2020. július 8., szerda

2020. július 7., kedd

kàdis...

A Kàdisnak van igaza Egyetlen igazsàg a Hàla

nem vàrni senkit

Ülök a cuki teraszàn.körülöttem vagy öt székkel.persze üresekkel, àtültem ide a szembenlévő helyről, mert nagyon odatűzött a nap. Egy nagyobb tàrsasàg jön.Tanakodnak, hogy székeket szerezzenek az asztalukhoz.Mondom tőlem nyugodtan elvhetik akàr mindet, én nem vàrok senkit.De inkàbb a napos szembeasztalt szabadítjàk meg székeitől, oda úgyse ülne senki. Maradok még. De ez a mondat kegyetlenül belémcsimpaszkodik: Én nem vàrok senkit. Akkor miért is maradni...

beteg haiku

Beteg a vilàg Azt mondjàk, nagyon beteg. Ki gyógyítja meg?

2020. július 6., hétfő

kiszúràsok

Ebédről jövet a biciklim a lépcsőhàz bejàratànàl hagyom.arra a kis időre, míg feltöltöm picit a mobilom folyton leeresztő akkujàt, esetleg főzök és iszom egy kàvét- fagyizàs elött Sőt ki is ülök a jàtszótér magànyos padjàra elolvasni egy cikket.Sehol egy lélek. El is indulok nem sokà, azaz indulnék, csakhogy a biciklikerekeim le vannak eresztve.Ez a lànyom biciklije, az enyém még karàcsony éjszakàjàn szúrtàk ki. Csak a hàtsót. Úgyhogy tartalékom sincs. Vedd hozzà, hogy alig tudok gyalogolni, nekem a bicikli a làbam is... Sehol egy lélek vàltozatlanul, csak egy pàrocska ül a sarki víztàrozón.odabattyogok hozzàjuk tolva a laposgumis biciklimmel, közben làtva egy màsik leetesztett biciklit is. Hirtelen mindketten mobiltefonjukba mélyednek.Azért megszólítom őket: Làttak-e valakiket, akik kiszúrhattàk a gumikat. Nem, csak most jöttek fél óràja a Pennyből. (Na ez épp nem tesz semmit. A lâny csak egy kutyàs nénit làtott. (Na ő biztos nem volt) Még kérdi a fiú, messze lakom-e ( nem, csak .messzire mennék), meg hogy van a sarkon biciklkjavitó (vasàrnap?) Vàrom a hétfőt. Szomorú vagyok s elcsigàzott. Miféle vilàg ez? A napokban a Fàtyol Misi szobor vonójàt törték le. .

levegö

Levegőn lenni de jó Érezni a szélmozgàst Az életet Az a sír befedett Oda nem fér be Levegő Jaj, Istenem! De ott màr mindegy...

2020. július 5., vasárnap

félni az ismeretlentől

Ha életemben először làtnék felhöket, megijednék Vajon mikor tényleg először Mennyire? A hótól is, a levélhullàstól Az esőtől, a szélvihartól, Azt hiszem, minden újtól.. Mig ismeretlen De bàtrak is vagyunk Mióta felnőttünk Nem félünk semmitől S senkitől? Csak néha magunktól MERT még ismeretlen