fura arculatot kezd ölteni ez a (személyesnek induló) blogom - egyre elidegenültebb, egyre objektívebb lesz? az ébresztett rá, hogy napjaim lényeges "mondandója" innen ugyan nem lehetne követhető, hiába webNAPló - másrészt, hogy egyre több helyről kapok megtisztelő megkereséseket, egy-egy bejegyzésem közlendő - "objektív" terepekre... mintegy újságokba... hát tán csak nem csapok fel (bot- akarom mondani blogcsinálta)"újságírónak" - ? az én vezérem -mégiscsak -bensőmből vezérel!
vagy feltűnt, hogy ha beszámolok valami eseményről, ha le is írom a magam reflexióit hozzá, olyan apróbetűvel teszem, hogy egyik blogger olvasó(m) már szóvá is tette, hogy nem lehet elolvasni a mákszemeket...
de hát akkor hogyan tovább?!
igen, valami helyes, egészséges arány, egyensúly kellene, de mégiscsak jobban érvényt kellene szereznem a magam belső mondandóinak is, nem tudom, honnan bennem ez a tév?hit - hogy az objektív értékesebb mint a szubjektív. pedig abban a bizonyos régi szakdolimban is már Kosztolányi életútjában, valósághoz fűződő lirai viszonylatában- azt vizsgáltam, hogy a szubjektiv ábrázlástól az objektivon át a 3. korszakában egy magasabb szintű visszatérés volt a szubjektivba (a vallomásosba - persze, az objektív megfigyelés tapasztalataival gazdagodva)
Igen, mindent integrálni kellene! Most Ken Wilber szellemtörténetét olvasva is épp erről győzödök meg!
a "4 negyed" elméletében, aminek a lényege, hogy van egy baloldali - belső és egy jobboldali külső aspektus (mindkettő lefelé is: egyéniből, individuálisból a kollektívba: kulturális és társadalmi terepre - de a lényeg, hogy a kettőnek (azaz 4-nek) együtt van igazsága - bár - és ez most - különösképp elgondolkodtatott , mintha, mégis a bal- a szubjektiv tűnne fontosabbnak vagy legalábbis többetMONDÓNAK? Mert a jobb, a külső mindig csak a láthatót, a felszínt mutatja - az eleve elérhetőt megfigyelhetőt, de keveset tartalmaz a lényegről, a mélyről - szinte semmit; arról, hogy mi játszódik le bennünk, az érzelmeinkről, a gondolatainkról , a véleményünkről, "hallgat" - nem is érdekli; (vö."fecseg a felszin, hallgat a mély")mindezt csak a balvizsgálódás: az értelmezés tárhatja fel - monológ helyett, a párbeszéd, akár belső mélységeinkkel (aspektusainkkal is), a miértek kutatása... Freud, Heidegger, Ágostona "belső" utakon járt - s a mélyben... a belső dimenziókban, a láthatatlan birodalmakban.
Csak értelmezéssel tárhatjuk fel a belsőt. Beszélgetéssel (nem monológokkal). Csak értelmezéssel lehet eljutni egymás mélységeihez. De saját "mélységeimhez" is csak értelmezéssel juthatok el.Csak értelmezéssel lehet eljutni egymás mélységeihez. De saját "mélységeimhez" is csak értelmezéssel juthatok el.
"Az életünk nem csupán egysíkú, objektív történések sorozata (...) Az életünknek szubjektív összetevője is van, amelyet sajátmagunknak kell megértenünk, értelmeznünk. Az élet nem csupán a felszínen zajlik, hanem a mélyben is. Minél helyesebben értelmezem tulajdon mélységeimet, annál áttetszőbbé válik számomra az életem. Annál kevésbé érzem úgy, hogy értetlenül állok előtte, hogy sötétben botorkálok." (Ken Wilber)
Persze, a kérdés nyitott marad; hogy épp egy blogbejegyzésnek lehet-e ez a célja? amit mégis csak nem (csak) magamnak írok...
azt hiszem, tényleg mind a négy negyed integrálására kellene törekedni blogban is és az életben is... a magunk szerény de azért teljességre törekvő módján (már csak a kontextusok figyelmebevételének szükségessége miatt is)
(de nem akarom kizárni semmiképp se a bal felső negyedet se, azért!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése