2017. július 21., péntek

esterhazyt olvasni

kihoztam a könyvtárból Esterházytól az Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk változatot -nem volt "egyszerű", egyrészt mert azon a szinten ahol kiadják a könyveket, csak (a könytári dolgozó szóhasználatával:) "sikerkönyvek" vannak, ezen érteni kell (eufemisztikusan? inkább hazugul) a lektürt jóesetben bestsellert, a számomra olvashatatlan, u.n. szórakoztató könyveket, amik engem sosem "szórakoztatnak" másrészt én hibámból , csak úgy kértem a könyvet először röviditve, hogy a Márk változatot, mire lehozták az emeletről természetesen a kardozót...de nekem egyáltalán nem volt mindegy, ha már nem mentem el az egy éves évfordulóra julius 14-én a PIMbe ahol a Magvetős szerzők felolvasták a könyvet, legalább utólag el akartam olvasni, ugyanazt. Lányomtól még jóidőben megkérdeztem, ő mely oldalakat olvassa: 91-93. meg láttam a fotókat is a felolvasásról,  s azt is, hogy majdnem sír rajtuk...(bár letagadta, de hát látom...)




már mindent értek is, miután végigolvastam, hol mosolyogtam, nevettem, hol sirtam, volt úgy hogy egyszerre, is,  a könyvön , azaz az (egyszerű?) történeten a végén azt hiszem már CSAK SIRNI TUDTAM... én  is. időnként ránézve a hátsó boritó  portréjára... ott a nevető még egészséges iróra, micsoda iró is volt... s micsoda ember...de kár hogy már csak volt, és milyen jó , hogy még olvashatjuk (nekem még vannak kimaradt könyvek, bár olvastam tőle jócskán... de majd azokat se ártana még egyszer, pontosabban, ahogy ő irt...)

-----


(ezt még elmesélem, a könyvkihozás körülményeiről, hogy mellettem egy ismeretlen nő állt a pultnál, és nagyon elcsodálkozott, rá is kérdezett, látva a könyvet a pulton: Esterházyt olvas? mert hogy ő nem birja olvasni. A HC-t is csak elkezdte (mondtam olvassa a 2. részét az oldottabb megfogalmazás, de lehet hogy a Javitottat kellett volna ajánlani?) egy darabig még nyomon követett , mint csudabogarat, mondta, is, hogy ritka errefelé olyan embert találni aki esterhazyt olvas) (hm) persze kiderült, hogy ő nem is makón él, viszont az idős 90 éves anyukája igen, aki véletlenül épp a volt magyar tanárnőmnek majd kollegámnak volt barátnője.megkérdezte hogy hivnak.nagyon furán éreztem magam, s egyre inkább azt, hogy el kellett volna mennem Pestre a felolvasásra, ahol körülöttem csupa olyan ember lett volna akik  feltehetően olvassák esterhazy-t.... de legalább is szeretik hallgatni amit irt....

s én azért inkább lent tartanám a könyvét a ktárban , hogy ha véletlenül is, de belelapozhassanak a csak az ottani "sikerkönyveket" olvasók is.

---

https://www.irodalmijelen.hu/2017-jul-15-0902/esterhazy-ejszaka


2017. július 20., csütörtök

fuldoklások

a panelházak a hőségben
fuldokolnak
én sokáig nem is tudtam
hogy ezekben laknak
kezdő tanárként
vittem a diákokat
kilenszázhatvanhatban
idegen nyelvi táborba
a balatonra
ilyen panelokba
azt hittem
mint a sátor
jó benne
táborozni nyáron
idényjelleggel
ideiglenesen
node mindig lakni
el se képzeltem

már vagy húsz éve
élek  panelben
tavasszal-ősszel
nyáron és télen
a távfűtést még élveztem is
költözés utáni években
bár ezen a télen
már decemberben
nem is tudom miért
fuldokolni kezdtem
akárcsak most
a panelházak
e nagy hőségben




fohászféle, a jövőről

Istenem, add
hogy úgy
maradhassak
önmagam

hogy ne
csontosodjak
bele abba
ami voltam
és vagyok

hadd lehessek
aki még lehetek

vagy csak legyek
mindegy milyen

amíg lehet




2017. július 19., szerda

kint

nem tudok bent maradni
a lakásban ha vége a télnek
kint süt a nap fúj a szél
eshet is ott élek

halni vajon hol fogok ?
azt is jobb lenne ott
az anyaföldön valahol
inkább mint rossz kanapémon

pedig a főpróbákat
éjjelente ott tartom
(fulladással
meghalásból

igaz is
minden ébredésért
hálás vagyok
s ha lélegezhetek szabadon
szobámból kilépve
szabad levegőre
hol most is ezt irom)

julius 17.

2017. július 18., kedd

élet és...

mennyi  borzalmat látunk
s élünk meg
ha kicsit túl sokáig
nincs az az irói fantázia
mi egybehordhatna ennyit
elbirna regénybe formálva
muszáj szelektálni
kihagyni a legvadabb
elemeket. egy mű
se tudná elviselni
amit a valóság
kénytelen




kinek tapsolok

milyen szép tud lenni egy fa
például alkonyi fényben
bármilyen műalkotás utánzat
hozzá képest

minden mű "művi"
természeténél fogva
s csak a természet az igazi
annak vagyok leghűbb foglya

de ki az alkotója
marad örök inkognitóba'
csak remekművei
beszélnek helyette

én neki tapsolok
minden tavasszal 
és minden nyáron
de ősszel sőt még télen is

"hogy volt!"
ujjongva  kiáltom
és tudom
mindig újrakezdi








2017. július 17., hétfő

az álszerény

az álszerénység
rosszabb a gőgnél

a gőgös legalább
vállalja magát
és nem csap be

nem ravasz
mint aki
szerénynek
mutatja magát

s közben

majd szétveti
a büszkeség

még arra is
büszke

hogy mindenkit
átver
seperc
alatt