2018. július 20., péntek

egy osztályfotó 1954/55-ös tanévből


a facebookra rakta fel valaki (egy volt osztálytársam nővére) ezt a csoportképet,  ezzel a kisérő szöveggel: "

"Szegedi utcai iskola, hatodikos diákok,  Ki ismeri fel magát?"

Egyből , balról, alól a másodikat pícézem ki, bár sose láttam ezt a képet (sőt ebből az időből nem is maradt nagyon fotóm.

Aztán biztos-ami biztos alapon kinagyítottam:

igen,ez vagyok, ez voltam én.

1954/55-ben

és az öröm mellett össze is facsarodott a szívem.

így néztem ki amikor az igazgatónő meghurcolt...

ebből az osztályból iratkoztam következő tanévre át egy másik iskolába...

minden osztálytársam még mindig fejből, névről ismerem...

és ahogy itt ülök köztük...

azzal a nyílt becsületes ábrázatommal, összeszedetten, tisztán ----

még inkább érzem az igazságtalanságot ami történt velem.

(tényleg egy lány Nyilas Misi lettem volna,- ahogy anyu mondta - ha itt maradok )


2018. július 19., csütörtök

utolsó ítéleted

az utolsó ítéletet magunk hozzuk
már készül
nem menekülhetsz előle
nincs hova
hibáid rádtekeregtek
vétkeid megszenesedtek
már tudod mit s hogy kellett volna
és azt is hogy jóvá nem tehetsz
semmi rosszat
saját elhibázott életedbe botlasz
s nincs kegyelem

2018. július 18., szerda

újra itthon avagy a patkánytól az angyal táncáig

5-6 napja hazajöttem Pestről, kábé annyit voltam fönt...

Fáradt vagyok, de ez nem újság , ott is fáradt voltam, nem a helyszínt kell kicserélni, valami mást kellene, amit viszont nem lehet...

Arra viszont rájöttem, hogy kétfele nem lehet élni, legalább is én nem  tudok

Most aklimatizálódom vissza a vidéki tespedtségbe, míg aklimatizálódtam a fővárosi mindenfélébe...

Kb mostanra dolgoztam fel az ott történeket itt a blogomban

S közben rádöbbentem, semmi emlitésre méltó valami nem történt itt körülöttem...

Hacsak nem ilyenek, hogy megint patkány ütötte fel a fejét a lépcsőházunkban! Pedig még a bejárati karfát is kifestették!

Valaki megjegyezte, hogy ritkán lát...(na épp akkor értem haza)...de amúgy is egynél többször nemigen megyek el, -persze biciklivel -úgyhogy valóban ritkábban láthat

Tegnap összefutottam régi kedves képzőmúvész ismerőssel, R. Gáborral -Pestről vannak itt, 3 hétre, meg is jegyeztem, hogy biztos össze fogunk még futni, előzetes megbeszélés nélkül is, hát így is lett, már ma délben, ebéd előtt... össze is mosolyogtunk, K. Ildi meg, - akivel beszélgetett -, mondta, hogy majd küldi a meghívókat, mert a művésztelepen lesz 3 előadás is. Hétvégén retro, már kirakták a zászlóikat...

Mi van még ? Ja , vasárnap este , zenepavilonban , a minden évben várt hegedű est, (lányom osztályfőnökének lánya: V. Kati, Chiléből)


most tangók és románcok voltak, a nemrégiben (nekem) felfedezett Piazzollatól jócskán, és volt egy ami különösen meghatott, csak megtalálnám...valami angyal szerepelt benne.....

sajnos csak zongorakivonatban találtam rá a youtubon:



de mégis, megvan:


ez az igazi!!!!!

vagy ez?










és megvan a kottája! elő a hegedűt:


az angyal tánca! ... nézd a harmónikást!..


hát nem tudok eltelni és betelni a különböző feldolgozásokkal:
Milonga angel...


Vivat  Piazzolla!

én hagytam el...

elhagytam a kertet
én hagytam el

s már a föld alól kimenekülő
borostyán is elszáradt...

nincs bocsánat

csak sivatag

mindenütt


2018. július 17., kedd

és mégis dobog...

éjjel nappal
annyi kataklizma közt
helyt áll, köszönöm

akarsz Don Giovannit nézni?

különös jelenség a 17-es villamoson... de nem figyelnék föl rá, ha nem telefonálna igen hangosan

modern nyári szerelés, rövid nadrág, sarú, zsebes mellény, ősz szakáll, valószinű a haja is az, de nem látszik, mert szalmakalap takarja el, az ölében nagy fehér garaboly, és telefonál rendületlenül...

először nem is figyelek föl mire, de mikor felviszi a kérdő hangsúlyát:

AKARSZ DON GIOVANNIT NÉZNI? nem lehet nem meghallani (annyira mondanám is neki, hogy igen, én akarok, de nincs szerencséje, akitől kérdi az nem akar...)

Jó, ha nem, nem, gondoltam megkérdezem -felel kissé sértődötten

de nem soká újra hallom ugyanazt a kérdést:

AKARSZ DON GIOVANNIT NÉZNI?
....

Óbudai társaskör, hétfő este----

Jó, akkor megyek, és nézek jegyet
Kérdezd meg anyától, és hívjál vissza, mert most arrafelé megyek
......
cseng a telefon, visszahívta

Igen, rendben , akkor veszek jegyeket...

hú de megnyugodtam. Vajon valamelyik unoka lesz a partner?

(De vajon nem lehetne egyedül Don Giovannit nézni?)

2018. július 16., hétfő

a fáradtság 0. foka

A fáradtság 0. foka
az nincs is

A fáradtság 100.foka
forr

Nem tudom, nem akarom.
De van. Elterit. Elterülök benne.

Fá-radt va-gyok
Mást nem mondhatok

Se röviden
Se hosszan

Ez van!