2019. május 20., hétfő

a menzán - mint örökös

egy ideje, időnként annak a középiskolának a menzáján ebédelek (amit felsőfokú kereskedelmi iskolaként a nagyapám alapított, 1923-ban).

Senki nem tudja, inkognitó...

Azért jó elgondolni! Micsoda örökségem is van nekem!

***

sokáig ódzkodtam ellene, a kibírhatatlan menzaszag, a tömeg, az önkiszolgálás, néha sorbaállás, tálcával egyensúlyozás...(bírom-e).De aztán rászántam magam, közel van, egyszerű...

S csak ma jutott eszembe: részben ez az örökségem!

Ha nincs nagyapa, ha nem járja le a lábát az iskolaalapitáskor, ezek a tanárok nem itt dolgoznának, s ez a sok diák is máshol csivitelne, rosszalkodna...

(ápr )


2019. május 19., vasárnap

kövek





kövek, kövek
fehér kövek
hallgattok
de ha fülelek
hallom hangotok
ahelyett a több mint
1200 áldozat helyett
kiket elvittek
s nem tértek
vissza 
soha

kövek, kövek
fehér mosott kövek
nincs könyörület
nincs mi lemossa 
a bűnt
mit elkövettek
ellenetek

kövek, kövek
élettelenek
csak én hallom
beszédetetek
amúgy némák vagytok
mint a közönséges kövek

belétek 
temetkezek

titkos zsidók

sehogyse megy a fejembe, ez a nagyon is gyakori eset, hogy a szülők letagadják a gyerekük előtt, hogy zsidó. És aztán ő  annak rendje és módja szerint, különböző kerülő utakon másoktól tudja meg, rendszerint brutális körülmények között, kataklizmát okozva, ilyen-olyan idős korban, mindenképp elkésve

mert minden eltitkolás előbb-utóbb napvilágra kerül, s az elfojtás utólag meg is bosszulja magát

nekem egyszer valaki (egy nem zsidó orvos zsidó felesége) szinte szabadkozva vallotta be, hogy a fia előtt sokáig titkolta a zsidóságukat.S csak azért, mert féltette. Később, emlékszem láttam a már felnőtt fiát kisgyerekeivel a hitközségnél,különböző vallási jellegű vacsorákon.Aztán, persze, elmaradtak. De most legalább tudta, hogy ő félig zsidó (halaha szerint teljesen), gyerekei negyedek, azóta született unokái mér csak nyolcad részben...Mindegy.

Nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani a származásnak (Radnótinak igaza lehetett a Komlós Aladárnak írt, zsidó  írói mivoltot határozottan elutasító levelében. ) De az eltitkolásnak helye nincs!

Az vagyok, aki vagyok.
De tudjam!

S ezt a tudást  senki (egy szülő se) veheti el tőlem

Aztán, hogy mit kezdek vele, az már az én dolgom (bajom) Majd én eldöntöm így vagy úgy (esetleg különböző meghatározó körülmények hatására, esetleg életkoronként is változóan)

(JA, s arról ne is beszéljünk, hogy és "ők" mindig tudják, hogy te zsidó vagy, akárcsak az örökbe fogadott gyerekek eredeti de rejtett kilétét)

strandra menni

de jó volt a
strandra menni

nem is ott lenni
hanem csak menni

tele várakozással
tekerni azt a bicajt
váltott lábbal
lendülettel

énekelt a szívem
betöltötte minden

...aki elment

meghalt valaki, alig 60 évesen, hirtelen agyvérzésben. Reggel összeesett,este már halott. teljesen váratlanul. Valamiért visszament a lakásba reggel, s akkor....

engem nagyon megrendített. Mikor régebben találkoztunk, mindig az anyukája hogyléte felől érdeklődtem,aki magyar tanárom, majd pedig kollégám volt...Egyre összébb ment... végül el fogyott....Aztán később csak vele, hosszú idő után, nagyon lefogyott, betegség miatt, de már jól volt!Aztán megint később, boldog, unokát vért...a kisebb lányától, Meg is lett az unoka, s nem sokkal később, most, elment ő....

társaságban jött föl a halálhíre

közölték velem, hogy nem őt, hanem a környezetét kell sajnálni, akiket itt hagyott, mert őt várja a mennyországban az anyukája, apukája...stb...Na hát hogy ki várja s hol, hol van az a mennyország erről nem tudhatunk semmi biztosat - szerintem,de amikor valaki azt mondta, hogy ő már boldog, mert ledobta magáról a testi korlátokat, felcsattantam, ne tartsunk már örömünnepet valaki halálakor (bár kiderült hogy bizonyos kulturákban így is van(?)

elképestzó, én úgy gondolom, őt is sajnálni kell, aki itt hagyja azokat akiket szeret, elszakad lányaitól fiától, unokájától... nem élvezheti a nagymamaságát

a mi nagyymamánk viszont azt is közölte, hogy ha valaki felnevelte a gyerekeit, akkor már elmehet, nyugodt szívvel....

hét nem is tudom mit gondoljak, ezek után már szót se szóltam (pedig engem ez az általános nyugodjon békében is irritál, ne nyugodjon, ha még élhetne...)

én gondolkodnék helytelenül?aki sajnálja azt is aki, elmegy? s akárhány évesen is (mint most pl a 104. éves Hermann Wouk)






2019. május 18., szombat

újra tavasz

végre süt újra a nap
látom is mi eddig
homályban volt
s nem fázom
melegít sugara

vajon csak azért
volt felhő s hideg
hogy elmúltával
hogy értékeljem
az ellenkezőjét?

és a madarakat is
újra hallani
hogy csivitelnek
hol gunnyaszthattak
eddig szegények?

de örülnek most
be nem áll a csőrük!

s az embereknek se...

gyerekrajzkiállítás az új könyvtárban

vonz ez az új könyvtár, meg arra is gondoltam, hátha ott melegebb van mint a hetek óta lehűlt, és távfűtetlen panelomban, ahol hiába hagytam véletlenül éjjelre is bent a hősugárzót, csak 18 fok körüli a hőmérséklet, elmentem kiállitásnyitásra , ill kicsit még előbb is...

igaz hogy a belső udvarra bezáródtam, mert beragadt a kilincs ( a kavicson ülő nőt szemléltem meg közelről, hát bizony túlsikálták, a finomságát mégis csak elveszítette), ,
























aztán liften (az már nem ragadt be, még beszél is!) felmentem az első emeletre, ahol a művészeti iskolásoknak már be volt rendezve a zárókiállitása, mit majd később a képzőművészeti egyetem egykori rektora prof emeritusa nyitott meg




de addig is bámultam... korosztályonként az emelkedő színvonalat.









 igaz épp tegnap bukkantam lyányom régi  vázlatfüzetére, mit 8 éves korában rajzolt tele, főleg a rólam készített karakterisztikus rajzaival, hát nem 8 éves teljesitményt nyújtva,   jóval meghaladta  látásban élesszeműségben és ahogy visszaadta pár jellemző ceruzavonással, ahogy kávézok, állok ülök, fekszek, írok... a leghétköznapibb dolgokat művelem, és mégis jelentőséget tudott adni neki... mondtam is neki..mire csak ennyit reagált azt mindig is tudtuk hogy 8 éves koromban nem úgy rajzoltam mint a 8 évesek...Csakhogy én már el is felejtettem...)

na szóval klassz rajzok voltak kiállítva (is), különösen tetszettek az önarcképfélének gondolt, hetedikesektől

közben vetitették a fotókat a rajzoló gyerekekről, rajzaikról, feltűnt egy fekete hosszú hajú kislány . a rajzával, amin egy fekete hosszü haju lány képe van....de sehogy se sikerült lefotózni, végül a végén a tanárnője kivetitette nekem pont ezt



nos kiderült, hogy nem önarckép. a gyerekek kiválasztottak a művészettörténetből egy nekik tetsző képet és azt festették. le.(kicsit át) de ugyanakkor bele magukat is, illetve már eleve a választásnál tudatalatt szerepet játszhatott valami belső, rejtett hasonlóság (ez itt egy tahiti nő lehet, valószínű Gaugain (ugyanigy találtam egy Boticellit )



érdekes , hogy az ember magát rajzolja mindig (Leonardo arcai is hasonlitanak rá is...)

(az a fekete kislány lehet, hogy azért ragadott meg, mert mintha kicsit hasonlitana az én lányomra is ebben a korban..na és ő is mindig rajzolt festett... (egész 18 éves koráig..)