2017. március 22., szerda

szívügyek


kardiológiai teendőt nem igényel….
ez a szakorvos véleménye

én laikusként
de alanyi jogon
opponálok

ugye szívem
több törődés kéne….

persze nem kardiológiai


márc 22


2017. március 21., kedd

2017. március 20., hétfő

tej, túró, tejföl....

pakoljsárán kívül
volt egy másik
rigmusa is
anyámnak

a reggeli ébresztő

tej, túró, tejföl
lusta Juli kelj föl!

s ha ez nem volt elég
a fölkeléshez
jött a dunnalevétel
kapaszkodtam belé
de anyám mindig győzött

meg a didergés
(télen)


nehéz volt felkelni
időben
később is

lányom is késett
miattam párszor
még az iskolából


de mostanában
mikor reggel
nekem telefonál
fiát már leadta
az óvodába
s ő döcög
a munkába

frissen,
vidáman

szép napot kíván
le nem lustáz
hagy aludni
tovább

de én ébren maradok
ha az ágyból nem is
mozdulok
(csak gondolataimmal)


tejet se iszom
már régen

és dunnával se
takarózom

nincs szükség rá

és loholni se
időre
sehová

nyugdijas vagyok
nyugodhatok már

(vagy mégse...)


március19


2017. március 19., vasárnap

Pakolj Sára, múlik a vásár!

Pakolj Sára, múlik a vásár

régről visszhangzik fülemben
anyám mondogatta egyre
hogy így serkentsen
ha elmaradtam valamivel
mit már befejezni kellett volna
s nem volt hozzá kedvem

rendetlen is voltam s maradtam
meg lassú vagy tán túl alapos
összecsapni soha semmit
nem szerettem volna
így aztán kifutottam
az időből mindig
és a helyváltoztatás se volt
erős oldalam

„nyúltam” sokat
ahogy anyám mondta

akárcsak most lazítok
bár orvosi parancsra
s így inkább fáradtságnak
nevezném energiahiánynak
pedig nagyon szétpakolásztam

viszont a vásár
tényleg múlik
körülöttem
egyre sürgetőbben

s anyám nélkül is
bár az ő hangján
figyelmeztet

pakoljak már
nem odázhatom
tovább

nem hagyhatom
portékáim
szanaszéjjel

múlik a vásár

múlik az élet





2017. március 18., szombat

kincsünk

valószinű csak hiánypótlásból mentem el a moziba (közel is van, s az itthoni tévém, amin időnként, igaz éjszakánként remek ha nem is új filmeket nézhettem , hónapok óta rossz, ráadásul a kávéfőzöm sőt a vízforralóm is szétment (túl) működ(tet)és közben, és a mozi előtere remek kávézó is (eltekintve a pattogatott kukorica csipős füstjétél), naszóval elmentem moziba, előtte jó kávét ittam (a presszót hosszúnak értették, de rájuk hagytam, állitólag erősebb, de jó volt és nem aludtam el a filmen, valószínű nem csak emiatt, hanem mert minden másodpercre ki volt töltve.... szinnel, látvánnyal, izgalommal, fordulatos cselekménnyel, ami egyébként engem nem szokott érdekelni...vagy (eeezek után) mégis,,?

. KINCSEM ről hallok már hetek óta, a csapból is az jön...kiváncsi lettem rá, bár a kalandfilm se az és a történelmi kosztűmös sem az én műfajom. Hát persze ez nem is volt történelmi, legfeljebb ál-, tele talán tudatos anakronizmussal (ami egy idő után inkább szórakoztatott mint bosszantott) kalandosnak meg épp kalandos volt, sőt. sose hittem volna, hogy én aki olykor forditva működök, néha még élveztem is ezt.... a cselekmény mögött ugyanis s mégis csak ott volt valami többlet... 

számomra a non plus ultra az volt (amivel magam is megleptem magamat), mikor a manipulálni akart versenylovat hiába akarta visszafogni a zsoké, el is szakadt a kötőfék, Kincsem gyöztesként száguldott a célba... s a legvégén a tét is megmaradt, mégis csak...kölönböző újabb kalandok után - mint a mesében, egymáséi lettek a szerelmesek....Happy end...Persze az anakronizmusokon túl mindennek a történetnek az égvilágon semmi köze nem volt Kincsem gazdájának (aki szintén a valóságos nevén szerepelt!) élettörténetéhez, karakteréhez, arról nem is beszélve, hogy a filmbeli
 szerelme merő kitaláció....



Nem számit: happy end van, és bár csak most volt a film premiere, szépen látogatják, úgyhogy valószinű behozza azt a töméntelen pénzt (3 milliárd?) amibe került (azért tudom,mert mindenhol szinte csak ezt olvasni, róla...mármint hogy milyen költséges a film...) (880Ft-ot nekem is megért)

2017. március 17., péntek

semmi se volt tökéletes



a kétélű pörgeorrú
nagynénémadta korcsolya
régi volt s rozsdás is talán
lötyögött s folyton leesett
a cipőmről
hiába srófoltam rá


a teniszütő
unokabátytól itthagyott
nehéz volt
húzta le vékony karom
meg is fájdította
sajditotta
a jobb csuklóm

elorzott bőzendorferünk
helyett hegedű
mártonbacsi csinálta
azt én törtem el
véletlen
meg a bal csuklóm is
utána

próbabáli ósdi ruha
türkisz organza
rózsaszin szalagos
bár unokanővéremé volt
anyu besvájfolta
vékony derekamra
így még tovább slankitott

semmi se volt tökéletes
miért is akartam
hogy én az legyek

ilyen körülmények mellett,
könnyen belátható
nem lehettem se
korcsolya se
teniszbajnok se
hegedűvirtuóz
és még csak
bálkirálynő se…

de minden úgy volt jól
ahogy volt
tökéletlenül
szerencsére

így kellett lennie




                                                              (emlékcserepek)



2017. március 15., szerda

aki


aki nem teszi le a telefont
aki nem rohan el
aki mindig ráér
nem szakít félbe
nem ásítozik
s nem pakolász
hanem végighallgat
ha szólsz hozzá

tudod…
olyan ez
mintha magaddal
beszélnél
de mégse

ő bölcsebb
mert kívülről is lát
sőt felülről nézve

nem hagy magadra
hidd el végre

benned is van
egy része
részed
s te a része

de azért
ne beszélj vele
hangosan
nyilvános helyen

azt hinnék
magadban teszed

pedig csak magaddal
s kicsit Vele
is

beszélj csak
nyugodtan
meghallgat
ha meg se szólalsz
akkor is

s válaszolsz
helyette is

már a kérdésedben
ott a válasz
ugyanis

különös párbeszéd ez
titka egyetlen egy

a figyelem

(szinonimája
a szeretet)




március 14