2017. június 30., péntek

átölel ifjú korom




azt mondja ne félj
átéltünk már annyi mindent
jót-rosszat, örömöt-szenvedést
menni fog ez is
mi még hátra, a finis
hajrá, ne állj le, 
még nincs is itt a vége
ez is csak egy útszakasz
megcsináljuk, ahogy szoktuk
s már nem is vagy egymagad
én is veled tartok
itt az ifjúi karom,
kapaszkodj belé
jó szorosan, igaz,
mindig azt hitted hogy gyenge
de együtt már erősek vagyunk






2017. június 29., csütörtök

ritka de emlékezetes találkozásaim Bárdos Pállal

sajnos..több már - e földön nem lesz, nem lehet....

pár perce olvastam a hírt a fb oldalán, majd egy rövid recenziót (egy régebbi interjúval) a Szombat folyóiratban....ami bizonyossá tette

két éve felesége Fenákel Judit könyvének olvasókörén a Bálint házban, utoljára találkoztunk...



aztán
valahogy együtt mentünk az Operaházig, a sarokig, és úgy emlékszem végre egész könnyeden tudtunk már beszélni, és közvetlenül, két makói, akinek sorsában, főleg az elején sok közös volt...:

egyszerre mentünk azaz vittek el bennünket gyerekként Strasshofba egy marhavagonban... 1944-ben.

és 70 évvel később ugyanazzal a ("nemzeti zarándok") busszal, ugyanoda:



fel is idéztük később... jobb volt ezúttal...

említettem is neki, hogy a szervezők hívtak újra, következő évben, de nem mentem...mondtam némileg sajnálkozva,

mire ő, fanyar bölcsességgel megjegyezte: nem is kell minden évben Strasshofba menni

pedig mint író, témáiban makacsul és elszántan ragaszkodott a zsidó-témához, a holokauszt emlékéhez

az Első évtized című kis könyvét még annak idején megvettem, elolvastam (a makói vonatkozások miatt is, persze), aztán a másodikat is...

de a  4 kötetes családregényét csak részben (Frau Földes, from Makó)
, majd pótlom!
de az az érzésem, hogy a hivatalosságoknak is lehet törleszteni valója vele szemben

jut eszembe, fiatal tanárként a bölcsészkaron egy továbbképzésünkön Katonát ezzel a szlogennal vezette be: legalább két tragédiája volt,  a Bánk bán, és az élete....Petőfivel kapcsolatban meg, ugye tudjuk, hogy sose szavalta el a nemzeti dalát a múzeum lépcsőjén, azaz ott nem...(nem tudtuk) (most olvastam a fbon valaki , régi tanítvány, emlegeti a felejthetetlen Petőfi szemináriumait, )

először én is (leszámítva a nem tudatos srasshofit), az egyetemen találkoztam vele, ötöd évben a TO tól kaptam egy levelet, félévi vizsgaidőszak kellős közepén, hogy menjek be a szakdolimmal kapcsolatban, valamit rendezni kell, de nem volt bent a témavezetőm a tanszéken, helyette ott találtam egy fiatal, kedves arcot... vigasztalt... de engem nagyon idegesített vele, mert tudtam, hogy nem is lehet nagy baj azzal a beadott anyaggal, nem  is értettem, mi lehet a baj-- (hát később kiderült, hogy tényleg, csak az volt, hogy a bibliográfiámat abc sorrendbe vagy kronológia sorrendbe kellett volna rakni -de hát erről korábban nem világositott fel senki )(egyébként pár hóval később jelesre védtem meg a szakdolit, azzal a hozzáfűzéssel, hogy nagyon kis kibővítéssel, de csináljak belőle doktori disszertációt (ha jobb dolgom nem lesz (hát úgy látszik, ha nem is jobb...de lett, sok egyéb dolgom), ő meg hamarosan ott is hagyta az egyetemi állását, felment a rádióba dramaturgnak...

jóval később Makón a könyvtárban egy könyvbemutón hallottam, akkor még meg voltam sértődve azon (is), hogy úgy beszélt a strasshofi deportálásról, mintha csak ő lett volna ott gyerek, a jelenlévők közül fel se tételezve, hogy esetleg más is, és mintha nem is szívesen adta volna át ezt a privilégiumát.... (persze, inkognitó maradtam)

aztán mikor megirtam a magam deportálási történetét (a Sós kávéban), elolvashatta, és tett is néhány javitó és alapos kritikai megjegyzést rá (irásban), amiben pontositott információkat

tulajdonképpen igazán Strasshofban (a második utunkon )kerültünk emberi sorstársi közelségbe... ott és később is

ennek mindössze csak 3 éve, sajnálom, hogy nem előbb, és hogy sose tudja az ember előre mikor találkozik valakivel utoljára, mikor néz ki úgy valami, hogy egy barátság kezdete is lehetne, mikor épphogy a vége.... de főleg,  hogy mikor is találkozik az ember valakivel utoljára , mint én vele, az Opera sarkánál...ők balra mentek, én jobbra, aztán vissza , Makóra... (ahonnan a nagyanyja...Frau Földes)

2-án Budapesten temetik, 11,30-kor,  a Kozma utcai temetőben...

de itt Makón  is emlékezünk rá...a Kecskeméti Ármin Baráti Társaság is...

én biztos igen

szomorú vagyok... és "kevesebb" is , mert már egész biztosan tudom:

 "minden halállal én leszek kevesebb"

........


„...Féltünk ott a reggeltől és az estétől, a lefekvéstől és ébredéstől, az ukrán őröktől és az SS-őrszemélyzettől a gépfegyvertornyokban. 
Féltünk a bombatámadás dübörgésétől, és a csendtől, amelyben meghallottuk szapora szívverésünket.”  (Bárdos Pál)


féltünk...Strasshofban....fél(t)ünk ...lehet hogy egész életünkben... s még halálunkban is?

Talán-talán helyénvaló itt és most a szokványos klisé: 

Nyugodjon békében!

Bár én jobb  szeretem (s talán ő is inkább) ezt a zsidó kívánságot:

Lelke legyen bekötve az élet kötelékébe....

azzal is, hogy olvassuk itt hagyott könyveit

2017. június 28., szerda

lépcsőházi...

fekszem az ágyban
fáradt félálomban
s a lépcsőházból
lépteket hallva

azt gondolom
hozzám jönnek
pedig dehogy
elkerülnek

csak emlékek
környékeznek
de azok nesztelenek
s nem lépcsőházban
közlekednek

legfeljebb
elkésett
elvetélt
gondolataim

2017. június 27., kedd

zsidó kulturális nap

ez az első, de tervbe van véve. hogy minden évben legyen ilyen, csak nem akartam elkiabálni...



egy kiállítás megnyitóval kezdődött (még vissza kell mennem a molinókat a zsinagógákkal átböngészni, mert arra nem jutott idő a zsúfolt programok közepette)... sokan voltunk, a hagymaház oszlopos auláját szinte megtöltve, bár zsidók szinte alig... a városban nem kevésbé (én e média-képen az ajtónál szorongok, szürkén, egyre kisebben és egyre szélesebben:( előtérben U, Zsolt, a Kecskeméti Ármin Baráti Társaságunk vezetője, fő szervező,ajándékot ad épp a Mazsike képviselőinek, (könyv folyórat a makói zsidóság történetéről)(ők hozták a molinókat), polgármesterasszony és a Mazsike elnök köszöntőjét, megnyitóit hallgattuk előbb...




a molinókon kívül egy szombati terített asztal áll középen, két (Zsolt szerint hangsúlyozottan ) üres székkel, sőt két meggyújtott gyertyával...tudjuk miért, kiknek emlékére, s nem csak péntek esti gyertyagyújtás gyanánt (amúgy is épp ma van a deportálások emléknapja)





















két ortodox módon felöltöztetett bábú ... is emlékeztet (bár a férfi inkább csak hátulról illuzórikus...)



(lehet látni Makón még "igazi" ortodoxokat, de csak egyszer egy évben rabbijuk jáhrzeitjakor ., zarándokként, a zsinagógában ill. a temetőben)

az egyik újságcikk ezt a címet adta a napnak "a zsidókat ünnepelték Makón" (most eszembe jutott. szép ez, de ebben is benne rejlik a kirekesztés, a hiányu(n)k (hogy nem zsidókkal, pláne nem zsidók ünnepeltek? nos hát csak egy páran vagyunk.... de és nagyon szép, hogy mégis így , együtt, minden atrocitás, kellemetlen hang nélkül...Már ennek is örülnünk kell (? hm)

a Schindler listájából pedig felhangzott a jól ismert dallam, nem akárhogy (az én korábban felfedezett zeneiskolás hegedűsöm vonója alól), könnyeket csalva szemünkbe:



a hagymaház előtt felállított sátrakban, zsidó finomságokat készítenek, népszerű is , nem csoda: Limara fánkja olyan légies, amilyet még sose ettem (purimkor se), a barhesze nemkülönben... d. u. meg még sólet is jut (ebéd pótlásul)


és volt bábjáték is gyerekeknek



Gerendás a koncertjén leangyalkáz bennünket,kedvesen, a Szép Júliával elringat, ifjúkorba, és a Yiddishe máme dalával (az én anyámra is emlékeztetve) megríkat... de jólesőn... A Vannak idők mikor menni kell-ről most nem akarok tudomást venni (én se)... olyan békés, nyugalmas ez a nap...


aztán hora


a tér közepén a Bálint házból érkezett tánctanárok horázni tanítanak... én csak szememmel szívemmel kísérem a táncokat...lábammal nem merem, pedig kellett volna - már látom. elgondolkodok egy egy koreográfiai alapgesztuson, az égre emelt kezeken... de olykor le is mutatnak lehajolva  a föld felé s... mintha folyton eget-földet akarnán(a)k összekötni, de főleg mintha jajgatnánk az ég felé, vagy áldozódnánk...meg töprengenénk, lefelé, meg előre, hátra , hátrálva mozgolódnánk...mindenesetre a "táncosok" önfeledtek, különösen a parányi (hit)közösségünkből B. Zsuzsa, aki amúgy is örökké mosolyog, de most szinte mámorosan...



másfél órás tánc után szélvihar kerekedik, de csak akkor!

reméljük a Budapest Klezmer koncertet nem mossa el eső... de olyan bizonytalan minden, esik is közben, és mégis

pontban 9-kor elkezdődhet  a klezmer, és Fegya a zongorája mellől az égre nézve meg is nyugtat bennünket...mondván protekciónk van, állítólag,  és egy , másfél órát biztos nem lesz semmi zavaró az fentről. és így is lett...

gyönyörködhettünk a klezmer zenében, ami nekem néha túl harsány, de voltak gyönyörű lírai részek is, és bravúros hegedű szóló... ami mindig meg indit(ó), a hegedűs (a háztetőn...azaz most épp a makói szinpadon).....



és csak a koncert után jött a vihar....féleség
(ami hallom, volt az ország más pontjain jócskán, de úgy látszik, tényleg a fentiek, kegyeikbe fogadták a(z első ) makói zsidó kulturális fesztivált




így legyen s találkozzunk jövőre... kis Jerusalemünkben...
s jöhessenek azok is akik, most nem tudtak eljönni...

2017. június 26., hétfő

múzeumi nap-éj eseményei

A Múzeumok éjszakája elnevezésű akciót, ami már előtte való nap a Sisi kiállításnyitással megkezdődött,illetve szombaton 4-kor kezdték, én csak 7-kor akartam (éjfélig van idő!), de aztán (egy huszárbemutatót kihagyva) csak elmentem, egy u.n. Sisi divatbemtatóra, már 5-re... hát nem bántam meg, eleve a helyszín, a múzeum kertje , hatalmas friss zöld susogó fáival olyan csodálatos volt, aztán a Sisi-ruhákba öltözött lányok annyira fenségesek, és emelkedettek, hogy csak ámultam :




,,,,,,


  • aztán egy zongorakoncertre várakoztam a múzeum belsejében ,  szobrok közt, hallgatózva a remekül temperált zongorán a miskolci  vendégelőadók gyakorlását, ami maga is élményszerű volt, az is, ahogy az egyik szoborképmástorzó kompoziciót alkotott velük, 

de az nem kevésbé ahogy a zongora találkozott a Ford autómodellal (akár a szürrealizmus újabb definíciója lehetne...) ,


  • 12 darabot adtak elő,remekül, egy albumot, aminek darabjait (főleg magyaros motivumokkal ) a korabeli magyar  zeneszerzők (pl Mosonyi, Hubay..akkori nevükön)alkották Erzsébet királynő tiszteletére: Emlények....   remek volt az összekötő szöveg is, sokat okultam...de főleg a zene élménye, ebben a közegben, talán sorozatot is csinálnak itteni koncertekre, jó lenne...

Bár már esteledett de kiköltöztünk újra a kertbe a következő eseményekre,,, A kis színpadot szerencsére kis reeflektorfény megvilágította, ahol társas táncot láthattunk, ill. apró versenyszámetűdöket, majd a két műtáncos a már felsorakozó néptáncosokat tanítgatta  a bécsi keringő lépéseire, bár nem volt sok dolguk vele, mondanom se kell,,, a kettős látvány meg  magáért beszél, nem?







aztán jött a csúcs a Szent Iván éj gyanánt tűzugrás, bár úgy öltöztem, mégse volt bátorságom (majd jövőre, s addig gyakorlom, szárazon) állítólag  egészséget ad, s ha egy pár együtt ugorja át, örökké szeretni fogják egymást. El is énekelték a Megrakják a tüzet... (ha "mi" annak idején vagy 40 éve átugorjuk "azt" a tüzet..., lehet, hogy másképp alakulunk" , s nem igy...ahogy meg is írtam...akkoriban a dal persziflázsaként.....végül is....belehalt a nyárba öröktüzünk lángja...)




no itt vártuk is hogy kissé hamvadjon a tűz, ne csapjon olyan magasra a lángja, , nehogy megcsapdossa a lábakat, különös módon, főleg kis gyerekek ugrálták, át, de mekkorára... nagyon egészségesek lesznek akkor! :) (bár én ezt is fordítva látom, az ugrik igy, aki eleve egészséges)
.

volt éjszakai tárlatvezetés is , 3 témában, ( ,irodalom, történelem, néprajz)mind végigjártam, pedig nálam nem is volt zseblámpa, de mások világítgattak...igaz, bele is fájdult a szemem, Az Espersit házban házban még nem jártam éjszaka (közben hívott lányom, szívesen is mentem ki telefonálni, mert úgy tűnt az új muzeológus nem is makói nem is irodalmár , nem tudott túl sokat mondani ...) , viszont a skanzent igazán élveztem ,mert remekül volt felújítva, berendezve korabeli bútorokkal, eszközökkel , és a vezetője igazi műértő és kedvelő szakember,élvezet volt hallgatni - el is határoztam, visszajövök világosban...

a múzeum felső emeletén újra megnéztük a Sisit ábrázoló és egyéb patinás festményeket, meg a város történetét a tárlók alapján... végighallgattuk. Fárasztott! (Horthyt pl itt is túl sokat emlegették, persze csöppet se rosszallólag,... és arra is rájöttem, hogy azt a szót, hogy  a "zsidók" sokféleképp lehet ejteni , és bármit is mondhatnak utána, dicsérőt, pozitívat, mint itt is...az meghatározó és árulkodó... (sose értettem, mi van ebben kivetnivaló, magában a szóban, használatában....hát attól függ, hogy mondják --- persze az is lehet, hogy az én fülem túl érzékenyen hall...)

a végén már mindenképp lementem volna, mert megrekedt fent a meleg is, meg egy kicsit megülték a gyomromat a hallottak... s amúgy üres volt, ebéd óta nem ettem, már szédelegtem is

a biciklim már egyedül árválkodott az épület előtt, bezzeg mikor jöttem, alig tudtam beszorítani...

a múzeum igazgató, meg az alkalmazottak, sőt önkéntesek, még szorgoskodtak... volt látogató,aki most fél 12-kor jött be, hiszen éjfélig nyitva vannak, én eléggé elfáradtam-



kiegyenlitődés felé

potenciális olvasóközönségem
száma egyre csökken

az én irás-, életesélyem is


az élet (azaz a halál)
minden problémát,
(disszonanciát
asszimetriát)
megold

nagyvonalún

s idővel

2017. június 23., péntek

Sissi kamarakiállitáson

kiállitásmegnyitó a múzeumban, kamarakiállitás Sissiről, Sissinek, - hirdetik, és Habsburg György dédunoka és   utazó nagykövet nyitja meg...

Sissivel tele van amúgy is  a múzeumunk, Székely Bertalan hatalmas, teljesalakú Sissi festményén
 kivül egy másik (most kiderül ,hogy 2 évig vendégszerepelt, és miskolci restaurálása után most 
újra"leleplezik"... 


esemény van... az emeleti helyiségben (A lenti Hadik szoborkiállitást már láttam, igy egyből felmegyek), jönnek is utánam, számosan, s majd még többen (mint itt látható)



kellemes meglepetésként látom, zenészek, ismerős hegedűtanárnő, lányom egykori zongoratanárnője, és ha lehet mondani -egyszer, a zeneiskola ablaka alatt _ általam is felfedezett hegedűsfiú, fognak játszani majd Schubertet, és s korabeli és osztrák udvari muzsikát....


szemben egy bábun Sissi egykori koronázási ruhájának másolata (nagyon annak tűnik,  olyan anyagokat ma nem tudnak gyártani, mint akkoriban...)




a kiállítást majd a polgármesterasszony nyitja, látom, tetszik neki ez az alkalom, és a téma, különösen emelkedett és ihletett stílusban kezd, de pár mondat után  kiderül Jámborné Balog Tündétől idézett (pontosan közli a forrást is, Magyar napló)....de tetszik a zárás is ami bár túl személyes hang de legalább az övé, hogy tegnap már eljött és megállt a kép előtt, és elgondolkodott milyen ember is lehetett ez a királyné... (hát nem tudom, melyik képre gondolt, mert igazán csak a Székely Bertalan kép tárja fel a bonyolult egyéniséget, olyan esendőnek tűnt nekem ez az arc most a fenségesség mögött, s a díszes ruhaköltemény fölött....

és a tartása sem annyira diadalmas, és gőgös mint ezen a másikon, sőt egyáltalán nem az...de olyan , amilyen a valóságban is lehetett...


Habsburg György megköszönte a történelmi leckét, mert hallhattunk , makói vonatkozásokról is (bár Sissi nem járt itt, de makói lányok sütöttek nekik túróslepényt Gyulán...) Habsburg György apja :  Habsburg Ottó viszont diszpolgára a városnak, 91-ben ő avatta a múzeumkertben felállított mellszobrot... (amin én  nem voltam jelen, csak rácsodálkoztam egyszer csak a kertben és azóta is mindig... a szoborra, ami szoborvolta ellenére is Sissihez illően légies...)



Habsburg  György azt emelte ki, - hogy szemben a  filmekkel - Sissi elsősorban politikus volt és milyen múlhatatlan érdemei vannak (a mögötte képen levő levő Deák Ferenc mellett ) a kiegyezés létrehozásában, ami milyen nagyszerű lendületet is adott a z ország fejlődésének....



(hát eszembe jutott most se ártana egy afféle, kisebb  "kiegyezés", országon belül ,de hol vannak ma a sissik? deákferencek?...) (épp a mellettem ülő  Imáta emlitette, hogy olvasta lányom  versét : az ország kettészakadt -ot...)




 (róla meg egyébként, már az épület előtt kiderül hogy személyes élményei is vannak,, hiszen a nagy-nagynénje Sissi társalkodónője volt...igazán mesélhetne róla, bővebben,tágabb közönségnek is...)

De majd még visszajövünk sissizni, a holnapi múzeumi nap ill.éj (múzeumok éjszakája!)   is az ő emlékére jegyében fog eltelni.... különböző érdekes programokkal

Majd beszámolok, ha lesz (és biztos lesz ) mit....

egy pillangó látogatása

Egy pillangó meglátogatott.

Nem tudom, hogy került be a szobámba. Tegnap délután, amikor hazajöttem, a végében, világító ablak előtt  láttam, szinte rátapadva az üvegre, keresve a kiutat, a fénybe. Véletlen tévedhetett be a szobába. Tényleg nem tudom  hogy s hol, a szúnyogháló nem engedhette be, talán ajtónyitáskor besurrant? ő is menni akart, engem is zavart a jelenléte,.kinyitottam hát az ablakot,  lehúztam hát a redőnyt, de nem teljesen, s megkerülve az ablaktáblát, azon a fényló résen egyből kirepült. (ezt még anyámtól tanultam, hogy kell a fénnyel kicsalni, útjukra engedni a beszálló rovarokat -mindig beválik...)

A lepke egyenesen kirepült, de furcsa módon , éles kanyarral, volt egy visszarepülése is, de már nem repült be az ablakon , mintha csak visszanézett volna...

De aztán se repült rögtön el útjára. Leült az erkély korhadó fakorlátjára, összezárt szárnyakkal,hosszan időzött ott, hogy le is tudjam fotózni, , még nyiló szárnyakkal is...

Aztán balra elröpült.... határozottan és végleg el.

Azóta nem láttam








2017. június 22., csütörtök

(meg)világos(odás)

ott van az orrod előtt

mindig is ott volt

csak éppen

nem vetted észre


rigócsapda

a feketerigókat
bepörlöm
csendháboritás miatt

csak előbb
kialszom
magamat,


portréskiccek

elvesztette az őszinteségét
neki nem hiányzik
nekem is csak ő
aki őszinte volt
valamikor

de már elfeledte

-------------------


idegenekkel
negédesen bánik
modorosan udvarias
és előzékeny

csak a rokonokkal
tesz kivételt
őlyankor tombol
és pihen

aztán bocsánatot kér
van benne gyakorlata
de ha megkérded
nem tudja miért

.....................

azt hiszi
mindenki azért van
hogy őt segítse
sajnálja ünnepelje
mikor mire
van szüksége

és meg is kap
mindig
mindenkitől
mindent

egy mosolyért
cserébe

...............

szeretné
ha mindenki
az ő gyerekét
ajnározná
dicsérné

de hogy nem
veszi észre
hogy másoknak is
van gyereke

sőt elvárása
ez irányba

--------------------------



2017. június 21., szerda

haza felé út

a haja ősz
emlékszem még
a feketére
háta görbe
járkál le-föl
itt mellettem
az úton

én meg
gubbasztok
egy padon
törzshelyemen
útközben
megpihenve

haza felé tartunk
ő is én is
ő mintha
most tanulna
újra járni
én meg majd
vigyázok
hogy a felállást
ne tévesszem el
nehogy visszaessek
vagy eldőljek
ha már menni kell

de ne is siessem el


anyu hol vagy?!

anyu hol vagy?
az nem lehet , hogy sehol

megüzented...régen
de hol az a fluidum

elenyészett?

elenyészek
én is nem soká

és akkor találkozunk
majd legalább odaát?

félek hogy sosem

valamit
eltéveszthettem

eltévedtem

találj rám!




2017. június 20., kedd

junius 20 - anyu születésnapja

már nem is számolok utána, hány éve született,örök, megállt bennem...

109? azt szoktuk mondani, bis 120... szülinapi köszöntésekben, tehát még mindig 11 éve  lehetne

néha eljátszom azzal is, hogy én mennyi voltam, amikor ő annyi mint én most... milyen is volt akkor...,

de sokszor már azon is gondolkodom, én mennyi is? 74? 75? nem, még közelebb a 74-hez,  én januári születésű...39 és fél voltam....mikor ő annyi mint én most ...

az évek pörögnek - az érzések maradnak, nem öregszenek, nem múlnak - érnek, befonnak

emlékszem még a sötéthajú, fiatal anyámra is... szép volt, igaz, öregnek, ezüsthajúnak is az....

emlékszem, amikor beteg volt, és emlékszem, amikor kirobbanóan egészséges

amikor zaklatott és amikor harmonikus

ahogy serénykedett és amikor már csak feküdt (de akkor is dolgozni akart)

mennyi mindenhez értett, mi mindent tudott,

ahogy tudta a latint, szavalt, rajzolt, kézimunkázott, varrt, főzött, sütött,

milyen gazdag érzelmei voltak

hogy szerette a testvéreit, aggódott értük is, nem csak értem

ahogy a szüleit fel-felidézte

az embereket általában szerette, bár tisztán látta a hibáikat is
megbocsátó volt, igazi humanista, gyerekbarát

könnybelábad a szemem, ahoagy rá gondolok

megfordult a fejemben, hogy kimegyek ma a temetőbe "köszönteni", de hát ott van-e ő?

aki ott a sirkő alat, az már nem ő...

nem rég értettem meg a káddis , a gyászimánk lényegét

miért hálálkodunk mi folyton ...

még olyankor is....

már tudom,

köszönöm, hogy élt, hogy 46 évig együtt lehettünk.  egymás oltalmában.

köszönöm, hogy világrahozott, egy világháborúban, és megmentett a szinte biztos haláltól , hogy felnevelt , apa nélkül, (hadi)özvegyként,tisztességbend, becsületben, arra tanitva, és azt láttatva, hogy helytállt nehéz időkben, hogy megvédett, ha kellett (s ha nem is), hogy mindig mosolygott a lányomra, a kisunokájára, s hogy eltűrt annyi mindent, hogy mindig segitett, hogy háttérbe húzódott, peidg nem kellett volna,

hogy az anyám volt és marad mindörökké , ámen









2017. június 19., hétfő

mert szép




mert olyan szép tud lenni
még egy faág is
melynek levelét
átvilágítja a napfény

de akkor is szép
ha beborul
s ha jön az ősz
és sárgulva lehull

lehet gyönyörködni
az elmúlásban is

mert az élet szép
még búcsúzásban is

ha fölsejlik az őszben
a zöldelő nyár tavasz
s a nyárban is 
a közeli ősz

és közben tudjuk
mindig az újrakezdő
élet az ami győz

legfeljebb majd más
ül a padon
a levelekben
gyönyörködőn






eltűnések

                           in memoriam H Mari

úgy tűnnek el
az emberek
körülöttem

mintha sose
lettek volna

egyszer csak
nincsenek

H Mari
nem is olyan rég
még leült mellém
egy utcai padra
s az utazásairól
mesélt nekem
nagylelkesen

most az unokahugával
összefutottam
kisbabáját tolta
s kérdésemre
a nagynénéd hol van
azt válaszolta
úgy találták a lakása
padlóján holtan....

egy nappal előbb
hogy a kisbaba
megszületett
nem várta meg
átadta neki a helyet

-----

volt egy fotóm róla
az Oka  partján ülő
akár egy szépségkirálynő
darázsderekas
oda akartam adni neki
de eltűnt az is
még évekkel ezelőtt
akárcsak a
darázsdereka
már jóval előbb

meg az a sok közös emlék
diákként majd tanárként
gimnáziumból egyetemről
orosz nyelvről
Leningrádról
Moszkváról
s igen, ott az Oka partján
beázva sátorozván
az épitőtábori
munkáról

már nem kell félnem
többszörösen nem
hogy elmondhat mindent
anyámnak mit letagadtam
onnan a  rosszat
a jók mellett

legfeljebb odaát
mesélhetne róla
ha találkoznak
mint anyáink
a piacon
kicserélve
kintről érkezett
leveleink
tartalmát
egykoron
s igy nem maradt
anyámnak
a rossz
se titok

de ki tudja
ki hol van
mikor már
nem van
s mire ki
emlékezik

csak azt tudom

lassan mindenki
ott van
kivel beszélgetni
tudtam
legalább...

eltűnésükig









hajnalban...

hajnalban
madarak
ébresztenek
ablakom előtt
csőrük be nem áll
csattog csipog
értelmetlenül

látni nem
látom őket
de muszáj nekik
tudatni velem
hogy élnek
ők is
vannak

de mér nem hagynak
aludni még egy kicsikét

aztán mindjárt úgyis
jönnek az emberek

őket ismerem
értem is mit beszélnek
csupa semmiséget
látni is szoktam őket
szájuk be nem áll

addigra a madarak
elhallgatnak
vagy csak az emberek
durvább hangja
elnyomja az övéket

én csak hallgatok
általában
csöndben vagyok

legfeljebb irok
ilyeneket mint ez
mert nekem is
jelezni kell
valahogy

hogy
én is
vagyok




nyomokat hagyni

"nem kell mindent leírni"?

de mindent le akarok írni
hogy nyomot hagyjak
a gondolataimnak

mégha el is söpri majd
az idők szele
az időtlenségbe
ami most még riaszt

mert lenni jó
és a nemlét
elborzasztó

mindent
megtennék
ellenébe

ezért fotózom is
lépten nyomon
hagyni nyomot

és éljenek
az utódok
ők az igazi nyomok
lányom s unokám

nem is kell
hogy elolvassák
miket irok
s akár fotóim
se lássák

de éljenek soká
saját s erős
nyomokat hagyva

tovább


2017. június 18., vasárnap

természetesen

szomorú vagyok
és arra gondolok hogy
ez természetes

és ettől még szomorúbb
leszek természetesen

2017. június 17., szombat

álmos

álmos vagyok egész nap
pedig éjjel is aludtam
s hajnalban vissza-

az idő álmosít?
lehűlt, borús
akárcsak én

lányom szerint
a változás az oka
node az mikor nincs?

bár ha belegondolok
tulajdonképpen
én mindig álmos vagyok

egy alvaélő



2017. június 16., péntek

könyvhét nélkülem?

pár napja ezzel a cimmel irtam egy bejegyzést, valahogy úgy folytatva, hogy a könyvhét jól megvan nélkülem , én már nehezebben könyvhét nélkül....
és akkor ezt még  ragoztam, hogy mimindent hagyok ki, holott régen...stb... de legalább a Szép verseket elhoztam volna (lányom két versével is, amit krábban meg is kaptam tőle, csak elcipelni nem akaródzott,) vagy a Körkép, az év legjobb novelláiból ...amit meg ő állit össze ...bezzeg a régiek fent sorakoznak a polcomon...)

s hogy lányom aktiv jelentlétét is csak a neten követhetem, tudósitásokban, itt-ott felbukkanó fotókon... ezt be is raktam, ahol  mint  (épp Sziv Ernőt alias Darasit) szerkesztő  háttérben áll a könyvheti dedikáláson a Magvető sátornál




aztán valahogy az egész  bejegyzés (a fotó is, de az máshonnan visszahozható lám) egy rossz mozdulattól eltűnt....
ilyenkor nem szoktam újrakezdeni, a sors kezét látom megjelenni a törlő kezemben

viszont most örömmel módositok is a: a könyvhét (némi meghosszabbitással és vidékre helyezéssel igenis nem múlhatott el nélkülem, se:)...

lányomnak Szegeden a Várkertben volt könyvbemutatója, és arra én is bementem!!!:)

és milyen remek meglepetés volt, hogy több (Szegedre került) régi tanítványom is eljött meghallgatni, és milyen lelkesen, és elismerően gratuláltak... (egyikőjük (testvére) később írásban is, imigyen:...

Kedves Tanárnő!
Nagyon tartalmas, kellemes estém volt tegnap, mialatt az ön kedves, tehetséges lányát, Túri Tímeát hallgattam.
Nagyon kellemes hangot, szép, tiszta, világos fogalmazást, gyönyörűen felolvasott verseket hallhattam Tímea tolmácsolásában,
a versek pedig igen elgondolkodtatóak voltak számomra.
Egyébként szerintem a kérdezgető, a rokonszenves fiatalember is nagyon felkészült volt, remekül kérdezett.
Jól esett ennyi színvonalas, tartalmas dolgot befogadnom.
Csak gratulálni tudok önnek a lányához!
Továbbra is ilyen sikeres életutat kívánok Timeának!



és nekem is nagy élmény volt hallgatni ahogy a jól felkészült bölcsész fiú (Szántai Márk) kérdéseire válaszolt,

ahogy felolvasta az újhangú (de a többi kötetével egységes egészet alkotó verseiből kívánságra


amiket, és nekem különösen az esett jól, hogy végre az összegzésébe belefért "ingtegrálódótt" a kisgyerekkori "gyereknek lenni" kötet is (ill. a kiskamaszkönyv)... bár nagyon szellemes válaszban: hogy ez nem egészen természetes, de egyáltalán a versírás sem az... de jó volt hallani végre a a megbékélést a gyerekkorral...anyaként - a lányomét ("idővel az ember a gyerekkorával is kibékül") (ez felcsillantja a reményt, hogy egyszer majd az anyjával is (?)"... )

és tanulságos volt, hogy már is , látva a változásokat, hogy tekint vissza az útkereső kamaszkorra, hogy tud(unk) otthon lenni az időben ,s a tévedéseinkben is... és mindent elfogadni, mert minden a személyiségünk része, az is amik voltunk egykor (jut most eszembe egy nagy bakugrással Füst Milán: Ez mind én voltam egykor - ja)

szó volt ars poetikáról, "mühelytitkokról", a szerepversek mikéntjéről. a kötet(ek) cimadásainak miértjéről.

a mostani Anna visszafordul, nagyon biztosan lett az... (egyben egyfajta mottó Tolsztoj Anna Kareninája  és a többi irodalmi vagy mitológiai nőalak "megmentéseként", emancipálása ként, nagyon megérintett ez a félmondat, a költői szándékról: "kivezetni ezeket a nőalakokat az áldozati szerepből" (hát rájuk is fér )

mint jellemző hangról szó volt az iróniáról, önreflexióról... az irónia mint a többféle értelmezhetőség egyik eszköze kapott indokot (ami most, így engem  is kicsit megbékéltet vele)

kikerülhetetlen volt a női irodalom? nő író kérdés felvetése is...ami a válaszban jogosnak és nem visszautasítottnak ..hangzott... az is...hiszen ha  általános dolgokról szól a vers akkor az esetlegesről is...de azért van itt egy csapdahelyzet - ismerődik el.. és általánosítva, hogy pl kevesebb nő jut el egyáltalán oda, hogy írjon, hiába akarja ő a Körkép szerkesztésekor a női kvótát igazságosabban megvalósítani a szerzők közt (mégis csak több a férfi prózairó)

volt még kérdés, versek alapján kik is lehetnek a kedvenc példák, Borbély, Kemény neve hangzott válaszként (de úgy, hogy nyilván nem csak neki kedvencei. és egy nagyon határozott elhatárolódás is mindenféle példától:"az ember nem olyat akar írni, amit már irt valaki más...hanem azt, amit csak ő tud"

felmerült a közéletiség felerősödésének  kérdése is, az  Édes hazám szerkesztésére is egy felvillanó visszaidézés)...mindennek erősebb lett az akusztikája, kitágult a szó jelentése is... most a  Körútzár cimű     ( nol megszűnés utáni Fedél nélküljében is ott volt) múlt kötetben a Légypapir (ez megjelent a mostani Szivlapát antológában is -ezek a legeklatánsabb példák a közéleti hangra

a szerkesztőt külön is meginterjúvolták,

egyáltalán hogy lehet összeegyeztetni a saját írással (a másokéval való foglalkozást), de a kritikussággal tudatosan hagyott fel, engedte el mint szerkesztő, mert az függetlenséget igényelne és ő már nem lehet az a Magvető szerkesztőjeként. az értekezésekhez meg kevés az ideje....a szerkesztést nagyon szereti (tudom:, ebben megtalálta magát, a szellemi felesleg meg a verseiben talál utat.

hogy próza lesz e? hangzott el az engem is érdeklő zárókérdés..."terv sokféle van, a idő egy-, folyamatosan dolgozom, majd valami kisül belőle" (remélem megérek egy regénykisülést még:)

az est szervezője, Erdélyi Ágnes a hallgatóság soraiból megjegyezte, mennyire saját, összetett, sokrétű  a Turi TÍmea hang , de felismerhetően csak rá jellemző...s rákérdezett a Király István napló szerkesztésére... ..
még a Márvány Judit szerkesztő visszaemlékező kötetéről  is szó lett (Kapaszkodók)...és jó volt hallani, hogy lányom, aki többször is kérdezte régebben, tőlem , milyenek voltak azok a hatvanas évek... mert csak fekete-fehér (azaz szürke) filmeket láthatott róla,,, s én azt válaszoltam némi gondolkodás után, hogy olyan, fekete fehér vagyis szürke, most azt hallom, hogy épp e könyvek révén "már nem fekete-fehér" számára  ez a múlt világ sem....

 úgy tűnik, ősszel külön lesz egy alkalom a Király István Naplóval kapcsolatban... jöjjek arra is, mondta a szervező--hívó Erdélyi Ágika....mondtam megyek, ha tudok. de meg akarom fordítani a dolgot, tudom, tudjam, hogy menni kell...a működésben a nyugalom, a mozgás az élet,,,mindig jobban vagyok a nap későbbi szakában , amikor már mozogtam... mint reggel  

szóval jönni-menni kell... lányom délután érkezett, még este vissza is utazott,,,

előtte való nap a PIMben mint a Szivlapát antológia részese szerepelt (lásd egy-két később feltett képen:






a bemutató után a patinás szegedi várkertben meg engem is odaültetett Biró-BaloghTomi lányom mellé (miután újra megbeszélük Radnóti makói báli látogatását, hol anyunak bemutatták közös társaságban ,...) legyen már közös képünk, rég nincs, aztán csak néztük, homályos lett-e?
, mindkettőn egyformán csak én vagyok homályos, mint abban a Wody Allen filmben Robin Williams,. aki szinészt játszik, de fel kell függeszteni a filmfelvételt, mert homályos, életlen, elmosódott... out of fokus  (akárcsak én) de nem baj,.




Csak ragyogjon az utód!...:)

---a mai ÉS ben kritika Turi Timea Anna visszafordul cimű új kötetéről
(a (csoda)gyereknek lenni...től kezdve) és a cime:

Tímea nem fordul vissza

Ne is...! "Csak előre, sohase hátra!"