2018. július 23., hétfő

gúzsbakötött műforditók

a szabadság hiánya
egyfajta rabság
kisajátítottság
ez volt az ifjúság
már nem is emlékszem
nem akarok rá

de azért tudtunk
táncolni is olykor

gúzsbakötött
műforditók


2018. július 22., vasárnap

legényanya

"...nem akarok ilyet játszani"

halljuk a legényanya utolsó félmondatát...

igen, mi sem akartunk ilyet játszani, aminek a szatíráját láthattuk a moziban a retronapon..

1988-as film..

mi változott azóta, az emberi butaság,bornírtság, rosszindulat..bélaságok!?...

semmi.....

















(fel/van(vagyunk) függesztve...még mindig....a józsi(k)


2018. július 21., szombat

de maga egy angyal

ebéd után az étterem és a parkoló biciklim közti részen leülök egy padra pihenni. Szemben a közelben van egy cukrászda is. Onnan jön ki egy hölgy dobozzal a kezében, amit a biciklije csomagtartójába próbál elhelyezni. Nem megy sehogyse. Hogy is menne mikor a szűk csomagtartó téglalap alakú a doboz meg négyzet. Mondom is neki, miközben leteszi mellém a padra a dobozt, hogy valamit kitaláljon vele..beszédbe elegyedünk....míg különböző segédmódozatokat eszelünk ki... hogy a gyerekeknek meglegyen a tortájuk...

kiderül, hogy nemrégiben jött Somogyországból, itt minden szokatlan neki még, a biciklizés is, most kezd belejönni, na meg az emberek - kis szünet után folytatja, nem akarja kimondani, milyenek, - tudja , hogy milyenek... mondja. De maga egy angyal.... teszi hozzá.

2018. július 20., péntek

egy kép a múltból

a múlt is lezáratlan

fotók bukkannak elő,
sose látottak-

mit hoz a jövő
míg élünk,akármit

sőt, még azután is
legfeljebb az már
nem látszik
számunkra

*****************************

hatvan valahány év, úristen

itt állok saját fiatalságom lábainál

megszeppenve

s leborulok nagysága előtt

****************************

ezt a gyereket hurcolták meg

ezt a gyereket cibálták meg

ezt a gyereket alázták meg


bocsásd meg a vétkeiket?

nem tudok megbocsátani!







egy osztályfotó 1954/55-ös tanévből


a facebookra rakta fel valaki (egy volt osztálytársam nővére) ezt a csoportképet,  ezzel a kisérő szöveggel: "

"Szegedi utcai iskola, hatodikos diákok,  Ki ismeri fel magát?"

Egyből , balról, alól a másodikat pícézem ki, bár sose láttam ezt a képet (sőt ebből az időből nem is maradt nagyon fotóm.

Aztán biztos-ami biztos alapon kinagyítottam:

igen,ez vagyok, ez voltam én.

1954/55-ben

és az öröm mellett össze is facsarodott a szívem.

így néztem ki amikor az igazgatónő meghurcolt...

ebből az osztályból iratkoztam következő tanévre át egy másik iskolába...

minden osztálytársam még mindig fejből, névről ismerem...

és ahogy itt ülök köztük...

azzal a nyílt becsületes ábrázatommal, összeszedetten, tisztán ----

még inkább érzem az igazságtalanságot ami történt velem.

(tényleg egy lány Nyilas Misi lettem volna,- ahogy anyu mondta - ha itt maradok )


2018. július 19., csütörtök

utolsó ítéleted

az utolsó ítéletet magunk hozzuk
már készül
nem menekülhetsz előle
nincs hova
hibáid rádtekeregtek
vétkeid megszenesedtek
már tudod mit s hogy kellett volna
és azt is hogy jóvá nem tehetsz
semmi rosszat
saját elhibázott életedbe botlasz
s nincs kegyelem

2018. július 18., szerda

újra itthon avagy a patkánytól az angyal táncáig

5-6 napja hazajöttem Pestről, kábé annyit voltam fönt...

Fáradt vagyok, de ez nem újság , ott is fáradt voltam, nem a helyszínt kell kicserélni, valami mást kellene, amit viszont nem lehet...

Arra viszont rájöttem, hogy kétfele nem lehet élni, legalább is én nem  tudok

Most aklimatizálódom vissza a vidéki tespedtségbe, míg aklimatizálódtam a fővárosi mindenfélébe...

Kb mostanra dolgoztam fel az ott történeket itt a blogomban

S közben rádöbbentem, semmi emlitésre méltó valami nem történt itt körülöttem...

Hacsak nem ilyenek, hogy megint patkány ütötte fel a fejét a lépcsőházunkban! Pedig még a bejárati karfát is kifestették!

Valaki megjegyezte, hogy ritkán lát...(na épp akkor értem haza)...de amúgy is egynél többször nemigen megyek el, -persze biciklivel -úgyhogy valóban ritkábban láthat

Tegnap összefutottam régi kedves képzőmúvész ismerőssel, R. Gáborral -Pestről vannak itt, 3 hétre, meg is jegyeztem, hogy biztos össze fogunk még futni, előzetes megbeszélés nélkül is, hát így is lett, már ma délben, ebéd előtt... össze is mosolyogtunk, K. Ildi meg, - akivel beszélgetett -, mondta, hogy majd küldi a meghívókat, mert a művésztelepen lesz 3 előadás is. Hétvégén retro, már kirakták a zászlóikat...

Mi van még ? Ja , vasárnap este , zenepavilonban , a minden évben várt hegedű est, (lányom osztályfőnökének lánya: V. Kati, Chiléből)


most tangók és románcok voltak, a nemrégiben (nekem) felfedezett Piazzollatól jócskán, és volt egy ami különösen meghatott, csak megtalálnám...valami angyal szerepelt benne.....

sajnos csak zongorakivonatban találtam rá a youtubon:



de mégis, megvan:


ez az igazi!!!!!

vagy ez?










és megvan a kottája! elő a hegedűt:


az angyal tánca! ... nézd a harmónikást!..


hát nem tudok eltelni és betelni a különböző feldolgozásokkal:
Milonga angel...


Vivat  Piazzolla!