a városnap alkalmából kitüntetéseket adtak át, s utána koncertet adott a Bartók iskolaúvós zenekara
mivel épp kitüntették a tegnap látogatott szemorvosomat ,(előregratuláltam is neki)
meg volt kolleganőm Kné Margitkát, a kARTon kör vezetőjét
g,ondoltam tapsoklok nekik
aztán jutalmul meghallgatom a koncertet
hát az felejthető volt
a ráadás előtt ki is szöktem...
nem akarok tényleg angol módra időjárásról pótfecsegni (bár, az biztos hogy nem a köd, vagy az eső, most és itt a lehetséges időjárás-téma), de
elgondolkodtat, hogy mi történt az időjárással - az utóbbi időkben, vagy mi történt velem...
mert tény, hogy konfliktusosabb lett a kapcsolatunk
az is lehet, persze, hogy "mindketten" változtunk, s rossz irányba
mindenesetre nem emlékszem (bár lehet, hogy a memóriám is romlott) ilyen májusra. Hogy éget-süt a Nap. Hogy két lépést nem merünk a napon megtenni (pedig a tanítónénim is rég megírta az emlékkönyvembe, hogy mindig a napos oldalt keressem, s akkor harmónikus békét és nyugalmat tudok teremti a magam számára és varázsolni azok köré, akik ezt tőlem várják" - jó, tudom, "átvitt értelemben" írta, de én mindig szó szerint is vettem! mindig a napot kerestem, mindig átmentem a "napos oldalra", - nem úgy mint most! - rohantam ki kora nyáron a strandra, már nyár elején jól lebarnultam(nem pirultam!), s késő őszig használtam ki a szelidülő napsugarakat - de ilyen vad sugárzásra a legerősebb nyári napokon sem emlékszem, mint ami most van! Ultraviola. Akkor még csak napsütés volt, szimplán, egészségesnek hitt, jóleső... Hol van ez már! Káros lett a napozás. 20 perc alatt le lehet(ne) égni (nem barnulni)!
9-kor zártam be a lakásajtót, miközben megkérdezte a szomszédnéni: Jól meggondoltad? el mersz menni ilyen időben?! - pedig akkor még elviselhető volt...muszáj, fontos, már rég meg van beszélve - mondtam. A tömött , fullasztó busz Klárafalva után olyan iramban fékezett, hogy mintha korcsolyapályán, csúsztak a táskák a széksorok közt lefelé (jó, kis hűsítő legalább a hasonlat), a gyors fékezéstől, s milliméter híján belehajtottunk az előttünk levő kocsisorba. Visszafelé meg, egy óra körül(!) persze se légkondi, se elég hely, csak lefüggönyzés, kinyitott ablakok, de kintről is csak a meleg zúdul be. Még jó, hogy ülhettünk. (tudtam tartani a fejemet.)
megvártam az ajánlott 4 órát, míg újra kimerészkedtem a viszonylag hűvösebb, mert leredőnyözött, lakásból - de meg kellett nézni az órámat, hogy tényleg elmúlt 4óra? déli napsütést éreztem...
most is csurog rólam a víz, - már a lakást is melegebbnek érzem - s lehet, hogy meleget áraszt a képernyő is? máris kapcsolom ki! ventillátort helyette! most csak egy kinai legyezőt találok itt a klaviatúra mellett...., annak "üzemeltetéséhez" viszont állandó kéz kell, a másikkal meg kikapcsolok...
aliz2. ::
2008. máj. 28. 18:43 :: 2
komment ::
Címkék: , idojaras
majdnem kimaradt ez a nap ("linea") - blogbejegyzésirás szempontjából - de ez csak látszat!
a blogspoton - csináltam egy fotóblogot...
http://alizfotok.blogspot.com/
és oda fel is került 3 fotó
ezentúl a fotóimnak azt működtetem, miután feltűnt magamnak, hogy itt a bejegyzéseket hovatovább kiszoritották a fotóim, lassan megint megtelne a tárhelyem, amit pedig már kibővittettem... majd kicsit mértéktartóbb leszek, és tényleg csak szövegillusztrálásra használom a fotókat
amik viszont nekem nagyon fontosak! néha tényleg fontosabbak és többet is mondanak mint a szöveg!
gyerekkorom óta szenvedélyesen fotózok...
"egy percre megfogom, ami örök"...
eleinte egy kis Altissa boxgéppel... még általános iskolásként, aztán vettem Csajkát, Szmenát (a SzU-ban) - majd jött az első automata, színesképeket is csináló amerikai pocketgép, Olympos analog (az csinálta a legjobb, részletgazdag képeket, csak leejtettem egyszer a Grand Caféban és elromlott az automatikája) , most egy HP-m van, digitális, kicsit elavulófélben - lelemerülő akkumulátorral -de még sikerült memoriakártyát vennem belé, ha elromlik, veszek újat - mert fotózom mindhalálig...
igazán nem is tudom, miért kettőzöm meg a valóságot... miért kell róla még egy másolat
harc ez is az idővel, a fotózás , már a "jelen emléke" - lehet, hogy épp a jelent rabolja el.. mikor egy-egy eseményen a kameráktól nem lehet látni az előrefurakodó fotósok miatt magát az eseményt... az fölöttébb bosszantó. de lehet, hogy a saját fényképezőgépemmel is egy kicsit eltakarom a jelen(em)? hogy a múltnak megőrizzem...?
ráadásul épp most olvastam, hogy 10-15 év alatt tönkremehetnek a CD-re, vagy DVD-re kiirt fotók. egyáltalán, hol, hogy lehet biztonsággal "megőrizni" valamit... a régi papirképek is felpördülnek, sárgulnak...
semmi se örök...(?)
persze biztos az, valami, bennünk - és/vagy maga a világ, maga az Élet... mint olyan... Isten... az "Örök"kévaló...
de ez más kérdés..., bár ha van "képtilalom" ősi vallásokból eredő tiltakozás a megörökítés ellen, igy a fotózással szemben is... talán érdemes lenne elgondolkodni...ezeken a kérdéseken (is). És óvatosabbnak lenni?!
az életnél nincs fontosabb! az fontosabb az írásnál és a fotózásnál is. Természetesen! (persze talán épp a leírásával és a fotózásával akarjuk ezt a fontosságot hangsúlyozni... de akkor is csak kevesebb lehet, jóval.)és az élet, ami folyton változó, mindig túlnő íráson, fotón, és holt múzeumi tárggyá silányitja...
és mégis, irunk, fotózunk... minek?!....
aliz2. ::
2010. máj. 31. 23:40 :: 5
komment
Kategóriák: fotó ::
Címkék: blog, elet, elmelkedes, fotok, iras
LINEASBLOG14
Olvasom a szomorú hírt: elhúnyt Mezei András József Attila díjas költő, író
És eszembe jut az a gyászverse, amit a "Zsidó versek" c. kis , sötétkék bársony borítású könyvecskéjében olvastam, s aminek a vonzásától nem tudtam, s nem tudok szabadulni, amit ugyan anyja sírjára írt, melyben "Elul havában hull a hó", de e vers egy kicsit az én anyám sírversének is éreztem, bár őt Adar hóban temettük, és akkor tényleg hullt is a hó, a sírjára, pont míg temettük, s nem csak metaforaként, - de Elul hava hull már minden gyászban, hulljon hát most is, májusi kánikulában,Ijár havában, itt, a költő fehér fejére - emlékére:
Mezei
András: LIBÁNUS-FA
(Anyám sírjára)
Csodálkozás
és
rettenet
villámlik
az isteni fában –
Elul havában
hullt a hó
és hullt a hó Elul havában.
Kiálthat
Libánus cédrusa
kiálthat,
áll a kereszt
a törzs
sudarában –
Elul havában hullt a hó
és hullt a hó
Elul havában.
Zúghat
Libánus
cédrusa
zúghat,
lesz csönd
a világ porában –
Elul havában hullt a hó
és hullt a hó Elul havában.
Ágaiban
már
mint ha csönd –
már mint ha csont a fában.
Elul havában
hullt a hó
és hullt a hó Elul havában.
Dőlhet
Libánus cédrusa
dőlhet.
Áll a magasság
pitvarában.
Elul havában hullt a hó
és hullt a hó Elul
havában.
Kifehérül
a hold
s a nap
setétül
isteni gyászban –
Elul
havában hullt a hó
és hullt a hó Elul havában
aliz2. ::
2008. máj. 31. 14:48 :: még
nincsenek kommentek ::
Címkék: emlekezes, nekrolog, vers
hivatalosan felnőttnek, (már amerikai számítással is) nagykorúnak számító lányomnak ezzel a saját kisgyerekkori vidám képével kívántam BOLDOG GYEREKNAPOT, felhíva figyelmét az előtte levő édességes (sweet) dobozra, melynek cukorkái közt boldogan turkál - már el is fogyasztva néhány darabot, ahogy az asztalon heverő szines sztaniolpapirokból látszik - a "Quality sweet" feliratú tető meg a bal kezében, mint valami üdvözlő eszköz? (kalapemelés a gyerekkor önfeledtsége, tiszta boldogsága előtt!):
és emlékeztetés! hogy maradjon (legalább belül)... ilyen gyerek, akkor is amikor már "hivatalosan" nem... és ezt mindenkinek (mindnyájunknak?) kívánom is - nem csak az én gyerekemnek, aki persze, hogy számomra mindig az! (ha ő, talán, néha el is feledkezik róla)
éljenek a gyerekek!
(és éljen bennünk is az örök-gyerek! )
aliz2. ::
2009. máj. 31. 13:39 :: 2
komment
Kategóriák: ünnep ::
Címkék: lanyom, ünnep
belépni péntek este egy zsinagógába, ahol "teltház" van! (azaz teltzsinagóga:) ritka de annál jobb érzés! (nem is tudom, mikor érezhettem utoljára ilyet, ha egyáltalán...)
a zsinagóga ráadásul egy többemeletes lakóház által körbefogott (óvón körbeölelt?) udvaron áll. Tulajdonképpen majdnem az egész udvart betöltve! És valójában elég kicsi... de ettől is otthonos, meghitt. Űrérzés errefelé -se kint se bent - nincs! Nők-férfiak az egymás melletti két oszlopnyi padsorokban, az oltár előtt meg virágkoszorú!, két oldalán -megint - balról a nők, jobbról a férfiak... és mindfenfelől, mindenhonnan gyerekek szaladgálnak, szabadon! egyikük még a rabbihoz is felszalad és a fülébe súg valamit - nem soká mindegyikőjüket fel is hívják, énekelnek egy kántor bácsival, és (kiddusként) csokit kapnak...
péntek este van, és Savuot (az új termés napja is .;"a zsengék bemutatásának ünnepe"), (ezért a friss) virágkoszorú, a héber szövegek, énekek közt elhangzik - magyarul is - a 10 parancsolat. (hiszen főleg ezt illetve a Tóra Sinaj hegyi átadását ünnepeljük)
holnap - hallom a rabbitól - mazkir is lesz -
vajon mi van Szegeden?,
meg tudják-e tartani? ki lesz-e a minjen? (a tiz zsidó férfi, aki kell, ahhoz hogy a Tórából - legalább a Tóra ünnepén - imádkozhassanak - és hogy a mazkiron a halottainkról megemlékezhessünk) - egy pár alkalommal, már jártam úgy, hogy mindez elmaradt a kellő létszám hiánya miatt ...
panaszolom is itt, egy új ismerősnek, mire ő, hogy most vasárnap biztos tele volt a szegedi zsinagóga
hát az Életmenet jótékonysági koncert miatt
hát az nem most vasárnap lesz? az én naptáramba 31-ére irtam be, és készülök is oda
hát arról már lekéstem sajnos , múlt vasárnap, 24-én volt- derül ki...
Szép lehetett! És remélhetően teltzsinagóga is volt! Hiszen a karzatokra is árultak jegyeket...
a makói , az 1914-ben - nagyapám által is alapított - neológ zsinagóga már sose lehet tele...,
1965-ben lebontották....
és a belsejéről mégcsak nem is maradt fent kép, csak a gyerekkorom idéző emlékeimben él, a kupola kékje az aranyló csillagokkal...., s a hatalmas csillárral, ami egy nevezetes gyászistentiszteleten, amin talán utoljára volt (pár üresen maradt sor híján) teltház, (mert más vallásúak , vendégként, jelenvoltak ), - leszakadt! ott ültem mögötte, mindenhol ültek körülötte, csak pont ott nem , ahova leszakadt. Senki se sérült meg. Kimentünk az emlékezést tartó rabbi vezetésével az előcsarnokba, a mártirok emléktáblájához. A rabbi hálaimát is mondott, hogy (ezúttal?) nem esett senkinek baja.
Azért kicsit megsebződtem... belül. S ahányszor elmegyek a téren, ahol valaha a zsinagóga állt - később pártház, most rendőrség) -MAKÓ
újra érzem ezt
és újra látom, "visszaépítem" - a külső valóságban már rég lebontott zsinagógát:
(és próbálom megtölteni - az emlékképeimmel)
aliz2. ::
2009. máj. 30. 7:39 :: 6
komment
Kategóriák: ünnep ::
Címkék: Budapest, elmeny, emlekezes, , SZEGED, zsinagoga
Azt hittem a zalaegerszegi zsinagógát látom. Ma hangverseny és kiállítóterem. Időnként fantasztikus koncertekkel, kiállításokkal. Emlékszem, mikor idekerültem, 1974-ben a bútorgyár raktára volt, hatalmas szivacstömböket tároltak benne. Ha ma már nem is eredeti célra használják, de megmaradt az épület, s ezek a programok sem utolsók.
anyukámmal mi is abban remnykedtünk, hogy legalább kultúrális célra megmentik a zsinagógánkat (hangverenyeknek is pl.lehetett volna, gyönyörűen szóló orgonája is volt)...
ámbár hangversenyeket manapság "élő" zsinagógákban is gyakran tartanak - az emlitett szegediben is, rendszeresen!
És Rákosliget, zsinagóga
http://hatodikalabardos.
nolblog.hu
/archives/
2008/05/03/87459/
Tudom, két linket egy hozzászólásba nem szabad - mégis ideteszem a "végét" is - majd alíz kiengedi a kommentet (ha megtalálja) a karanténból
http://hatodikalabardos.
nolblog.hu/archives/
2008/09/08/91689/
Alíz, van egy moderált (mert "kétlinkes") kommentem
nem a kétlinkség volt a "baj" - szét kellett tördelni, mert szátdobta a sablont!
de így is meg lehet nézni, lemásolva - köszönöm
ez Rákoskeresztúr közelében van?
Igen, a szomszédos "község", észak felé, a miskolci vasútvonal túloldalán.
A Levéltárba mindig szivesen megyek kiállitásra, beszélgetésre...
most mintha egy sorozat kezdődne (hát nem tudom, kifullad-e) , A kiállitás is már látott anyag főleg, Karsai Ildikó Mentés másként c, házas könyvéből válogatás (mondtam neki, hogy már van ilyen cimű könyv, Kertészé...de ennek kicsit más jelentéses van, az épitészeti kincsek mentése... van olyan , ami már csak az ő rajzain látszisk :(
(sőt már mikor elkészült is)
kiderült , hogy egyéb "holmikkal" is bővült a kiállitás
darabokkal, ami személyes értéket adhatnak neki ...amitől hely lesz, otthon...egy ház
ez főleg beszélgetőpartnere Tatár Ágota ötlete volt....
az külön meghatott, hogy U. Zsolt is hozoitt egy ilyentárgyat, méghozzá Jerusalembál a Yad Vasemből!
A rácsodálkozás varázsa
nahát, ez a makói "gyereknapi forgatag", amire lányom azt mondta/írta szomorkásan , az általános iskola végefelé, hogy "nélküle telnek el majd.. "
bár egy-két éve, ha jól emlékszem, besettenkedtünk a hagymaház szabadtéri szinpada mögötti területre, Halász Jutkát nézni-hallgatni (mint jópár éve - de még a régi hagymaházban...), akkor épp itthon volt a lányom, egyébként én is most besétáltam... és meg is állapitottam, hogy nem az életkor az akadálya a gyermeknapon való részvételnek; volt itt mindenféle korú, és nagyon sok nemolyanrég még kisgyerek, "jogosan" azaz már a saját gyerekével... inkább a hely lehet akadály. A kilóméterek...
Miközben
szorgalmasan fotóztam a mozgalmas, tarka és ragyogó gyereknapi
jeleneteket, eseményeket, kaptam én is egy mms-képet, lányomtól,
jómessziről:
Tatáról üdvözlet... (igy virtuálisan ő is itt termett :); aztán a Kanadából itt azaz Budapesten lévő unokanővérem hivott a mobilon, haza is mentem, onnan telefonálni,
majd vissza...
nélkülem se múlhat el a gyereknap, úgy látszik
jó volt látni tiszta gyerekarcokat...
mégha nem is vagyok, sőt nem is lettem gyermek , újra...
aliz2. ::
2011. máj. 30. 0:24 :: 1
komment
Kategóriák: ünnep ::
Címkék: fotók, gyerek, MAKÓ, unnep
Elsüllyedünk
mélyen a porba
100 év múlva
senki se tudja
mik voltunk ezelőtt
mit tettünk
hogy éltünk
mit szerettünk
kit szerettünk
voltunk
s nem lettünk
1991.május)
Keresgéltem az interneten gyereknapra valamit... és találtam -nem is egy alkalomhoz illó irást - lányomtól, gyerekkorából:)
Úgyhogy gyermeknapi virtuális"ajándékul" is ezeket küldtem neki (vissza) - ami tulajdonképpen nekem ajándék tőle...
azt azért - ugyancsak tőle idézve - mottónak szánva, - tulajdonképpen mindenkinek, emlékeztetőül előrebocsájtom! - hogy:
"...mindenki
volt gyerek!
Csak van, aki elfelejtette.
te ne felejtsd el!
" (1993. )
http://jugyu-gyakkonyvtar.klog.hu/2008/05/a-het-idezete-35/
Turi Tímea: Gyermeknapi elmélkedés
Miért
is vagyunk?
Hogy világot rontsunk, vagy megváltsuk őt?
Hogy
romlott felnőttek legyünk?
Vagy hogy őseink álmait
megvalósítsuk?
Vagy hogy legyünk azok, akik vagyunk?
És
egyáltalán. Milyen nekünk?
Hátrányos, amikor a felnőtteké
a világ.
És előnyös, amikor a miénk.
De mikor, kié a
világ?
És a felnőttek szemében vagyunk egyáltalán?
És
ha a mi világunk csak látszat,
és élnek bennünk elmúlt
évszázadok,
akkor …
Miért is vagyunk?
(1995)
http://tutilapok.hu/gyermeknap/gyermeknapi-versek/?tol=15&leptetes=3&u=1
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:Bd6WCpv1GJgJ:tutilapok.hu/gyermeknap/gyermeknapi-versek/%3Ftol%3D12%26leptetes%3D3%26u%3D1+turi+t%C3%ADmea+gyerek&cd=16&hl=hu&ct=clnk&gl=hu
http://archiv.nyugatijelen.com/2002/2002%20augusztus/aug.%2015%20csutortok/PDF/9.pdf
ezt tessék meghallgatni (érdemes:)! :
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:yTa27Z3rXdUJ:www.asszem.hu/ofoe/hang_kig_2005_turi.php+ahogy+n%C3%A9ztem+a+rajzaimat&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu
(madnem)"felnőtt" nyilatkozat:
http://www.u-szeged.hu/hirek/2005/tukor/valosag-nem-tema
néhány "felnőtt/gyerek"írás :
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:XkXfbSauUeQJ:www.litera.hu/netnaplo/titkolhato-megoszthato+turi+timea+gyerek&cd=48&hl=hu&ct=clnk&gl=hu
http://www.u-szeged.hu/szegedi-egyetem/fokusz/oreg-arcu-gyerekek
http://www.u-szeged.hu/fokusz-100523/ta-vasz-zson-gas-gye-re?objectParentFolderId=12322
aliz2. ::
2010. máj. 30. 7:19 :: 4
komment
Kategóriák: ünnep, fotó ::
Címkék: foto, lanyom, vers, zene
