Radnóti kiállítást nézek; a TIK tárlóiban,
a szegedi egyetemi évekkel kapcsolatos dokumentumokat -
sajnos a legtöbb nem eredeti, hanem fénymásolt fotók, cikkek,
kinyomtatott versek, de van egy pár eredetinek tűnő
szép kézírásos levél, különösen a Fanninak írottak megejtőek.
És Fanni egy nagyon fiatalkori, nagyon kedves fotója,
még ha fénymásolt az is...
Sík Sándor is gyakori "szereplő":
a kedvelt Professzor uram,
akinek szinte fiaként tekinti magát a költő,
a levélaláírásokban is -
Sík Sándor későbbi megrendült emlékezései is ott vannak,
versben, prózában.
(De nekem állandóan az a mondata visszhangzik a fülemben,
s késztet állandó berzenkedésre,
amikor azt mondta Radnótinak, hogy "kell az áldozat"...,
itt meg egy levélrészletben beszámoló
a diák-költő első látogatásáról
professzoránál, aki miután Radnóti arról beszél,
hogy azért kellett Szegedre jönnie egyetemre budapesti létére,
mert zsidó, erre azt válaszolja, a két vállára téve a kezét:
nem baj az. Hát hogy is kellene ezt érteni?
(úgy tudom Sík is eredetileg zsidó származású,
csak kikeresztelkedett,
s talán Radnóti épp az ő példájára-hatására is tett ugyanígy,
később - mikor sejthette,
hogy nem származhat már semmi "előnye" belőle -
hát nem is menthette meg az életét vele...,
igaz, nem is azért tette.)
És/de azok a teliszájas, jókedvűn nevető fotók...
amik sehogyse egyeztethetőek azzal a portréval,
amit az utolsó versek rajzolnak ki...,
amik közül a Razglednicákról épp most mondja Kézdi György
a Zárórában -miközben ezeket a sorokat írom - ,
hogy azért nem tudta soha elmondani,
mert az apja haláláról (is) szól...
nos, én is azért tudtam olyan nehéz szívvel
és el-elakadó hanggal tanítani ezeket a verseket,
mert az én apáméról is...
Vannak dolgok, amikre nem tudunk emlékezni,
de ugyanakkor, sokkal inkább nem tudunk,
mert nem is lehet,
nememlékezni!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése