)

látom, közelebb menve , hogy a gimi előtti felújított téren, a keresztre dőlő katona szobra és az emlékműszalag körül állnak, a második világháborúban elesett hős katonákra emlékezve...  a polgármesterasszony felolvassa az országgyűlési  képviselőnk sorait is (ékes dupla nyelvbotlással a végén: fejtsünk hajat azaz szemrebbenés nélkül folytatja, mintha csak variációk lennének egy témára: hajtsunk fejet - előttük. 





aztán egy verscsokor  Illyés és Wass Albert egy csokorban ,és kisérőzene diszkréten , halkan, a Schindler listájából

dandárparancsnok szónok bevallása szerint alig is tud megszólalni a szép műsorszámok után, de azért megható és egyben katonás beszédet mond, hősi bajtársiasságról és dicséri Makó lakosságát is, a katonaemlékeket ápoló hűségéért

Gyóni Géza vers is elhangzik, az országos hírnévre szert tevő önkéntes katonasírápoló lány olvassa fel...csak egy éjszakára variálódik most a csak egy éjszakára hangsúlyozásával következetesen., de számomra megfejthetetlen makacssággal...pedig a lényeg máshol...

Megkerülöm a teret, - sok katonát.is _így szembe belátom a katonaszobrot, a kereszttel,



de amúgy is folyton azt hallom itt is ott is, hogy milyen jó, hogy keresztény a kormány, az ország, mindenki, node akkor "hova álljanak a belgák" szó szerint , már megint...s nem is  tudom, hova, csak keresem a szememmel azt a szúk kis emléktáblát az emlékműszalag legvégén ahova vésve számmal nem névvel az 1159  makói zsidó elhurcolt áldozat,  munkaszolgálatos is, és tudom, hogy a felsemírt 116o.. az én Budapestről Makóra helyezett apám,,,, és alig várom, hogy majd odamehessek... a keresztes szobor a reformatus pap által (az Atya Fiú és Szentlélek nevében) történő  felszentelése után  és egy Ezsau idézet után: vigasztaljátok népemet! mondja (tehát ez szólhat akár a "belgáknak" is)   Meg mindenkihez a népdal is. , amit egy copfos lány énekel szépen, tisztán, öntudattal, bátran

Virágokat raknak a hozzátartozók az emlékműszalag párkányára...


 ahova majd én is, a végébe, fogok kavicsokat... mikor már a tömeg szétoszlik....

A felszólítás ellenére a Szózatot nem énekli a tömeg...pedig a dandárparancsnok hazaszeretete miatt is dicsérte a makóiakat, csak a zenekar fújja... én meg magamban (bár rég tudom, hogy kissé elhibázott és anakaronisztikus mára ez a régi itt élned halnod kell, holott úgy tűnik pontosan azt teszem...) Bölcsőm az, s majdan sírom... csak épp nem biztos, hogy meghagyták hazámnak, csak épp közben az apámat még bölcsős koromban kitaszították, s  megölték, nem tudom hol, s sírja sincs.... csak itt ez az odaképzelt plusz 1 szám..ami emlékeztet rá.(?) s csak engem...

, miután szétszéled a közönség, fehér virágaikat elhelyezve névvel is megnevezett hozzátartozóik emlékére, én is a már kihalt terepen lerakok 3 kavicsot apám emlékére az én,a lányom, és unokám  - a z ő leszármazottai nevében is.

..

neki se sírja se...
(bár az emlékjel szemben, a volt neológ templomunk előtt végre áll,,,, s az ortodox templom falán , a Mártitok emléktábláján ott a neve is....oda április 16-án szoktunk menni emlékezni)... de nekem nem kell külön esemény, de ha van, nem hagyhatom ki... úgy látszik, boltból jövet se , és "belgaként" se...

de amúgy is sajnálok én minden áldozatot...bár milyen szomorú és lesújtó, a különbségtétel, itt is, s hogy van aki öl, s akit megölnek, mert maga sose ölt....én  gyűlölöm a  háborút, (Legyen átkozott... harsogtam a Margharita Aligier versben párszor, még gimista koromban...és  a Valerij Brjuszov békeverset minden ünnepségen..még általánosban Teli szőlővel a kosár, egy fürtöt adok néked, kóstold csak... jó izét érzed...napfény, szőlődomb, almafák...igen, ez is a béke..."és most, amikor disz sortűz is elhangzott  a katonák puskáiból, előre befogtam a fülem... és láttam ,hogy a gimnázium  tetejéről csapatosan, riadtan,szálltak a madarak, megzavarodva, össze-vissza... nem tudni hova... Féltek. Én is! És féltem az unokámat. Apám dédunokáját. A jövőt.

Igen, "legyen átkozott a háború"

S oda állok, ahol  béke van!
Napfényt, szőlődombot, almafákat keresek... most is...




!u.i. ma este újra arra felé mentem, gondoltam rakok egy szál fehér virágot is a kavicsok elé, a 3 kavics már nem volt ott, egy igen, és egy nylonba csomagolt fehér virág is.... ki lehetett? az 1159 makói zsidó áldozat egy hozzátartozója, vagy csak valaki, aki együttérez ....? vagy csak félrecsúszott...?








http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/a_csanad_vezer_teren_diszsortuz_is_dorrent_megujult_a_hosok_makoi_emlekhelye_-_fotok/2537724/

2017. november 1., szerda

akit nem ismertek ...

                                                                                                             (ezt eredetileg 1997-ben irtam, "akit nem ismertek" cimmel, megjelent a Makói Hétben majd a Kép a képben c. antológiában, 2000-ben, 1159+1 cimen)


1944-re utal a kis márványtáblára vésett néhány sor:

kegyelettel
őrizze e hely
Makó város
1159 elhurcolt
zsidó polgára
és hősi halált halt
munkaszolgálatos
fia emlékét

külön megemlékezés nem volt… mint más városokban. Nem volt kerek évforduló– magyarázta valaki. 

Én mégis emlékezem. S külön is arra a számba sem vett munkaszolgálatosra, aki számként sem szerepel a márványtáblán! Az 1160.ra. A számon kívül maradtra.

Budapesten született, 1907-ben.

Meghalt… nem tudni hol, nem tudni mikor, és főleg: miért?!
Makóra 1942-ben helyezték, a Bíróságon dolgozott, telekkönyvi betétszerkesztő díjnokként.

Jogot a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult. Végbizonyítványa az indexben. De neve elől hiányzik a dr. , mert nem volt 200 koronája, s különben sem érdekelte a cím, a rang, a külsőségek… Apja Dr Gonda Jenő a szegények ügyvédje volt Pesten. Tönkre is ment, s tragikus halálával két fiat és egy berlini zeneakadémiai zongoraművész diplomával és nagyon kevés gyakorlati érzékkel rendelkező feleséget hagyott hátra. A nagyobbik fiú – jogszigorlóként – megírta hát pályázatát a „nagyméltóságú magyar királyi igazságügy-miniszternek valamely telekkönyvi hatóságnál ideiglenes díjnoki állás elnyerésére” minthogy ráhárult a családfő nélkül maradt családban a kenyérkereső feladat.

Korábban a Barcsay gimnáziumba járt. Vagy inkább – ahogy róla is mondták : „a gimnázium járt belé”, mert hogy zseninek tartották, .

Tizennégy éves korában ezt írták a bizonyítványába: „Nagyon tehetséges, szorgalmas, korát meghaladóan fejlett gondolkodású. Nagyon sokat, rendszeresen olvas.” Egyébként Joyce volt a kedvence , az Ulysses. És Villon…

De valószínűleg Goethét is kedvelte, hiszen tizenhat évesen, a Nyugatban, egy német Goethe monográfiáról írt esszéje jelent meg. Persze nem a német Goethéről írt, hanem az egyetemesről, aki mindenkié, s akihez neki – szellemi rokonság folytán – több köze volt, hiszen ahogy írta: „az átfogóan gondolkodó irodalom-historikusoknak és esztétikusoknak való hős Goethe, akinek életében minden emberihez volt valami köze”…

Wagnert is szerette! Egyáltalán a zenét! (Tizenkilenc éves korában második lett - profik közt – egy dalszerző pályázaton – látható a Délvilág színházi lap fotós, kottás tudósításában.) Richard Strauss Denevérét minden szilveszterkor megnézték, öccsével, az Operaház karzatáról. A színpadon egyébként olykor statisztált is, illetve a karban énekelt, egyetemi tanulmányai mellett…

Makón is – a számtalan város sorában – ahová átmenetileg helyezték –, a Szegedi utca 15. alatti ház
albérleti szobájában, esténként, gyakran zongorázott… Főbérlője, a kedves özvegyasszony, összeismertette unokahúgával, akivel hamar összeházasodtak. Kilenc hónap múlva gyermekük is született.

Akkoriban már be-behívták munkaszolgálatra. Végül Borba.

Mielőtt végleg felszállt volna a vonatra Pesten (ahol anyjától és öccsétől is búcsút vett), egy hatvan oldalnyi tanulmánykötetet adott át: egy filozófiai tanulmányt. „Sikerült befejeznem”- mondta. A füzeten ez a cím állt: A logika értelme. Azt kereste, egy logikátlan, értelmetlen világban… És elindult Borba. A halálba…

Utoljára Cservenkánál látták még a bajtársai, ahol a bori munkaszolgálatosok megkínzott, erőltetett menetét egy éjjel megtizedelték…

Emlékeztek rá, hogy gyakran vett elő egy fényképet, amely egy pár hónapos csecsemőt ábrázolt… Eleinte mosolyogva nézte, később szomorúan, hiszen azt hitte, azt hitették el velük, hogy az otthoniak már nem élnek…

Megvan-e még az az otthon?” írhatta a közelében Radnóti. S az ő otthona már valóban nem volt meg: feleségét, kisgyermekét elhurcolták, deportálták.. De ők -csodával határos módon – visszatértek…

Őt hiába várták.

Sírja nincs.

Egy márványtábla őrzi a nevét, sok mártíréval együtt. Korábban a neológ zsinagóga előcsarnokában volt elhelyezve a tábla. Oda vitte szál virágait nagy ünnepeken az apát hiába váró, apa nélkül felcseperedő ki-s-majd nagylány… Aztán, hogy 1965-ben a zsinagógát lebontották, a márványtábla Szegedre került. Majd vissza Makóra. Ma a roskadozó, omladozó ortodox zsinagóga egyik lezárt terme rejti.*

A Csanád Vezért téren található nagyszabású emlékműszalag kis táblájára – ami név szerirnt sorolja fel a háborúban elesett makóikat, kivéve a zsidó makóikat - de ő még számként se került föl. A tervezők sajnálkozásukat fejezték ki amiatt, hogy nem tudták SZÁMba venni. Nem tudtak róla, nem ismerték.

Én sem ismertem!

Ő volt az apám...


      GONDA KÁROLY

      (  1907. BUDAPEST -  1944. CSERVENKA ? )
                                              



*időközben a zsinagógát szépen restaurálták, és az, emléktábla az udvara kőkeritésésn található, de sajnos az is el kezdett omladozni mögötte…