2017. február 25., szombat

anyu és én



a diófa alatt
anyuval ülök 
a fehér padon

még általános iskolás
kajla kamaszlány

anyu milyen elegáns
pedig a ruhát magavarrta
a blézer csomagból jöhetett
nylonharisnyáján ránc se
a trottőr cipője ragyog
de még inkább ő
ahogy mosolyog
távolságtartó kedvességgel
a fényképészre

én őt nézem
azt hiszem
kicsit csodálva is
a padon hátradőlve el
mint a festők...
munka közben
de itt én vagyok a mű
még befejezetlenül
anyámat nézem
tán el akarom lesni
hogy is kell könnyednek lenni
és szívélyesnek is
jó lenne szép tartással ülni
s ha a térdzoknim nem tekeredne el
és annyi minden 
amire vigyázni kell
egy növekvő
lánygyereknek

s az a sokminden
amit még nem is sejthet...

csak nézem anyám
kissé kérdő mosollyal
de ő rám se hederít
bár fél karja felém
mögöttem a fehér padon

...  aztán felállunk
egymás mellett jó szorosan
majdnem egyformák növésre
most én nézek a gépbe
anyám mellettem félre

úgy látszik mégis csak
menni fog ez az életféle....(?)







                                                     (ha kissé csámpásan is)





2017. február 23., csütörtök

2017. február 22., szerda

emlékek ablaka




az a napsütötte ablak

az a benyúló orgonaág

dacos derűs ifjúság

mikor még bármi lehetett
volna

kiszáradt az orgona
leomlott és újraépült az a fal
de ablakának nincs nyoma
a korhadt barna fa
s a spaletta
vajon melyik szemétdombon hever

bennem él minden
s frissen

emlékeim szülőháza

napsütött ablaka

örök orgonaillata


2017. febr 22


aktiv álmok

álmomban egy étteremben ültem szép, fehér abrosszal leteritett kerek asztalnál, a levesen azt hiszem már túl, a kés nyelét zsírosnak találtam(és elég ormótlannak) aztán hoztak egy hatalmas tálat (sült krumplira emlékszem, de karikára sültre, mint otthon,,, meg spenótra, meg még valami külön tálra, rakosgatta előttem a pincérlány, mert alig fért az asztalra, s közben meg is jegyezte elismerő szavaimra, hogy 

de kicsit drága lesz

mire én:

nem baj, úgyis EGYSZER HOPP, MÁSKOR KOPP..

(ez a csattanó  tetszett...felébresztett épp a telefon...eszembe jutott és álmomban is emlékezhettem rá, hogy két napig nem is ebédeltem tulajdonképpen, tegnap az ágyból se igen másztam ki, tegnapelőtt meg elég volt orvoshoz menni)

amúgy álmomban előbb ellopták de legalább is eltűntették a fehér kemping biciklim (olyanom nem is volt soha), volt ott valami sátorféle is, butik,lehet, h azzal rámolták össze, reménykedtem...előbb meg valami szindarabra készültünk, újféle Shakespeare bemutatóra, azt hiszem Hamlet szerepét kaptam egy másik nővel...(modern felfogás lehetett), de nagyon nehézkesen ment a dolog, úgyhogy ott is hagytam csapot, papot.... azt hiszem még valami kései nyitvatartású boltba is mentem, hiszen oda indultam eredetileg (a biciklivel)

mennyivel mozgékonyabb és aktivabb voltam álmomban mint ébren...

lányom kérdezte, hogy (jól) aludtam-e...hát persze, gondolom, az álmaim mellett maradt arra is idő azért:), s arra se emlékszem, hogy felköhögtem volna magamat, vagy megfulladtam volna...

2017. február 20., hétfő

talált cetlik


Igen - az álmok - szétfoszlottak
szétfoszlott az ifjúság
foltozni kár

Az évek! jaj, azok odalettek
A remények? Nem teljesedtek
S még csak nem is fáj

De valamit tenni kéne
Már 10, 20 éve is "későn" volt -
úgy hitted
10 év múlva hogy látod e mát?

Most - még nem késő
a jövőből nézve
Vagy eljátszottad azt is
A jövő ablaka betört?
Kezed attól véres?
Vagy csak a piros festék
arcod helyett oda került
Ifjitanád(?) a kezed?
Száraz. érdes, eres...
Tenni kéne
Mosogat, mos, seper...
Ennyire futja
A teremtés megint
másokra marad

Váltsd meg magad


                                                                                             (?)

2017. február 19., vasárnap

nagyobb...


csak egy kisujjnyival
ott balra

de több oxigént kér
és nehézlégzés
fáradékonyság
fájdalom
a nyomán

nehéz vele
de nélküle
lehetetlen

nem tudom
mikor növesztettem meg
visszacsinálni nem lehet

csak viselni a következményeket

------

de  nem bánom
és meg se lepett
hogy nagyobb  
lett a szívem...



téli...

téli padon ül
rózsák emlékei közt
lesz-e újra nyár







2017. február 17., péntek

2017. február 13., hétfő

vége


                                       "Ó jaj. hogy eltűnt minden "
                                                       (Walther von der Vogelwide)


minden eltörik

minden szétesik

minden odalesz

mindennek vége


(jajainknak is)




2017. február 9., csütörtök

tényállás (fekvés)

KÖZELEG A HÉTVÉGE
NEM TESZ SEMMIT

újabban a sürgősségin vagy az ügyeleten töltöm úgyis
persze oda is el kéne jutni... az ágyból, ma főleg ott tartózkodtam, de legalább nem fulladozva csak bágyadtan, és némi hőemelkedéssel, lázzal...
étvágyam semmi
amit ennék  netán, nincs is itthon

mondjuk megybefött...vagy hordós káposzta,,,,narancs

ehelyett lenyeltem egy -az ügyeleten javallt- 500gnyi c vitamin tablettát.

meg azt álmodtam, hogy valami cukrászdafélében egy nagyobb társaság ült egy hosszú asz,talnál előttem,s látom érdekesen szervírozott fagyit esznek kistányérban és nagyon lassan, óvatosan. Nekem egyből az megy a fejembe, hogy oda kéne menni a pulthoz és megkérdezni van e piskótájuk. De még álmomban is, az a pár lépés is, gondot okoz(na)....


2017. február 8., szerda

dyspnoé

nehéz légzésem van. azaz szakszerűen dyspnoe. (jó hogy nem apnoé), igy fel szoktam ébredni rá, hogy erősen, hangosan és rosszul lélegzem. pedig mennyi munkát fordítok rá. Arra, aminek magától kéne mennie... és nesztelenül, észrevétlenül, automatikusan, jóesetben..

több ok is lehet, de még egyet se találtak.

éjjel már arra gondoltam,milyen jó lenne nekem egy kis Oxigén mellettem...

aztán, hirtelen beugrott egy orvosságnév Dyaphillin....Anyukám szedte időnként, s úgy emlékeztem, légzés könnyítőnek... (tán ő "küldte" ezt az elfelejtett szót, mert már kínomban segítségért kapálóztam földi és égi hatalmakhoz)... elő is álltam a z orvosomnál, ezzel... azt mondta stimmel minden, de van ennek egy jobb modernebb, hosszabban ható változata, és azt fel is írta: Theospirex.(Ez anyukám idejében még nem létezett.)

Már bevettem.

De azért még nincs merszem lefeküdni, a tegnapi "nehézlégzéses"éjszakám után...

Inkább ülök. úgy eleve jobb. Könnyebb.

2017. február 7., kedd

manapság

manapság
úgy rázzák le az öregeket
mint havat a kabátról

ó, szabadság

azt hiszem
rájöttem miért
vagyok beteg

ezt félébren nagyon
pontosan s szépen
meg is fogalmaztam

de elfelejtettem
máskor leirom
akkor

de a lényege a szabadság volt
pontosabban a hiánya

hogy az életemből az szabadság
hiányzott
s most azért
szorit a mellkasom
azért kapok nehezen levegőt
stb...

börtönbe zár a testem
ahogy az volt az életem is

bizonyos értelemben
börtön

ablakot nyitok
legalább

2017. február 6., hétfő

ha egyedül

ha egyedül vagy
nyugodtan nyöghetsz
jajgathatsz sóhajtozhatsz
nem zavarsz senkit
nem szól rád senki

ha beszélsz
összeszeded magad

igaz lányod azt
hallja a telefonba
mintha előtte
futottál volna

de hát nem futás
az élet?
s  finis a legfárasztóbb szakasz

de nem adod fel mégse
zihálsz lihegsz
saját légzésedre ébredsz

s kitartsz


2017. február 4., szombat

teljesen

teljesen!

ha valamit akarsz,
nem lehet kicsit
csak teljesen
s ha valakit akarsz
sem lehet kicsit
csak teljesen

nem lehet
csak most más
prioritás
ha elengeded
elenged
nincs visszakozás
csak morfondírozás
mi lett volna
ha akkor mégis maradsz
mikor marasztaltak
s nem futsz
a múlt után
(mi mindig téves hívás)

egy kéz feléd nyúlt tétován
tényleg elmész?
le se vetted a kabátod!
pedig rámutatott
a fogasra s várt…

már nem volt visszaút
még lekísért
azt mondta cigit vesz

de csak állt és nézett

én meg mentem
ostobán

(sehová)


2017 febr 4. este felé


(u. i. ez most megint hirtelen fel- és kiszakadt, teljesen váratlanul. Igaza van Máriainak, amikor valami olyasmit irt a naplójába, hogy a verset nem írjuk, hanem írja magát.  József Attila meg, hogy ....irgalom! s jaj!) )

télűzés

ma délelőtt az ablakomból busókat láttam


mentek űzni a telet

nem tudom sikerül-e nekik

én már nem bánnám!

----


lásd bővebben Itt:   http://promenad.hu/cikk/sokac-busok-a-muzeumban-galeriaval-174736
és itt    https://makohirado.hu/2017/02/04/eltemettek-telet-makon-busok-videoval-es-galeriaval/




2017. február 3., péntek

évszakok, emberek

A tél nem fázik-e?
A nyárnak nincs melege?
És az ősz szomorú-e?
A tavasz meg szerelmes?

Á, dehogy! Csak az emberek
meteopaták s érzékenyek

Az évszakoknak semmi
meg se kottyan

Ők csak vannak
körbeforognak
s túlélnek
minden emberi bajt

----------------------------

De most nem panaszkodom
Túléltem téli hideget
S ülök újból egy padon
tavaszváró gyér napon






2017. február 2., csütörtök