2018. január 17., szerda

a nagy búcsúszimfónia

az egész élet egy búcsúszimfónia
de ki tudja ezt ki írta
s ki a dirigense

s mikor hagyd abba a szólamod
nincs előtted kotta
s a karmestert se láthatod

2018. január 16., kedd

A viaszbaba is ....elment


még 7-én....
de a dala itt marad
nekem a fülemben is
65-ből, az Euroviziós fesztiválon ez a dal ill. ő volt a nyertes


nálam fiatalabb volt, mikor ezt a nagy sikerré lett dalt énekelte, még csak 17!
... 70 évesen ment el.
.. ki emlékszik még rá?

2018. január 15., hétfő

már tudom

már tudom milyenek a férfiak
és milyenek a nők
meg az öregek
és az ifjak
no és persze
a gyerekek
mind
már tudom
kivel hogy
kell
szót érteni
gyerekekkel mindig is
tudtam...
tán csak akkor nem
mikor magam is
még gyerek voltam
de most már tudok
öreg kortársakkal is

régebben
még ifjabban
az öregebbek
nem értették
esetlen
közeledésem
olykor
sopánkodó sajnálkozásom
suta segíteni akarásom
hárítva rossz néven vették
ki is nevették
már értem ezt is
nem kell sajnálni
senkit
amíg él
legfeljebb
ha kéne
szó nélkül
tenni érte
nem várni
hogy kérje
mert úgyse...
persze sokszor
egy beszélgetés
is segít...
egy igazi...

a nők
folyton szerelmesek
megférjesednek
gyereket nevelnek
dolgoznak hajszoltak
nincs rád idejük
meglehet
végighallgatni sem,
esetleg majd holnap
mert mai életük
annyi mindennel tele
tudod, te is átmentél
ezen
megértesz már
mindenkit és mindent
perszepersze
leginkább
a gyerekeket
hogy lassan
azzá válsz
magad is
de már
mindenen átmenő
s minden kort ismerő
második...

s mekkora kegyként
tudsz kommunikálni
egy kicsit
azzal is
ahonnan jöttél
s ahova mész el
a kortalan
s végtelen
mindenséggel






2018. január 14., vasárnap

egy esős téli napon....

telek

régi telekre gondolok

hullt a hó
s hónapokig azon jártunk
miután megfagyott
de rá nem léptünk
a frissen hullottra
mi szűzen csillogott

ez is elmúlt

most is tél van
eső esik
sarat taposok


*


 évszakok  - meg minden


a télnek hószaga volt
a tavasznak orgonáé
a nyárnak a maros
s az ősznek az iskoláé

most minden évszak
színtelen-szagtalan
de egyszerre érzem
az egészet

hogy milyen nagy dolog
az élet
s mily gyorsan
múlik el

minden,


  *


mielőtt teljesen sötét lesz


a baj az hogy már a szemem se a régi
s a kezem se hogy leírhasson mindent
és különben is minek
hogy gyűljön a lom?
iroda-lom? minek-kinek?
csak magamnak pötyögtetek
ezen a számítógépen
míg rám nem esteledik,
és vége ennek a versnek is

mielőtt teljesen sötét lesz




2018. január 13., szombat

pasik? (inkább én!) a pácban

már irtam, hogy a négydarabos szinházbérletben mindig akad olyan darab amit semmi pénzért nem néznék meg különben, de van olyan  is amit viszont meg akarok nézni és ezt csak bértletesként lehet, úgyhogy megveszem a bérletet, és én hülye megnézem azt a darabot is közte, amit amúgy biztos nem

már a cime alapján sem kellett volna:

Pasik a pácban

hát igen , inkább én voltam pácban

de minden oké, siker volt, vastaps


én képtelen voltam rá..de jobb lett volna ha itthon maradok a bérletemmel, azt hiszem---

engem mindig lehangolnak a blőd u.n. vigjátékok, pláne ha még hamisan énekelnek is benne, meg ha az egész az. és még izléstelen is.

úgyhogy képtelen voltam valójában tapsolni az előadás végén, tulajdonképpen jó hogy vastaps volt, így nem hiányzott az én tapsom...  (persze tudhattam volna előre, hogy ez nem az én darabom lesz - azért egy párszor megnevettettek,-prózában! -azért hálás is vagyok..Jaj, csak ne énekeltek volna! meg azok a fehérpirosneműk ne kerültek volna elő.

de azért csodálkozom, hogy szinte az egész közönségnek tetszett, olyan lelkesen vastapsolt szinte mindenki

lehet, hogy mégis bennem a hiba?




További reakciók megj

2018. január 12., péntek

másnap

na most már biztos megszülettem
irtam fel a facebook oldalamra
előüdvözlések után tegnap
mikor delet harangoztak épp
mert csak annyit tudtam
a születésem idejéről
hogy 11 és 12 közt történt
azaz későn mert én lusta
voltam mindig is..
anyám mondta
ö csak tudta
hogy mennyire
nem mozdultam
már akkor se
mint ahogy később is
sokat nyúltam szerinte
de míg benne voltam
csak este nyújtózhattam ki
mert reggeltől estig
a singer varrógépnél
görnyedt szegény
s hajtotta lábával
a pedálos kereket....
este már kinyújtózhattam
s ficánkolhattam eleget
mint most is
éjjel vagyok eleven
s nappal az én éjjelem

de hogy igazán
megszülettem-e
ki tudja
az újságban nincs nyoma
és az egész életem
féléberfélálom lehetett
mégis belefáradtam
már bele
a végére

nem baj
nemsoká
alszom majd
éjjel-nappal
mélyen
s eleget

vagy ki tudja
mi van abban
a másik
birodalomban

addig is
gaudeamus
örüljünk
az itteninek


2018. január 11., csütörtök

születésnapi gondolatok a vége felé



a születésnap ügyanúgy el tud fáradni, mint egy normál nap...
de elhatároztam, hogy kiiszom a poharát (mellesleg nem is ittam alkoholt véletlenül se, ez csak egy toposz:), és nem is keserű ez a pohár, és ne múljék... s.nagyon sok szép és jó mozzanat volt benne, zömével az, csak elfáradt a nap, elfáradt a szülinapom is..




jut eszembe, mikor kisgyerek voltam, annyira különlegesnek éreztem az ÉN napomat, hogy minden másodpercét ki akartam használni, illetve nem elfelejtve átélni, azt hogy ez a nap minden másodpercével együtt különleges nap... aztán elsikkadt, és most öregségemre megint így tennék? _)

de most mégse én vagyok a fontos s benne magamnak, hanem a felémfordulásokat, köszöntéseket, szeretetmegnyilvánulásokat tudom nagy örömmel és hálával fogadni.... és próbálni viszonozni