43-ASOK HATTYÚDALA 2007 MÁJUS 24

 

Olvasom a 168 órában Bálint Andrással az interjút, mert hogy megírta  a "43-asok dalát" valami szini konferenciára a Merlinben.

Hát mivel hogy én is 43-as lennék - és mostanában különösen foglalkoztat a korom (az életkorom is meg a kor is, amiben él(t)ünk, illetve a generációm s főleg ennek viszonya a többihez, az újabbakhoz illetve inkább fordítva) -  érdekel a dolog. Bár mintha a lényeget elkerülné, illetve túlságosan szakmai mederbe tereli (persze miért is tenne mást, hiszen szini konferenciára íródott).

Ámbátor Shakespare óta tudjuk: "Szinház az egész világ" - meg azt is, hogy a szinházban ott tükröződik az egész világ! "Tükröt tart mintegy a természetnek."

De én most visszaterelném általánosabb síkra is . Azt mondja az interjú felvezetője, hogy Bálint  András mintegy generációs idol volt  - és most mintha búcsúztatná korosztályát, nemzedékét...

Köszönöm szépen. Pont ez a bajom. Hát még ez a quazi- önként leírás! Már csak ez hiányzik.

Mindig is csodálkoztam, amikor kikiáltottak bennünket un. "Nagygenerációnak" (vagy az egy-két évvel fiatalabbakat - a 60-as években, vagy arra az időre vonatkoztatva. (én is akkor voltam egyetemista, majd 

pályakezdő..., ha nem is beatzenész) De ne vonjuk már vissza magunkat!

Az "Álmodozások kora" Bálint Andrása, meg a barátai életérzésével nem kellett külön azonosulni. Ugyanazt a nyelvet beszéltük, némileg más dialektusokban.

És a szinházakba, ha elmentünk, tudtuk mindig miről van szó, pedig nem is volt olyan nyilvánvaló, mert valóban a kimondhatatlant kellett kimondani és kihallani. De ők kimondták és mi kihallottuk.

Fontos volt a kultura. Az emberiesség letéteményese. Akármilyen gúzsbakötött volt az életünk, a külső megszoritásoktól, elvárásoktól, a szellemünk szabadon szárnyalhatott.

Emlékszem, mit jelentett számomra a Nagyvilág folyóirat, az Európa zsebkönyvek, a Modern könyvtár sorozat. (Itt sorjázik még a könyvespolcomon huszonéves lányom nagy örömére, mert mára is ritka kincs.) Jutnak eszembe a téli szünetek, amikor fel"szökdöstem" Pestre s naponta kétszer is mentem a fél évekig szomjazott szinházi előadásokra. Olykor még tanulmányi kirándulásra is "oda"  vittem a gyerekeket. Nomeg saját diákszinpadommal is világot akartunk váltani, országszerte.

"Ma már minden sokkal fontosabb a kultúránál." - olvasom.

Meg a korosztályunknál(?)

aliz2. :: 2007. máj. 24. 14:14 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: :: Címkék: generaciok, kultura, szinhaz