2015. március 31., kedd

egy nevetés utóélete


a nevetése harsány volt
élettelin fesztelen
de nem oldta a
gátlásaim
szomorúvá tett

mostanában
ritkán látom
s nevetni sosem

kerüli a tekintetem
csak egy csoportfotón tűnt fel
milyen gondterhelten figyel engem
ki már rég másfelé, s közömbösen

nevetni nekem
sincs kedvem
ma sem

s min is nevethetne
két csalódott
öregember

de azért néha
a régi nevetése
még beleharsog
emlékeimbe



2015. március 30., hétfő

egy nevetés utóélete


a nevetése harsány volt
élettelin fesztelen
de nem oldta
a gátlásom
szomorúvá tett

mostanában ritkán látom
nevetni sosem

kerüli a tekintetem
csak egy csoportfotón tűnt fel
milyen gondterhelten néz engem
ki már rég másfelé, s közömbösen

nevetni nekem
sincs kedvem
ma sem

s min is nevethetne
két csalódott
öregember

de azért néha
a régi nevetése
még beleharsog
emlékeimbe



március 29.

2015. március 29., vasárnap

önsorsrontó

Valamikor csapdába esett.
Küzdött ellene, harcolt.
Aztán megadta magát
Mint vélte:
a Sorsnak
Később már
szabadulhatott volna
könnyedén.
De már nem is kellett
neki a szabadság.
Rabsága lett
édes-keserű otthona.
Most már a maga rabja.



2015. március 27., péntek

a teásnénikék

kavargatják teájukat
a múlt örvényébe merülve
lassan, ráérősen
pedig már semmire sincs
igazán elég idejük
semmit se befejezni
talán ezt a csésze teát
még kiinni – igen

én is, én is teásnéni lettem
csak le ne forrázzam magam
és el ne törjek 
több csészét
míg az utolsót 
ki nem ejtem
egyre ügyetlenebb
kezemből


2015. március 26., csütörtök

szerencsés fordulat

Mint mikor kisüt a nap
s ugyanaz a táj
már nem ugyanaz
mint annakelőtte
Szikrázik s ragyog
Szavam is elakad

Csak élem tovább
tegnapi borus életem
Könnyebb szivvel
nyitottabb tudattal
s újuló reménnyel

(A következő borulásig)



2015. március 25., szerda

zene és költészet (az operapubban)

ez egy sorozat... kortárs költők és zenészek estje.... ("zenés felolvasások...")

pubba nem(igen) szoktam járni, de irodalmi estekre igyekszem, különösen  amiben lányom (is) szerepel...

viszont meg kell mondjam, a környezetben sem csalódtam (sőt), csak egy picit hideg volt az amúgy szépen sőt művészien kialakitott, hangulatos pinceteremben, (mint utólag mondták, szabadkozva, elromlott a fűtőberendezés), egy hősugárzóhoz közel ültem épp ezért, meg hideg volt a cola, de az est meleg hangulata feledtette is a fizikai hideget....

Szőke Szabolcs volt a nagyszerű zenész (különleges hangszereivel), amiket már előre megtekinthettem... és emlékszem is, hogy évekkel ezelőtt (a Hólyagcirkuszával) szerepeltek Szegeden, a régi zsinagógban , egy "szinpadon" lányommal (akkor ő Eszter könyvéből olvasott fel...

most saját verseit (mindkét (felnőtt) kötetéből...




és közben-közben meg-megszólalt a zene....



nagyon meghitt volt az egész,  ihletett, szinte a közönség is, nem sokan, de pont annyian, amennyi kellett...  tetszett nekik is... érzékelhetően, láthatóan... -  nem csak egy elfogult anyának - sőt mintha némelyek közülük is elfogódottak lettek volna.... (Mert van , ami túlnő a rokoni kapcsolatokon is - illetve független tőle. És elfogult lehet az ember - jogosan is:)


                                                                                                                      


                                                                         március 9-én

..........................

(A "Zenés felolvasások az Opera Pubban" igazi hiánypótló. A 2015 februárjában induló rendezvénysorozat célja, hogy a hazai közönség végre egy közös előadás keretében 
találkozhasson a fiatal, kortárs költészet és a magyar jazz és könnyűzene 
legtehetségesebb képviselőivel. Vers és zene egy színpadon, kéz a kézben.

A játékszabály egyszerű: a szerzőket arra kérjük, hogy olvassanak föl legfrissebb szövegeikből, 
a muzsikusokat pedig, hogy zenei blokkokkal, aláfestéssel színesítsék az előadást."

Ajánlom!)

... ezt is, bár ez egy rádióműsot (klubrádió, belső közlés, ez volt az első ....) (most jött elő az indexben egy graffiti kapcsán , ami lett az egyik versből egy óbudai betonfalon)

https://soundcloud.com/belsokozles/bels-k-zl-s-turi-t-mea





2015. március 24., kedd

restauráltatni dédapát!


Évek óta
mióta elköltöztünk
a régi családi házból
s költözött velünk
több mint századnyi
lim és lom
költözött
dédapa is
olajvásznon

szegény
megrongálódott
meg több költözés is
betett neki

ott állt már pár éve
a magas támlájú szék
hátának támasztva
a falhoz lapitott
szekrény előtt

ma megkésetten
sietős öltözködésem
közben
a sarkam felhasitotta
az olajfestménykeretből
kiálló szög
amivel a képet
felakasztani kéne
illett volna
már régóta
de az új s
kis lakhelyen
nem volt hova...

kicsomagoltam legalább
most
a rózsaszin papirból

szegény dédapám
szép, bajszos
komoly
s méltóságteljes
ősöm

bocsáss meg

az idő vasfoga
mint mondják
és a megfeledkező
gondatlanság
szép vonásaid
szétszaggatta

keresek egy restaurátort
mire a sarkamon
a képszög ejtette seb
mi figyelmeztetett
behegged

de sajnos
nem maradt
számodra hely
a panelfalon

pedig neked
ugye
sokszobás
magasfalu
palotád volt

s adtál
csak adtál

városnak
községnek
családnak
vakon

a kép is
szemednél
sérült

Löwinger
Salamon

elfeledve
méltatlanul




u.i. ezen a fotón, a hasadék mögött (megnéztem! ) C.G. Jung könyve kukucskál ki. Cime: az ember és szimbólumai... 


(Ezen (is) elgondolkodtam...)

2015. március 22., vasárnap

időtálló levelek a szalonban


Tisztelt hazudozó a színdarab címe (az új, modernizáló Nádasdy fordítás mián)... jópár éve még Kedves hazug volt... nekem ez a cím kedvesebb... s talán - a kettő kontaminációjával- ez lenne a legtalálóbb: Kedves hazudozó... Ne legyünk olyan szigorúak  - egy szóban se - ehhez a két régi, nagy emberhez: a szarkasztikus íróhoz és az életében is játszó színésznőhöz... akiknek a levelezéséből született a színdarab, mintegy 40 évüket átívelve...az építő-romboló időből. És mennyi telt el azóta is! (a régebbi változatot...még Mensárossal és Tolnay Klárival láttam, vagy inkább csak hallottam(?), rádióban, nem "élőben" (s ők már nem is élnek, bár a youtubon bele tudtam nézni a tévéjátékukba)

 Most Jordán és Molnár Piroska vannak előttem (mellettem is két alkalommal utóbbi), Molnár Piroska az ajtónyílásban az ajtó és fal melletti székem mellett... a Rózsavölgyi szalonban (mint legutóbb Jordán-Freud a székem mögött, a terem közepén.) Jó ez a közelség. Látni az idő múlását. Valóságosan is. M Piroska sminkelt arcán, a fedőkrém mögött a ráncokat. Nem csak a civilek ráncosodnak. (És hányszor eszembe jut az is, a saját életemből, hogy miért is nem készítettem el azt a színészportrét róla, makói pályakezdő (művészetrajongó) tanárként a szegedi pályakezdő ifjú színésznőről... "Naplemente előtt" fiatal lánya  Ajtai Andor oldalán)..., amivel megbízott pedig a Színház c folyóirat - pedig elindíthattam volna a színikritikus pályám(?). De hát akartam is én színikritikus lenni igazán?! de akartam tanár? diákszínpadvezető ? (jobb híján?) Mi akartam volna?!... MI? Hát azt hiszem, leginkább színész... Talán... Vagy író?... Illetve hogy több lehessek, mint egy (azaz 1) ember! Lám, Piroska most a legendás színésznőt játssza, pár éve a Macskajáték Gizájaként láttam az Örkényben... s a napokban, egy másik (bohókás, megöregedett operaénekesként) színésznőként a Nagy négyesben, Makón... Jordánt meg Freudként Shaw előtt , ugyanitt...de ő volt  a legendás Egyetemi színpad előadója is..., meg a 25. színházban Don Quihote... Kortársaim.. Kortól függetlenül.... A múló időben. Ma is maradandókat alkotva.... S akkor nincs is nagy jelentősége az időnek, a ráncoknak. AZ csak érleltebbé teszi az alakításaikat.

Bár az alakítás is múlandó. A levelek nem. (Jó, hogy megőrződtek. feltámasztóak. Időt felidőzők de főleg legyőzők.)  Shaw, az író, él a Pygmalionban is. De a színésznő , bármilyen nagyszerű Eliza is volt is, már csak a lexikonokban, vagy itt ezen az előadáson... (Mészáros Ágit láttam a Katonában Elizaként, anno... Ki emlékszik rá?!)

Shaw és a színésznő levelei....Az írás megmarad. Ha megmarad. Minden múlandó.


De milyen jó megállítani a múlandóságot! Ha csak 40  évre is. Másfél órára is. (addig tartott az előadás) És tán még erre a pár percre is, amíg felidéztem...



2015. március 19., csütörtök

naphalél

többnyire pofonokat kaptam
de a nap mindig simogatott
meg is vigasztalt 
köszönöm neki
most is

s ha már nem ér el
akkor is
mert éltetett
míg lehetett


ámen

így legyen


2015. március 18., szerda

2015. március 16., hétfő

végkiábrándulás


Még jó, hogy (s ha) csak
életünk vége felé
ábrándulunk ki
majd' mindenből

Bár tulajdonképpen
előbb is lenne rá
épp elég okunk

Csakhogy akkor
nem is tudnánk
végig élni

Vagy az is lehet
hogy a kiábrándulás
csak megkönnyiti
a véget?

...




2015. március 15., vasárnap

anyaság - kétfelől nézve

irodalmi-pszichológia esemény?
egy iró, egy költő, egy pszichiáter az anyaságról beszélnek
közülük egynek - a költőnek  - én vagyok az anyja
érintik a saját anyaságukon túl, az saját anyjukhoz való viszonyukat is
(ezt főleg kritikusan) - de lányom effelől hallgat
lehet, hogy a jelenlétem miatt(?) tapintatból(?)


bár ő amúgy is visszafogottabb, ezért is ir tömör verseket
amiket nem is szabadna közvetlenül a valóságra visszavonatkoztatni
csak általánosságban



de amikor arról beszélnek általában
hogy a gyerekek, mire anyák lesznek
elhatározzák, hogy mindent másképp fognak csinálni, mint az anyjuk
megfeledkeznek arról, hogy még ebben is
az anyjukra hasonlitanak, mert hogy
annak idején az ő anyáik is ugyanúgy gondolták,
hogy nem akarnak olyanok lenni, mint a saját anyjuk
de egyszer csak észrevették, hogy ugyanazok a
szavak jönnek ki a szájukon, a gyerekük felé irányitva, amiket annak idején
gyerekként nem tudtak elviselni, és el is határozták, hogy sose mondják ki....

node leginkább a saját anyaságukkal foglalkoznak -
de olyan nagyon nem kedvcsinálón tehetik, hogy sajnos
egy fiatalabb lányt, menyasszonyt nem is tudnak meggyőzni
a gyerekvállalás fontosságáról
hogy megváltoztatná elzárkózó véleményét
mert csak a problémák hangsúlyozódtak számára
nyilván arra hegyeződött ki a figyelme is
meg  az irodalom konfliktusközpontú eleve és túlzó
holott a valóságban egész más a helyzet
a gyerek életünk legfőbb értelme, hát nem?
akárhogy s akárhonnan is nézzük...








2015. március 12., csütörtök

most fáj

a megnemtörtént dolgok
fájnak leginkább nekem
a pótolhatatlanok

az idő kérlelhetetlensége
és visszahozhatatlansága

a jóvátehetetlen tehetetlenség
a tehetetlenség jóvátehetetlensége

a megnemtörténhetett dolgok
amikre emlékezni sem lehet
az elvetélt álmok
s amiket még álmodni
sem mertem soha

most fáj minden
hogy időm fogytával
a megtörténtek is
semmibe vesznek
nemsokára

hiány

Folyton emberekre gondolok
Minden màs csak üres keret
A természet, az épületek..

Megyek àt a hidon
Làtom a Dunàt
Mindkét partjàt
De nem làtom
Akit làtni szeretnék
Akire csak gondolhatok
Ha làtom a Dunàt

Üres a keret
Hiàba diszes
Hiànyzik a kép

2015. március 4., szerda

2015. március 3., kedd

majd

majd elfelednek
vagy rosszul emlékeznek
teljesen mindegy


hát nem?