ha meglenne a kertem
a kis fehér padommal
azon ülnék
orgonák között
látom magam előtt
de már csak ott van-
meg álmaimban
azt is megköszönöm
2021. április 30., péntek
csapatokba verődve
eddig fel se tűnt, hogy a fiatalok csapatokba verődve mutatkoznak az utcákon, tereken...
pedig egy Szegedre került volt gimnáziumi osztálytárs, azt mondta kérdésemre, hogyha látott Szegeden egyetemistaként, miért nem jött oda hozzám, hogy mindig sokan vettek körül, a Kárászon csapatokban vonultunk, nem tudott volna megközelíteni se,
hm...
hát akkor nem szóltam semmit
(bár az is igaz, akkor még nem kellett volna távolságot tartanunk, sem maszkot hordanunk, tartva egymástól meg a fertőzéstől, bár ahogy elnézem a mai gyerekeket, mintha ők se tartanának ettől!)
MAKÓI TÖRTÉNET (2013)
"nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily (...) dolgok nem történnek."
makói a történet
egy csekket adtam fel a postán, a maradék 500-asból meg vettem egy Élet És Irodalmat, ami a könyvtárnak nem jár, és amúgy is vadászni kell rá... most Roskó Gábor miatt vettem meg, főleg, mert ő tiszteletbeli makóinak is számit egyrészt, másrészt az ő grafikáival van most tele az ÉS, egy padra (a posta oldalán levő Múzsák Kertjénél) ültem le, beleolvasni a lapba (Roskó szövegét is érdemes elolvasni most! ugyanaz mint enigmatikus szöveges állatajzai... nem lettem jobbkedvűbb tőle, csak a a véleményazonosság megkönnyebbültségét elég nehéz helyzetünkről -éreztem...) szemben velem a Hagymaház oldalán az óra majdnem 6-ot, és 32 fokot mutatott, alatta meg a MAKÓI NYÁR - programplakát (junius végétől kezdődő zenés műsorhirdetéssel), de lám ,máris nyári idő van... szédülök is eleget tőle (is)... Némi öntanakodás után szántam rá magam, hogy visszamenjek a bicklimért a túloldalra, és elkarikázzak a Sparba (kb 1km-re) (főleg a kiégett égőt pótolni, ha ugyan van még régifajta....félek minden újtól, mégha "energiatakarékos" is - a saját energiáimmal se tudok spórolni, úgyhogy csak elkarikáztam, ha már fáradtan is. A Spar környékén rengetegen,,, vigyázni is kell egész úton is, hogy én ne, vagy engem ne üssenek el. (délelőtt madnem neki is hajtottam egy autónak, jobbra, miközben balra néztem, megállnak -e az autók a körforgalomnál, a zebránk előtt.)
A Sparnál, a kocsiknál, összefutottam kedvenc "gyógyszerészemmel" - aki - feltűnt- 3 napja szabadságon, megkonzultáltam a szédülés elleni betaserc eredményességét vagy eredménytelenségét, aztán mikor tényleg ki akartam nyitni egy pénztárcámból kivett huszassal a kocsit, sehol se találtam a fehér pénztárcámat.El nem szórhattam, a táskámban viszont nem volt...
Nosza, vissza a padhoz, ahol ültem, hát már messziről láttam a sötétbarna padon azt a fehér valamit, ami valóban a pénztárcám volt, méghozzá félig nyitva, gondoltam hátha hiányzik belőle az a másfél ezer forint, ami benne maradt, de legalább a személyes dolgaim megmaradtak (a csekk, a könyvtári igazolvány , pár névjegy, az agykontroll igazolványom, lányom érettségi tabló fotója....), kinyitottam hát, és benne volt,minden, még a pénz is...
hát erre mondtam, hogy ilyen dolgok, csak itt történhetnek... "e kis vidéki városban", Makón...
aliz2. :: 2013. ápr. 30. 9:51 :
2021. április 29., csütörtök
EGY KIÁLLÍTÁS UTÓKÉPEI (2009)
Radnóti kiállítást nézek; a TIK tárlóiban,
a szegedi egyetemi évekkel kapcsolatos dokumentumokat -
sajnos a legtöbb nem eredeti, hanem fénymásolt fotók, cikkek,
kinyomtatott versek, de van egy pár eredetinek tűnő
szép kézírásos levél, különösen a Fanninak írottak megejtőek.
És Fanni egy nagyon fiatalkori, nagyon kedves fotója,
még ha fénymásolt az is...
Sík Sándor is gyakori "szereplő":
a kedvelt Professzor uram,
akinek szinte fiaként tekinti magát a költő,
a levélaláírásokban is -
Sík Sándor későbbi megrendült emlékezései is ott vannak,
versben, prózában.
(De nekem állandóan az a mondata visszhangzik a fülemben,
s késztet állandó berzenkedésre,
amikor azt mondta Radnótinak, hogy "kell az áldozat"...,
itt meg egy levélrészletben beszámoló
a diák-költő első látogatásáról
professzoránál, aki miután Radnóti arról beszél,
hogy azért kellett Szegedre jönnie egyetemre budapesti létére,
mert zsidó, erre azt válaszolja, a két vállára téve a kezét:
nem baj az. Hát hogy is kellene ezt érteni?
(úgy tudom Sík is eredetileg zsidó származású,
csak kikeresztelkedett,
s talán Radnóti épp az ő példájára-hatására is tett ugyanígy,
később - mikor sejthette,
hogy nem származhat már semmi "előnye" belőle -
hát nem is menthette meg az életét vele...,
igaz, nem is azért tette.)
És/de azok a teliszájas, jókedvűn nevető fotók...
amik sehogyse egyeztethetőek azzal a portréval,
amit az utolsó versek rajzolnak ki...,
amik közül a Razglednicákról épp most mondja Kézdi György
a Zárórában -miközben ezeket a sorokat írom - ,
hogy azért nem tudta soha elmondani,
mert az apja haláláról (is) szól...
nos, én is azért tudtam olyan nehéz szívvel
és el-elakadó hanggal tanítani ezeket a verseket,
mert az én apáméról is...
Vannak dolgok, amikre nem tudunk emlékezni,
de ugyanakkor, sokkal inkább nem tudunk,
mert nem is lehet,
nememlékezni!!
zenész kezek
nézem az online koncerteket
a kamera mindent közelre tud hozni
a kezeket nézem, finomak, épek, biztos vigyáz rá gazdájuk
nem úgy mint én...
gimista koromban
kötelező társadalmi munkában voltunk, kukoricát törtünk
hát én annyira tudatlan voltam e téren (is) hogy azt hittem, kapunk valami szerszámot,amivel törhetjük a kukoricát
mindenki kiröhögött, hogy is képzeltem!
hát aztán a konziban a hegedűtanárom egyből észrevette, hogy nyilván csupasz kézzel törtem a kukoricát, nyoma volt
jól össze is szidott, felháborodva, hogy hogy is képzeltem ezt, hegedűs létemre, a kezemre vigyázni kell!!!
(azóta vigyázok is, nem török kukoricát.de sajnos nem is hegedülök)
Marost!
ki kell menjek már a Marosra!
hétköznap
remélem nem lesznek sokan
nem akarok embereket látni
csak fákat és folyót
gyógyszer(ek) a markomban
napok óta alacsony a vérnyomásom, inkább nem vettem be a csökkentőm,8 bár állitólag rendszeresen, naponta kéne), de ma a a felső érték 139 lett (4-el több az elfogadottnál?) igy bevettem, ha már felirattam, - nagyon pici a gyógyszer, igy egyszerre kettő is a tenyerembe hullott, persze visszaraktam az egyiket, de elgondolkodtatott, hogy mi vihet rá egyes embereket, hogy markukba szórják mind (nem biztos, hogy vérnyomáscsökkentőt, de mindegy is) és beveszik... aztán ha szerencséjük van, időben rájuk találnak és gyomormosással megmentik őket... de ha nem...?
hm...
egy táblázat kapcsán
megjelent egy táblázat, ami a különböző oltások utáni megbetegedéseket és halálozásokat tartalmazza.
most arra ki se térek hogy az eddig legjobbnak tartott Pfizer a legrosszabb...
hanem azt kérdezném, hogy lehet, hogy vannak ilyen esetek, akármennyi is, mikor azt mondták, hogy két olts után kizártak a súlyos esetek, pláne a halálozás?!
AZ IFJÚSÁGOM (2008)
2008. április 25
Van egy blogom (egy? több is, de most a legújabbról beszélek,
ami egyben a legrégebbi is, gyerekkori naplóm "másolata",
afféle retrospektív "kiállítás", az "akkor" - a "most"tal szembesítve,
mai reflexiókkal teletűzdelve.
Ma épp 1957. október 17-nél tartok. Friss kis gimnazistaként,
aki lelkesen számol be
az új iskoláról, tervekről, tapasztalatokról, többek közt arról is,
hogy bekapcsolódott az országos matematikai feladatmegoldó versenybe,
felsorolja ki mindenki vesz még részt ebben, a felsőbb osztályokból,
megemliti a neveiket is, és különösképp
egy másodikos fíúét, aki felkelthette az érdeklődését...
Mi is történhetett vele azóta, jut eszébe, eszembe most, f
él évszázaddal később, nosza, itt az internet,
azon a google, beütöm a nevét, rögtön elő is jön egy tabló,
méghozzá
(ez is) 1957/58-ból: Kö-Mal arcképcsarnok,
s ott az első sorban ő.
Úgy ahogy ismertem, úgy
ahogy kinézett, amikor épp írtam róla, 1957. október 17-én.
Először nem is értem, mi ez a tabló,
aztán jövök rá, hogy a rövidités épp a naplóban is említett
Középiskolai Matematikai versenyre utalhat.
S épp a matematikai feladatmegoldó versennyel kapcsolatban,
a legjobbak a képen... Nézem tovább a google-ot,
de semmi egyéb információt nem találok róla, a későbbi évekre.
Csak ez a kép...
Ez a régi, de a naplóbejegyzéssel egyidejű, félszázados kép.
Arra gondolok, hogy ha találkoznánk meg se ismerném, meg se ismerne...
Az én kislánykori mosolygós képem is ott a blogomon (az "akkor")
és fölötte a mostani megtört vonású, szomorú ("most") -
ki is gondolná, hogy ugyanaz az az "én",
de hát nem is, hiszen a régi gondolatok, érzések is
beazonosíthatatlanok a maiakkal...
Ezekre gondolok később szekrénypakolás közben.
És egyszerre csak beugrik ez: "halott immár
az ifjúságom".
Csak azután rémlik fel, hogy ez
Apollinaire gyönyörű létösszegző vers(beszéd)éből
talált el.
Milyen frappánsan, végérvényesen!
("Imé megjön a nyár e perzselő vad három hónap /S)
mint a tavasz halott immár az ifjúságom"
Csak próbálom feltámasztani, felidézgetéssel,
megidézgetéssel, emlékezéssel,
mert mégiscsak az enyém (volt.)
-------------------------------------------------
("Nevessetek hát rajtam emberek
Mindenhol mind nevessetek de főképpen ti itt
Mert annyi mindent nem merek elmondani ma néktek
S nem hallgatnátok meg ha tán elmondanám ma néktek
Ó irgalmazzatok nekem")
aliz2. :: 2008. ápr. 26. 20:21 :: még nincsenek kommentek ::
2021. április 28., szerda
álmosság
az el-elálmosodás is lehet valami betegségjel,
romlás. de nem kutatom.
ha álmos vagyok, lefekszem s alszom,
KÜLÖNLEGES KÖNYVTÁRI SZOLGÁLTATÁS (2009)
A könyvtárban rászántam magam, hogy kitöltöm a kölcsönző pultra kitett közvéleménykutató ívet, a Sparból jövet, (ahol sikerült beleolvasnom az Élet és Irodalomba, amit a könyvtárban egy ideje nem állhat módomban)
rögtön az első kérdéscsoportnál valami furcsaságra bukkanok; a könyvtári szolgáltatások közül mit milyen gyakorisággal veszek igénybe... a végefelé a - szakszerű könyvtári szolgáltatások felsorolása közt - ezt a meglepő szót látom: beszélgetés....("soha"!) nem értem! Egyáltalán: könyvtári szolgáltatás a beszélgetés? emlékszem, hogy az Egyetemi Könyvtárban annak idején, hallgató koromban ránk szóltak ha "hallgató" mivoltunkat megcáfolva suttogva beszélgettünk egymással, kénytelenek voltunk ez ügyben mindig kimenni a folyosóra..., meg az is eszembejut, hogy itt meg mennyire zavar az olvasásban, amikor valami klubhelyiségnek képzelve egyesek a könyvtári termet (ami sajnos egyszerre olvasó, meg kölcsönző) jóhangosan és zavartalanul folytatnak eszmecserét az aznapi elköltött ebédről, a focimeccs eredményéről vagy bármi személyesről, ami igazán nem tartozna rám... meg is kérdem a könyvtárosoktól, véletlen került be a kérdőívre ez a "beszélgetés" szó, vagy hogy is értelmezzem? hát kiderül, nem véletlenül, mert hogy egyre inkább van igénye egyre több olvasónak arra, hogy beszélgessen is vele a könyvtáros. de nem ám könyvvel kapcsolatos kérdésekről, hanem a magánéletéről..., mert hogy sok embernek nincs kivel beszélnie..., tehát ez egy afféle szociális "juttatás"... visszaülök a kérdőivemmel a kisasztalhoz és a "soha" helyett azt irom be, hogy "alkalmanként" - hiszen most én is beszélgettem velük egy kicsit... de azért nem szeretném rendszeresen igénybevenni ezt az új szolgáltatást... (miközben sajnálom azokat, akik kénytelenek, s épp egy könyvtárban) - inkább beírom a kérdőiv végére, az észrevételekhez, kérésekhez, hogy szeretném, ha újra járatnák a pár éve lemondott Élet és Irodalmat, amit azzal az indokkal mondtak le , hogy nem volt rá igény, nem olvasta senki (én pl. senki vagyok?!)
Én az Élet és Irodalommal szeretnék a könyvtárban "beszélgetni"! (Hát igen: nem vagyok egy egyszerű eset!)
aliz2. :: 2009. ápr. 28. 19:44 :: 8 komment :: Címkék: konyvtar
2021. április 27., kedd
elveszett apáink
apátlanul - nem egyedül
a 90éves Ferge Kecskeméti Zsuzsával életútinterjú---
leghamarabb még a felrakás idején, éjjel hivta fel rá figyelmem bloggerina társnőm, eme szavakkal:
Most néztem meg Ferge Zsuzsával a beszélgetést, 90 éves kora ellenére csoda friss szellemű. Ajánlom, ha még nem láttad volna. A nagyapja Makón élt.
személyesen is ismerem -válaszoltam. Az ő nagyapja Kecskeméti Ármin főrabbi volt, mint az én nagyapám Löwinger Miksa hitközségi elnök ugyanakkor (szépen irt is róla(, a Csanád-megyei zsidóságról szóló könyvében)
a beszélgetésből kiderült még egy közös vonás(unk) !
apáink révén...
F Zs apja: Kecskeméti György a Pester Lloyd felelős szerkesztője volt (német nyelvű budapesti napilap)
Ferge Zsuszsa igy válaszolt a kérdésre, mi lett vele a háborúban...
"..kicsit sánta volt, tehát nem hivták be rendszeres munkaszolgálatra, és a Lloydnál a nevét levették a lapról, de azért ő csinálta továbbra is felelős szerkesztőként a lapot, és aztán, a 13. születésnapomon, 1944 ápr 25-én, behivták a rabbiképzőbe, ami most a zsidó egyetem, és onnan elvitték Csepelre, egy táborba, ahol összegyűtötték az összes pesti zsidó-nemzsidó(?) újságirót, írót, és ezt a tábort deportálták, és innen nem tudjudk, hogy a vagonban halt-e meg vagy még élve elérte a koncentrációs tábort. EZt nem tudjuk, Anyám kereste azokat, akik vele voltak, de azok is, mind elpusztultak, úgyhogy semmit nem tudtunk meg, nem tudom hogy halt meg. azóta se tudom...azóta is minden nap kérdés, KÉRDÉS számomra"
és később, közbevetőleg a háború utáni időkről::
"hogy az apám nem volt,az egy akkora űr volt, amit nem lehetett betölteni"
Mintha magamat hallanám!
folyamban
EGY FOLYAMBAN ÁLLOK
avagy sodródok
ami hordalék marad, azt megirom
hogy is tudnám bárhol megszakitani
lezárni, befejezni?
egyszer majd
hirtelen
úgyis vége lesz.
mindennek.
ocsmányul s hangosan
ocsmányul, s hangosan beszélnek mellettem levő padon... (hiába köztünk egy nagycserépnyi bokor), az első nem zavarna, ha nem lenne a második , mert akkor nem hallanám
köteles vagyok én...?!
úgy vettem észre, a virushelyzet óta egyre durvábbak és hangosabbak, otrombábbak az emberek
hova vezet ez?!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)