2021. február 28., vasárnap

foguk fehérje

 azt hiszem, az emberek mostanság kimutatják foguk fehérjét (már aki nem tünteti el maszkkal). De épp róluk beszélnék: a maszktalanokról, a dacolókról, akik bátornak hiszik magukat, holott csak szemtelenek és felelőtlenek - másokkal szemben. De miért is törődnének velük?! AZ meg se fordul viszont a fejükben, hogy magukat se védik? Elbizakodottságukban... nem. Kerüld el őket! Ha tudod. Mert bárhol előtted teremhetnek. Esetleg még cigarettafűstöt is fújnak rád.(reméljük csak hogy nem virussal tetézettet, s hogy a te maszkod véd valamit - ellenük , meg az első oltásod is kezdhet hatni tán...)

dalok

Schubert dalokat elemezgetnek a Bartókon. Olyan szinvonalon (azaz inkább alatt) , hogy én szégyellem magam miatta. Egyébként a dalok (vagy a forditásai?) mélyen alatta maradnak minden elvárható igénynek. rettenetesen avittak...

Az előbb véletlenül a Petőfire tévedtem, s ott ragadtam, de sokáig nem birhattam, a máshogy de hasonlóképp igénytelen, "modern"  táncdalszövegek miatt. Megtetézve zenei primitivséggel!

Akkor már inkább a Schubert dalok!!!

Mert itt ( a szövegtől függetlenül) legalább a zene megkapó!

2021. február 27., szombat

purimok

 megint zoomon

unokám iskolájának is volt, táncolt is, a másik mama látta is, mert gratulált... (én nem,állitólag akkor oltottak)

mindenesetre unokám örömmel közölte, hogy nem is volt tanitás csak purim... és felvették, digitálisan, és ő ezt nagyon szereti, mert vissza is lehet nézni a vetitést (na hát én is szeretném...)

ja és amikor apja azt mondta Ahasverosra, hogy egy "ovis macho", unokám rászólt, mert soha senkire nem szabad rosszat mondani szerinte

...

másnap volt egy igazi játékos gyerekpurim

Hámán neve kimondásakor unokám éktelen üvöltésbe csapott

de fura módon, ahogy fordult a mese, eszébe jutott , hogy Hámánt is lehet sajnálni (ez igazán nemes gondolkodásra vall)

(és volt még egy kedves mozzanat: mikor bajba kerültek a zsidók, kérdezte apja, hogy reagálnának rá, erre erre többen azt mondták, hogy kitérnek!, unokám ellenkezőleg, azt mondta, hogy ő  nagyon zsidósan kezdene viselkedni, s jajveszékelne" (s jajveszékelt is, hát ez nekem nagyon realisnak tűnt :(

de szerencsére vidám lett a  történet vége....

 (vajon meddig?)

mellékhatás? nem!

 húzódik a vállam, de már hónapok óta (befagyott) ki hinné, hogy az oltás miatt?!

fáradt vagyok, de már évek óta, ez se lehet oltási reakció...

akszok naphosszat, de már mióta..


úgyhogy megállapithatom, semmi mellékhatása az oltásnak, ezek  csak a már meglevő "dolgaim" . Hurrá!

változások az életrajzban

 érdekes, ahogy a történelem változásai, "viharai" átiratják még az egyéni emlékezetet, memoárokat is!


Csak ámulok. Régen kabarétréfákban volt ez a fordulat: "lyuk az életrajzon". Ez meg is maradt, de most bizonyos szempontből a forditottja is történik, beleírnak olyanokat, amiket régen eszük ágába se lett volna feltűnteni. Pl egyszeriben mindenki vallásos lett! ("nemzeti keresztény"). 

Isten türelmes. És csak mosolyog. AZ elforduláson és az oda/visszaforduláson is! :)

(Pláne ha csak külsó parancs)

2021. február 26., péntek

mozdulni

 ha kimozdulok, egyből 

megmozdul az agyam.

telnek üres noteszlapjaim.

ezzel-azzal.

ki kell mozdulni!

beoltottak

 nahát, nem akarom elkiabálni, de túlvagyok az első Pfizer oltáson (remélem továbbra is szerencsésen)

korábban lefeküdtem )most pótolom médiaklikken a tegnap emiatt nem látott sorozatomat:)

már 5  előtt fent voltma, hiába kértem 7.-re ébresztést, és a mobilom is beállitottam 7,10-re valamint lányom is ébreszeni akart 8 után,miután elvitte fiacskáját az iskolába, akkor már lassan el is indultam, sorállás volt a hely előtt, de igy előbb be is jutottam, 9-re már be is oltottak, idő előtt



egy szunyogcsipést éreztem, rövid ideig, aztán egy icipici húzódást meg émelygést, de mindez gyorsan  el is múlt...

csak sivár életünkben esemény ez az oltás, de azért megkönnyebbülés is (ha még nem is teljes -)



sok ismerős kortársat láttam. sőt többen már a második oltásukért jöttek (én márc 19-ree vagyok előjegyezve...)

hm...



lehet, hogy biztonságosabban megyek ezután emberek közé(?) de azért marad az óvatosság -egyelőre, plusz az óhaj, hogy mielőbb minél többen "oltakozzanak"... megérné!

****

---egyébként mindenki nagyon aranyos az oltóponton!

egy méltóságteljes néni

 egy néni battyog előttem

napszemüveg, szájmaszk

és mankó -

méltóságteljes!

igy kell!

dacolni mindenfajta

ellenséggel




láthatatlan

 ez a láthatatlan vírus

hihetetlen

olyan mintha

nem is lenne


és mégis van!

de mennyire...

2021. február 25., csütörtök

csillagtaposás

 ülök szokásos helyemen, az emlékjelünknél,  a hatágú csillag mellett, a padon

előttem elsétál egy nő, úgy hogy majd elviszi épp lehajtott fejemet

mindenhol átsétálnak egyébként a csillag szárain, kényelmes útnak bizonyul és főleg rövidebbnek, mint a csillagot megkerülni

vajon tudják-e hogy csillagot taposnak?!



oltás előtt

 ülök a napon

semmi bajom


arra vigyázok

ne jöjjön mellém 

senki -

mert megfertőzhet


holnap ilyenkor

már valami

folyadék

kereng 

bennem -

mi megvéd(?)


de nincs rá 

100% biztosíték


semmire sincs!


csak a halálra...

tavasz?

 melegen süt a nap

madárcsicsergést hallok

pulóverekben járnak az emberek

kabát-sapka-sál-kesztyű nélkül


itt a tavasz?

vagy már megint

becsaptak!

oltás!

 

szól a vezetékes telefon dél után,

megérzem , hogy a háziorvosom lehet

jókedvűen mondja, hogy először lemaradtam a Pfizerről, de aztán valaki lemondta, s igy beugorhatok helyére

érzem, hogy nekem is örülnöm kéne, de vegyesek az érzelmeim, szorongok is

na mindegy, örüljek

az a dolgom

mert más kiút nincs

sajnos a doki azt  se tudja, hogy továbbadhatom-e pl az unokámnak én  a fertőzést, ha mégis valahogy megkapnám..

erre még nincs válasz

pedig engem ez érdekel igazán, nem is magamat féltem... (pedig kéne?)

...

JAJ csak ne lennék ilyen gyáva

nem szeretem a helyzeteket amikor két rossz közül kell választani a kevésbé rosszat

----

...Ja, jut eszembe, rögtön felhivtam lányom a vezetékes telefonon, azt hittem 2-re megy unokámért, de már 1-re, s igy a férje vette fel a telefont, kitörő örömmel fogadta a hirt, mondta majd átadja lányomnak, mondtam, ráér este is..

Lezuhanyoztam, (lemostam fertőtlenitő szappannal előre a karom) s közben már hallottam is, hogy hiv a lányom, vizesen vettem fel a mobilt, már unokám iskolája előtt volt, férje megírta smsen az "örömhirt" Őt is feldobta... egész elszontyolodtam, hogy hát nem nekem kéne örülni elsősorban?!!!

De mégis csak félthetnek , ah , ők...

Miért is kell ilyen szituációkba kerülni....




2021. február 24., szerda

újabb atrocitások

 ma megint atrocitások értek, nem tudom, hogy ez mitől függ, úgy tűnik, tőlem teljesen független, és megkerülhetetlen!

van egy új, szép bolt, szeretek ide járni, mert nagy , olcsó leárazásaik vannak, s ma kipróbáltam a próbafülkéjüket, az is csodás!

álltak vagy 3-an az  egyetlen pénztárnál igy egész hátrahúzódtam, meg is támaszkodtam, kérdezte egy nő udvariasan, hogy sorban állok-e, mondtam, nem, mert tartok a csoportosulástól, inkább várok-- igy aztán persze elém engedtem

mikor már tiszta lett a levegő a pénztárhoz mentem

de míg a pénztárosnő hajtogatta dolgaim a táskába, mögé és elém is álltak, szorosan két oldalról, egy nő meg egy férfi, szabályosan bekerítettek! ("a kinhoz közótnek kemény kötelek, be vagyok keritve minden oldalon")

kértem az utamban álló  férfit hogy engedjen ki,úgy hogy meglegyen a másfél méter kötelező távolság

nem volt hajlandó rendesen arrébb állni, a nagy pocakjával, sót a nő is bekapcsolódott, aki ugyancsak nem tartotta be a másfél métert, sőt azt is közölte velem, tudom-e ki vagyok, egy vén boszorka (Sajnálom hogy nem igazitottam helyre,nem, téved, én egy gimnáziumi tanár vagyok (bár nyugdijas)

később a Sparnál szakadárkodtak, a biciklit máshova helyzeték mint a tömeg...megvártam mig kijönnek...(nem akartam újabb összeütközést)

s egy pasasra rászóltak, vegye fel a maszkot, mert már egy "vénasszony" (nocsak előléptem boszorkányból?) rájuk szólt a távolságtartás miatt is

ők se lehetnek valami fiatalok , a nőnek fekete festett haja csimbókokban állt a koponyáján... legyen boldog vele...

de hogy miért nem tartatja be a bolti alkalmazott a különben irásos táblákon kitett kivánalmakat , azt nem értem....

...a Sparból hiába vártam hogy kijöjjenek, mert  ott is utólért valami

a pénztárnál előttem levő kasszához megint párosával áll egy férfi és egy nő (nem értem, miért nem tudnak egyedül vásárolni se, pedig ezt is kérik!) és szabályosan beálltak a az én kocsimra, direkt visszább húztam, annál inkább, kénytelen voltam mondani, én is itt vagyok, mér nem rakom a kocsim  odaát (hol nincs is neki hely)... mondja a férfi, a nő , félig a térfelemen, meg se mozdulva, hátra se nézve , szerencsére szólt: hagyd rá! ,,, Jobb  is, ha hagynak!!!!

egy darabig nem megyek megint vásárolni

épp ideje, hogy beoltsanak!


ja volt egy jó mozzanat is, a posta előtt szorosan egymás mögött állnak az emberek az egész utat elállva, s egy férfi hátrafelé tesz néhány  lépést, hogy elférjek! Meg is köszöntem, nagyon! (Csodálkozott is)

üvegpohár (vs műanyag)

 tartom beszámolómat sivár napomról lányom esti rutin- kérésnek megfelelően

ma új boltunkban voltam, vettem egy kék kockás blúzt leértékelve (- 600 Ft) jó lesz majd , ha lesz(?) a farmeremhez de otthon kiderült , hogy persze L mérete ellenére szűk( majd nyitva hordom pólüval? vagy kicserélem?) de a lényeg 3 üvegpohár volt (430Ft) merthogy minden üvegpoharam sorra töröm. 

Miért nem veszel műanyagot? 

MI? Még hogy műanyagot? Eszembe nem jutna! Inni műanyag pohárból! 

Jobb az üvegszilánk? mondja!

Hát azt nem eszem meg...

2021. február 23., kedd

oltásokról álmodok

 álmomban egy orvosi rendelőben voltam, de a háziorvosom nem a szokásos, hanem egy nő volt, s nagyon elfoglaltnak tűnt, folyton mással is foglalkozott, de végül is közölte velem, hogy ha most beolt , a második oltást hétvégén, szombaton fogja adni, ez megtorpantott, hiszen tudtam, hogy ahhoz több idő kellene.

Aztán el is tűnt, mondták hogy nagyon aggódhat a lánya miatt, aki mint ha pszichiátriára került volna...(?) )ezért is nem rendelkezik az idejével szabadon)

egy fotó, egy mosoly

 egy fotó...egy mosoly...



nem birom ki, hogy ne rakjam fel ide is ezt a fotót, amit a Levéltárból kaptam, az igazgatójától az archivumból (DV- gondolom délvilág a röviditése) (kaptam már onnan számlavelevelet a nagyapám aláirásával, fotót ügyvédnagybátyám fiatalkorából, régebben apám tábori levelezelőlapját, amit a bori munkaszolgálatból irt, meg egyéb iratokat a háború utánról (hadigondozással kapcsolatosakat)...

de most ez a fotó ...! lányomról, a Bartók iskola biológia órájáról....!...
feltettem a facebookra is, s ott valami 100-an tetszikelték
(meg irtak hozzá szépeket)(Flóra: Lányod mosolya mindig marad ugyanaz az őszinte mosoly...)
itt és most ez a tiszta mosoly... bemosolyogja a jelenünket is...meg tényleg meg is maradt ez a mosoly mostanra is...
maradjon is!
keep smyling!:)
(2012)


2021. február 22., hétfő

le- és meg-

 milyen szó ez?


lepihenek

ideiglenes


még nem

meg-

ja, Mattoni!

 annyira elkezdtek hiányozni a moziélmények (tévé hiján is), hogy felfedeztem a neten a filmeket (médiaklikk, Duna főleg), és beléjük estem... viszont mivel jó későn vannak a jók, szinte hajnalig, ezért éjszakázom miattuk... :( ez nem jó, de megéri

a múltkor Szabó Istvan Redl ezredese nyűgözött le pl, vagy Fellini Júlia és a szellemek-je (bár ezeket már láttam)

de bevallom van egy cseh sorozatocska , kölönösen későn, de rabul ejtett: Ja. Mattoni!

(elbűvölt, akár a korábbi körülötte levő asszonyokat...::)

a film érdekessége, kerete hogy memoárját irja az öreg Mattoni, s ebből a látószögből láttatja a kalandos  életét, visszafelé

szerencsére, még tart!




2021. február 21., vasárnap

verések

 egyetlenegyszer kaptam egy pofont Anyutól, kis(nagy?)lánykoromban, ami félre is ment, gondolom, ahogy elkaptam volna a fejem, - a fülemre, de úgy, hogy órákig csöngött utána... Eléggé megijedtem. Azt hiszem anyu is. Ez volt az egyetlen eset, hogy eljárt a keze. Este felé volt már, fáradtan jöhett haza a munkából, s valamivel feldigesíthettem--

később  (közvetlen vagy közvetett) tanúja volt annak hogy férjem nem egyszer ütlegelt! nem egyszer...nem részletezem, milyen következményekkel (de több volt egy kis fülcsengésnél...)  Anyu tehetetlen volt ugyan vele szemben, de mindig segíteni akart nekem , rajtam, s meg is tette, ahogy tudta, amit tudott....

szörnyű lehetett - neki is....


egy régi kép


 véletlen bukkantam erre a képre...

a házunk nagy kertjében vagyunk a napon, háziasan...a hátsó szomszédaink voltak nagynéném (Lili néni) (pongyolában!) meg Sándor bácsi, anyu is (magakészitette pongyolában ) Erzsi néni maga varrta ruhában (ő kicsit feljebb lakott a Szegedi utcán, a másik régi nagyapai házban) na és én előttük, hunyorogva a napon (sose bírta a szemen az erős fényt) s unokatestvérem, (a fotós) Ottó mondta, hogy akkor nézzek félre, nos félre is néztem..

most meg csak meresztegetem a szemem erre a réges-régi fotóra...de szép emlék...

KÖMÉNYMAG

 KÖMÉNYMAGOT keresünk egy konyhában, de nem találunk sehol

Anyu mondja, majd ő megoldja

Süt valami süteményt (abban lehet?)

****

most olvasom megdöbbenéssel: "Frissen megtalálható benne szinte a teljes vitaminskála: A-, többféle B-, valamint C-, E- és K-vitamint is tartalmaz. A fontos ásványi anyagokból is meglepően komoly koncentrációval rendelkezik. Kifejezetten sok vasat, kalciumot, magnéziumot és foszfort rejt, de számottevő mennyiségben található benne cink, kálium, de még nátrium is. " Nocsak! (járványos időkben nem semmi üzenetnek is!)

egyébként Anyu gyakran csinált köménymaglevest! finom is volt....

2021. február 20., szombat

illusztráció

 megvagyok nagyjából a versillusztrációimmal, vilámgyorsan  - van vagy 80

egyet - egy ikonikust - mutatóban





2021. február 19., péntek

évek

 van, aki minden évben

eldobja a régit

vissza se nézve rá


s van, aki egymásra rakja

évei terhét, 

toronymagasra


mindegy

összedől az is 

és semmivé lesz

egyre nehezebb

 már tudom, miért vagyok egyre nehezebb

az emlékeimtől, mik csak gyűlnek, gyűlnek

nem hagynak el sosem....

de még ez a szerencse

van mibe kapaszkodnom

egyre nehezebb szívemmel

2021. február 18., csütörtök

akárhogyis, szép az élet

Akárhogy is, de élsz!

Ki tudsz menni a levegőre, a bicikliddel, ha süt  Nap, le tudsz ülni egy padra a park közepén, 



hátra tudsz dőlni, lehúnyni a szemed és süttetni magad a Napon.




Aztán felkelni, a biciklidhez menni, kivenni új táskádból (mert azt is tudtál venni a napokban) a zöld Moleskin noteszed (amibe végre nem sajnálsz irni), meg az aranyló tollad (mire önbecsapással az van irva: "Legjobb anya" - dehogyis vagy az, dehogyis a lányod vette, te vetted, mert jó vastagon fog - szégyelld magad! ).. 


na mindegy :van erőd hozzá, hogy mindezt le is írd.

Szép az élet! (ha süt a Nap, még járvány idején is...)

a mindenkori gyöztes

 a természet fittyet hány a vírusra

ugyanúgy süt a Nap mint régen, előtte

mit is törődne ő vele?!

teszi a dolgát:

szórja sugarát

a Földre


Ő biztos túl fogja élni!

Hiszen fölötte áll mindennek.

naplótöredék 1973-ból

 1973. március  15.

Most (...) épp a tévéműsorra várok, ami „ünnepel”… a „Szóljatok szép szavak Petőfiről” amatőr színpadok vetélkedőjének döntőjét közvetítik, amit pedig életben, rádióban már láttam-hallottam is. Vagy épp azért. Mert nagyon jó! Különösen az „én” egyetemem „rock” operája Petőfiről. Ez a Petőfi, igen! Ez az enyém is. Aktivizáló, vérforraló, ma is harcba vihetne! (Délelőtt az iskolai szokványünnepélyen 10 gyerek – ülve a színpadon! - altatta el Petőfi emlékét, hogy aztán egy még gyerekebb fúvószenekar feltrombitálja indulóival az elalvókat. --Közben alapítottam egy irodalmi színpadot! Március 4-én sikeresen debütáltunk egy területi bemutatón. Egyben meglett vele a rendezői, gyakorlati vizsgám. B.M. bácsi név szerint megdicsért egy megyei szakfelügyelői értekezleten. - Tegnap egy tanítványom 3. lett a megyei orosz nyelvi versenyen. – Ilyen ”sikerélményeim” vannak. Már csak közvetettek! És nem magánjellegűek. De egyáltalán mi az, hogy magánélet? Azt hiszem, nekem nincs, és igazán nem is volt soha. (mert ami magánjellegű éveimben, az nem is igazi élet. )

2021. február 17., szerda

napló vége?

 befejeztem a naplóm másolását (1965-75) kb 100 oldal, és kb eddig írtam rendszeresen, s kb eddig (minden  befejezetlenség ellenére) tart az az időszak, minek mellékszereplői már nincsenek (sajnos)

vannak további töredékek is, (ez ugyan már nem legépelve, csak füzetekben)  de nem írom tovább. (becsben tartva az élők személyi jogait) (magam persze nem kímélem:) - de  ez igy marad befejezetlen töredéknek (akár Schubert Befejezetlen szimfóniája- befejezetlenül befejezve - talányosan. (tulajdonképpen minden befejezés erőltetett és mesterkélt)

(még azon gondolkodom, hogy függeléknek ill. mellékletnek leirjam-e elnemküldöttleveleim (2-3sorozatát) ill. 100 szikron..versem... )

karcsi

 Kálmán György szinész

is Borban volt munkaszolgálatos

első s legjobb barátja
mélyebb nyomot hagyott
benne mint első barátnője..
mondta - s hogy Karcsi
nem élte túl a háborút
apámat Karcsinak hívták
kik közelálltak hozzá
a bori munkaszolgálatban
szellemi előadásokat
tartott vasárnaponként
rabtársainak -.mesélték
róla - s nem élte túl a háborút
***
első pillanattól kezdve
megmagyarázhatatlanul
közelinek éreztem
Kálmán Györgyöt
a szellemisége miatt
mély nyomot hagyott
bennem...
Kálmán György
túlélte a háborút...
de már ő sem él....

pedig megkérdezném
tőle,
ki volt Karcsi?!!!!
mi a vezetékneve?

2021. február 16., kedd

"Robert"

Robertet is meghivod majd?

Ki az a Róbert?

Itt ül mellettem!

Hány éves?

5

Tehát kisebb nálad... jó... És miből van?

Erre nem tudok válaszolni, de arra igen , hogy honnan származik?

Na honnan?

A képzeletemből...

Az jó. 

Még kérdezhetsz róla, pl , hogy mi a különös ismertetőjegye!

Na mi?

Az hogy örökké él...

Nem is kopik el?

Nem! örökké él...

2021. február 15., hétfő

ma-holnap

 meg kell hagyni, csavarós agya van az én kisunokámnak... néha nem is értem, mit akar mondani (viccelődés gyanánt)

ma telefonban megkérdezte, hogy tudom-e kivel beszél?

hát kivel? velem , a nagyanyjával !

d e szerinte nem, hanem HOLNAP-HOLNAPPAL

(na és jöjjek rá, hogy ez a MA-MA továbbvitele! (de még jó, hogy nem TEGNAP_TEGNAP lett belőlem:)

AZ ADT ajándékai

 Az  Arcanumot ADT-t böngészgettem tegnap (nyilt nap lévén) , múltkor abbamaradt Schulmann  bácsi kutatása, kb a felénél, ez a második fél épp valahogy a munkássága vége. s megdöbbent , hogy szinte haláláig szorgalmasan "dolgozott", vidéken is, és Makón is, temploma hiján (1965 után is!!!) !! Egy viszonylag teljes pályaképet akarok majd róla adni (némileg vezeklésből is, mert rádöbbentnem, hogy kb egyetemtől, hogy Szegedre kerültem, (1961-től)  teljesen elhanyagoltam őt is, meg a hitemet is...:( (már értem komoly, szigorú tekintetét, de nem tett szemrehányást, szavakkal) -(aztán visszataláltam kacskaringókkal..csakhogy ő akkor már nem volt...)

de most másról is akarok irni,

találtam egy 72-es nagy újságcikket, (a Csongrádmegyei Hirlapban) ami József Attila  évfordulóra készült,("IFJÚ SZÍVEKBEN ÉL") a giminkben kezdődött, a magyar irodalom órámon, de legjobb magyar irodalom szakos diákomra "ment ki a játék", aki épp ezért J.A . iskolapadja helyén ülhetett (nem titok:  P. Bodzsár Erzsébet az, kinek neve előtt a P. annak az újságírónak a kezdőbetűje, aki irta a riport cikket rólunk pontosabban róla!(ilyen fordulatos az élet!:))

rólam szinte  csak ennyit írt (de nagy becsben tartom): (s tán joggal is):




(Megboldogult tanár- és diákkorom, sajtótükörben,)



vizsgaidőszak?

 eszembe villant, hogy ez az időszak (bár terjedelmén jóval túlnyúlik, mégis) a vizsgaidőszakokra emlékeztet

akkor is ki se bújtam kuckómból, s csak tanultam (S akkor is kicsit eltolódva sokáig, s másnap igy későn kelve)

nagyon termékeny időszakok voltak, meg kell hagyni)s többnyire ötösöket arattam)

remélem egy kicsit most is sikerül legalább  ezt megközeliteni, "termékenységben" ..ha már igy alakult...

(mindjárt a 100.oldalnál tartok naplóm gépelésében... (s 1973-nál) a vége (hol legyen?), még kérdéses, előbb el akarom vágni a fonalat...(ne bolygassuk a még élőket!)

a versillusztrációkkal is jól haladok, s egyre biztonságosabban és kifejezőbben azzal a pár de határozott vonallal) (eddig 9 van...)

***

(Hajrá! mondanám, ha nem utáltatta volna meg a politika ezt a szót velem)


2021. február 14., vasárnap

lányom maszkban

 Mindazoknak, akikkel rég találkoztam, gondoltam, küldök egy aktuális portrét.


ezzel a szöveggel s ezt rakta fel lányom a fbra (amit amúgy nem nagyon kultivál)

de nagyon népszerű  lett vele )mint mindig,ha mégis feltesz valamit)

van humora

ellenben eszembe juttatta megint, hogy lehet , hogy engem úton-útfélen felismernek igy is (Csókolom tanárnő!  (ki vagy?)


széttört hokedlik

 újabb hokedli tört össze alattam (remélem magam nem törtem össze, most nem vertem be a  fejem, csak a fenekem, de azt alaposan)

meg kéne mérni magam? !

vagy bepörölni a bútoripart?

jut eszembe mikor költöztünk az ebédlőszobánkból (gyönyörű ónémet ebédlőszerkényt s a trümót méretei miatt el kellett adnom)

de kimaradt két szék, -amit nem kellett volna - kicsit kopottas, d e egy jó asztalos rendbehozta volna, s az biztos nem is tört volna össze alattam!

2-2000Ft-ért kótyavetyéltem el:(. milyen ostoba is voltam

Pedig ugye bár: "A régi jobb volt! ".(már Babits is megmondta !


(régi) naplórészletek

 1973. március 25.

Csak azért, hogy legalább itt – ha a külső életemben nem is - , legyen némi egység. Ezt a levelet írtam az eleve-el-nem-küldés szándékával – mint holmi visszaeső bűnös (csakhogy nem ugyanahhoz esve vissza) :

Sz-n voltam a napokban. Én nem tudom, hogy nyáron álmodtam-e vagy utólag tűnik minden álomnak, s más maradt meg az egészből, mint ami valóság; még az épületre sem emlékeztem, - ahol pedig reggel, este voltunk, nemhogy a kapu fölötti feliratra, s hát még a szemközti épületre! Csak színeket, hangulatokat, érzelmeket, indulatokat őriztem meg abból a hétből! És most nem találtam meg mindebből semmit sem! Pedig az időjárás is segítségemre sietett: a tél után hirtelen nyári sugárzással öntötte el a várost. És mégis: fénytelen maradt minden. Azt hiszem azért, mert te nem voltál ott. Közös ismerőseink látványa csak fokozta a hiányodat. És nem is mertem még csak beszélni sem rólad, érdeklődni felőled. Félek, hogy elárulom magam. Akkor – látod – nem féltem. Melletted nem féltem – semmitől sem. Te eltüntetted a gyávaságom; azzal, hogy „kimondtál” – s lehettem az, ami vagyok. - És azt hiszem ez a „minden”: ha azok lehetünk, amik vagyunk. - Melletted az lehettem…. Kár, hogy olyan rövid időre. S úgy látszik: többé soha.”


1973. május 14.

Amikor utólag elolvasom az efféle lirai ömlengéseket, fel tudnám pofozni magam!



2021. február 13., szombat

embereld meg magad

 ma megint egy új ill. meglepő szót hallottam unokám szájból, s egyben egy feladatot is kaptam:

EMBERELD MÁR MEG MAGAD

nocsak, eddig nem voltam "ember"?,

de, nyugtatott meg

arra meg hogy nehéz az öregekkel, azt mondta, hogy csak közepesen 

(megnyugodtam)

remete

 igen, egész jól el is vagyok igy, újkeletű(de már vagy - kis engedményektől eltekintett - éves) remeteségemben

postára, ételért (olykor egy táskáért, blúzért, nadrágért - gyógyszerért) , tisztitó szerekért elmegyek azért,

de nagyjából örökösen itthon vagyok...


felfedeztem most (tévétlen világomban a neten,  a médiaklikk mozijait. a zenei élő közvetitéseket már régebben

nem unatkozom

gépelem a régi írásaimat, (meglepően jó és izgalmas is a maga módján) - össze akarok hozni belőlük valami(ke)t, végre (erre se kerülhetne sor remeteség nélkül)I

sokat alszom, össze-vissza

és nem is zavar, hogy járni alig birok, hiszen többnyire fekszem vagy ülök, úgy nem fáj semmim  szerencsére---

szóval, elvagyok ...


következő körben állítólag beoltanak, csak múljon a hideg addig, mert tegnap úgy belenyillalt a bal fejembe (amibe csak másodpercekre szokott, hogy ki sem akart menni,,, éreztem, hogy a hidegtől van!...

vigyázok ahogy lehet mert be akarom fejezni amit elkezdtem, s az nagyon nagy  munka..

meg az unokám is látni akarom!


maszkvilág - anomáliák

 a postánál a  sor..  betartják a távot, az egész utca hosszában , hanem az ajtóban mindig nekem jönnek, szabályosan súrolnak, na meg egy pasas a sorban is , lehúzva a maszkját vigan pöfékel , fújja füstöt (a virusokkal?) ránk!

a menzán hosszú maszkos sor, félrehúzódom, várom, hogy fogyjanak...látom egy nő veszi le a maszkját, s orrot fúj, aztán vissza, aztán az ételhordót fogdossa, aztán a felszolgáló, ugyanazzal a kezével, amivel nekem adja később az ételt...

****

valahol azt olvastam, 10 évig is eltrthat ez a "nyavalya", akkor én nem látom a végét(?)

állitólag a következő oltási körben már benne vagyok (de meddig hathat az a vakcina?)


2021. február 12., péntek

naplórészlet 1972. aug. 29.

 

Megismertem, megszerettem egy embert. Egy hétig tartott – az igaz… Azaz nem is „tartott” semmi és nem is e g y hétig. Egy héten át naponta órákig láthattam, beszélhettem vele; tréfálkoztunk a strandon, ettünk-ittunk egy asztalnál, táncoltunk, megríkatott, az ölébe húzott, tanított és meghallgatott, megnyugtatott és még jobban felkavart, azt mondta, hogy „szeret” (de erre ekkor alig figyeltem, nem ez volt a fontos); kétszer is mellém akart ülni a tanteremben, de én helyet változtattam, a színpadi bemutatónk után gratulált; magához ölelt és megpuszilt; később a klubban leült előttem a padlóra, majd hanyatt feküdt, kezeit széttárva, mint akit keresztre feszítettek , szomorú volt, s megvigasztalt (engem! ki akkor apám miatt sírtam) , megértette-megérezte ki vagyok, hazafelé az utcán egyszerre léptünk, és azt hiszem, egyszerre lélegeztünk is, akkor összetartoztunk, a karja, amivel átkarolt, időnként külön is jelezte ezt (de szerinte „én nem figyeltem oda” és „sohase figyelek oda” (t.i. ahova kell), a kapuban egy fülemülét hallott énekelni (a békák közt), aztán másnap, utolsó nap vitatkoztunk, de amikor a vita hevében ”szívemnek” szólított (egy teremnyi hallgatóság előtt,) elvesztettem az érveimet, aztán este bevallottam, mit úgyis érezhetett (vagy mégsem?), és mással táncoltunk, majd elragadott és egészen szorosan magához ölelt, mintha sohase akarna elengedni, de én egy prózai idétlenséggel tönkretettem azt, ami „egymásratalálás” is lehetett volna, majd vissza is vontam a „vallomást”, elbúcsúztunk, megcsókolt, a folyosón átölelt a karjával, de mihelyt hangokat hallott mögöttünk, levette rólam a karját, újra megcsókolt, a szobám előtt, majd a kapuban még egyszer, s csak annyit mondott: „szia”. Én is. Majd „Jó utat” kívántam („annak, aki utazik”)

És elutaztunk. Másfele. És mégis itt van. Állandóan.


túl

 nem félek

tudom 

túlélem

halálom 

(is)


2021. február 11., csütörtök

előttem az élet

 valahogy ráakadtam az Előttem az élet filmre a neten, a régebbire, a Simone de Signoret-ra, azt hittem, hogy már láttam, de rögtön kiderült az első kockák után, hogy csak tudtam róla, valójában csak a könyvet olvastam (s akkor még felfedetlenül igazi iróját Roman Garyt, Emil Ajarnak hive )

nagy olvasmányélmény volt, azért is hihettem, hogy láttam is, mert annyira belém égett, s képszerűen,

de most már tényleg felejthetetlen

a beteg zsidó asszony, és kedvenc neveltje,  az arab (három évvel fiatalabbnak hamisított ) "társa" - hogy tovább - s mint láttuk, mindhalálig - vele maradhasson....


jól kibőgtem magam...

(nem értem, miért csináltak egy új filmet (Sophia Lorennal - ezt felülmúlni nehéz lehet ... ha egyáltalán)

mártirjaim

 Ezerhétszázharminckilencben

igaztalanul megvádolt

s megégetett anyai ükükapám 

fájdalma évszázadok múltán

feljajdult ma bennem...

mert semmi se múlik el...

ahogy édesapám 

kilencszáznegyvennégyes

munkaszolgálatban kapott

szívlövése robbanása sem

mi azóta is bennem zajlik

úgy hogy majd beleszakad

az én szívem...


Ó, mennyi fájdalom!

és borzalom végzett velük..


És miért?

nincs rá válasz!

Az hogy zsidó voltak

- ki igy: zsidó bíró

ki úgy: gondolkodó -

nem elég!


Mert "csak" emberek

az embertelenségben!


Most helyettük is zokogok.

Bár én megmenekültem

kilencszáznegyvennégyben

valahogy!


(Hogy mindezt elmeséljem

néktek,

hogy el ne feledjétek!)

illusztrálhatnék

 van egy ötletem, egyes verseimet akarom illusztrálni (már ami némileg képszerű - bár nem sok ilyen van - ámbár a gondolatokat is lehetne absztraktul) csak tűfilc kell hozzá, az oldaná ceruzarajzaim halványságát. Nem találtam, de majd veszek. (úgyis kiszáradt volna, ha lenne) (azt hiszem a strandon hagytam el egyszer, 20000Ft(!) mellett :( azóta már pótolhattam volna...

(egyébként rajzszakkörön, ottani tollakkal, már elkezdtem eme műveletet... bár azt hiszem, más "kötőket" illusztráltam inkább :)) pl Weörest.. (na ezt is lehetne!)

u.i. tán azért is juthatott eszembe ez, mert most úgyis eldugultam a versirással, s valami kreativitás kell!

2021. február 10., szerda

évek

nem lehet örökösen 
78 elmúlt év bűvöletében élni

foglalkozz az eljövővel

még ha nincs is

a hasonmás

 tegnap éjszaka egy eléggé hátborzongató film borzolt fel..

Dosztojevszkij Hasonmása adta az alapját... de mai (vagy inkább időtlen) környezetben játszódott

Csak hálás tudok lenni azért , hogy orosz irodalom tanárom, Sz, óva lebeszélt róla, hogy D. magányos embereiből irjam a szakdolgozatom...


az alterego, ki végül is nagyképűen és gátlástalanul eluralja , ellopja főhősünket, (ki nem is "hős", csak egy "csinovnyik")...akinek egyetlen kiútja az öngyilkosság marad..

( tulajdonképpen - meghasadt személyisége -másik énje volt... mert a végén láthatóvá is vált, hogy sebeket okozva neki, magát is sebezte,,,, (skizofréniájában?)

(a lélek mélységes bugyrai...)

2021. február 9., kedd

jelmez(telenül)

 -Te minek öltözöl be ? - kérdi unokám

 -Mikor? farsangkor?

 -Purimkor.

 -Öreganyókának!

 -Annak nem kell... - nevet

 -Hát pont azért... mér? nekem nem szabad viccelni?

 -De...

****

(Ő persze valami Star Wars hősnek, a kedvencének, akar öltözni - utána kell néznem, mert mindig elfelejtem, hogy néznek ezek ki... Pedig kérte hogy segitsek! 

Obi-Wan Kenobi - Mc Gregor, 


meg látok egy még öregebb változatot -hűha,,,

azt hiszem le kell beszélni erről...


égő!!!

 két nap itthon szobafogságban , ráadásul még ebédet se hozattam (már egy hete) mert későn ébredtem mindig, a rendelésre is, itthon én kotyvasztgattam ezt-azt...

ma már ki kellett mennem (esegetett vártam hogy elálljon) de elfogyott a Aspirinem, meg két égőm is kiégett, pótolni kell...

nos ? a patika 5 után már zárva volt! (akár ki se nyisson)

a boltban meg ahol égő is kapható, elterelték a figyelmem különböző kis élelmiszerek

és a megújuló esőben már közelebb otthonhoz jutott eszembe, hogy nem  vettem égőket

alig tudtam járni, minden lépést éreztem, szó se lehetett arról hogy visszaforduljak

hát igy jártam...

fel kell írnom, mit akarok!



2021. február 8., hétfő

elsikkadt noteszlap

 Turi Tímea

KITÉPETT NOTESZLAPOK



1943-ban született meg az anyám, és 1943-ban munkaszolgálatosként halt meg az ő apja, az én nagyapám. Ez egy mondat, és le tudom írni anélkül, hogy megremegne a kezem, innen lehet tudni, hogy ettől a mondattól nincs mit félnem. Persze vannak olyan mondatok is, amelyeket nem írnék le olyan könnyen, innen lehet tudni, hogy mégiscsak van vesztenivalóm. Hogy vannak mondatok, amik nincsenek.
Könnyű annak, akinek a fájdalmát mások elnevezték, nem kell gondolkodni a megfogalmazáson. Nehéz annak, akinek a fájdalmát mások elnevezték, mert a megfogalmazás eltakarja előle önmagát.
Nem az a kérdés, hogy mi történt, hanem az, hogy mi történt azóta. Hogy felnőttek-e az árvák, vagy aki árva, az mindig az marad-e, árva gyerek.
Dorosici alkony, 1943 tökéletes válasz arra a kérdésre, hogy hol volt Isten a holokauszt alatt. Hogy hogyan történhetett meg a holokauszt, ha Isten létezik. Hát úgy, hogy ő is ott volt az áldozatok között. Mert például milyen idegen már maga a szó is, hogy „Adonáj”. Ott van a rímhelyzetben, ott van a jambikus lejtésű sorokban, és még sincsen helye. Idegen elem.
Szemtanúnak lenni, túlélőnek lenni: lehet-e olyan dologról tanúbizonyságot tenni, amire nincsenek szavak? Vagy pontosabban szavak vannak, mondatok nincsenek. Szintaxis nincsen. Minták vannak: Hieronymus Bosch-festmények. Középkori pokolmetaforák. Érezzük, hogy itt egy olyan anyag keresi a formáját, ami megformálhatatlan. Az anyag nem maga a dolog: az anyag, ahogy a dolgot valaki látta.
Ha megformálod, túléled.
Ha túléled, meg fogod formálni.
Farkasszemet nézek a verssel, és nem enged közel magához. Mementó, jel: füst. Olyan füst, ami utal a tűzre, de nem a tűz maga. Még szerencse!
Nem enged közel magához, mert olyan anyag, ami megformálhatatlan.

*******

---2018-as megjelenés (Eső), de most találtam, véletlenül,  még nem is olvastam, pedig javitottam volna , én  43-ban születtem, igaz, de apám 44 őszén halt meg... a közbülső időt már a bori munkaszolgálatban, a halállal eljegyezve  tölthette... furcsállom, hogy könnyű volt neki leirni ...nem értem , mért nem mutatta meg ezt a szöveget nekem, vagy mégis értem....

igen, megformálhatatlan...

hallgassunk....

egyébként meg: aki árva, az mindig az is marad: árva gyerek !

tanusitom.

--- különben a szöveg egy Zelk Zoltán versre utal... ott jelent meg a tömegsiri borzalmak  kozt "Adonaj"...

"És megjelent a sirnál Adonáj"

"Súghatták nékem rémült társaim:
„Egy őrült kántor… öccsét temeti…”
jól tudtam én, hogy ő az: Adonáj!
s ki gödörbe hull, mind öccse neki."

"És eltemettük akkor Adonajt."


unokám hangja

  ha unokám hangját hallom a telefonban

mintha friss levegő áradna be a szobába.

magával ragad

megfigyeltem egyből fel is ülök fektemből

mert engem is mozgásba hoz

mindig megkérdi hogy vagyok, és őszintén mondom

hogy egyből jól, sőt kétszeresen is, ha hallom a hangját

friss, üde, és szeretettel teli, még tapintatos is, és megértő

egy percet kért tőlem, hogy mondjon anyukájának négyszemközt valamit...

persze "megadtam"

aztán puszit varázsolt ide, hozzám...

imádom! :)

kis csodatevő gyógyítom...


van egy versem

 "van egy versem"... mondja egy 5 éves kisfiú...

azt hiszem egy remek filmet szalasztottam el

csak az utolsó perceit láttam, bár az is külön egységnek tekinthető, s főleg lezárt egésznek , egy végjátéknak

egy nő ( ő a tanitőnő) egy kisfiút követ, a keritéshez hivja, hiányoztál - mondja a gyerek... s kihoz a lezárt játszótérről, s elviszi egy tóhoz úszni, közben mondja e gyerek van egy versem... el is mondja (gyönyörű! különleges! (olyan amilyet csak óvodás gyerekek tudnak!)  a nő szorgosan jegyzi egy füzetbe... 

egy motelba mennek, gyönyörű a táj, de szomorú is, mint megjegyzi a gyerek (minden az, idézi Van Goghot a nő) (apropó ma róla álmodtam épp!) mondja a nő,  hogy másik országba mennek, majd, (kanadába?( s ott kiadják a kisfiú verseit a saját nevével... itt eltipornák egy. két év múlva... mint a nőt)

megfürdik a gyerek, majd a nő is, a gyerek rázárja a nőre a fürdőszobát ,

telefonál, hogy elrabolták

a nő segit neki, megadja a rendőrség pontos számát.meg a motel pontos cimét, hogy megtalálják

a nő kikéreckedik, hogy felöltözhessen, mire a rendőrség jön

a gy erek ki is engedi

miután felöltözött, némán hozzá megy és megfogja a kezét

igy várnak

dörej

a kisfíút egy rendőrnő berakja az autóba,, rézárja az autót

van egy versem

mondja

sötétség




2021. február 7., vasárnap

a régi naplóm...

 rendületlenül másolom a régi naplóm, most már 1970-nél tartok, bár nem is épp rendületlenül, épp visszadátumoztam  magam 64-re 69-re, mintha újra akarnék kezdeni mindent, persze közben arra is rájövök, hogy az ember mintegy egymásra rétegződik idővel, s néha fel-feltámadnak benne régebbi énjei (is)

érdekes, hogy úgy olvasom magam mintha nem is én irtam volna, mintha nem is rólam  szólna...

sokszor nem is tudom, mi következik, igy izgalmas olvasmányom is van :)

hát bizony egy párszor kicserélődtek a sejtjeim is ezóta...(7 évente: )

örülök hogy van ez a régi Naplóm , kicsit megfogtam vele a surranó időt...


2021. február 6., szombat

de jó lett volna...

 DE JÓ LETT VOLNA

tudni, hamarabb, időben

hogy mi a lényeges

(s mi lényegtelen)

de úgy látszik utunkat

nem rövidithetjük meg

ki kell járni

a kerülőket is

s a völgyeket

göröngyöket...


csak igy nem csoda

hogy a v égére

elfáradunk!

álom és való

 tegnap már éjfél fele véletlenül megnyomtam a mobilom a névjegyzéknél x y villanyszerelőnél (aki családjával kiskorában a z egykor  államositott házunk  -általuk megvásárolt _ nagyobb felében laktak, s korrepetáltam is oroszból, úgy emlékszem... kicsit csintalan de jószándékú gyerek volt ) ,,ó is nosztalgiával szokott emlékezni A Házra...

szerencsére nem reagált a hivásomra.. mit időben el is nyomtam

hanem ma 8 után csönget... rögtön elnézést kértem, tévedés volt, remélem nem ébresztettem fel senkit  ámbár szükség lenne rá az előtérben a neonom pislákol, de az ráér

nem tesz semmit, nem költöttem fel senkit,  jó egészséget kivánt...

megnézem a mobilom, hét tegnap kétszer is csöngettem neki...


hanem most  visszaalszom és álmodok

álmomban őt keresem fel a műhelyében, ahol laptopokat árulnak, én egy magyar után érdeklődök, de ő ragaszkodik a náluk kapható ismeretlen, idegen márkához, de hallani se akar a másikról...

javit valamit a falon, vagy (villanyt szerel:) nagyon elfoglalt, mikor mondom:

azért ha sokat kell is várni, hogy kijöjjön, majd hivjon ő (hiszen már megvan a mobilszámom)


néha az álom valószerűbb mint a valóság

a régi dolgaid..

 úgy mentél el

mint aki menekül

itt hagyva csapot-papot

két szekrény ruhát

cipőket, könyveket,

bizsukat, ékszereket,

képeket, játékot,

 jegyzetet, verset,

novellát, levelet,

dalt, naplót -

egész addigi életed.


s bár még visszajártál

az egyetemre hétvégeken

soha semmit nem

vittél magaddal

új otthonodba


még mindig itt vannak

körülöttem régi dolgaid

(nem fér az újba:)

azt mondod

selejtezzem ki


de hogy is tehetném?

őrzöm gyerekkorod

legifjabb éveid

s álmaid

mint értéket-

halálomig



2021. február 5., péntek

zoom

 végre, péntek, igy ma is láthattam s hallhattam zoomon unokám...

előbb a napelmesélésbe kapcsolódva, mondta, hogy a videojátékon egy magasabb szintre léphetett

kérdezték ez csak kézügyesség dolga?

igen, mondta - de becsületesen hozzátette szerencse is kell hozzá

---

a meglepetés ezután volt

a zsidó Jézusról volt szó

minthogy Makó is szóba került, és Vermes Géza, egyből leemeltem a 4  könyvét tőle, és fel is mutattam (csak a dedikációt már nem)

s  apja meg is említette, hogy én is makói bejelentkezésű vagyok. stb

mire unokám, jé de érdekes, neki is a nagymamája makói

de aztán igy sikerült identifikálnia - hogy én ugyanaz vagyok

de nem is ez volt az érdekesség

Jézusról elmondta különvéleményét

ami szerint Jézus lány volt...

(mert hogy - magyarázta apja - annyira szeretetteli és finom stb)

rákérdeztem késóbb a telefonon anyjától, hogy tudtak-e már korábban erről a megközelitésről vagy most dobta be...

igen, tudtak. sőt még azt is hozzá tette , hogy TÜNDÉR volt

hát nem TÜNDÉRI az én unokám (is) ?!


péntek - storno

 megelégeltem az itthonmaradást, s bár ma is késve kezdtem a napot (ebédről is lekésve) délután megembereltem magam, és elmentem otthonról, a szokásos postafiók, de semmi különös - ez várhatott volna - aztán eszembe jutott, hogy ,miután a hideg zsíroldóval hiába próbáltam kiengedésre késztetni a konyhai melegvízcsapot, lányom azt mondta ecet is jó rá, hát vettem azt..,na már akkor mást is , főleg élelmet is, az midig kell, fogyóeszköz...

hanem a szupermarketben tömeg volt!!!!

az önkiszolgáló kassza előtt is sor, és csak úgy elsétáltak mellettem az emberek, megelőzve, nem tartva se a távolságot se a sort...

azt mondta a kasszénál hogy biztos a péntek miatt a tömeg

úgyhogy pénteken az életben nem mozdulok ki, boltba

ráadásul a kocsiknál megrohant egy kutya, volt társa is, de azt már másfelé szaladt, szerencsére, gyönyörűek voltak, szemnek, azt hiszem agarak, aztán előkeveredett a  gazdájuk is, egy törékeny nő, aki nem bírt velük.. hát nem csodálom...

a bicklitárolónál meg egy férfi odatolta egész közel az enyémhez a biciklijét és egy pici kis papírdarabot nézegetett a kezében, majd bele fújta az orrát. Volt mit. Én ijedten zártam össze a két bevásárló tasakom nyílását...

egyébként  úton-útfélen maszktalan embereket láttam

unnák már?

én is (bár biciklin engedve van a maszktalanság, félig rajtam van)

azért én a betegséget jobban "unnám" .- azaz pont ellenkezőleg!!!!!!!

házi őrizet

 azon gondolkodom, hogy a házi fogság - házi őrizet mennyiben tér el ettől, ha ki se dugom az orrom otthonról

hát nem sokban...

pedig szikrázóan sütött tegnap kint a nap, s csak az ablak mögül néztem, pedig ki is mehetnék

ha 

de hagyjuk is miminden gátol

tulajdonképpen elvagyok itthon is, a négy fal közt!

(csak azt nem értem, mi volt a bűnöm?!)

2021. február 4., csütörtök

az eredeti név!

 megnéztem a Napfény izét, újra...

tulajdonképpen eredetileg a vissza-visszatérő Schubert motívum (meg a Tavaszi szél...) hagyott bennem mély nyomot, no meg a kezdő képsor, ahogy a kis Sonnenschein fiú elindul a nagyvilágba egy kis faluból --(mintha az én  legendás nagyapámat látnám Sátoraljaújhelyról , kocsmáros apja (Carl Guttmann) tarisznyájával a nyakában  Pest felé... hogy ott , tanulási évek után dr Gonda Jenő ügyvéd és politikus legyen



mély nyomot hagyott bennem a munkaszolgálatos vívóbajnok szörnyű meggyilkolása a munkaszolgálatban  (apám: Gonda Károly!) - is, 

de most világlott igazán ki...(ami nagybátyám a táncos Gonda László /Leslie Gonda) leirt tapasztalata is... hogy az asszimilációnak  valójában semmi értelme nem volt... csak a megaláztatás, s hogy az embernek annak kell maradni , ami, minden körülmények között

ennek szimbóluma a névhasználat, (valószínű nagyapámnak is jogászi hivatása miatt volt ajánlatos magyarositani a nevét) és é n is fellélegeztem, amikor a 3-4 generáció visszaveszi a Sors kitérő név után a patinás  Sonnenschein nevet, s hogy a strokot ért anya , is mikor kérdik a kórházban a nevét , az eredetit mondja Sonnenschein Valéria...

ennek igy kell lennie!

gondolkodom, hogy én is visszaveszem a Guttmann nevünket! :)

valamilyen formában

hiszen JÓ EMBEREK VAGYUNK! és zsidók...

gravitáció

húz le a gravitáció

nemsoká meghalok?

nagyon...

 Unokám  megint kiveszi a telefont anyja kezéből (bár valami Hobbitot néz közben) csak hogy közölje, hogy "nagyon szeret" (ez mindig zene a fülemnek!) És még megkérdi, hogy holnap is beszélhet-e velem? Minden nap, állok rendelkezésére - mondom!ó. Jó,akkor holnap is,.. (előre örülök..ilyen a remény:)

2021. február 3., szerda

született Auschwitzban...

 láttam egy filmet (épp sikerült kifogni, de nagyon akartam)

a cime Született Auschwitzban (Born is Auschwitz)



egy két (valójában három illetve már 4 és 5) generációs történet

Valóban Auschwitzban születik, alig egykilósan egy kislány, (Angela) aki kb 6 évesen kezd csak  járni, de h. I. (és szülei (anyja és nevelőapja) szeretetének , teljesen teljes értékű felnőtt lesz belőle, és neki is születik egy lánya (Kati)  (én azt látom, a képeken, hogy nagyon boldog vele) de a lány frusztrált, felnőttként (már maga is nagymamaként tele van panasszal és feszültséggel anyja iránt)

Nekem most is mást mondanak a látott képek, mint ő---(azt mondja Kati, hogy Angéla kemény volt, és én őt látom annak! (most, az anyjához) (bár a gyerekeivel nagyon is engedékeny!)

komolyan megsajnáltam. az asszonyt (Angélát!)

legfőbb panaszként azt emliti most a lánya, hogy túlélőt akart belőle nevelni. és ezért önállóságra nevelte, túl korán

...

itt álljunk meg egy szóra!

önállóságra nevelés!

--

szerettem volna ha lányom is megnézi a filmet (de ő elzárkózott)

ugyanis egy gyanú támadt bennem, méghozzá az, hogy bár én nem születtem A-ban, de nagyon kis koromban éltem át a deportálást, a lágert (s egy évig!)---

vajon nem követtem-e el én is hibákat a nevelésben (nevezetesen arra gondoltam -

felidézve a legszorongatóbb. , s könnyekre fakasztó jelenetet,  amikor a végén azt mondja az anya, szinte bocsánatot kérően, hogy mindig nagyon szerette a lányát, ha esetleg nem is tudta kimutatni---

hogy tán csak nem nálunk is igy volt????!

...

node az önállóságra nevelés!

kérdem lányomtól, hogy eszik az unokám, úgy látom, picit hizott....

eszik-e az iskolában rendesen?

azt mondja,  nem tudja

hát kérdezd meg tőle!

nem kardinális kérdés az evés nála, nem beszél róla..

ha megkérdeznéd megmondaná, neveld őszinteségre

én nem őszinteségre akarom nevelni, hanem ÖNÁLLÓSÁGRA

(bumm... úgy látszik, mi forditva vagyunk!)

2021. február 2., kedd

állt egy nyírfa

 áll egy ifjú nyirfa a réten 

kedves orosz népdal, Csajkovszkij is bedolgozta valamelyik hangszeres művébe ...

állt egy nyirfa az én ablakom előtt is

már nem lehetett ifjú, száradozott is, alig voltak levelei

el  is nyomta a mellette levő nagyobb, terjedelmesebb  fa

de azért megdöbbentem ma , redőny felhúzás után , ezt látva





nem egyszerre

 tegnap, esti vetkőzésem közben

rádöbbentem, hogy nem 

egyformán, szimultán

öregszik meg minden porcikánk


de akkor nem is egyszerre hal meg?

bár teljesen mindegy...

mert viszi magával a többit

ha fiatalabb is

ha ő az erősebb

azaz a gyöngébb

a mérvadóbb


vigyázz a szivedre!

(az a legfontosabb

azt hiszem)

pedig azt érzem 

a legifjabbnak is!


(de bonyolultak is vagyunk!)

las-san

 a lépcsőket már rég nem ugrálom át kettesével

úgy megyek, mint a kisgyerekek,

egyik lábam a másik mellé teszem-

aprózva

csak lassan, okosan

juli lányom

örülj hogy még

mész

ha lassan is,

nem vagy kiszolgáltatva másoknak

te veszel élelmet, gyógyszert

puha téli nadrágot

magadnak.

örülj!

Mit számít, hogy

lassan csinálsz mindent!-

Lassan járj,

tovább érsz!


Már elhiszem.

2021. február 1., hétfő

fák újéve

 a napokban  A fák újéve  (születésnapja) (Tise Bov) ünnepünk volt

ilyenkor sok gyümölcsöt is kell enni (a fák termését( (bár 3 évig nem szabad) (ez az ünnep is türelemre int) - egyáltalán a természet,,, ki kell várni mindent

példánk a természet, úgy kell nőnünk mint a fák (pl)

érdekes, a verseimben mostanában egyre gyakoribb az analógiám a fákkal... több vonatkozásban is.. ( összeértem a vallásommal öntudatlanul is, a mi vallásunk amúgy is meglehetősen racionális és "természetes")

mert hogy nem vagyok igazán vallásos, tételszerűen, nem is volt itthon gyümölcsöm a neves napra..

most utólag vásároltam, narancsot datolyát, fügét...stb (igaz gyümölcsLÉ mindig van itthon)

---

különböző zoomokon "ünnepelhettem" 

volt egy nemzetközi találkozó is, gazdag "műsorral"

a környező országok rabbijaival,


egy Izraelben élő  holokauszttúlélővel , akinek az unokája is jelen volt, mint a kolozsvári rabbi felesége,


no meg csodás természeti képeket ábrázoló galéria bemutatása...



meg volt egy gyerekfilm is gyerekekről, gyerekeknek (persze a természetről)



igazán élveztem!




szépmaszk

 végtelenül hálás lennék, ha valaki elárulná, hogy lehet rámismerni, maszkban(is)?!


mert hogy lépten-nyomon rámköszönnek  hasonló maszkokba burkolt számomra felismerhetetlen arcok - az biztos!

köszönök, köszönök, én is, csak fogalmam sincs kiknek!