...és Turi Tímea válaszolt (Népszava)

 

„Verset olvasni nem kell, hanem jó”

Nagy élmény egy jó versmondás, de a szerző a saját művét 

is szégyellni tudja, ha rosszul hangzik el. Sokan pedig még

 mindig azt hiszik, a kortárs líra véget ér Radnótinál.

 Költőket kérdeztünk a Költészet Napja alkalmából.

Kányádi Sándortól ismert mondat a következő: „A vers az, amit mondani kell”.

 Mindez nem a költő fejéből pattant ki, hanem egy falusi kisiskolástól származik, 

aki kínjában ezt válaszolta a kérdésre: Mi a vers? „Mintha a Gutenberg óta

 könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, 

képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben

 énekeltek volna” – lelkendezett a 2018-ban elhunyt szerző a kisgyerektől kapott 

frappáns, mégis szép válaszán. A definíció természetesen nem értelmezhető szó

 szerint, annál árnyaltabb, de felvetődik: mennyire mondásra születnek a versek?

 A Költészet Napja alkalmából kortárs költőket kérdeztünk a versmondáshoz 

fűződő viszonyukról, Kiss Judit Ágnes és Turi Tímea válaszolt lapunknak.

Kiss Judit Ágnes pontosan emlékszik az első alkalomra, amikor a saját versét

 hallotta más előadásában. – (...)Turi Tímea nem tudott konkrét élményt felidézni,

 viszont az élesen megmaradt benne, milyen, amikor nem ért egyet a szavalattal. –

 Olyan esetekre emlékszem, amikor nagyon máshogy szólt valami valaki más

 előadásában, mint amilyennek én „belülről” hallottam volna. Mint minden 

rendes kontrollmániás, ilyenkor kényelmetlenül szoktam érezni magam, 

de fegyelmezett is vagyok ilyenkor, meg persze hálás is, úgyhogy ezeket 

az érzéseket igyekszem megtartani magamnak. Gyakran a humor, az irónia az

, ami nem mindig jön át egy-egy szavalaton, de nem panaszkodom, 

mert nagyon sok nagyon elhivatott és értő versmondó is van persze – válaszolt.

Turi Tímea szerint nemcsak a líránál, hanem más jellegű szövegeknél is fontos 

lehet az elhangzás, akár a szerző előadásában a négy fal között.

– Nagyon hasznos lenne, ha minden író felolvasná

 

 

a szövegeit otthon magának

már az írás közben, ez igazi tűzpróba, és egy csomó hhiba  jobban megmutatkozik

kimondva, mint leírva, mert egy másik időbe visz a felolvasás, mint az olvasás. 

Persze mindennek az ellenkezője is igaz lehet, vannak csak a szemnek íródó versek is,

 képversek, avantgárd alkotások. – Turi Tímea szerint minden irodalmi szövegnek 

hasznos, ha minél több médium próbájának megfelel.

(...)

Vers mindenkinekhez kapcsolódva felvetettük a szerzőknek, hogy sem a régi műsor, 

sem a jelenleg futó nem vonultatott föl kortárs verseket, a klasszikus szériában 

szerepelt Tandori Dezsőtől egy-két vers, de több nem. Turi Tímea mindezt 

nem találja különösebben problémának. – Szerintem nem elég várni az olvasóktól,

 hogy nyissanak a kortárs irodalom felé, ha a kortárs irodalom nem nyit az

 olvasók felé. Attól, hogy valami kortárs, önmagában még nem értékes: 

és sajnos tényleg az van, hogy a klasszikusok nem véletlenül váltak klasszikussá, 

azok valamiféle próbát már kiálltak, a mindenkori kortárs irodalom meg épp most 

állja ki ezeket a próbákat. A kultúraközvetítésnek ebben persze van szerepe, 

de szerintem az olvasókörök és az önismereti irodalomterápiás csoportok most 

vannak olyan fontos színterek, mint régebben a versműsorok voltak (a mostani 

műsort meg, ha jól értem, a régi nosztalgia élteti). – Kiss Judit Ágneshez hasonlóan 

Turi Tímea is kiemelte az oktatás szerepét, melynek szerinte a legtöbb tere kellene, 

hogy legyen abban, hogy megtanuljunk Tandorit, neadjisten az utána jövő költőket

 is értőn olvasni.

 – Verset olvasni nem kell, hanem jó – tette hozzá.