2018. február 28., szerda

még egy régi téli emlék

még egy régi téli jeges-havas emlék ezúttal egy téli Visegrádról

van képem is hozzá, valahol...csak a szkennerem meg a fényképezőgépem is rossz
a vers megvan: kelt: Visegrád, 1963. márciusában (egy egyetemi kirándulás alkalmából, a befagyott Duna partról) 20éves vagyok.

Sok viz ( jégkönnycsepp is) lefolyt azóta...

CSODA A PARTON

A jégtáblák fehérek és hűvösek voltak.
Fázósan s gyáván összebújtak a havon.
A Duna ott illant mellettük szabadon,
De ők megdermedtek vakon, mint a holtak.

Bús vakok voltak és süketek és bénák;
Nem látták a Szép csodálatát arcomon,
Nem hallották önfeledt, tiszta kacajom,
Összefagyva, sirva, dideregtek némán.

Sírtak. Mintha most is látnám jégkönnyüket,
Amint méltósággal a Dunába csordul,
De egy pillanatra fájón visszafordul,
Hogy búcsút intsen: "most örökre elmegyek"

Eltűnt. A Duna magába fogadta őt,
S együtt rohant vele a Nagy Tenger felé,
Kín, öröm és pihenés elé...
A Duna és ez a kis megolvadt jégkönny.

S a jégtáblák egyszerre csak látni kezdtek ,
Tudták, érezték, hogy ott vagyok a parton,
Nézték, amint fejem a kezemre hajtom,
És megsimogattak hűvös lehelettel.

Komor, fagyos bénaságuk felengedett,
Csalogattak láthatatlan tagjaikkal,
Mosolyogtak nedves, fagyos arcaikkal
Akárcsak egy mély álomból ébredt gyerek.

Rájuk mosolyogtam hát én is, cinkosan;
Titkunk közös és egyedül csak a miénk.
Mi tudjuk csak, hogy az imént csoda történt:
Cifra fátyla mögül kikacagott a Nap.

De ez a mosoly hamar arcomra fagyott,
Eszembe jutott, amit ők nem tudhatnak,
Hogy egy-két nap múlva csendben elolvadnak,
S csak egy emlék marad belőlük -
                               mit az idő még meghagyott

(Sokáig álltam ott a parton egymagam...
És gondolkodtam életről, halálról,
A boldog percek múlandóságáról,
S hogy az életben a halál is benne van.

A Nap fénysugarát megcsóválta fönt.
Talán azt hitte, sírok, szenvedek.
"Boldog vagyok" - sóhajtottam - és elégedett
...A Nap egyre fényesebben tündökölt...

---

ma, 55 évvel később, 75 évesen, viszonylag hamarabb ültem az iróasztalom elé, és kitekintve az ablakon a szembelévő fa mögül a Napot, ugyanazt a Napot láttam, örültem neki, mint mindig, most is: (De azt hiszem, ő már nem ismert meg)







a hó változásai


  • olyan szép a friss fehér hó, tegnap pillanatok alatt lett fehér a táj, és mára is maradtak letaposatlan fehér, érintetlen foltok...

tegnap este a biciklit tolva elmentem bevásárolni a közeli áruházba, még esett is a hó, fölöttem is, és fehér volt előttem is szinte minden,,,alig mertem rálépni

eszembe jutott egy régi versem, 20 évesen írtam, s fő ihletője, indító élménye  az volt, hogy mikor hétvégén egyszer késő este jöttem haza az állomásról, az utcánkra befordulva, a buszról leszállás után, olyan szűzien, csillogott, szikrázott előttem a hó, hogy tényleg megtorpantam, hosszan álltam előtte, gyönyörködve benne, és egyben kétségbeesve, hogy ne kelljen belelépni...tönkretenni...ezt a tiszta szépséget

ez a kicsit kimódolt , teoretizáló, esztetizáló vers lett belőle. de az alapélmény megmaradt, csak én változtam, az affinitásom,,,azért, meg a hóból is kevesebb van mostanság...s a rátaposásokból, eltaposásokból jóval több

ESZTÉTIKA TÉLEN

Összetaposták a havat
(Oda a tisztaság)

Egyszer már felengedett.
egyszer már megtörték
sárral befröcskölték
az emberek

Valamikor fehér volt
tiszta és szelid
Hó volt. Gyermeket
szánt csalogató

Most felnőtté lett
Megkérgesedett
Többé nem csillognak rá
vibráló szemek

Haszna sincs
Az emberek belebotlanak
nem tudják mi lakik
a piszkos hó alatt
gyűlölik mert szennyes
elavult s ő vár
új életet vagy feltámadást
tisztító vihart

A tisztaság szennyé lett
A vádégbe kiált

Mit tett az Ember
Csodából limlomot
derűből gyászt
tisztaságból mocskot
(Ő taposta rá a sárt)

Pedig csak érte élt a Tiszta
Szép volt és szelid

Tisztítani akart
S mocskos lett maga is

****

Mert az Eszmei Szép
csak magában él
S mig él - csak egy pillanat

Ami az imént szép volt
most piszkos jég, sár
később bosszantó csatak

Mert a Tiszta Szép
lábbal tiport hótengerében
elmerül az eszmei

De járni kell valahol
és nem az égben
hanem itt a földön, a havon
és ez is szép - hisz emberi

és akkor látom, hogy
Eszme és Valóság
nem is olyan távol áll

s a Tiszta Szép tisztíthat
s csak akkor tisztit igazán
ha járunk rajta, benne élünk
mint igazi részesek
s átérezzük létezését
ahogy csak lehet

S akkor a hó mi sár lett
s elhasznált kacat
még tisztán belénk költözik
s földön járva
lucsokban is
ott él mint Igazi Szép
egész tavaszig

-----

hm





2018. február 27., kedd

hirtelen (suddenly)

olyan hirtelen történik minden

az előbb még sütött a nap
s hirtelen beborult

az előbb szélcsend volt
s most vad vihar dúl

az előbb kelt fel a nap
s máris bealkonyult

az előbb száraz volt az út
s most hóval boritott

az előbb még voltak körülöttem
s mára mindenki elhagyott

olyan hirtelen történik minden
tegnap születtem
s holnap meghalok




.........................................


(nehogy azt hidd hogy suddenly - hirtelen kilöklek a kegyeimből - pedig - tudom - szereted elhagyatottnak képzelni magad... pedig nem igy van! - mondta a nagybátyám , vagy fél évszázada, ha nem több...

bár igy lenne)


2018. február 26., hétfő

mi a történelemben - és bennünk a történelem

kollektiv blogunkból (a történelem az életünkben)

1944 június...háború, deportálás, bombázás - sínek mellett , gyors , rohanós menetben, én mindent alulról látok, szoknyák alját is, és felülről fülsiketítőn süvöltő ijesztő zajokat, és furcsa kis fekete hosszúkás tárgyakat csoportban lefelé zuhanni fölöttünk-mögöttünk, egy állomásépület felé tartunk... ... (remélem jól emlékszem, bár senki nem mesélt róla, de ez lehet első emlékem, és főleg "hang"képem, csak utólag döbbentem rá, hogy azok az apró süvítő micsodák az égből bombák lehettek...) (de mire lehet emlékezni másfél évesen?, arra ami a legerősebb...)


1945 május vége vagy június eleje egy rét közepén egy tó, abban fürdünk (ez volt a felszabadulásunk Theresinből?), kapok egy tábla csokoládét is, egy orosz katonától

ezen a képen már itthon a Rózsadombon, anyu unokatestvérénel vagyok "felszabadulva":


1949? államosítás (iskolából jövök haza, idegen, morcos emberek vannak nálunk írják fel még a csillárt is, az előszobánkat ,kis szobánkat (ahol albérlőnk volt) el is veszik, befalazzák, ezzel a rendes főbejáratunkat is (később lent a konyhánkat is) anyu átrendezi a bútorokat... a szalongarniturát a befalazás elé rakja a belső szobából (a "szalonból") (amit lezárt és mondta, ne is beszéljek róla, mert azt is elvehetik)

1953 Sztálin halála -  vigyázzban állunk, az általános iskolában, sírunk .... 

1956 október vége ....az ötágú vöröscsillagos  szovjet emlékműdöntésen nem vagyok ott, a gimi előtt, az általános iskolánkban (ez már másik), a felügyelőtanár azt mondja, hogy ő azt se mondja, hogy menjünk, azt se hogy ne...én haza megyek: anyu félgyógyultan fekszik otthon, a szegedi klinikát , ahol eddig feküdt, kiürítették..., örömmel közlöm vele az utcán felszedett röpiratból, hogy visszakapjuk a házunkat, csak bágyadtan mosolyog, nem is érdekli már...

1956 november  eleje, tankok kísérnek a macskakövön iskolába menet, felverik az utca csöndjét

1961. április 12 Gagarin űrrepülése - rádión halljuk, anyu sír, miért, kérdem lelkesen, de ő csak sir, tán maga se tudja miért vagy nagyon is....

1961.május. a ballagáskor velem mondatják a beszédet a visszaállitott hősi emlékmű előtt, nem is ellenőrzi a kulturos tanár, megbizik bennem, pedig alig tudom összehozni, tele van javitgatásokkal a piszkozatom... de túlesek rajta hamar, röviden, csak azt nem értem később egy fotón, hogy miért néznek olyan feldúltan é s ellenségesen(?) rám szemben az iskolatársak(?).. (vagy utólag magyarázom be?)



1962 október  Kubai rakéta válság - egyetemi kollégium, másodévesek vagyunk,. pánik, mindenki azt hiszi itt a világ vége, de legalább is háború lesz, szobatársam azon siránkozik, hogy még nem  is volt igazán együtt a vőlegényével...

1968. június 6 Robert Kennedy megölése...gimis osztályommal kirándulás a szegedi füvészkertben vagy szarvasi arborétumban, már nem is tudom, csak azt, hogy  ott halljuk döbbenten, a virágágyasok közt a hirt... - később kolleganőm felemlegeti, hogy azokban a napokban összefutva a gimifolyosón, rászóltam, hogy  "mit mosolyogsz, most ölték meg Kennedyt"


1968 augusztus 20- prágai bevonulás:  Bécsben vagyok  a nagybátyáméknál, aki reggel azzal ébreszt, hogy "kitört a 3.világháború" Mindenki odavan, félnek(?) Rizikós, hogy tudok hazautazni? de nem értik én miért vagyok oda, hiszen tudok oroszul... bennem a bizodalmuk:), nem is félek már, inkább szégyellem magam(?)   közvetítéseket hallgatunk-nézünk Prágából, a Vencel térről, szinte megállás nélkül (újra kezd viszolyogtatni a német nyelv hangzása, ez még 44-ben épülhetett belém - most látok életemben másodszor tankokat)

1970-es árvíz, kitelepítés Vásárhelyre, nő, gyerek nem maradhat a városban, Makón, a csordultig teli Maros partján...én egyszer visszaszökök, engedéllyel, az írásbeli érettségi dolgozatokért, amit a legfelső szekrénypolcra raktam,,,biztonságból, még mielőtt ripsz-ropsz evakuáltak bennünket...s abban se voltam biztos, hogy becsuktam-e az ablakot , redőnyt a sietségben, megkértem egy férfikollegám, ha felénk jár, tegye meg, hát épp most csapódik az általam előbb kitámasztott redőny rám, köszönöm...:)

1986 április 26 Csernobil . hajnalban Amerika hangján hallom a borzoló híreket a csernobili atomerőmű balesetről, széljárásról...ami erre is jöhet...,pánikba esem, hideg ráz vagy az ideg, lányom másfél éves pirospozsgás majd kicsattan,,,,


 azt se tudom mit csináljak, mit adjak enni majd neki, merjünk-e kint sétálni,úgy vásárlom a tejporokat az üzletben, még hosszú ideig, hogy a szavatossága ill gyártása minél régebbi legyen , de legalább is a baleset előtti......

1989 rendszerváltás...környékén :  kislányom székre állva parodizálja a parlamenti tudósításokat, politikusokat, karikaturákat gyárt az aktuális politikáról (Gorbacsovról is!) ..


 lásd Ex Symposion  "rendszerváltás gyerekszemmel" c. számában... s igy emlékszik vissza:(érdemes elolvasni)
http://exsymposion.hu/index.php?tbid=article_page__surfer&csa=load_article&rw_code=_3007

(én is benne vagyok ám: fontos szereplőként:

 "Anyukám feljegyzi az összes aranyköpésnek vélt mondatomat, így a politikai indíttatású szövegeimet is; az évek alatt, amíg nem tanulok meg írni, tucatnyi kockás füzet telik meg anyám kiolvashatatlan felnőttbetűivel. Szorgalmas titkárnő és valódi ügynök ő, gyerekkorom jelentéseit felnőttkoromra tartogatja. Néha már idegesít is, hogy ha hozzá beszélek, csak a görnyedt hátát látom, ahogy a füzetei fölé hajol, másrészt viszont ez adja is alám a lovat, mint Petőfi Sándor a csatában, egyre kevésbé kételkedek abban, hogy milyen fontos, amit mondok.


 1989. október 23: a köztársaság kikiáltása , a zászló kitűzése ---én angol átképzésen vagyok Szegeden, (mert ugye az orosz már nem kívánatos idegen nyelv) megszakítva az órát nézzük a tévén ahogy Szűrös Mátyás a parlament egy ablakán  kihelyezi a nemzeti színű lobogót, emelkedettséget akarok érezni, de valahogy nem megy, a látott kép nem elég nagyszabású hozzá, meg a helyzet se


és innen elég kusza minden ,azt hiszem abba is hagyom, még nem elég a rálátásom...a közelmúltra, a gyors váltásaira, változásaira...

és lehet, hogy már nem is lesz

(a múltat viszont egyre élesebben látom, ez is valami)

2018. február 25., vasárnap

mostanában...

mostanában gyakran
eszembe jut:

mikor a nagynénikémhez
berohantam
napjában kétszer
iskolába menet
és jövet

egyszer kifakadt
hogy csak azért ugrok be
s ilyen rövid időkre
hogy lássam
él-e hal-e

tiltakoztam persze:
meg se fordult
a fejemben
ilyen
s hogy meg is
halhat egyszer

aztán nagyhirtelen
a kórházban megesett
de előtte nap
csak azt tudta mondani
felnézve rám
sápadt ágya mélyéből
hogy nagyon fáj
másnapra már
üres volt az az  ágy

előtte nap a professzor
behívott magához
és hosszan beszélt velem
elkéstek a műtéttel...
nagynénémnek már
a fél gyomrát
megette a rák

de nem hittem hogy
már másnap
s előttem
elviszi a
nálam is gyorsabb
halál...

(jaj miért is
nem beszéltem
többet vele -
míg lehetett
volna -
a rohanások helyett)



2018. február 23., péntek

akiért

nekem ő az egyik Szerelmes biciklista marad, 






meg József, aki Esztert meg akarja találni a popfesztiválon, 











 (bár láttam a Popfesztivál 40-ben is, a Vigben, ahogy visszanéznek önmagukra (Almási Évával-Eszterrel).


meg itt Makón Tamburásként... (ez a szerep, amit végigjátszott a Vigben, már a rosszulléte után is), és visszatért...nem akart szinpad nélkül élni...

meg... meg... megmarad emlékezetemben biztos... amig még én...de hát kortársak vagyunk/voltunk...s nem is kérdem kiért szól a harang...

2018. február 22., csütörtök

zajin adarkor

anyámmal kimentünk a Maros-partra
köröttünk rengeteg ember
én rögtön le a folyóhoz
vissszajőve fel
anyámat nem találom

sehol sem

a zsúfoltságban keresem

meg kellett volna beszélnünk

egy állandó találkozási helyet

a változó folyó mellett

ekkora nyüzsgő tömegben
csak egy ismerős barna kardigánt
látok egy nyugágyon
kezembe véve forgatom
de nem övé csak hasonló

köröttem mindenki idegen 
hiába kérdezem
vajon hol lehet
nem tudja senki sem
riadtan tovább keresem

de álmomból ébredve tudom
hogy teljesen hiába
mert ő már nincs sehol
rég elnyelte a Sheol
szívem hasad utána
Zajin Adar-i hajnalon




és most hogy ezt írom
kinézve az ablakon
látom
végre
hull a hó
akár a temetésén
azon a februári
vad szeles napon
váratlanul
s szelid vigaszul
Jángoron

hát úgy látszik
még ma is
s számomra is
van irgalom

mint egy burleszkfilm

ha gyorsitott felvételen láthatnánk életünk
s ki tudja mi a valós sebesség az univerzumban
jót nevethetnénk, mint egy régi filmburleszken
ahogy szinre lépünk már tűnünk is el
a balfenéken
sorban

s közben is mennyit esünk, bukunk, bukdácsolunk

jót mulatunk

a könnyeink ki se hullnak már felszáradnak

azt se tudjuk kik vagyunk mért vagyunk
ha jöttünk mért kell elmenni már
rángatott maronettfigurák
azok vagyunk

de az szerencse, hogy mindig van utánpótlás
bár ez csak elodázás
ez az újrázás
az új szereplők is majd mennek el
nem soká

nekem nem tetszik ez a burleszk
sir a szinfalak mögött egy bohóc
már nem akar ember lenni
se maradni bohóc

pedig ő irta valamikor
még emberként
ezt a keservest:

"Ha bohóc lennék
embernek mázolnám magam
hogy szeressenek

a bohócok"

nincs visszaút
semmerre


------
                                                                                                                       

elszégyelltem magam, Márainak van igaza!

Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.

2018. február 21., szerda

várakozásaim

soha még nem vártam ennyire tavaszt

mindig is a reménytelen várakozásaim
voltak a legerősebbek

most is olyan reménytelennek tűnik
hogy lesz-e még tavasz
egyáltalán
ebből a sáros
ködös nyirkos
nem is igazán téli
mert semmilyen világból

felbomlott a rend
kint és bent

mire is  várok?

ahogy rég megirtam
pont úgy
még mindig
s tán hiába:

"Valami felismerésnek kellene most jönni.

De még csönd üli meg agyamat
S szívemet teleharangozták a hamis ünnepek

Várok.
Csönd lesz tán szívemben is.

Szétnézek:
  eltűnő kezed int
  csukódó ajtók résein

Fülelek:
   halkuló dalt hurcol a szél:
   "Nem úgy van most mint volt rég..."

Álmodok:
   de már vaskemény tényeket
  magasló falakat, szétpergő éveket.

Gondolkodni még nem tudok.

Agyamban csönd ütött tanyát
s szívemből még nem költözött el a lárma

Várok

valami 
lehetetlen 
harmóniára"

------

most is
pont igy
még mindig

hiába

2018. február 20., kedd

szépítő hazugságok

kendőzések, sminkek, átalakitások...stb

mostanában a faceboookon mindenki megszépül,. egy szépítő program felhasználásával..mindenkiből filmsztárt eszkábálnak



persze, nem birtam  ki, hogy ne próbáljam ki, én is, több variációban is,egy már bejáratott tesztoldalon...

ki kell választani a fotóink közül egy elölnézetest, és azt a program gondjaiba bízni, s a végén kijön a... csalás, egy gyönyörű képmás

a te  képed alakitották át, látszólag semmiségekkel, mégis a végeredmény ideális és nem is te vagy, vagy mégis? ilyen is lehetnél? sminkkel,? több odafigyeléssel? lágyabb mosollyal?

tanulmányozom azt a hajszálnyi váltást, ami ilyen jelentős változást eredményez



de úgy látom, a szép végeredmények jobban hasonlitanak egymásra...mint az átalakitott alapképekre

a csúnyább kiinduló pontok különbözőbbek

lám, egy újabb variáció Tolsztoj Anna Kareninájának első mondatára?

minden csúnyaság különböző, de a szépség egyforma ?

unalmas!

maradjanak a ráncok, és az igazság!

(sose sminkelném magam, csak az és olyan tudok lenni aki és amilyen

de azért kár hogy nem vagyok ilyen szép , csak ezekkel a csaló trükkökkel..:(


(jelzem, kipróbáltam fiatalkori képpel is az átváltoztató programot, hát szinte semmit nem változtattak, ja igen, akkor még nem kellett volna - mondta is anyukám mindig - bár akkor még nem hittem - hogy a fiatalság önmagában is szép
)
.
...

2018. február 19., hétfő

egyezések


Dúl Antallal készitett régebbi interjút olvasok... és sokszor meg kell állnom, egyezések tapasztalásakor, saját régebbi írásaimmal is...

http://www.kagylokurt.hu/10692/tarsadalomtudomany/tradiciok.html

"... az ősök tiszteletével nem szabad könnyelműen bánni, mert az ősökben az ember mindig az Elsőt tiszteli, aki az egész későbbi létforgatag elindítója. Tehát a forrás. E forrásban az első valóság, a numinózus ölt testet, majd utána apáról fiúra száll   *

pl ebben az esetben is: * 

*az ősök tisztelete

és isten tisztelete

nálam egybemosódik
azon a hosszú folyosón
mi a legvégén Hozzá
vezet.

szeretem az utódaim is
magától (magamtól) értetődőn
hiszen belőlem (is) lettek
s viszik tovább őseim
vonalát.

Most már csak azt a
kis rozoga hidat
kellene...

mi én vagyok.

(2014. márc.)

" Az ősök tiszteletét és a tradíciót nem szabad teljesen szétválasztani, de összekeverni sem! A metafizikai tradíció nem téridő függő, mindenkor aktuális, míg az ősök tisztelete mindig egy kezdeti, történeti ponthoz kötődik. Az embert nem az jellemzi, hogy homo ludens, azaz játékos, sem hogy homo faber, azaz alkotó, az sem, hogy homo sapiens, a bölcs, aki képes megérteni a világot, de még az sem, hogy homo religiosus, mert még a vallásos meghatározás is beszűkít. Hanem az, hogy spirituális tudatállapottal rendelkezik, egységtudata van. Semmilyen más lénynek nincs itt a Földön ilyen képessége.


Ki az, aki a létegység folyamatosan jelenlévő tudatállapotában él? Ha európai szóhasználattal fogalmaznánk, ez az ember mindenben Istent kezdi látni. 
Szent Ferencnek egy kavicsban, egy erdei vadállatban vagy a virágzó gyümölcsfában is Isten jelent meg. Mindenben Istent látta, és ezért a természet iránt végtelen szeretet sugárzott belőle.**

szószerint ezt irtam egy versem (felelet) végén :mindenben istent látok

**ne tőlem kérdezd
hol van isten
hanem a bimbózó virágtól

meglehet ő se tudja
csak nyílik
isten gondolatára

én már becsukódtam

de érzem
legbelül
ott van

általában hallgat
néha megszólal
titokban

ezért nem mondhatok
én se semmit
csak ha megengedik

ha érzem a nap melegét
hallom a madárzsivajt
lélegzem
s látom e nyíló világot
körülöttem

istenfeleletnek
elég is ennyi

csodálok
mindenben
istent látok


még a hervadásban is


(2017 ápr 11 ...felelet)


„élni is jó, de meghalni sem rossz.” ***

v.ö. a  hervadásban is..



Mindennek ez a vége
Pusztulàs enyészet
S mi mégis azt mondjuk
Hozsanna halleluja
Élet!
(éltem
megérte)
...
és tán ez is ideillik, most bukkantam rá "véletlenül": 2008. februárjából... az "elveszett" blogomból (kézirat nem ég el?) (és lenne még megannyi természetimádó bejegyzés stb...I) (Maros-partiak is, igen)
"
 Nap dícsérete


Ebéd után, hazafelémenet leültem a város közepén lévő tér egyik padjára, a még - téliesen  - letakart szökőkútnál, de már nyárias melegben. A biciklim mellém támasztottam a padhoz, hogy a jobb lábam ( pontosabban cipőm) hegyével még érzékelhessem a kerékgumit, a táskám is magam mellé a padra, hogy a bal kezem hozzáérhessen - mert a szemem - tehermentesítve minden ellenőrző látványtól -, becsuktam, hogy annál jobban érezhessem, ami most újság lett újra, és a lényeg: hogy süt a Nap! azaz simogat, cirógat, egy kis enyhe, szelíd széllel megfűszerezve; csupa lágyság, csupa előzékeny ajándék, s csak úgy.

Olyan jól kezdtem érezni magam, és tele csupa hálával, azt is kezdtem igazán érezni, amit sokszor csak elméletben, s némi kétellyel fogadok el: hogy a MOST van, azt kell mindig élvezni, fenékig kiürítve a kelyhét. A jelenben élni. Az éppen adott, mindenkori jelenben. Ezt éreztem a padon, ezt a most-ot, ami adott esetben a barátságos, simogató Nap melegének az élvezését jelentette.  Kellemes volt. De aztán éreztem, hogy a pad - hiába tervezte óriásira s díszesre faragott fából Makovecz - nyomja a hátam, mert kemény és mereven meredek, aztán hallottam, hogy a szomszéd padnál, gyűlölettörvény ellenére nem szépen beszél valaki bizonyos emberekről, a kamionok zaja is a fülembe férkőzött, kicsit  megsejdítve némi szennyezőanyaggal az eddig csak csodált tisztának tűnő levegőt... Milyen jó itt ülni! De ami jó ebben az élményben, az nem emberi alkotás eredménye. Sőt. Épp az, ami megzavarja ...
A Nap, a szél...   van. Kinek köszönhetem!? mert hogy egyszerre hála költözött belém, az biztos.
S a déli napsütésben, a  padról felállva, magamban - bevallom néked megtörötten, mindezt megköszöntem, mint Kosztolányi azon a bizonyos "részeg" hajnalon... 
Aztán eszembe jutott Naphimnusz is. Hogy nem lehet véletlen, hogy van himnusz a Naphoz...
Most a lakásban ülök, ide, az íróasztalomra csak délelőtt süt be a Nap.
....Talán ki kellene bicikliznem a Maros partra... kirándulni.... a zavartalan természetbe....



2018. február 18., vasárnap

in memoriam Dúl Antal


2008. máj. 5.

karnevál az életünk?


Elmentem ma is az egyetemre meghallgatni Dúl Antal Hamvas előadását. Jó "diáknak" lenni újra, de most többen is voltunk, hasonló cipőben. (azaz idősebbek, már nemegyetemisták, bőven - de mit számít az! valóban) Nem lehetett előre tudni, mi lesz a téma a Hamvas-i életművön belül, de hamar kiderült, hogy a "Karnevál"c. regénye...  Mert hogy ez már a záróelőadás volt. (a 4., én csak a felén voltam jelen), és nem lenne súlypont, ha hiányozna épp a "Karnevál". Én nem is tudtam-tudom , hogy örüljek-e, ne-e ennek a témának, u.i. a Hamvas életműből a regény érintett meg legkevésbé, azaz csak bele-belelapoztam, és úgy éreztem , ezt nem nekem írta, szemben a többi - s más jellegű - művével... (amúgy is a regények már nem kötnek annyira le, túl sok bennük a feleslegesnek érzett cselekményesség, esetlegesség). Akkor legalább, itt-most? De még mindig nem vagyok biztos benne, hogy kihagyható-e vagy mégis rá kellene szánni magam, és időt, arra, hogy az első köteten átrághassam magam, hogy eljuthassak a fordulatot jelentő másodikhoz(?) Túl sok kedvet nem kaptam hozzá itt és most... nem azért , mert valójában nincs is igazán benne a magyar irodalomban, legfeljebb lábjegyzetként az egész Hamvas amúgy- Weöres Sándor alatt, mint a Hamvasrajongó Dúl sajnálkozva (dúlva?) kifejtette.  Az irodalmárok a filozófusokra tuszkolnák, ők viszont nem veszik igazán komolyan, mert nincs "rendszere" , de hát a rendszer "kényszerzubbony", és Hamvas nyomán- mondja Dúl - nem rendszereket kell alkotni, hanem "ébreszteni"...
Nos,  ha az önismeret, önkeresés regénye a Karnevál - márpedig az, akkor el KELLene olvasni! )ennél fontosabb kérdés az életünkben u.i. nincs, nem lehet! (a görögök szerint is, így találhatjuk meg Istent azaz az istenit bennünk.) '48-50-ben írta meg Hamvas a lélek kalandregényét  (én ekkor kezdtem általános iskolába járni!) Ő már akkor elmúlt 50, én meg most már 60 is - ebből a szempontból tényleg nekifoghatnék(bár épp Dúl "sértegetése" szerint 60 fölött már nem is olvasnak az emberek!) Kabbalára is meg kell érni, azt mondják, 40 év előtt nem tanácsos foglalkozni vele, én jóval előbb elkezdtem, de mondják azt is, hogy ma már lehet is... akcelerációban élünk... Szóval, a Karneválra meg kell azért érni - az mégse róható fel sehol, hogy nem kötelező olvasmány középiskolában... Igen, vannak dolgok, amire meg kell érni... még a a zenében is, pl. Hamvas is a démoni örvénylésű Schumman zenére(?), nekem meg hasonlót mondott a hegedű tanárom, amikor Xerxes imáját játszottam. Handeltől... Szóval a Karneválra keskeny idősáv maradhat - most vagy soha?.... Hamvasnak fordulópontot jelentett maga a megírás, olyan tudatállapotba juttatta, ahol már mindent elfogad, és nevetni is tud rajta. (mint Buddha).... ezt bizony nekem még - fordulatok ide s oda- meg kellene tanulnom! (s akkor a "bosszuságok címkét is kivonhatnám e blogból meg főleg az életemből - s én is csak mosolyognék mindenen, de jó lenne!)
De ahhoz le kellene vetni 70000 fátyolt!  A "tízezerbőrű tűzgyerneknek". Ami Hamvas szerint vagyunk. Benne vagyunk, mindenki benne van a pácban... (vö. az egzisztencialista Heidegger"Bele vagyunk dobva a létezésbe" - rég ismerős.) Hamvas szerint a pác főleg arra vonatkozik, hogy nem emberhez méltó állapotban vagyunk: testben és téridőben, mi: alapjainkban pedig spirituális lények.S ez bizony (!) nem kellemes.Meg a külvilág is torlaszokat helyez elénk. (ez pláne nem...)
S ez a sors(?) Valójában - főképp - a jellemünk. (ez is régi, görög igazság, drámáikból is ismerjük: "az ember jelleme az ember sorsa) A karakterből nő ki a sors, viszont mindenki többszólamú sorsdrámát él át, - azzal is összefüggésben , hogy többféle kapcsolata, kötöttsége van, s hát az a 70000 rétegnyi fátyol!!!  amiket, ill. a maszkjainkat le kellene vetni! Persze előbb egyáltalán felismerni! kimászni a torlaszokból, levetni a 10000 bőrt, egyszerűsíteni a sorstorlódásokat., eljutni a legkisebb többszörösig... (...ó, szent együgyűség!? - akkor mégis csak ez a végcél vagyis a kezdet...?)
maszkok a monomániáink, karakterhibák... (?), "lárva" lesz a maszkból, ha rásül az arcra..., ha túlél(nek?), a kisego(k?). Az első kötet ilyen "lárvákról" szól (nem vonz!) A karnevál (vö. carnis vall azaz "a hús völgye", csupa elsötétedett, fényét vesztett lény körtánca, örvénye (vö."szamszára") - amiből ki kell lépni...
De - mint tudjuk - az örvény lehúzni szokott, nem igen lehet belőle kikeveredni. A regény második része mégis ezt tesz(?) Mert hogy a Karnevál "beavatás", minden ezt, -szükségképpen - megelőző stációval. Tudatszintemelés.
 A második részben (mint életünk második felében?)minden megfordul,  mindenki 180 fokos fordulatot tesz meg, áthangolódik egy másik életre....
A lényeg? épphogy: a dolgok lényegét megérteni ( kicsit lózungszerű összegzésként): ébernek lenni, felébredni! (mikor Buddhától megkérdezték? Ki vagy? azt felelte "ébren vagyok.") Nem gondolkodni (az gond - akár a nevem : nomen est omen?) - hanem látni! - ami isteni kegyelem. (...!)Ki(vagy le-?)kristályosodni: 1 sors legyen!
Aki bölcsész (végül is bölcsészkaron, bölcsészek vagyunk, lennénk!), a szellem embere kell hogy legyen! ég s föld között közvetitsen! (de , tudjuk, az ég is bennünk van!)
 A hívásnak pedig engedni , és továbbhívni...



2008. máj. 6.

netszéljegyzet

ez még mindig a tegnapi Dúl-előadással kapcsolatos, mert ott hangzott el, mellesleg, de többször is, nem is  szoros kapcsolatban Hamvassal, inkább csak ürügyén: internetszidás. Mármint bizonyos (persze) névtelen és illet(ékte)len megnyilatkozások okán. Mert hogy olyan kategoriákat használnak egyesek a neten Hamvasra (is!) amik nem is illhetnek rá, eleve meg amúgy is...
az az általánosító következtetés hangzott el, hogy "az internet tudatszintje lesújtó".- 
én ezt csak úgy tudnám értelmezni, ill. módosítani, hogy bizonyos megnyilatkozóké... vagy inkább, megnyilatkozásoké... (amik persze hogy többnyire névtelenek is! tehát nem is vállalja azt az elkövetője, mert maga is érzi, hogy vállalhatatlan(?), legalábbis személyes feleősséget nem merne vállalni érte. (egyébként, én még emlékszem azokra a - még zömmel netelőtti - időkre, amikor a névtelen levélírót a legnagyobb közmegvetés sújtotta, és nemigen vette senki számításba a névtelen levelek tartalmát, mert a névtelenség eleve valami vállalhatatlat, gyanúsat, rosszhiszeműt, alattomost jelenthetett.) Én a magam részéről nem is igen tudom elfogadni még ezt az "ártatlan szokást" sem itt, a neten, hogy nickneveket veszünk fel - szokásból...  
mindenesetre -leszámítva Dúl bizonyára konkrétumokból kiinduló és jogos felháborodásának hevét- igazat kell neki adni az okfejtésben is!
...hogy régen az írás - szentség volt! (ma "jópofa hülyéskedés", "nem vállalt semmiség", felelőtlen odavetés... pedig a szó - logoszszerű eredendően. Mi meg  írásban-szóban is fecsegünk értelmetlenül órákat...mondja... még a hanghordozás is lapos ...
igen, sokszor!
s volt még egy figyelemreméltó, megfogadható észrevétele, miszerint "tévedéseket támadni ártalmas"...  (nem kell belemenni... mert esetleg mi se tudunk akkor kijönni belőle... -- jó ez miheztartás céljából.)
DE, igyekezzen az ember nem gyarapítani a neten se a "szemetet"...
meg azért, akad itt, jócskán kincs is! csak ki kell ásni, rá kell találni!
s Hamvasra visszatérve: bár igaza lehet kutatójának abban, hogy a Wikipédiában a Hamvas címszó vagy 30 hibát tartalmaz... (egyébként, minthogy bárki szerkesztheti) - miért nem módosítja?! avagy egészít ki ő?!
van egy (vagy több is) külön-, gazdag lapja Hamvasnak is.  S szinte az egész Hamvaéletmü, s feldolgozása, neten is olvasható:
sőt:
(persze a fórumokon lehet, hogy van szemét is... , de  mi inkább kincseket keressünk! És igen rajtunk is, mindenkin múlhat, hogy  milyen "az internet tudatszintje", hogy még alább visszük, vagy netán inkább próbáljuk  emelni egy ici-picit...)

2018. február 17., szombat

vezetékes telefon(álás)ok

rég van mobil telefonom, de nem mondtam le a vezetékest se, nincs is szándékomban
(ha hiv egy ismeretlen kft, reklámozni valamit, vagy egy politikusi géphang., már azonnal leteszem...)

de ezen a régi szerkentyűn lehet jókat beszélgetni, régi hagyományos, ráérős módon, (nem is melegíti a fülem)....ha hívnak rokonok külföldről, mint tegnap az unokanővérem, (különösen mióta a skypom vacakol) , meg régi barát... mint ma este is

a mobilon beszéltem épp a lányommal mikor hallottam a másik szobából a telefoncsöngést, úgyhogy egy ideig a bal fülemen a mobillal a lányommal, a jobbon a vezetékesen a régi barátnőmmel beszélgettem..

tulajdonképpen épp a lányom miatt hívott,mert egész véletlenül hallotta a klubrádióban az interjút vele, meg egyúttal gratulált az artisjus dijához. mint büszkeségünknek... igen így :)

sokat-sokat beszélgettünk, pedig már évek óta nem...de mégis...

na majd ezután,,, mozgásban eléggé korlátozott ő is, de hát a beszélgetéshez nem kell utazni, mozdulni, legfeljebb csak át a másik szobába....

itt még , jó pár éve , sőt évtizede a gimi udvarán, két tanóra közti szünetben, vagy inkább lyukas órán? mint kollegák...a virágágyas peremén :)




előbb hívott a lányom , újra, jó éjszakát kívánni, s közben megint megszólalt a vezetékes, unokabátyám hivott, Kanadából - vele is nagyon rég beszéltem...

(mi most ez a vezetékes dömping? )

2018. február 16., péntek

közéleti nagyapáim

újabban az apai nagyapám "kutatom" a Levéltárban (ill az Arcanum oldalain),  5 oldal, több mint 90 cikkely van róla, majd a végén (ha odáig eljutok) kronológiába rakom, rendszerezem, dolgos, hasznos élete fellelhető adatait .....

mindig találok valami egész újat. és meglepőt róla..  önmagában is, de kezdenek kibontakozni az összefüggések is az életútjában

a mai meglepetést az 1907 május 14-i Népszava egyik cikkében találtam:, ami már a dátum miatt is felkeltette külön érdeklődésem, hiszen ebben az évben született az apám, ekkor 3 hónapos és pár  napos , s lám az apukája a cikk szerint épp a radikális  polgárok gyűlésén  vesz részt., vasárnap d.e.  10 órakaor a Lövölde nagytermében ,ahol az általános, titkos választojog megvalósitásáért állnak ki, illetve létrehoznak egy bizottságot a megalapitandó Polgári Radikális Párt előkészitésére amibe a nagyapám Dr Gonda Jenő ügyvédet is beválasztják...

jut eszembe a makói múzumban egyszer az egyik tárlóban az anyai nagyapámról , Löwinger Miksáról derült ki hogy mit csinált , hol volt, amikor az anyukám két napos volt... 1908. junius 22-én. Hát hol máshol, mint iskolában vizsgán iskolaszéki elnökösködött

úgy látszik a két nagyapám nem csak a nagy bajuszukban hasonlitottak egymásra....





















hanem a közéletiségükben is (mert sokmindent csináltak ám a közért is...)

de azért jó apák is voltak (ezt nem hivatalos kutatásaimból tudom)

sajnos a nagyapaságot nem érték meg...)

sajnos egyik nagyapámat sem ismerhettem... személyesen

ezért is ilyen izgalmas sőt megrázó , ahogy "ismerkedem" velük hivatalos forrásanyagokból

......................................................



2013. jan. 22.
hol volt nagyapám anyukám 3 napos korában?

 a kérdésre a választ a múzeumunkban kaptam meg, az egyik tárlóban...

a magyar kultura napja alkalmából invitáltak a múzeumba, (20-án..., nem, nem  22-én) ez alkalomból "ingyen tárlatvezetésre" is, de nem mondhatom, hogy barátságos meleg fogadott volna.... szó szerint didergető hideg volt (semmi fűtés), és bár sokan voltunk, nem tudtuk felmelegíteni a termeket, és a (jóllehet közvetlenkedő)tárlatvezetést se melegebbé varázsolni, rám is szóltak -. látva a fényképezőgépet a kezemben -,  hogy nem szabad fotózni, ki is van irva... gondolom főleg az olajfestményeket féltették... Sisiről 2 is van a múzeumban, egyik Barabásé (de a másik, az ismeretlenebb festőtől talán még jobb, bár szinte ugyanolyan),... azért titokban csináltam , főleg a "tömegről"egy vakutlan gyorsfotót- igazán imponálónak és megörökitendő aktualitásnak tűnt ez az érdeklődés a "magyar kultúra" iránt...

a tárlók előtt egy-két mondat hangzott el, nagy lépésekben, Makó történelmi korszakairól, de az is elég volt ahhoz, hogy  kicsit felborzolja a kedélyemet, s aztán egyre jobban... bizonyára az egyéni érzékenyégem is hozzájárult, de ördög tudja, azért nem hallgattam olyan nagyon szivesen, amikor a makói zsidóságról szó esett, és bár elismerték, hogy a hagymakereskedelemben elévülhetetlen érdemeik voltak, mégis állandóan éreztem valami olyan felhangot, a megkülönböztetését, ami bántó volt. Amikor a neológ és ortodox zsidók közti különbség ecsetelődött, úgy hangzott el a neológokról, hogy ők (egyébként itt zárójelben: mi is) , majdnem olyanok mint a magyarok, ugyebár szemben a pajeszos, kaftános (értsd: idegenszerű) zsidókkal,  Pulitzerrel büszkélkedhettünk egy következő tárlónál, (bár ők nem sokáig maradtak a városban), aztán Erdeinél elhangzott hogy hallhatunk, tudhatunk róla jót és rosszat is, de érdekes módon pl Horthyról semmi rossz nem hangzik el..., csak jóizű, anekdotázgatás a "tengernagy"ról, aki Galamb mérnökben (még egy makói hiresség, a Ford modell-lé),  felismerte, amikor látta, huszonvalahány év múlva, a régi szinténtengerészt.., meg azért is megemlitődött, mert jelen volt a Hősök szobra leleplezésénél, lám, ki is villan a fehér sapkája karimája a korabeli , s itt látható hiradó filmben, (milyen szerencse!meg hogy igyekezett minden szoborleplezésén jelen lenni) és bár egy tárlóban van a mellszobra József Attila képével,(hm...de hát igen, ez ugyanaz a kor)itt és most (az évekig makói) József Attiláról egy szó se hangzik el  (majd az Espersit házban - ahova közfelkiáltásra mégis csak átmegyünk-, bár ami ott elhangzott, vele kapcsolatban is, az is hagyott bennem rossz érzéseket...)

...de mielőtt átmentünk volna, rákérdeztem, mert emlékeztem, hogy jópár éve  találkoztam a nagyapám nevével egy tárló papirján, de most nem találtam a tárlót sem ott, ahol emlékeztem rá, a tárlatvezető ehhez nem tudott mit szólni, (de hát nem is az ő nagyapja..:)visszamentem hát a zsidósággal kapcsolatos tárlóhoz, és valóban ott, oldalt nehezen láhatóan de megtaláltam, amit kerestem (s még engedélyt is kértem a lefotózásához (sutyiban meg is kaptam a korábban rám szóló teremőrtől, psszt...de kösz a megértését)nos, ime... egy iskolaszéki jegyzőkönyv, amiben fel van sorolva hogy az iskolában az év végi vizsgákon mely FOTO1 iskolaszéki tagokat kérték fel a vizsgabizottságba, itt láttam meg nagyapám: Löwinger Miksa nevét, s kiváncsian megnéztem azt is, hogy vizsgáztatott, s mikor, igy tudtam meg, hogy 1908. junius 23-án, anyukám 3 napos korában hol is tartózkodott.  Hát biztos nem újszülött kislánya mellett, ezek szerint. (de hozott ő nagyobb áldozatot is... gyermekeivel a közért, iskoláért, amikor alapitotta a kereskedelmi iskolát, a következő tanévre épp középiskolás korba került gyerekét,anyu hugát nem a gimnáziumba iratta, mint korábban a többieket, hanem hogy ezzel is jó saját példát mutasson, az új, kereskedelmi iskolába (fájlalta is ezt humán, irodalmi érdeklődésű nagynéném egész életében... igaz, később hasznát vehette, mert főkönyvelő is lett.)

az Espersit házban "borultam ki" igazán... a kommentároktól.. olyannyira, hogy  nem is szivesen mondom..., hogy s miért, mert még mindig nem higgadtam le teljesen, ahogy felidéződik
Espersit baráti társaságának tagjairól volt szó, még az elején, a kiállított fotók alapján, és mikor Fried Ármin került sorra, szinte csak az emlitődött meg róla, (tán még a neve se!)hogy ... 1944-es haláláról sejthető, hogy milyen származású volt. (sic) (egyébként botlató kő is jelzi a makói utcán, egykori lakása előtt a sorsát), az igazán felháboritó az a  megjegyzés is volt, hogy nem tudja szerette-e, ezt a zsidó fogorvost József Attila, dehát ha már Espersit  baráti köréhöz tartozott, akkor megemlitendő... (nos az én magyar tanárom még úgy tanitotta, hogy a makóiak úgy tudják -ták, hogy ő volt az, akiről szólnak ezek a József Attila-i sorok a  sajátmagáról irt József Attila cimű versben:"egy zsidó orvostól kapott kabátot"...(irtam is erről, meg is jelent az ÉS-ben) , ja és  egyébként, megjegyezte tárlatvezetőnk Fried Ármin fotója előtt is, nagykegyesen, hogy nemigen látszik "más"nak.. (egyáltalán, miért kell ilyen megkülönböztető megjegyzéseket tenni? ha nevét meg nem is? (hiszen valaki mellettem álló kérdezte épp tőlem, a látogatók közül,hogy mi a neve...  - aztán mikor a 3.terembe értünk, elhangzott, hogy ha már ennyi(!) szó esett eddig a zsidókról,(sic!), akkor Makai Emilt is megemliti ... (jut eszembe, akkor Weisz Emilionál (alias Vén Emilnél), aki szintén a körhöz tartozott, a Rudnay művészteleppel,- is meg kellett volna emliteni a zsidó származását, s később, a József Attila teremben   Makai Ödön gyámnál is(?), sőt az Etelkával közös fotónál Homonnai Nándor fotós esetében is... ha már...

Azt már meg se emlitem, hogy a folyosón (a félhomályban is láthatóan) a régi makói képeknél az elsőn a Horthy park aláirás diszelgett... (csak nehogy valakinek eszébe jusson a mostani Petőfi park nevet "visszakeresztelni"...

 De szerencsére láttam a zsinagógák képeit is. A lerombolt neológét is... (azt is nagyapa is alapitotta)

(egyébként a neológ zsinagóga eredeti fotója  a múzeumi tárlóban is megvan,  bekeretezve, ahol a nagyapa neve is azon az iskolaszéki jegyzőkönyvön... hogy mégis csak happy enddel zárjam a múzeumi látogatást felidéző -kissé (vagy nagyon?) szubjektiv soraim...,

aliz2. :: 2013. jan. 22. 2:24 :: 8 komment :: Címkék: bosszúság, MAKÓ, múlt, múzeum, történelem, zsidóság