2017. július 21., péntek

esterhazyt olvasni

kihoztam a könyvtárból Esterházytól az Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk változatot -nem volt "egyszerű", egyrészt mert azon a szinten ahol kiadják a könyveket, csak (a könytári dolgozó szóhasználatával:) "sikerkönyvek" vannak, ezen érteni kell (eufemisztikusan? inkább hazugul) a lektürt jóesetben bestsellert, a számomra olvashatatlan, u.n. szórakoztató könyveket, amik engem sosem "szórakoztatnak" másrészt én hibámból , csak úgy kértem a könyvet először röviditve, hogy a Márk változatot, mire lehozták az emeletről természetesen a kardozót...de nekem egyáltalán nem volt mindegy, ha már nem mentem el az egy éves évfordulóra julius 14-én a PIMbe ahol a Magvetős szerzők felolvasták a könyvet, legalább utólag el akartam olvasni, ugyanazt. Lányomtól még jóidőben megkérdeztem, ő mely oldalakat olvassa: 91-93. meg láttam a fotókat is a felolvasásról,  s azt is, hogy majdnem sír rajtuk...(bár letagadta, de hát látom...)




már mindent értek is, miután végigolvastam, hol mosolyogtam, nevettem, hol sirtam, volt úgy hogy egyszerre, is,  a könyvön , azaz az (egyszerű?) történeten a végén azt hiszem már CSAK SIRNI TUDTAM... én  is. időnként ránézve a hátsó boritó  portréjára... ott a nevető még egészséges iróra, micsoda iró is volt... s micsoda ember...de kár hogy már csak volt, és milyen jó , hogy még olvashatjuk (nekem még vannak kimaradt könyvek, bár olvastam tőle jócskán... de majd azokat se ártana még egyszer, pontosabban, ahogy ő irt...)

-----


(ezt még elmesélem, a könyvkihozás körülményeiről, hogy mellettem egy ismeretlen nő állt a pultnál, és nagyon elcsodálkozott, rá is kérdezett, látva a könyvet a pulton: Esterházyt olvas? mert hogy ő nem birja olvasni. A HC-t is csak elkezdte (mondtam olvassa a 2. részét az oldottabb megfogalmazás, de lehet hogy a Javitottat kellett volna ajánlani?) egy darabig még nyomon követett , mint csudabogarat, mondta, is, hogy ritka errefelé olyan embert találni aki esterhazyt olvas) (hm) persze kiderült, hogy ő nem is makón él, viszont az idős 90 éves anyukája igen, aki véletlenül épp a volt magyar tanárnőmnek majd kollegámnak volt barátnője.megkérdezte hogy hivnak.nagyon furán éreztem magam, s egyre inkább azt, hogy el kellett volna mennem Pestre a felolvasásra, ahol körülöttem csupa olyan ember lett volna akik  feltehetően olvassák esterhazy-t.... de legalább is szeretik hallgatni amit irt....

s én azért inkább lent tartanám a könyvét a ktárban , hogy ha véletlenül is, de belelapozhassanak a csak az ottani "sikerkönyveket" olvasók is.

---

https://www.irodalmijelen.hu/2017-jul-15-0902/esterhazy-ejszaka


2017. július 20., csütörtök

fuldoklások

a panelházak a hőségben
fuldokolnak
én sokáig nem is tudtam
hogy ezekben laknak
kezdő tanárként
vittem a diákokat
kilenszázhatvanhatban
idegen nyelvi táborba
a balatonra
ilyen panelokba
azt hittem
mint a sátor
jó benne
táborozni nyáron
idényjelleggel
ideiglenesen
node mindig lakni
el se képzeltem

már vagy húsz éve
élek  panelben
tavasszal-ősszel
nyáron és télen
a távfűtést még élveztem is
költözés utáni években
bár ezen a télen
már decemberben
nem is tudom miért
fuldokolni kezdtem
akárcsak most
a panelházak
e nagy hőségben




fohászféle, a jövőről

Istenem, add
hogy úgy
maradhassak
önmagam

hogy ne
csontosodjak
bele abba
ami voltam
és vagyok

hadd lehessek
aki még lehetek

vagy csak legyek
mindegy milyen

amíg lehet




2017. július 19., szerda

kint

nem tudok bent maradni
a lakásban ha vége a télnek
kint süt a nap fúj a szél
eshet is ott élek

halni vajon hol fogok ?
azt is jobb lenne ott
az anyaföldön valahol
inkább mint rossz kanapémon

pedig a főpróbákat
éjjelente ott tartom
(fulladással
meghalásból

igaz is
minden ébredésért
hálás vagyok
s ha lélegezhetek szabadon
szobámból kilépve
szabad levegőre
hol most is ezt irom)

julius 17.

2017. július 18., kedd

élet és...

mennyi  borzalmat látunk
s élünk meg
ha kicsit túl sokáig
nincs az az irói fantázia
mi egybehordhatna ennyit
elbirna regénybe formálva
muszáj szelektálni
kihagyni a legvadabb
elemeket. egy mű
se tudná elviselni
amit a valóság
kénytelen




kinek tapsolok

milyen szép tud lenni egy fa
például alkonyi fényben
bármilyen műalkotás utánzat
hozzá képest

minden mű "művi"
természeténél fogva
s csak a természet az igazi
annak vagyok leghűbb foglya

de ki az alkotója
marad örök inkognitóba'
csak remekművei
beszélnek helyette

én neki tapsolok
minden tavasszal 
és minden nyáron
de ősszel sőt még télen is

"hogy volt!"
ujjongva  kiáltom
és tudom
mindig újrakezdi








2017. július 17., hétfő

az álszerény

az álszerénység
rosszabb a gőgnél

a gőgös legalább
vállalja magát
és nem csap be

nem ravasz
mint aki
szerénynek
mutatja magát

s közben

majd szétveti
a büszkeség

még arra is
büszke

hogy mindenkit
átver
seperc
alatt


2017. július 15., szombat

lehajtott fejjel

miért mindig
az áldozatok
hajtják le
fejüket

Jezus
a kereszten
(ahogy Dali
megfestette)

Radnóti
(a Varga szobron)

és apám is
ezt tehette
(elképzeltem)

----

nekem már mondták többen
mért járok lehajtott fejjel

talán épp ezért

régi ruhák

pakolok, selejtezek
kell a hely

lányom babaruhái
kis réklik
(hogy is fért bele)
a fehér pólya
himzett huzattal
rugdalózók
kis kalapok
himzett ruhácskák

kék iskolaköpeny
fehér blúz
rakott szoknya

kidobjam?!

két részes fürdőruháim
mind anyám varrta
(s közben hogy szekiroztam!)
ruhák, hihetetlen
60 centis derékkal
a fekete bársony
ujjatlan
abban látott meg
azon a régi szilveszteren
ö a fészek klubban...


kidobjam?

.............

kidobom
csak előtte jól megnézem
elteszem emlékbe
ott még végtelen
a tárhelyem
szerencsére

különben is
ez mind csak rongy
kidobom
ez volt a múlt

kinőttük
kihíztuk

csak itt maradt
külső burok
már nem divatos
......

mennyivel nehezebb
lesz majd  testruhánkat
itt hagyni
ha már elkopott






2017. július 14., péntek

helyzetjelentés

süt a nap
néha felhő boritja
kék az ég
repülő szántja
megszólalt a mobilom
a rétes közepes volt
kaptam egy emilt
vajon merre mutat
reklám érdektelen
szelektálni kell
valaki kedvel engem
én is kedveljem
nézzem meg a profilját
a twoon - kilépek inkább
micsoda hülyeség ez
nem is tudom
hogy kerültem bele

2017. július 13., csütörtök

szellem és szél

ugyanakkor éjjel álmodtam (mikor erre a  "kiterítenek úgyis" szlogenra ébredtem)... valamit, amit nem akartam már leírni (az első kitörlődés után) , de most mégis  megteszem, mert délután történt valami vele analóg  valós mozzanat, ami az álmomra emlékeztetett

szóval, álmomban, egy halk , rövid csöngetést hallottam, kimentem a folyosón át az ajtóhoz

de nem láttam senkit, kinyitva az ajtót (furcsa, hogy előbb a kémlelőn nem is néztem ki, mint szoktam, de ezen az ajtón nem is volt kémlelő , hófehér volt, újszerű) és én gyanútlanul nyitottam...volna...az ajtót, azaz csuktam is volna be, mivel nem láttam senkit, de olyan s láthatatlan erő nyomta vissza és zúdult be , hogy nem tudtam...nem volt hozzá elég erőm, ekkora ellenerőt legyőzni... de sehol senki nem volt, később ki is néztem..

viszont visszafordulóban láttam a folyosó fehér falán, jobbra, egy lilás fényjelenséget, mint valami krikszkraksz amorf rajzolatot

beszóltam a lányomnak, aki bent volt a belső szobában, hogy jöjjön, mert valami szellemféle jöhetett be


ennyi.

aztán ma délután, elég erős szélben, benyitottam a cukrászdába, és ugyanúgy nem tudtam vissza csukni az ajtót (csak nagy erőfeszítessel) mint két napja , álmomban, ugyanaz az erőérzékelés, ellenállás, feszülés... hát persze a szél...(de álmomban nem volt szél..., nem  lehetett)

de milyen érdekes szellem, szél... mintha ugyanaz a szótő lenne,,,,

(de lila foltot nem láttam, ezúttal:)


...kiteritenek úgyis

tegnapelőtt erre a félmondatra ébredtem

kiterítenek úgyis

meg is írtam még aznap róla a bejegyzést ide, de egy rossz mozdulattal kitörlődött, ilyenkor nem szoktam általában  újraírni, de most mégis rövidebben megteszem

nagyon meleg volt, kitakarózva és u.n. hullapózban aludtam (úgy ahogy)..de nem jógáztam épp

József Attila két hexameteréből  ez a másfél daktilus és a végén az elnyújtott spondeus...(igen , csakis a második sor lehetett, a vége, a ponttal a végén..és előtte tudjuk, ... mért NE legyek tisztességes! (azaz..legyek, nyomatékkal)

a tisztesség nem lehet kérdéses (írtam erről egy kisebb esszét jó pár éve annak is, a Makói hétbe az IRODA-LOM rovatomba...  nyugd után, nem bírva nyugodni, s így próbálkozva tovább tani-tani, beszélve irodalomról....(meg más efféle földi lomról)

esetleg mellékelem , ha megtalálom

de nem az irodalmi fontossága hanem az etikai miatt

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

mért legyek én tisztességes? mért NE legyek tisztességes!
csakis ez a választható alternativa, nincs is más

a tisztesség a fő      (a többi csak irodalom...de az irodalom eszközeivel mennyre hatásosan és erőteljesen lehet erre rámutatni! hogy csak ez a lehetséges válasz

de azért ez a kiszakitott  KITERITENEK ÚGYIS...

borzongató ébredés volt

mindenesetre jó, hogy (még) felébredtem, kétszeresen is

2017. július 12., szerda

a sors kezei

én nem tudom pontosan, hogy működik a karma ... de hogy működik az biztos.

észrevettem, hogy akik igaztalanul megbántottak, nem soká visszakapták a sorstól, többnyire ugyanazon vagy hasonló területen

szinte már félek, ha bánt valaki - igen, attól is, hogy közvetve én leszek oka (valójában az, amit ellenem követett el) az őt ért (viszont)bántásnak

nem szeretek a sors keze lenni

meg persze főleg igyekszem én nem bántani eleve másokat... úgyis visszakapnám, én is...

de különben is , legjobb és legfőbb a békesség

utálok mindenféle harcot, viszályt

nem is érdemes bele se kezdeni, még gondolatban sem

a sors előbb-utóbb minden (mások vagy akár maga ellen)vétkezőre lecsap úgyis -mint okra az okozat... bűnre a bűnhődés

nem tűr egyenetlenséget és asszimetriát

igazságosabb mint mi vagyunk

...
meg az is eszembe jutott, hogy igaza lehet Jézus-Joshuénak abban (is), ami első re meghökkenthet, fel is háborithat,de csak igy lehet kilépni ebből a karmaláncolatból:

ha megdobnak kóvel, dobd vissza kenyérrel...

persze a kővel dobálónak ettől még megmardhat a karmája, de te elkerülöd)

(azért könyörgöm inkább ne dobálózzunk semmivel!).

2017. július 11., kedd

ég és mennyezet

szeretem nézni az egeket
de nem a festetteket
igazit igazi tereken
a földi mennyezetet

ezért is szeretem
a tágas tereket
mert azokról
egekre látni

s olyankor több
az éltető levegőm
az ég ugyanis
jóval magasabban van
mint  paneltetőm

alatta szabadabban
lélegezhetek
mint otthon
ahol fölöttem
nem az ég lakóit
sejthetem
csak az ismerős és hangos
felsőszomszédot

tehát otthon
még csak tiszta szivből
imádkozni sem tudhatok
a feljebbvalóhoz

....

bár már rég tudnom kellene
hogy őt ne az égben keressem

hanem mindenütt
és bennem
is

igaz, fent
de ez a fent
nem méterekben
méretik




2017. július 10., hétfő

reminiszcenciák

Megloptak.

Nem tudod, kik.
Nem tudod middel.
De annál inkább
érzed hiányát.
Hiszen a tiéd volt
amid most sehol
vagy nem tudod hol
Pótolni se lehet

Ez életed
metaforája


2017. július 9., vasárnap

micsoda idők

                                                               O, tempora, o mores!


olyan könnyű beinditani
a gonoszság gépezetét

elég egy-két plakát
ellenségkép itt és ott
üsd-vágd nem apád....

s már ki se tudod tenni
a lábad az utcára
békességben

minden utcasarkon el akarnak ütni
sőt a járdára is utánad jönnek
lekiabálnak, káromkodnak
fenyegetőznek

örülj hogy élsz
de ugyan minek örülhetsz
ilyen körülmények között
konkrétan és önfeledten

még jó hogy lányod hiv
fővárosi otthonukból
s mögötte hallod unokád
tündéri hangját...

bár néha ő is üvöltözik
mint a felső szomszédék
beszélni még  nem tudó
de folyton sikoltozó
kisgyereke

2017. július 7., péntek

még mindig...

selejtezek
selejteznék

mindig találok valami "kincset"

ha csak egy régi cédulát
66-ban irtam az abszurd drámákból egy tanulmányt (párhuzamosan kvázi a magyar irodalmi szakdolimmal, Kosztolányiból)

akkoriban az abszurd dráma még új jelenségnek számitott
(a szakirodalmam is az egyetlen angol nyelvű monográfia volt (Martin Esslintől)
no és persze  a drámák... 3-3-- köztük az azóta is leghiresebb , a Godotra várva, Beckett-től

innen kerülhetett a most megtalált "cédulára" ez az idézet:


V: Semmit se lehet tenni.
E: Hiába lázong az ember
V::Mindenki olyan marad, amilyen
E: A bőrünkből nem bújhatunk ki

........

És azóta is várnak (várunk) Godotra..

mi az a  fél évszázad...

meg ami előtte volt


......

újabb cetli, 1990. junius 3.

(lányom(5):

Szónokolva. 

Ne csak pártok legyenek a parlamentben. Hanem  nyugalom és békesség is.

.......





beszélni

apámmal soha nem beszélhettem

az ő velem kapcsolatos mondatait
csak anyám elbeszéléseiből ismerem:

milyen parányi a kis keze
s milyen tökéletes

persze hogy magánál elhallgat
hiszen ott a tejcsárda

majd a lányom jön velem
esténként a kocsmába, maga sose...

s a bori tábori lapjáról
a levéltár hadipaksamétájából
visszakapva
magam is olvastam
már felnőttként
a kései s utolsó
anyámnak irt
üzenetben
a rám vonatkozót:

üdvözlöm anyósaink
unokáját

......

már mindenki oda

apám anyósát
négy éves koromban
elvitték
egy faládában
(az előszoba
üvegajtaján át
láttam)

anyám anyósával
többnyire csak
levelezhettem
Hollandiába
(őt még 46-ban
a másik fia
magához hivta)

anyám noszogatott
mindig , hogy irjak
"drága nagymamám"nak
válaszleveleket
de vele se beszéltem
eleget

apámmal
ismert okokból
s 44 után már
senkinek
nem lehetett

s még álmodni se
tudok róla
soha

......

de anyja és
anyósa "unokájának"
már unokája van!
(aki mellesleg
tiszta dédapja!)

többet kéne
beszélnem vele...

ha már élek

s még élek!


2017. július 6., csütörtök

bezárult kapuk

ha eszembe jutnak halottaim
kik egyre többen
rögtön ott a kinzó gondolat
miért is nem beszéltem velük többet
miért nem kérdeztem-hallgattam őket
mig éltek

már sok kapu bezárult végleg
néma és nyithatatlan
miért nem nyitogattam
mig lehetett
s volt ami tárva-nyitva
rám várt
mégis másfele mentem

2017. július 5., szerda

hazudni akkor és most

Igen. Hazudtak!
(hazudtunk?)
De tudta aki
és tudta akinek.
Megvolt a rejtett
összekacsintás-
(a ne vedd komolyan.
muszáj)
Most?
Úgy hazudnak
mintha ők lennének
az igazság letéteményesei
(az átlátszó ökörségeikkel)
úgy hazudnak
hogy maguk is elhiszik
és elhitetik
félek -
az önbeteljesítő
jóslataiktól.
Nem hagynak ki belőle
egy igaz embert se.
Mindenkit
magukkal
rántanak

2017. július 4., kedd

az öregkor ambivalenciái

milyen jó: mire megöregszik az ember
már mindent és mindenkit megért

milyen kár: mire megöregszik az ember
már senki se érti meg

de milyen jó, hogy
még ezt is megérti

2017. július 3., hétfő

zenepavilon és környéke

nyaranta minden vasárnap este 7-től zene szól a pavilonból ki...
eleinte szépen én is beültem a sorba
de mostanában - hiven a zene szabad szárnyalásához- , én is inkább szabadon mozgok is közben

ha az erősítők túlságosan megtámadnák a dobhártyámat, jobb is így

meg tán a kilátás is, változatosabb

a zenészeket nem is olyan fontos látni, elég hallani...

most tisztes távolból, és felültől néztem, a fürdő felüljárójából







érdekes volt látni zene közben a szines forgatagot, és bár én megtisztelem a zenét mindig a hallgatásommal, legfeljebb bele-beledudorászok... ide a dumálás, cseverészés nem is hallatszott fel, csak a zene

a fürdőből , 8-ig, elől a lépcsőn áradt ki  a fürdözők tömege, de ott is és mindenfele ültek a koncert hallgatói

8 körül észrevettem, hogy nincs a táskámban a mobil, igy elindultam hazafelé, de egy zene szám  megállitott...
angolul szólt, halk szinte prózai motyogásból, szélesen és magasan ivelt fel a dallam...nagyon ismerős volt, és magával ragadó...tudtam, hogy már hallottam (ha nem is élőben? és nem voltam biztos benne nőtől vagy inkább férfitól), de nagyon átitatott, és nem is ment ki a fejemből, s zavart hogy nem tudtam eldönteni, mi ez, hol hallottam már korábban...

visszaindultam a városba, a mobillal, útközben találkoztam , már visszafelé jött a koncertről, azzal a zongoratanárnővel, aki egyszer már kisegitett a Libertangó zeneszerzőjének megnevezésével, de most fogalma se volt, mit hallottunk mi 8 órakor, bár egy pár hangot el is dudoltam belőle..

nem voltam rest visszamenni a koncert helyszinére, még pakolásztak a zenekar tagjai, megkérdeztem a hölgytől, aki énekelte,,, mi volt az a szám,  8-kor, Conchita... mondta, és ...tényleg !  2014 ben ez volt a győztes Eurovizios dal...hát megérdemelten...

s hogy nem tudtam eldönteni női vagy féfi hangon hallottam,,, ez is természetes ... illetve érthető adott esetben s előitéletmentesen,,,illetve nem lehetett egyértelmű

de hogy szép, és most is az volt, nagyon szép - mondtam is az énekesnőnek... örült neki...
én is, hogy már tudom, minek, és újra és újra meghallgathatom, ha kedvem szottyan rá

sőt kikereshetem akár mostani felvételen, hogy énekli ma....

de a zene a lényeg, s tán a szöveg is , amit a cim is már sejtet: 

RISE LIKE A PHOENIX




2017. július 2., vasárnap

hol van az a nyár...

tegnap este-éjjel leginkább a Hagymaház szabadtéri szinpadán kerestük, különböző modulációkban..





aztán ma reggel a nyááár egybehangzott a mobilom ébresztő csengetésével... a másodikra döbbentem rá, hogy ez a mobil és nem a nyáááár (lányom hivott, unokám már a második tévémeséjét kérte közben...)

most is nyár lenne...

de a régi nyár jár a fejemben egyre...

ez az operett (?) cime is, Békeffi irta, zene Lajtai  (patinás vagy poros? nekem jó...mert

és egyre csak a régi nyár dallama az eszembe

hol van az a nyár

elsuhant már

egy nyár több nyár, egy szerelem, több... mindegy...  már minden egybemosódik... régi nyarak...

mert mindet mi éltük át

az a "mi" az az én ami megőriz minden emléket, egységbe gyúrva

aztán jön a jelen is hozzá

örökzöld...örökszerelem... öröknyár...

én is láttam egykori szerelmeim időközben felnőtt fiait... akik most olyan idősek,,,
(és az én lányom is felnőtt közben...)

az egyik fiú a mosolyával emlékeztet, de az apjáé volt az igazi,
a másik az énekével... de az apjáé volt az eredeti...

egyik se él már...csak emlékekben és a fiakban...

de a régi nyarak elsuhantak már

mindig elsuhannak, s minden elsuhan

de mégis megmaradnak

megmarad mindenki és minden valamiképp

és ez jó és szép

mint az örökzöld dallamok...








2017. július 1., szombat

nyári viharok

ma úgy döngött fölöttem
a mennyezet
hogy azt hittem beszakad
s hogy rám esik az ég

üvegből volt a tető
s jégeső csapódott rá
a dübörgő viharban
mint a puskaropogás

féltem hogy rámzuhan
nagy dörejjel ez az egész
mi fölöttem van

de hirtelen
úgy mint jött
elállt minden

sőt kisütött a nap

nehezen hittem

de nem is tartott soká
elkezdett újból esni
bár szolidabban
s mire hazaértem
megint elállt

de azóta is
bizonytalan
minden
felettem

sőt
valójában
mintha
alattam is


2017. június 30., péntek

átölel ifjú korom




azt mondja ne félj
átéltünk már annyi mindent
jót-rosszat, örömöt-szenvedést
menni fog ez is
mi még hátra, a finis
hajrá, ne állj le, 
még nincs is itt a vége
ez is csak egy útszakasz
megcsináljuk, ahogy szoktuk
s már nem is vagy egymagad
én is veled tartok
itt az ifjúi karom,
kapaszkodj belé
jó szorosan, igaz,
mindig azt hitted hogy gyenge
de együtt már erősek vagyunk






2017. június 29., csütörtök

ritka de emlékezetes találkozásaim Bárdos Pállal

sajnos..több már - e földön nem lesz, nem lehet....

pár perce olvastam a hírt a fb oldalán, majd egy rövid recenziót (egy régebbi interjúval) a Szombat folyóiratban....ami bizonyossá tette

két éve felesége Fenákel Judit könyvének olvasókörén a Bálint házban, utoljára találkoztunk...



aztán
valahogy együtt mentünk az Operaházig, a sarokig, és úgy emlékszem végre egész könnyeden tudtunk már beszélni, és közvetlenül, két makói, akinek sorsában, főleg az elején sok közös volt...:

egyszerre mentünk azaz vittek el bennünket gyerekként Strasshofba egy marhavagonban... 1944-ben.

és 70 évvel később ugyanazzal a ("nemzeti zarándok") busszal, ugyanoda:



fel is idéztük később... jobb volt ezúttal...

említettem is neki, hogy a szervezők hívtak újra, következő évben, de nem mentem...mondtam némileg sajnálkozva,

mire ő, fanyar bölcsességgel megjegyezte: nem is kell minden évben Strasshofba menni

pedig mint író, témáiban makacsul és elszántan ragaszkodott a zsidó-témához, a holokauszt emlékéhez

az Első évtized című kis könyvét még annak idején megvettem, elolvastam (a makói vonatkozások miatt is, persze), aztán a másodikat is...

de a  4 kötetes családregényét csak részben (Frau Földes, from Makó)
, majd pótlom!
de az az érzésem, hogy a hivatalosságoknak is lehet törleszteni valója vele szemben

jut eszembe, fiatal tanárként a bölcsészkaron egy továbbképzésünkön Katonát ezzel a szlogennal vezette be: legalább két tragédiája volt,  a Bánk bán, és az élete....Petőfivel kapcsolatban meg, ugye tudjuk, hogy sose szavalta el a nemzeti dalát a múzeum lépcsőjén, azaz ott nem...(nem tudtuk) (most olvastam a fbon valaki , régi tanítvány, emlegeti a felejthetetlen Petőfi szemináriumait, )

először én is (leszámítva a nem tudatos srasshofit), az egyetemen találkoztam vele, ötöd évben a TO tól kaptam egy levelet, félévi vizsgaidőszak kellős közepén, hogy menjek be a szakdolimmal kapcsolatban, valamit rendezni kell, de nem volt bent a témavezetőm a tanszéken, helyette ott találtam egy fiatal, kedves arcot... vigasztalt... de engem nagyon idegesített vele, mert tudtam, hogy nem is lehet nagy baj azzal a beadott anyaggal, nem  is értettem, mi lehet a baj-- (hát később kiderült, hogy tényleg, csak az volt, hogy a bibliográfiámat abc sorrendbe vagy kronológia sorrendbe kellett volna rakni -de hát erről korábban nem világositott fel senki )(egyébként pár hóval később jelesre védtem meg a szakdolit, azzal a hozzáfűzéssel, hogy nagyon kis kibővítéssel, de csináljak belőle doktori disszertációt (ha jobb dolgom nem lesz (hát úgy látszik, ha nem is jobb...de lett, sok egyéb dolgom), ő meg hamarosan ott is hagyta az egyetemi állását, felment a rádióba dramaturgnak...

jóval később Makón a könyvtárban egy könyvbemutón hallottam, akkor még meg voltam sértődve azon (is), hogy úgy beszélt a strasshofi deportálásról, mintha csak ő lett volna ott gyerek, a jelenlévők közül fel se tételezve, hogy esetleg más is, és mintha nem is szívesen adta volna át ezt a privilégiumát.... (persze, inkognitó maradtam)

aztán mikor megirtam a magam deportálási történetét (a Sós kávéban), elolvashatta, és tett is néhány javitó és alapos kritikai megjegyzést rá (irásban), amiben pontositott információkat

tulajdonképpen igazán Strasshofban (a második utunkon )kerültünk emberi sorstársi közelségbe... ott és később is

ennek mindössze csak 3 éve, sajnálom, hogy nem előbb, és hogy sose tudja az ember előre mikor találkozik valakivel utoljára, mikor néz ki úgy valami, hogy egy barátság kezdete is lehetne, mikor épphogy a vége.... de főleg,  hogy mikor is találkozik az ember valakivel utoljára , mint én vele, az Opera sarkánál...ők balra mentek, én jobbra, aztán vissza , Makóra... (ahonnan a nagyanyja...Frau Földes)

2-án Budapesten temetik, 11,30-kor,  a Kozma utcai temetőben...

de itt Makón  is emlékezünk rá...a Kecskeméti Ármin Baráti Társaság is...

én biztos igen

szomorú vagyok... és "kevesebb" is , mert már egész biztosan tudom:

 "minden halállal én leszek kevesebb"

........


„...Féltünk ott a reggeltől és az estétől, a lefekvéstől és ébredéstől, az ukrán őröktől és az SS-őrszemélyzettől a gépfegyvertornyokban. 
Féltünk a bombatámadás dübörgésétől, és a csendtől, amelyben meghallottuk szapora szívverésünket.”  (Bárdos Pál)


féltünk...Strasshofban....fél(t)ünk ...lehet hogy egész életünkben... s még halálunkban is?

Talán-talán helyénvaló itt és most a szokványos klisé: 

Nyugodjon békében!

Bár én jobb  szeretem (s talán ő is inkább) ezt a zsidó kívánságot:

Lelke legyen bekötve az élet kötelékébe....

azzal is, hogy olvassuk itt hagyott könyveit

2017. június 28., szerda

lépcsőházi...

fekszem az ágyban
fáradt félálomban
s a lépcsőházból
lépteket hallva

azt gondolom
hozzám jönnek
pedig dehogy
elkerülnek

csak emlékek
környékeznek
de azok nesztelenek
s nem lépcsőházban
közlekednek

legfeljebb
elkésett
elvetélt
gondolataim

2017. június 27., kedd

zsidó kulturális nap

ez az első, de tervbe van véve. hogy minden évben legyen ilyen, csak nem akartam elkiabálni...



egy kiállítás megnyitóval kezdődött (még vissza kell mennem a molinókat a zsinagógákkal átböngészni, mert arra nem jutott idő a zsúfolt programok közepette)... sokan voltunk, a hagymaház oszlopos auláját szinte megtöltve, bár zsidók szinte alig... a városban nem kevésbé (én e média-képen az ajtónál szorongok, szürkén, egyre kisebben és egyre szélesebben:( előtérben U, Zsolt, a Kecskeméti Ármin Baráti Társaságunk vezetője, fő szervező,ajándékot ad épp a Mazsike képviselőinek, (könyv folyórat a makói zsidóság történetéről)(ők hozták a molinókat), polgármesterasszony és a Mazsike elnök köszöntőjét, megnyitóit hallgattuk előbb...




a molinókon kívül egy szombati terített asztal áll középen, két (Zsolt szerint hangsúlyozottan ) üres székkel, sőt két meggyújtott gyertyával...tudjuk miért, kiknek emlékére, s nem csak péntek esti gyertyagyújtás gyanánt (amúgy is épp ma van a deportálások emléknapja)





















két ortodox módon felöltöztetett bábú ... is emlékeztet (bár a férfi inkább csak hátulról illuzórikus...)



(lehet látni Makón még "igazi" ortodoxokat, de csak egyszer egy évben rabbijuk jáhrzeitjaként ., zarándokként, a zsinagógában ill. a temetőben)

az egyik újságcikk ezt a címet adta a napnak "a zsidókat ünnepelték Makón" (most eszembe jutott. szép ez, de ebben is benne rejlik a kirekesztés, a hiányu(n)k (hogy nem zsidókkal, pláne nem zsidók ünnepeltek? nos hát csak egy páran vagyunk.... de és nagyon szép, hogy mégis így , együtt, minden atrocitás, kellemetlen hang nélkül...Már ennek is örülnünk kell (? hm)

a Schindler listájából pedig felhangzott a jól ismert dallam, nem akárhogy (az én korábban felfedezett zeneiskolás hegedűsöm vonója alól), könnyeket csalva szemünkbe:



a hagymaház előtt felállított sátrakban, zsidó finomságokat készítenek, népszerű is , nem csoda: Limara fánkja olyan légies, amilyet még sose ettem (purimkor se), a barhesze nemkülönben... d. u. meg még sólet is jut (ebéd pótlásul)


és volt bábjáték is gyerekeknek



Gerendás la konceretjén leangyalkáz bennünket,kedvesen, a Szép Júliával elringat, ifjúkorba, és a Yiddishe máme dalával (az én anyámra is emlékeztetve) megríkat... de jólesőn... A Vannak idők mikor menni kell-ről most nem akarok tudomást venni (én se)... olyan békés, nyugalmas ez a nap...


aztán hora


a tér közepén a Bálint házból érkezett tánctanárok horázni tanítanak... én csak szememmel szívemmel kísérem a táncokat...lábammal nem merem, pedig kellett volna - már látom. elgondolkodok egy egy koreográfiai alapgesztuson, az égre emelt kezeken... de olykor le is mutatnak lehajolva  a föld felé s... mintha folyton eget-földet akarnán(a)k összekötni, de főleg mintha jajgatnánk az ég felé, vagy áldozódnánk...meg töprengenénk, lefelé, meg előre, hátra , hátrálva mozgolódnánk...mindenesetre a "táncosok" önfeledtek, különösen a parányi (hit)közösségünkből B. Zsuzsa,aki amúgy is örökké mosolyog, de most szinte mámorosan...



másfél órás tánc után szélvihar kerekedik, de csak akkor!

reméljük a Budapest Klezmer koncertet nem mossa el eső... de olyan bizonytalan minden, esik is közben, és mégis

pontban 9-kor elkezdődhet  a klezmer, és Fegya a zongorája mellől az égre nézve meg is nyugtat bennünket...mondván protekciónk van, állítólag,  és egy , másfél órát biztos nem lesz semmi zavaró az fentről. és így is lett...

gyönyörködhettünk a klezmer zenében, ami nekem néha túl harsány, de voltak gyönyörű lírai részek is, és bravúros hegedű szóló... ami mindig meg indit(ó), a hegedűs (a háztetőn...azaz most épp a makói szinpadon).....

video


és csak a koncert után jött a vihar....féleség
(ami hallom, volt az ország más pontjain jócskán, de úgy látszik, tényleg a fentiek, kegyeikbe fogadták a(z első ) makói zsidó kulturális fesztivált




így legyen s találkozzunk jövőre... kis Jerusalemünkben...
s jöhessenek azok is akik, most nem tudtak eljönni...

2017. június 26., hétfő

múzeumi nap-éj eseményei

A Múzeumok éjszakája elnevezésű akciót, ami már előtte való nap a Sisi kiállításnyitással megkezdődött,illetve szombaton 4-kor kezdték, én csak 7-kor akartam (éjfélig van idő!), de aztán (egy huszárbemutatót kihagyva) csak elmentem, egy u.n. Sisi divatbemtatóra, már 5-re... hát nem bántam meg, eleve a helyszín, a múzeum kertje , hatalmas friss zöld susogó fáival olyan csodálatos volt, aztán a Sisi-ruhákba öltözött lányok annyira fenségesek, és emelkedettek, hogy csak ámultam :




,,,,,,


  • aztán egy zongorakoncertre várakoztam a múzeum belsejében ,  szobrok közt, hallgatózva a remekül temperált zongorán a miskolci  vendégelőadók gyakorlását, ami maga is élményszerű volt, az is, ahogy az egyik szoborképmástorzó kompoziciót alkotott velük, 

de az nem kevésbé ahogy a zongora találkozott a Ford autómodellal (akár a szürrealizmus újabb definíciója lehetne...) ,


  • 12 darabot adtak elő,remekül, egy albumot, aminek darabjait (főleg magyaros motivumokkal ) a korabeli magyar  zeneszerzők (pl Mosonyi, Hubay..akkori nevükön)alkották Erzsébet királynő tiszteletére: Emlények....   remek volt az összekötő szöveg is, sokat okultam...de főleg a zene élménye, ebben a közegben, talán sorozatot is csinálnak itteni koncertekre, jó lenne...

Bár már esteledett de kiköltöztünk újra a kertbe a következő eseményekre,,, A kis színpadot szerencsére kis reeflektorfény megvilágította, ahol társas táncot láthattunk, ill. apró versenyszámetűdöket, majd a két műtáncos a már felsorakozó néptáncosokat tanítgatta  a bécsi keringő lépéseire, bár nem volt sok dolguk vele, mondanom se kell,,, a kettős látvány meg  magáért beszél, nem?







aztán jött a csúcs a Szent Iván éj gyanánt tűzugrás, bár úgy öltöztem, mégse volt bátorságom (majd jövőre, s addig gyakorlom, szárazon) állítólag  egészséget ad, s ha egy pár együtt ugorja át, örökké szeretni fogják egymást. El is énekelték a Megrakják a tüzet... (ha "mi" annak idején vagy 40 éve átugorjuk "azt" a tüzet..., lehet, hogy másképp alakulunk" , s nem igy...ahogy meg is írtam...akkoriban a dal persziflázsaként.....végül is....belehalt a nyárba öröktüzünk lángja...)




no itt vártuk is hogy kissé hamvadjon a tűz, ne csapjon olyan magasra a lángja, , nehogy megcsapdossa a lábakat, különös módon, főleg kis gyerekek ugrálták, át, de mekkorára... nagyon egészségesek lesznek akkor! :) (bár én ezt is fordítva látom, az ugrik igy, aki eleve egészséges)
.

volt éjszakai tárlatvezetés is , 3 témában, ( ,irodalom, történelem, néprajz)mind végigjártam, pedig nálam nem is volt zseblámpa, de mások világítgattak...igaz, bele is fájdult a szemem, Az Espersit házban házban még nem jártam éjszaka (közben hívott lányom, szívesen is mentem ki telefonálni, mert úgy tűnt az új muzeológus nem is makói nem is irodalmár , nem tudott túl sokat mondani ...) , viszont a skanzent igazán élveztem ,mert remekül volt felújítva, berendezve korabeli bútorokkal, eszközökkel , és a vezetője igazi műértő és kedvelő szakember,élvezet volt hallgatni - el is határoztam, visszajövök világosban...

a múzeum felső emeletén újra megnéztük a Sisit ábrázoló és egyéb patinás festményeket, meg a város történetét a tárlók alapján... végighallgattuk. Fárasztott! (Horthyt pl itt is túl sokat emlegették, persze csöppet se rosszallólag,... és arra is rájöttem, hogy azt a szót, hogy  a "zsidók" sokféleképp lehet ejteni , és bármit is mondhatnak utána, dicsérőt, pozitívat, mint itt is...az meghatározó és árulkodó... (sose értettem, mi van ebben kivetnivaló, magában a szóban, használatában....hát attól függ, hogy mondják --- persze az is lehet, hogy az én fülem túl érzékenyen hall...)

a végén már mindenképp lementem volna, mert megrekedt fent a meleg is, meg egy kicsit megülték a gyomromat a hallottak... s amúgy üres volt, ebéd óta nem ettem, már szédelegtem is

a biciklim már egyedül árválkodott az épület előtt, bezzeg mikor jöttem, alig tudtam beszorítani...

a múzeum igazgató, meg az alkalmazottak, sőt önkéntesek, még szorgoskodtak... volt látogató,aki most fél 12-kor jött be, hiszen éjfélig nyitva vannak, én eléggé elfáradtam-



kiegyenlitődés felé

potenciális olvasóközönségem
száma egyre csökken

az én irás-, életesélyem is


az élet (azaz a halál)
minden problémát,
(disszonanciát
asszimetriát)
megold

nagyvonalún

s idővel

2017. június 23., péntek

Sissi kamarakiállitáson

kiállitásmegnyitó a múzeumban, kamarakiállitás Sissiről, Sissinek, - hirdetik, és Habsburg György dédunoka és   utazó nagykövet nyitja meg...

Sissivel tele van amúgy is  a múzeumunk, Székely Bertalan hatalmas, teljesalakú Sissi festményén
 kivül egy másik (most kiderül ,hogy 2 évig vendégszerepelt, és miskolci restaurálása után most 
újra"leleplezik"... 


esemény van... az emeleti helyiségben (A lenti Hadik szoborkiállitást már láttam, igy egyből felmegyek), jönnek is utánam, számosan, s majd még többen (mint itt látható)



kellemes meglepetésként látom, zenészek, ismerős hegedűtanárnő, lányom egykori zongoratanárnője, és ha lehet mondani -egyszer, a zeneiskola ablaka alatt _ általam is felfedezett hegedűsfiú, fognak játszani majd Schubertet, és s korabeli és osztrák udvari muzsikát....


szemben egy bábun Sissi egykori koronázási ruhájának másolata (nagyon annak tűnik,  olyan anyagokat ma nem tudnak gyártani, mint akkoriban...)




a kiállítást majd a polgármesterasszony nyitja, látom, tetszik neki ez az alkalom, és a téma, különösen emelkedett és ihletett stílusban kezd, de pár mondat után  kiderül Jámborné Balog Tündétől idézett (pontosan közli a forrást is, Magyar napló)....de tetszik a zárás is ami bár túl személyes hang de legalább az övé, hogy tegnap már eljött és megállt a kép előtt, és elgondolkodott milyen ember is lehetett ez a királyné... (hát nem tudom, melyik képre gondolt, mert igazán csak a Székely Bertalan kép tárja fel a bonyolult egyéniséget, olyan esendőnek tűnt nekem ez az arc most a fenségesség mögött, s a díszes ruhaköltemény fölött....

és a tartása sem annyira diadalmas, és gőgös mint ezen a másikon, sőt egyáltalán nem az...de olyan , amilyen a valóságban is lehetett...


Habsburg György megköszönte a történelmi leckét, mert hallhattunk , makói vonatkozásokról is (bár Sissi nem járt itt, de makói lányok sütöttek nekik túróslepényt Gyulán...) Habsburg György apja :  Habsburg György viszont diszpolgára a városnak, 91-ben ő avatta a múzeumkertben felállított mellszobrot... (amin én  nem voltam jelen, csak rácsodálkoztam egyszer csak a kertben és azóta is mindig... a szoborra, ami szoborvolta ellenére is Sissihez illően légies...)



Habsburg  György azt emelte ki, - hogy szemben a  filmekkel - Sissi elsősorban politikus volt és milyen múlhatatlan érdemei vannak (a mögötte képen levő levő Deák Ferenc mellett ) a kiegyezés létrehozásában, ami milyen nagyszerű lendületet is adott a z ország fejlődésének....



(hát eszembe jutott most se ártana egy afféle, kisebb  "kiegyezés", országon belül ,de hol vannak ma a sissik? deákferencek?...) (épp a mellettem ülő  Imáta emlitette, hogy olvasta lányom  versét : az ország kettés szakadt -ot...)




 (róla meg egyébként, már az épület előtt kiderül hogy személyes élményei is vannak,, hiszen a nagy-nagynénje Sissi társalkodónője volt...igazán mesélhetne róla, bővebben,tágabb közönségnek is...)

De majd még visszajövünk sissizni, a holnapi múzeumi nap ill.éj (múzeumok éjszakája!)   is az ő emlékére jegyében fog eltelni.... különböző érdekes programokkal

Majd beszámolok, ha lesz (és biztos lesz ) mit....

egy pillangó látogatása

Egy pillangó meglátogatott.

Nem tudom, hogy került be a szobámba. Tegnap délután, amikor hazajöttem, a végében, világító ablak előtt  láttam, szinte rátapadva az üvegre, keresve a kiutat, a fénybe. Véletlen tévedhetett be a szobába. Tényleg nem tudom  hogy s hol, a szúnyogháló nem engedhette be, talán ajtónyitáskor besurrant? ő is menni akart, engem is zavart a jelenléte,.kinyitottam hát az ablakot,  lehúztam hát a redőnyt, de nem teljesen, s megkerülve az ablaktáblát, azon a fényló résen egyből kirepült. (ezt még anyámtól tanultam, hogy kell a fénnyel kicsalni, útjukra engedni a beszálló rovarokat -mindig beválik...)

A lepke egyenesen kirepült, de furcsa módon , éles kanyarral, volt egy visszarepülése is, de már nem repült be az ablakon , mintha csak visszanézett volna...

De aztán se repült rögtön el útjára. Leült az erkély korhadó fakorlátjára, összezárt szárnyakkal,hosszan időzött ott, hogy le is tudjam fotózni, , még nyiló szárnyakkal is...

Aztán balra elröpült.... határozottan és végleg el.

Azóta nem láttam