2017. március 31., péntek

kávé, Nappal



mit kér még 
a kávéhoz?
habot?
napot!
mondom
borongón 
a pultnál
a cukrásznőnek
de azt nem magától kéne
ugye

s íme
ahogy kimondtam
felhők mögül
kisütött a nap


most kinn ülök a teraszon
a kávém már megittam
de a nap még simítja arcom
köszönöm szépen
bár pontosan nem tudom kinek
mégis.
nagyon.

annak
ki mindig meghallgatja
a kérésem
s teljesíti is
(ha érdemes
s hagyom)


2017. március 30., csütörtök

albatrosz a biciklin




miközben néztem egy virágzó ágat a magasban

biciklimmel majdnem leborultam



egy megismételhetetlen fotó



ez a fotó 2011-ben készült, a Szent István Parkban
megismételhetetlen lenne, több okból is,
de leginkább azért, mert a napokban eltávolították innen
Lukács György szobrát...

persona non grata lett

én most ideraktam ezt a fotót, emlékezve arra a régi kollokviumra, ahol elég volt Dosztojevszkij Bűn és bűnhődéséről irt tanulmányának fél mondata ahhoz, hogy Szőke tanár úr egyből beírja a jelest az indexembe (az más kérdés, hogy ez engem akkor bosszantott, hiszen annyi mondanivaló rekedt így belém)


de jól emlékszem Az esztétikum sajátosságaira is, amit végigolvastam és kijegyzeteltem az egyetem után a megírandó doktori disszertáció egyik szakirodalmaként. (Persze a disszertációt nem irtam meg ,hiába buzdított rá Tamás Attila a szakdolgozatom megvédése után...)


a politikus Lukácsot nem ismertem(tán szerencsémre)

de nem tudom, miért volt útban az ő szobra (is) ,

és   Varga Imre remek műalkotását is egyúttal miért kell degradálni...

a fotón mintha kérdeznék , persze nem válaszol...

azért nem bánom ,hogy van egy "beszélgetős" képem egy filozófussál, "a bölcsesség szeretetének" tudósával

mostanában nem szeretik....a bölcsességet,,,,


2017. március 28., kedd

koratavaszi



még szolidan
bontják szirmukat 
a virágok
szinte szégyellik
ha rájuk süt a nap
s nem rejthetik
szépségüket, bájuk

de nem soká
illatuk szétárad
s mindent befed
akár akarják
akár nem
ha tombol
a tavasz




2017. március 27., hétfő

a nem elveszett paradicsom



az újdiót téglával is fel lehetett törni
a meggy jó volt a fáról mosatlan
a málnával olykor
kis bogarat is bekaptam

anyu a piacon volt
aludtam még mikor kiment
így hát rám zárta az ajtót
de én kimásztam az ablakon
mihelyt felébredtem 

mert az udvarunk maga volt
a paradicsom

múlhatatlan gyerekkorom...

      ****

(nem is veszett el
az én édenem

itt van bennem )




2017. március 26., vasárnap

eltolt nagyravágyás




jó lenne

ha nekem is 
írna valaki egy 


"G.......-variációk"-at,



(amiről azt hihetném, hogy én ..)








u.i.egyébként ma felmerült bennem, hallgatván, hogy lehet, hogy tán nem is Bach irta,a Goldberg-variációkat) (bár Goldberg még úgyse irhatta..... , s csak később olvastam, hogy G. már valóban sajátjának érezte(tulajdonitotta mintegy)

de lehet, hogy az egészet ez a lágy női interpretálás tette, amit a Bartókon hallottam... ma. (korábban fel se merült...)De Ki ez a Beatrice?

(a nagyravágyásom vagy irigységem?)lehet, hogy többszörösen is "eltolt")
.


nemzedéki anomáliák


annyi mindent kérdeznék
a felmenőimtől
de már nem lehet

annyi mindent mesélnék
a lemenőimnek
de nem kérdeznek



március 25

2017. március 25., szombat

szarvas voltam...


 már több mint 24 órája láttam a    moziban a Testről és lélekről c filmet
...rögtön fel is írtam a fb oldalamra ,hogy vegyes érzelmekkel...
amire egyből kaptam a kéréseket , kérdéseket, hogy bővebben fejtsem ki, de hárítottam, mert tudtam, hogy idő kellene a z érzéseim ,gondolataim letisztulásához... hiába... azt hiszem ennek a filmnek egyik lényegi tulajdonsága ez a vegyesség, összetettség, definiálhatatlanság... de az biztos, hogy számomra nem volt egy reveláció... (én biztos nem adtam volna nekik fődíjat Berlinben, szerencséjükre  - én viszont szerencsétlenségemre -ha félig-meddig is, de - láttam azokat a  véres vágóhídi jelenteket is, amiket nem kellett volna, bár sokszor eltakartam a szemem, de sose lehetett tudni mikor kezdődik, mikor ér véget....amúgy is zavarbahozó, feszengető jelenetek tömkelege a film:          adva van egy férfi és egy nő, a férfi idősebb, bal kezére béna, a lány fiatal, félszeg, merev, illetve egyértelműen autista vonásokat mutat , tehát ennél fogva vannak főleg kapcsolat teremtési zavarai. A két ember - mint kiderül - ugyanazt álmodja éjszakánként, álmukban: szarvas őzike pár, békésen keresik az élelmet a havas tájban....Ilyen-olyan nehézségek, bonyodalmak után, mégis csak sikerül nekik egymásra találniuk nem csak lélekben hanem testben is,,, igaz ,erre virradóra kiderítik, hogy nem hogy nem álmodták ugyanazt, hanem semmit se...(mert "minden álomnál több a valóság"..jut eszembe Karinthy előszavából.....ha a valóságban megvalósulnak az álmok, nincs szükség álmokra....a záró képben látjuk a korábbi álmokból ismerős havas téli tájat, de már csak tájként - állatok nélkül.

lakonikusan elmondva ennyi a történet, de a film persze nem csak a történet, hanem ott a mögöttese is...némileg...,de számomra túlságosan is átlátszó...és -talán azért is,  mert  már túl sok jó filmet láttam régebben, nem igazán megrendítő , sokszor groteszkbe forduló...

nem tudok mit mondani, rosszat nem akarok

egy ideje foglalkoztat is, hogy az újabb filmek (vagy akár könyvek, szinházi előadások stb...)nem tudnak igazán felrázni, felkavarni, katarzist adni.

sajnálom. de ellenőrizhetetlen az ok. hogy bennem van-e, vagy valóban a régebbi filmek (műalkotások) nagyobbak voltak-e... (vagy én lettem kisebb, affinitásomban irántuk)

------

nekem pl. a "szarvas voltam hajdanán, farkas leszek azt bánom "...József Attilától  -igaz mást is -de többet mond - és maradandóan ivódott belém - innen is jön az asszociáció (a szarvas láttán)

és még saját egyik ifjúkori episztolafélém (Ady nyomán, az  (újabb) könyörgő májusi levél utolsó mondata-kérdése :"Mondd, álmodhattuk mi ketten ugyanazt?"... erő- és érzelemteljesen visszhangzik (a fantasztikus és számomra mindig mai Adyt is visszhangozva persze)... a múltból, mert megtörtént, megtörténhetett...

a vágóhídi (és egyéb)  vértócsákról meg örömest lemondok...






2017. március 24., péntek

egy régi párbeszéd újraértelmezése



hirtelen azt kérdezte
szinte provokatíve
örökké akarsz élni?!

nem , csak amíg
lesznek vágyaim
feleltem nyugodtan

s e válasz tetszett neki

közben arra gondoltam
mindig is lesznek...
tehát akkor örökké….

mégis csak


De ma már sejtem
nem leszek
én sem

halhatatlan





márc 24

háttal a zongorának





ne ülj háttal a zongorának
ha már nem játszol rajta
legalább figyeld
ahogy más megtalálta
s már futtatja is
önfeledten ujjait
pedig ő se lett zongorista…

hát ne fordíts hátat…
a zongorának

játsszad
inkább te is
a melódiádat

mert

„a zene
az kell”…


március 21.

2017. március 22., szerda

szívügyek


kardiológiai teendőt nem igényel….
ez a szakorvos véleménye

én laikusként
de alanyi jogon
opponálok

ugye szívem
több törődés kéne….

persze nem kardiológiai


márc 22


2017. március 21., kedd

2017. március 20., hétfő

tej, túró, tejföl....

pakoljsárán kívül
volt egy másik
rigmusa is
anyámnak

a reggeli ébresztő

tej, túró, tejföl
lusta Juli kelj föl!

s ha ez nem volt elég
a fölkeléshez
jött a dunnalevétel
kapaszkodtam belé
de anyám mindig győzött

meg a didergés
(télen)


nehéz volt felkelni
időben
később is

lányom is késett
miattam párszor
még az iskolából


de mostanában
mikor reggel
nekem telefonál
fiát már leadta
az óvodába
s ő döcög
a munkába

frissen,
vidáman

szép napot kíván
le nem lustáz
hagy aludni
tovább

de én ébren maradok
ha az ágyból nem is
mozdulok
(csak gondolataimmal)


tejet se iszom
már régen

és dunnával se
takarózom

nincs szükség rá

és loholni se
időre
sehová

nyugdijas vagyok
nyugodhatok már

(vagy mégse...)


március19


2017. március 19., vasárnap

Pakolj Sára, múlik a vásár!

Pakolj Sára, múlik a vásár

régről visszhangzik fülemben
anyám mondogatta egyre
hogy így serkentsen
ha elmaradtam valamivel
mit már befejezni kellett volna
s nem volt hozzá kedvem

rendetlen is voltam s maradtam
meg lassú vagy tán túl alapos
összecsapni soha semmit
nem szerettem volna
így aztán kifutottam
az időből mindig
és a helyváltoztatás se volt
erős oldalam

„nyúltam” sokat
ahogy anyám mondta

akárcsak most lazítok
bár orvosi parancsra
s így inkább fáradtságnak
nevezném energiahiánynak
pedig nagyon szétpakolásztam

viszont a vásár
tényleg múlik
körülöttem
egyre sürgetőbben

s anyám nélkül is
bár az ő hangján
figyelmeztet

pakoljak már
nem odázhatom
tovább

nem hagyhatom
portékáim
szanaszéjjel

múlik a vásár

múlik az élet





2017. március 18., szombat

kincsünk

valószinű csak hiánypótlásból mentem el a moziba (közel is van, s az itthoni tévém, amin időnként, igaz éjszakánként remek ha nem is új filmeket nézhettem , hónapok óta rossz, ráadásul a kávéfőzöm sőt a vízforralóm is szétment (túl) működ(tet)és közben, és a mozi előtere remek kávézó is (eltekintve a pattogatott kukorica csipős füstjétél), naszóval elmentem moziba, előtte jó kávét ittam (a presszót hosszúnak értették, de rájuk hagytam, állitólag erősebb, de jó volt és nem aludtam el a filmen, valószínű nem csak emiatt, hanem mert minden másodpercre ki volt töltve.... szinnel, látvánnyal, izgalommal, fordulatos cselekménnyel, ami egyébként engem nem szokott érdekelni...vagy (eeezek után) mégis,,?

. KINCSEM ről hallok már hetek óta, a csapból is az jön...kiváncsi lettem rá, bár a kalandfilm se az és a történelmi kosztűmös sem az én műfajom. Hát persze ez nem is volt történelmi, legfeljebb ál-, tele talán tudatos anakronizmussal (ami egy idő után inkább szórakoztatott mint bosszantott) kalandosnak meg épp kalandos volt, sőt. sose hittem volna, hogy én aki olykor forditva működök, néha még élveztem is ezt.... a cselekmény mögött ugyanis s mégis csak ott volt valami többlet... 

számomra a non plus ultra az volt (amivel magam is megleptem magamat), mikor a manipulálni akart versenylovat hiába akarta visszafogni a zsoké, el is szakadt a kötőfék, Kincsem gyöztesként száguldott a célba... s a legvégén a tét is megmaradt, mégis csak...kölönböző újabb kalandok után - mint a mesében, egymáséi lettek a szerelmesek....Happy end...Persze az anakronizmusokon túl mindennek a történetnek az égvilágon semmi köze nem volt Kincsem gazdájának (aki szintén a valóságos nevén szerepelt!) élettörténetéhez, karakteréhez, arról nem is beszélve, hogy a filmbeli
 szerelme merő kitaláció....



Nem számit: happy end van, és bár csak most volt a film premiere, szépen látogatják, úgyhogy valószinű behozza azt a töméntelen pénzt (3 milliárd?) amibe került (azért tudom,mert mindenhol szinte csak ezt olvasni, róla...mármint hogy milyen költséges a film...) (880Ft-ot nekem is megért)

2017. március 17., péntek

semmi se volt tökéletes



a kétélű pörgeorrú
nagynénémadta korcsolya
régi volt s rozsdás is talán
lötyögött s folyton leesett
a cipőmről
hiába srófoltam rá


a teniszütő
unokabátytól itthagyott
nehéz volt
húzta le vékony karom
meg is fájdította
sajditotta
a jobb csuklóm

elorzott bőzendorferünk
helyett hegedű
mártonbacsi csinálta
azt én törtem el
véletlen
meg a bal csuklóm is
utána

próbabáli ósdi ruha
türkisz organza
rózsaszin szalagos
bár unokanővéremé volt
anyu besvájfolta
vékony derekamra
így még tovább slankitott

semmi se volt tökéletes
miért is akartam
hogy én az legyek

ilyen körülmények mellett,
könnyen belátható
nem lehettem se
korcsolya se
teniszbajnok se
hegedűvirtuóz
és még csak
bálkirálynő se…

de minden úgy volt jól
ahogy volt
tökéletlenül
szerencsére

így kellett lennie




                                                              (emlékcserepek)



2017. március 15., szerda

aki


aki nem teszi le a telefont
aki nem rohan el
aki mindig ráér
nem szakít félbe
nem ásítozik
s nem pakolász
hanem végighallgat
ha szólsz hozzá

tudod…
olyan ez
mintha magaddal
beszélnél
de mégse

ő bölcsebb
mert kívülről is lát
sőt felülről nézve

nem hagy magadra
hidd el végre

benned is van
egy része
részed
s te a része

de azért
ne beszélj vele
hangosan
nyilvános helyen

azt hinnék
magadban teszed

pedig csak magaddal
s kicsit Vele
is

beszélj csak
nyugodtan
meghallgat
ha meg se szólalsz
akkor is

s válaszolsz
helyette is

már a kérdésedben
ott a válasz
ugyanis

különös párbeszéd ez
titka egyetlen egy

a figyelem

(szinonimája
a szeretet)




március 14

2017. március 14., kedd

teniszezni (emlékcserepek)

Teniszezni
a kórház mellé jártunk
ahová az orvosok is

volt ott egy fiatal
cselédkönyves fiú
kedves mosolyú
eltévedt labdáinkat
incselkedve
visszadobó...

15 évesek voltunk
első gimi után...

Szép volt az a nyár.




2017. március 13., hétfő

vu-vej, sej....

lehet, hogy ezt gyakorolva kéne élni

azaz semmit se erőltetni, élni a természettel együtt, az ürességbe...amiből azért bármi lehet, amit  "ő" akar (mert nem is igazán üres, mert lehetőség -de csak az)

most hogy vissza vagyok fogva minden fizikai terheléstől, orvosi javallat szerint is, de a testem is ezt diktálja (egész pontosan pont a szívem:)...tényleg alig csinálok valamit, ha a nem-csinálás jelenti a vuvejt, tökéletes megvalósitója vagyok a nem megvalósitásnak. (valójában tán mindig is..., de az agyam annál inkább jár, (a lábam minél lassabban és botladozóbban) és tele van és szórja a gondolatokat, régi eseményeket, dialógokat,,,új reflexiókat, felfedezéseket... ha valaki leírná, már többezer oldal is lenne bizonyára - bár szerkezettelen... asszociativ, azért mégis összefüggő...hiszen egy ember gondolatai, az enyémek


de épp azt hiszem , hogy irni, beszélni se kell, nem kéne....

egyrészt minek, nincs hatása, másrészt épp azért mert nagyon is van, lehet...mindennek, minden kimondott szónak lehet (ezt magamon, magamban érzem, és beláthatatlanok is lehetnek a következmények, amit okoznak...)

de ha meg nem akarunk hatni, akkor minek is az egész...élet?


a napokban kifutott a számon, hogy semmi hatással nem vagyok az unokámra...de meg is bántam. hogy is lennék,ilyen messziről...

rám aki hatással volt, annak idején, biztos, hogy jó hatással?! (s még utólag is bele lehet kavarni egy rosszhiszemű megjegyzéssel....)

de lehet hatni és befolyásolni, azzal is ha nem beszélünk, nem teszünk... amikor pedig kellene...!

és épp ma reggel csúszott ki a számon ez a klisé is, hogy az élet nem fáklyásmenet... (nem akartam sorolni bajaim, hiszen  javulok, de teljesen nem lehetek olyan már,, mint mondjuk 20 évesen , már soha, persze...senki se)
. (de itt csak magamra gondoltam, a bajaimra, amit nem akarok részletezni, de lehetne sokkal rosszabb is. javulok.,már nem probléma lélegezni:) szabadon... hm

vu-vej

mégis csak jobb lett volna elhallgatni ezeket is, nem? :)

(néha a kommentekből, -itteni kevés olvasóm, még kevesebb reagálásából )azt látom, hogy ugyanazt ugyanúgy gondolják, érzik, de néha meg , hogy félrefélreértenek, illetve vigasztalni akarnak , mikor nem is kéne, és pont az ellenkezőjét érik el vele.kétségbeejtenek...olyankor újra olvasom magam, ugyan mit irtam, már megint félreérthetően...vagy miért pont azt emelik ki, és teszik fókuszba, ami nem is olyan fontos a mondandómból (persze lehet, hogy nekik az?)...

most nem is merem újraolvasni (bár inkább a versféléimmel fordul elő a nem célbatalálás, ott viszont tán megbocsátható az eleve- többértelműség)

---------------

nem megy ez a vu-vej,

sej-haj...:)

ez se

se a nem-cselekvés, se a cselekvés - se az irás se a nem-irás...

(de most kérem, ne vigasztaljon senki, netán!)

( U.I. nincs-miért:)  No, majd csak sikerül elmarni mindenkit innen:))

2017. március 12., vasárnap

hold- és mobilfényben

a Holdfényben a feketék kéknek látszanak... mondta egy idős hölgy a mellette elfutó fekete kisfiúnak, aki ezt már felnőttként és biztatásul meséli a Holdfény c. film kisfiú "hősének",  pártfogoltjának...

az eredeti (sose előadott) színdarab címe  ez is ....In Moonlight Black Boys Look Blue 


most láttam Makón a frissen Oscar-díjas filmet, mégis úgy tűnt szokásosan kevesen, nem számít itt Oscar, a film feliratos , az emberek nem szeretnek olvasni... csak legfeljebb az okos telefonjukat... esetleg még a feliratos film nézése helyett is, ha tájékozatlanul betévednek rá.... ahogy már kezdéskor történt....


én meg igy jártam: akárhogy ültem, nem tudtam kiküszöbölni a telefonok szemembe villogó kék?fényét...


a filmben meg nem láttam eléggé ezt a költői kékséget, (bár engem a feketéség se zavar....)

de volt kék tenger, amiben a világ közepén érezheti magát a bántott, elveszett kisfiú...egyáltalán , később is, mint alapmotívum, a tengerparti érzelemgazdag jelenetek

sok feszültség
,
de igazán nem ragadott magával a film

(engem se, ha nem is vettem elő a mobilomat helyette...)

kissé vontatott volt...úgy tűnt több idő múlik mint valójában...(pedig életszakaszokat ívelt át )


de azért örülök, hogy láttam, ha a téma nem is érintett annyira közelről, de voltak olyan emberi tartalmai, amik bőrszíntől, nemi identitástól függetlenül is nagyon fontosak és itt megkapóan voltak ábrázolva

jó lett volna ha inkább ezt nézik a filmvásznon az okostelefonos gyerekek is, mint a világitó képernyőjüket...






2017. március 11., szombat

féltés

mindig másokat féltettem
magamat sosem
csak mikor mások miatt
kellett magamra is vigyázni
akkor kezdtem el...
de engem nem féltett
soha senki sem
valaki mégis mindig
vigyázott rám odafent
azt hiszem




2017. március 10., péntek

megírni, kimondani


Megíratlan leveleim
üresen maradt füzeteim
ki nem mondott szavaim

itt torlódnak…

tán tőlük vagyok rekedt
s görcsöl a kezem…


nem pótolhatók
máskor más időben
akkor kell amikor
itt az idejük
s nem eltétovázni
lenyelni
visszafojtani

mint a sírást

az el nem sírt könnyek
megfullaszthatnak

hagyd inkább
hulljanak

aztán irj
beszélj végre

(ha görcsösen
ha rekedtem is)

míg van mit

(s van kinek)



2017. márc. 10.


2017. március 9., csütörtök

mennyi hülyeség....

Mennyi hülyeséget
csináltam
eddigi életemben!

És még mennyit fogok?

Még szerencse
hogy kevesebb idő juthat
már erre
is...




2017. febr, 19.



és milyen sok okosságot
elmulasztottam

arra is már
kevesebb
idő marad

elfáradtam

elfáradtam

régi emlékekbe
kapaszkodom...

ablak pad diófa kút...

miminden voltam

és miminden nem leszek
már sosem

lányom milyen hamar
kinőtte rajongásait

én még most sem
teljesen

ez hiba vagy erény
mindegy

elvész minden
a rajongás tárgya legelébb
aztán követem én

föl kellett volna lázadni
magam ellen is
már rég

de mibe fáradtam el én

ne fogadj mindig szót
úgyis érvényét veszti

csak élj szabadon
törvényed szerint

s hagyj másokat is

de mindig
emberül




febr. 25.

2017. március 7., kedd

kanyar(g)ó(s)





naszóval: alighogy kiengedtek csütörtök késődélután a kórházból
szombaton reggel sajtótájékoztatón közölték, hogy kanyarójárvány miatt zárolják a kórházat

később kiderült, hogy a sürgősségit meg a fekvő osztályokat

a sürgősségin  rostokoltam egész kedd délután... orvosok, ápolók a maszkjaikban sutyorásztak is valami fertőző betegségről (nem tudták a pontos diagnózist még), de arról is szó volt, hogy mivel mossák le a fetrőző beteg ágyát, hogy fertőtlenitsék...csuda megnyugtató volt hallani.... (mondjuk pont ezért - a fertőzésveszély miatt -nem is akartam bemenni eleve, kórházba...pláne később befeküdni) de a szakrendelő belgyógyász (ahova sürgősen küldtek át a tüdőgondozóból, ahova egyébként 3 hétig kellett időpontra várni), nagyon fontosnak tartotta, hogy mielőbb csináljanak egy célzott laborvizsgálatot, mert rossznak látta az EKG-n a szívemet... konzultált egy kardiológussal, és máris a sürgősségin találtam magam.... és ahhoz képest, hogy itt szívinfarktussal, majd tüdőembóliával ijesztgettek, (a sok trombocita miatt), amiről CT után kiderült, hogy nincs, viszont helyette a szívburokban van vagy  7 mm folyadék (nem csak mindkét mellkasomban a több centi), nemigen volt választásom, a branült se vették ki ... mindenképp be kellett feküdjek, mondták, mert szívelégtelenség így meg úgy, meg pihennem is kell, másképp nem lehet... több mint két hónapja nem jutunk zöldágra (a tüdőgondozóra míg 3 hétig vártam időpontra,. közben szépen felgyűlhetett a folyadék a mellkasomban , a nem múló hörghurutomtól... (amit nem igen kezeltek ki - bár antibiotikumot kétszer is szedtem), de be sem tudtam venni a nyákoldót, egyiket se, mert meg akartam fulladni tőle (a kiváltotta köhögéstől),persze így is, főleg  a nehézlégzéstől....

no nem akarok betegségnaplót írni

a belgyógyászaton az osztvezető főorvos is megultrahangozott, és, mutatta is, a képernyőn, (fogalmam se volt, valójában mit is látok), azt a vékony essőszerű fekete függőleges sávot...de szerinte a szívburok folyadékja minimális ill. fiziológiás, ad majd nonszteroid gyulladáscsökkentőt és hazamehetek... (dejó!)

ez csütörtökön volt... (újabb és javuló eredményű vizsgálatok után) és még a kanyarópánik kitörése előtt

még jó, hogy lányom határozottan és időben le tudtam beszélni a lelátogatásáról... bár mindig újra és újra makacsul előhozta....

és az pláne jó, így utólag, hogy én 1953-ban, 10 évesen, bizony nagyon benne voltam a kanyaróban. (még a május elsejei felvonulást is a piros paplanomba bugyolálva az ablakon keresztül néztem végig.... anyu aggodalmai közepette, annyira féltett, szövődményektől, ami tényleg, most is a nagyobb veszélyt jelentheti

itt vagyunk a román határon (a fürdő körül csak román szót hallok),
nyilván a szomszédból szivárgott át a járvány, s ott a védőoltási elégtelenség miatt törhetett ki...

de már  szegedi klinikán is látogatási tilalom van....

nekem 22-én kell mennem kontrollra, a szakrendelésre, a kardiológiára, remélem addig rendbe jövök, a kanyaró miatt meg nem kell félnem, állítólag egész életre védettséget ad.... (lányom, unokám meg távoltartom, míg nem rendeződik a járványhelyzet... ma skypon találkoztunk, de azt hiszem, unokám inkább azt a CD-t nézte volna amit a kezébe tartott, mint öreganyját, le is viszlátolt elég hamar... pedig felajánlottam, hogy mesélek neki, de az nem érdekli. Én megértem.Nem számít.Fő az egészség. Igaz? Én most ezt nagyon tudom.)


2017. március 6., hétfő

lányom új verskötete elé


költészetnapra , április 11-re jelenik meg....

(de én már ismerem a tartalmát (kéziratból) ..anyai előjogommal:)

de a boritó is, az ajánló szöveggel megjelent a napokban

 (igy nem követek el semmi indiszkréciót, csak másolok:

":Anna Karenina visszafordul a peronról, Emma Bovary a tenyészvásáron a férfiakat méregeti, Solvejg megunja a várakozást, és elköltözik. Turi Tímea verseskötete irodalmi, mitológiai és hétköznapi nők történetein keresztül vizsgálja a nemek közötti munkamegosztás konfliktusait. A férfi-nő kapcsolatok dialektikája a maga összetettségében jelenik meg a versekben, csakúgy, mint a felnőtt élet játszmái: ugyanazok a mozzanatok tűnhetnek megalkuvónak és bölcsnek is. Az Anna visszafordul a szerző előző köteteinek kérdéseit tovább- és máshogy gondolva továbbra is a felnőtt élet döntéshelyzeteit kutatja, a kortárs társadalmi problémákat az egyén megszólalásának lehetőségein keresztül vizsgálva."


ezek a bukdácsoló sorok meg nekem jutottak eszembe, kapcsán:


kis forradalmár
kicsit feminista
az én lányom
így nem csoda

klasszikusokat kijavítja
Annát visszafordítja
Emmát kiengedi
Szolvejget költözteti

éljen a női szabadság!

s vele mi…







2017. március 5., vasárnap

Töchter, Mütter

a Lányok, anyák c. antológiánk megjelent németül is, Berlinben a napokban,



Budapesten ma (azaz még  febr. 26-án) volt a bemutatója...

Sajnos nem tudtunk elmenni rá, de a lényeg a könyv... hogy a történeteink német nyelven is... anyu különösen értékelné...

hiszen a német nyelvtudásának köszönhetően is maradtunk életben....

nekem averzióm maradt a német nyelv hangzására is, zsigeri, pedig a nyelv nem tehet semmiről...ugye... és ettől még Thomas Mann volt a kedvenc íróm (igaz. magyar fordításban)

a Strasshoff versem  is leforditották németre (egy szót se értek belőle...)

most anyámról a naplótöredékek... lányommal közös párbeszéd (utószóként ) a mindenségről és a diaszpóráról,

tőle a Költözés c kisregényéből az anyarészletek (az anya én lennék...)

azért át fogom futni,a német szövegeket is, és jó érzés ,kicsit elégtétel is....

na és a borítón , a fotóm, Költözés közben. lányomról , és a dédanyjáról, (egy másik fotón), mit kezében tart, . a nagyanyámról, Bárány Mariskáról, akit szintén költöztettünk..mint képet, (valójában a deportálás után már mozogni se tudott szinte, csak egyszer, nagy segitséggel, a kertbe)...most.az ősi ház festőien omlatag többrétegű és többszínű árnyékos fala előtt... a szél is fújt... és volt ott nap is és árnyék.... nehéz is lehetett tartani a képet lányomnak, de muszáj volt fotóznom... (nem tudtam , hogy később könyvborító lesz belőle, még  német nyelven is, de szerencsére a fotót nem kellett lefordítani!csak kitágult a jelentése...nagyanyám így mindenki ősanyja lett...(így is emlegették)

26-i Bálint házi bemutatón is:







remélem, hamarosan én is kézbe vehetem... a német nyelvű könyvet is

itt a boldog szerkesztő - Pécsi Kata -kezében:



----

most találtam a  könyv fb honlapján a bemutatón elhangzó beszédek leirásában:

"A kötetet egy anya-lány beszélgetés zárja, a többszörös identitás megélésének lehetőségéről beszélget Gonda Júlia (anya) és Turi Tímea (lány). A címlapon is Turi Tímeát látjuk régi házuk előtt, kezében dédanyja, Bárány Mária esküvői képe vizuálisan megelevenítve a történelmi vészkorszakokat átélő anya-lány kapcsolatok élő és éltető erejét."
(HUSZÁR ÁGNES, nyelvész, genderkutató
A női elbeszélés specifikumai)



2017. március 2., csütörtök

kórház blues, 3 napra

                                                          Ma ontják véremet (Pilinszky)

Ma ontják véremet
És tegnap is ontották
És holnap is fogják
Ha megérem

--------


Megértem

Előtte való éjjel
"Szép Remény" díjat
kaptam
álmomban...



---------                                                                                            

Azóta
ma
haza
is értem

és mindent
értek