KI SEGÍT KINEK? 2012 nov 30

 

kezembe került egy könyv (egyszer már átfutottam, bár nem nekem íródott, hanem a másik"oldalnak - node épp ez az, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól, és egymásra utalt, én egyszerre írnék (ha tudnék) mindkét oldalnak... arról van ugyanis szó a könyvben, ahogy a cím is sugallja:

Hogyan segítsünk idős szüleinknek?(persze az alcím kicsit specializál és sötétít: "időskorúak gondozása, ápolása") - tehát akkor értelmezhetem úgy is, hogy csak a beteg idősekre vonatkozhat, viszont ha belelapozok a könyvbe, kiderül, hogy eleve az idősséget, folyamatként vizsgálva (márpedig ezt teszi, és épp ennek figyelembenemvételét kárhoztatja) ílymódon az időskor "kifutását" ott látja, elkerülhetetlenül. Természetes, hanyatló életfolyamatok lezárásaként. Szomorú.

Pedig a szülők - általában -  éppenhogy arra vannak berendezkedve, úgy gondolkodnak, hogy ők akarnak segíteni a gyerekeiknek. Fordítva nem megy ez nagyon. Az ő  részükről se. Nem csak a fiatalok oldala felől...

 A könyv azt mondja, hogy mindenképp és időben kell beszélni ezekről a dolgokról és cselekedni is...

Én a kölcsönösségre építenék. Fizikailag az öregedés,  öregség egyre nagyobb elesettséggel és gyakorlati segítségre szorulással jár! Viszont azzal, amiben az öreg "erősebb", a szellemi tudás, de gyakorlati tapasztalatai is, amit évek során felhalmozott,  - ő szeretne segíteni - ...  kár , ha hiába...

aliz2. :: 2012. nov. 30. 14:57 :: még nincsenek kommentek

elfújta a szél...

 nyugodtan elfújta s fújhatja...

már kiváncsi voltam erre az évtizedekig tiltott de legalább is rosszallott filmre

de nem is értem miért volt oly sokáig indexen

most csak azértis megnéztem a mádiaklikken az éj leple alatt

a vetités egy szöveggel kezdődik, ha jól láttam, szinte elnézést kér a filmben található rasszizmusért: aminek én nyomát se láttam később ,VANNAK UGYAN FEKETE SZEREPLŐK, DE kölcsönös szeretet veszi körbe őket (vagy épp ezért vádolták, mert ez irreális?)

a történet nyakatekert, felesleges katasztrófákkal tűzdelt, manipulált. Bosszantó. (Node ezen is túl vagyok)

e két szinészért néztem végig, (különösen Éeslie Howaedért) de én nekik se adtam volna Oscart/

de úgy látom minden Oscart bezsebeltek (10-t)

lehet hogy bennem a hiba?! (mentségemre legyen mondva a dijosztáskor, 1940-ben még meg se születtem, változhatott azóta a közizlés (is) (?)

AZ ÉN ISKOLAI EMLÉKEIM 2010nov 30

 

néhány blogban látom, szívesen idézgetik fel adott hívókérdésekre iskolai emlékeiket bloggertársaim,

http://sp55.freeblog.hu/archives/2010/11/24/Demerol/#comments 

http://kapitanyg.freeblog.hu/archives/2010/11/28/Nem_nyomozom_honnan_ered/

én eddig halasztgattam... de azt hiszem nem kerülhetem ki, annál is inkább, mert  minél később kezdem, annál kevesebbre fogok emlékezni, s az érettségim is idestova már fél évszázada történt, ha várok még egy pár hónapig...

hát akkor nosza,  annál is inkább - mert bármennyire képtelenség -, nem emlékszem az első kérdésre adandó válaszra:

1.Milyen irodalomtételt húztam az érettségin? lehetséges, hogy Gorkijtól az Anya volt érettségi tételem, magyar (nem orosz) irodalomból?! fura lenne, nem emlékszem pontosan... pedig az irodalom lett a hivatásom... vagy épp azért? jósok tételt húztam-kaptam később még az egyetemen, magyar és orosz irodalomból, meg világirodalomból is..., arra jól emlékszem, hogy érettségi után pár nappal, a felvételin Adyt... majd később a legemlékezetesebb húzásom Dosztojevszkijtől a Bűn és bűnhődés volt, aminek kifejtésébe alig hogy belekezdtem, egy fél mondat után leállitott drága tanárom, és én sértődötten, vettem tudomásul... a mellőzésért... a jelest.

2. Ennek hány éve is? mármint az (elfelejtett érettségi tételhúzásnak): már mondtam, mindjárt 50! :(

3. Emlékszel a középiskolás ofőd nevére? hogy lehet ilyet kérdezni, ezt azért mégse lehet elfelejteni, vagy van aki igen?! Nagyszerű tanár és ember volt! Remekül, lelkesen és lelkesitve tanított, matematikát! és fizikát... és nem véletlenül nevezték néhányan (a háta mögött persze) "atyus"nak, mert olyan gondoskodó volt, ráadásul még a gimizenekart is ő vezette., (ahol primhegedűs voltam:) (Herkulesfürdői emlék... ha már emlékek:)

4. OKTV?  az én időmben, azt hiszem, még nem volt, de a középiskolai matematikai lapokba dolgoztam, meg különböző hivatalos irodalmi pályázatokon vettem részt, megyei 2. is lettem egyszer..., meg szavaltam is... (kisérleti szinpad tagjaként is) (bezzeg lányom lett filmből országos 1. magyar irodalomból országos 5. - jóval - vagy 40 évvel - később...)

5. Milyen szakkörbe jártam? hm, magyarba biztos, bár csak egy évig, a másik irodalomtanárnőhöz, a párhuzamos osztályba, és ott nagyon izgalmas dolgokról hallhattam, pl Szerb Antalról... meg az ő Pendragon legendájáról.. matematika szakkörbe is - azt hiszem, míg volt, aztán rajzsszakkörbe (nem iskolai keretben, egy festőművészhez), énekkar, zenekar - de ez nem "szakkör"... (de jártam közben a konzervatóriumba is hegedűtanszakra)

6. Hányas és milyen nevű úttörőcsapatban voltam pajtás? Hányas? mit tudom én?! Volt száma? Azt hiszem Zrinyi Ilona volt a neve, de az is lehet, hogy csak később lett... De volt nekem is másik iskolám! Abból a patronáló rajvezetőnkre emlékszem, (filmrendező lett..., és fjúkorában nagyon jól nézett ki és rendes is volt...)

7. Mi volt a tisztségem az örsömben? Azt hiszem faliújságszerkesztő... maximum (mindig valami ilyesmi, sose szerettem volna "funkcionárius" lenni...)

8. Mi volt legmaradandóbb emlékem egy osztálykirándulásról? Első gimista voltam, Balatonra ment az iskola,  1--4. osztály, vonattal, és már Szegeden lerobbantunk, tengelytörés miatt, ott töltöttük az éjszakát a váróteremben a pályaudvaron, én elaludtam a csomagok tetején, szokás szerint nyitott szájjal valószinűleg, és arra ébredtem , hogy arcok hajolnak fölém,  és röhögnek, különösen egy fiú, akinek a kezében citrom van, amit a számba csöpögtetett... (az akkor már negyedikes ifjú jelenleg hires orvosprofesszor Londonban, Alzheimerkórkutató, (a bizottsága elnöke), és könyveket ir, újabban , szoktunk találkozni, ha Magyarországra jön, meg néha levelet is váltunk. Nem haragszom rá! ő se...:))

9. ilyen kérdéseket kikérek magamnak, hogy kirugtak-e ( viszont én magam otthagytam - azaz kirugtam alólam az iskolát; 7.-ben - nyomós okaim voltak rá - hogy átmentem egy másik általánosba...

10. általános iskolás nagy ő? azt hiszem nekem gimiben kezdődtek a nagy ők ... (akkor még nem volt akceleráció), de azért voltak, akik tetszettek, kicsit... (pl. a rajvezetőnk is ugye...)

 11. leggázabb poszter? ugyan már! ezt a szót se használtuk akkoriban még. Filmekből, filszinészekről voltak nagy fotóim. (Gerhard Philipp, Jean Marais) De nem raktam ki sehova. Nézegettem, rakosgattam... ragasztgattam füzetbe.

 12. intő, bukás? ugyan már! ... világéletemben kitűnő tanuló voltam (ciki?)(najó épp magatartásból olykor, negyedévkor 4-est kaptam. Meg egyszer rajzból 4-est, 6.-ban (persze igazságtalanul; amúgy mindig csupa jeles. brr?) egyetemen se volt sose uv-m se. (még tagadóformában is rossz leirni)  Persze az ellenőrzőmben voltak beírások, (ezt mondják "intő"-nek?) hogy otthonfelejtettem a tornafelszerelést, vagy fecsegtem órán , ilyenek...

azóta is "fecsegek"... egyfolytában?! jaj...

és nincs aki megintsen?!

aliz2. :: 2010. nov. 30. 21:03 :: 4 komment :: Címkék: blog, blogíras, emlekek, iskola, tanulas

ELAKADÁS 2008 nov 30

 

előrelátó "taktikával" előre beírtam piszkozatba  egy címet ("balettok"), hogy meglegyen a napi bejegyzés, majd a színházi (kortársbalett)esemény után, amiről előre tudtam, hogy majd beszámolok - csakhogy közben másnap lett, mert szokás szerint megint elakadt a buszunk Szeged és Makó közt, a meggyötört 43-ason, most a változatosság kedvéért nem útjavítás miatt, hanem azért, mert egy kamion keresztbeállva elállta az utat, darut kellett keresni a megemelésére. Órá(k)ba tellett, másnapra. Közben december lett. A balettekről majd később. Majdnem ugyanerről az élményről. Felfordult kamionok. Felfordult világ. Hova megyünk? Hogy? Meddig? Újabb és újabb torlaszok felé? Egyre tovább várva emelő darukra? S azok mindig lesznek? Mi lesz, ha azok útját is eltorlaszolja valami?... Huhh...

aliz2. :: 2008. nov. 30. 9:59 :: 2 komment :: Címkék: 43 as, epizod, eset, MAKO, SZEGED, szinhaz

IRD, KI TUDJA MEDDIG... 2010 NOV 29

 

ezt olvastam ma:..."Tölgyessy Péter, a Kossuth rádióban, az új médiaszabályozásról szólva elmondta, a már felállított médiahatóság felügyelete alá vonná nem csupán az elektronikus sajtót, hanem a nyugati világban teljesen szokatlanul a nyomtatott és internetes újságírást is, s a határozatlan fogalmakkal meghatározott jogsértések esetén országos napilapra,internetes honlapra 25 millió forintos bírság lesz eztán kiszabható.

no ezek szerint, ha nem vigyázunk, "ráfizethetünk", jócskán...

viszont az is eszembe jutott, hogy érdekes, sokáig egyáltalán nem merült fel bennem (legfeljebb a küzelmúltban, de azóta egyre inkább), hogy netán olyasmit irhatnék, ami... nem tetszik holmi "médiahatóságnak"

törekedtem is arra, hogy csak jó dolgokról irjak - az én hibám, hogy mostanában rosszakat (is?) találok?

no és mi az hogy "jogsértés"... ráadásul "határozatlan fogalmakkal meghatározott" ....

ki határozza meg? és ki beszél itt jogról?! pont most!...

mindenesetre én is "szabad szerettem volna lenni mindig..."

és ha akarják , akkor annál nehezebb befogni pörös számat...

de jut eszembe, a blog tekinthető-e  "internetes honlap"-nak egyáltalán? (ha sajtóterméknek nem is...)

http://hirszerzo.hu/belfold/20101126_sajtofelugyelet_mediatorveny_Szalai

"megnyugodtam"?)...: a javaslat indoklása szerint a „magáncélú weboldalakra” nem terjed ki a törvény hatálya, a Társaság a Szabadságjogokért nevű civil szervezet szakjogásza, Simon Éva úgy véli, a médiaalkotmány fogalom-meghatározása („olyan gazdasági szolgáltatás, amelyért egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősséget visel”) arra utal, hogy nemcsak a hírportálok, hanem a szerkesztett, újságszerűen működő blogok – úgy, mint a Mandiner vagy a Véleményvezér – is hatósági felügyelete alá kerülhetnek, ami szerinte példátlan lenne Európában.

 

(szerencsére kicsit túlértékeltem a  magán(célú)blogot... vagy?  de mi az, hogy magáncél?, senki se ír csak magának, ha blogot -....

(még) egy

blogger véleménye:http://fedor.blog.hu/2010/11/25/ures_cimlap_a_sajtoszabadsag_felszamolasa

---

és mai hir (december

 1.):http://nol.hu/belfold/ures_cimlapokkal_tiltakoznak_magyar_lapok

http://hvg.hu/itthon/20101207_tasz_mediatorveny_tervezet

aliz2. :: 2010. nov. 29. 19:16 :: 9 komment 
Kategóriák: vélemény :: Címkék: blog, blogiras

alternativák

 este 6-kor unokám fogja meggyújtani hanuka 2. gyertyáját az iskolája zoomján...

s pont akkorra van jegyem a hagymaházba egy Karinthy kabaréra (Udvaros Dorottyával és Kapitány Ivánnal)

ugyebár nem kétséges, hogy mi (azaz KI kapja a preferenciát!)

amúgy előtte is négy kor a szegedi rabbi jön le gyertyát gyújtani velünk-nekünk

7-kor meg az a közösség amit unokám apja vezet illetve tart...

ja és persze én is itthon a chanukiámba (mit lányomtól kaptam egy karácsonyra :) az ablakban!

Goethe utolsó kivánsága úgy látom teljesitve ma! ("Több fényt!")

AZ ÉGRE ÍRT 2009 nov 29

 

könyvbemutatóra mentem a PIM-be, élő íróval való találkozásra

de úgy jött ki a lépés, hogy előbb, s mikor rájöttem, hogy a kezdő 6-ig még akár egy órám is van, már tudatosan igyekeztem, hogy megnézzem az aktuális kiállitást, Kazinczy-t nevezte meg lányom a mobilba, de mire odaértem a PIM-hez , kiderült, hogy még a Radnóti kiállítás is nyitva van (január 5-ig...), s nem is értem , hogy maradt ki... (az akadéméiait, aminek korlátozottabb volt a nyitvatartása, láttam..., meg persze a szegedit is aTIK-ben, de a PIM kimaradt...)

most pótoltam... (Radnóti fogadott "rokonáét": Kazinczyt, majd máskor...)

a  magasra tett kilincset szinte csak pipiskedve érem el

és valóban, bent is pipiskedni kell,

olyan "magas" itt minden...

de ugyanakkor olyan élet (és halál)közeli...

8 függőlegesen felfüggesztett üveglap,

mindkét oldalán dokumentumok:,

kéziratok, levelek,

szinte minden a költészetről ,

fontosságáról szól

a kiállitás cime is: "... az égre írj, ha minden összetört")

s  fotók, fotók, fotók

az egyik sarokban képernyőn vetítődnek kinagyítva is fotók

és - igen- azt hiszem ezt láttam:

(bár ott mintha még napsütésesebb lett volna a kép,

és mintha még inkább feltartotta volna a fejét rajta a Nap felé...)

amikor egyszerre csak összefacsarodott a szivem:

annyira  életteli volt ennek a fiatalembernek a látványa...

és annyira szívfacsaritó, és ugyanakkor abszurd, 

hogy ennek az élni szerető és tudó embertől egyszerűen(?)

elvették, elvehették!

az életét....

 

Aztán a terem másik sarkában egy színes tévéfilm vetitésére lehettem figyelmes, egy nő ült pár méterrel  a képernyő előtt, fejhallgatóval a fején

verseket mondtak Radnótitól

és a bori tájat mutatták

túlélő emlékezőkkel

egykori bajtársakkal

Radnóti már csak "bújdokolt  a tájban" , már...  "csak"a verseivel volt (van!) jelen...

 

hiszen felirta az égre....

aliz2. :: 2009. nov. 29. 21:37 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: irodalom :: Címkék: irodalom, kiallitas, kolteszet, muzeum, RADNÓTI

BOLOND VILÁG 2008 nov 29

 

"ez a világ teljesen megbolondult" - fakadok ki, a tévét nézve, már nem is tudom min, kin - mindegy is..., efféle kifakadásokra percenként van ok

azért az én születésemkor , gyerekkoromban még nem volt ilyen! - mondom hatvanvalahányévesen huszonéves lyányomnak, aki csak néz rám, én is elhallgatok, majd a hirtelen támadt csönd után módosítanom kell: na azért mégis, dehogynem, sőt,... akkoriban épp elég nagy őrültségek voltak folyamatban , épphogy életben hagytak...

aliz2. :: 2008. nov. 29. 15:03 :: 13 komment :: Címkék: epizod, eset

örömöt kivánni az örömnek

 nagyon bennem maradt ez a költői sor, régóta:

(Devecseri Gábor Imátlan ima c, versének végéről...

Befejezni a napot szépen, bízni az óra örömében, az álom hajóján kivárni, szeretteinknek jót kívánni, élőnek, holtnak, szeretteink szeretteinek szép rend szerint örömet kívánni mindahánynak, (torló percek hullámot hánynak, az órák az éjbe ömölnek), örömet kívánni az örömnek. előszörre tán furcsának tünhetett(?) már nem tudom, megmaradt, és érik a jelentése egyre inkább az örömnek is lehet örömöt kivánni? igen, mert nincs belőle elég, nem teljes vagy emeljük négyzetre, köbre mert nincs belőle elég.. vagy erősitsük meg önmagában mert kell mert az kell... öröm az örömnek ámen

HULL A HÓ...2013 nov 28

 

FEHÉR FEKETÉN

ÉGBŐL HULLT DÁVIDCSILLAG

FÖLDRE ÜZENET

ÜNNEP 2011 nov 28

 

Elkezdődött az ünnepre várakozás ünnepi ideje... diszbe öltözött az étterem is, csak az étellel voltak problémák, de az ablakból  - úgy ültem, hogy lássam -, már az adventi koszorúvá avanzsált szökőkút is jól látszott, a délutáni gyertyagyújtásra várva

Ami meg is lett (fél öt előtt már sötét volt amúgy , és a szökőkút környéke sok-sok makóival megtelt ekkorra), a városi tévé műsorvezetője  ügyes kis beszédet mondott, mimindent jelenthet kinek-kinek az advent , a várakozás, a remény ideje... megváltást, messiásvárást, kisgyerekvárást...(minden gyerek valóban egy potenciális megváltó, a téren is sokan voltak szerencsére, rájuk tényleg mindig jó nézni...ők a remény) iskolások énekeltek, karácsonyias, ünnepi dalokat, aztán egy fiatal pap megáldotta a koszorút, és a polgármesterrel egyetemben meggyújtották az első gyertyát... majd hetente jönnek a következők... igazán szép, közösségi esemény volt, a fény körül, a város apraja, nagyja, a hidegben se fázva,(akár minthaJózsef Attila telének nagy-nagy tüzét raktuk volna meg..., hogy melegednének az emberek) s arra gondoltam, hogy milyen kár, hogy itt nem történhet meg az, hogy az utolsó gyertyát egyszerre gyújtanánk meg a chanukiában mert azt is a szabad felé kell árasztani, hogy mindenki lássa (Dóm téren Szegeden már volt közös gyertyagyújtás...) mindegy mi az "ürügy", mi a vallás... a fényre , reményre mindannyiunknak  szüksége van. Azt kell hirdetni, terjeszteni, és akkor bekövetkezhet a csoda is akár... ránk is férne már!

Elmenőben Zorán Ünnepe szól a megafonból... hány perc  az ünnep?

A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik,
Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit?

Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

Tartson soká!

ROMLÁS (RONTÁS ) 2012 NOV 28

 

2012. nov. 28.

mindent elejtek... vagy: minden kiesik a kezemből... nem is tudom, mi lenne a pontosabb megfogalmazás, bár egyik se örvendetes tényt takaró... csak az utóbbi adna némi felmentést, mintha nem rajtam múlna..., ez viszont annál elkeserítőbb (lenne), mert nehezebben befolyásolható általam. persze ez csak elméleti, meddő okoskodás, a tényen, a végeredményen nem változtat azt se tudom,. mostanában miért romlik el minden a kezem alatt (én rontom el?!); égők égnek ki sorozatban, számítógépek állnak le... és miért nem tudok már végre én is megjavulni! (mára nem múló migrénre ébredtem...) kérem vissza a leeső tárgyakat a tenyerembe, az elromló gépeket épségben megjavulva, és főleg magamat.... .... hm... olyan ismerős, ez az egész:

"Amit ma tartok, azt elejtem,
amit ma tudtam, elfelejtem,
az arcomat kezembe rejtem,
s elnyúlok az üres sötétben,
a mélyen-áramló delejben. .... (Kosztolányi: Ének a Semmiről) ... szóval, a folyamat megállíthatatlan, nincs mit tenni, mint sztoikus bölcsességgel elfogadni.... (?)

aliz2. :: 2012. nov. 28. 10:32 ::

még nincsenek kommentek ::

Címkék: egészség, elmélkedés, Kosztolányi, vers