2016. május 31., kedd

egészségünkre!

(no akkor térjünk vissza a jelen időbe és a prózába, mielőtt belepusztulok a múlt újraélésébe,,,meg a "költői" túlzásokba)..de egyelőre a tegnap (de ezúttal szó szerint)

u.n egészségnap volt a városban...Richter Gedeon neve alatt... s mint menet közben kiderült, nemhogy nem kellett fizetni a különböző előadásokért, szolgáltatásokért,szűrésekért, tanácsadásért, pontokat kaptunk érte, amiből a kórház terheléses EKG készüléket vehet...

még ebéd előtt kikarikáztam körülnézni, hogy fest ez, mert a prospektusból el se tudtam képzelni - az egész főtér le lett zárva , s tele rakva fehér sátrakkal. Tóth Vera énekelt a színpadon (legutóbb Óbudán hallottam, akkor tél volt, karácsony előtt, a jókedve és a hangja hasonló volt, áradó, de mintha az összekötő szövegével alább szállt volna ....

de közben volt egy intermezzo, valaki megfogta a biciklit tartó karom, és ez váratlanul is rosszul érintett: ne tessék engem megijeszteni- mondtam , ezzel el is ijesztve a támadót, miközben látom egy régi tanítványom... (de később tisztáztuk:), már ebédről visszafelé...azt is, hogy utólag jöttem rá, hogy ez a mondat olyan volt mintha a Makk Károly Szerelem c filmjében Darvas Lili mondta volna (a mennyét játszó Törőcsiknek akit pedig azért kedvelt...)


bekukkantottam egy sátorba ahol Jakupcsek, Krizsó, Jaksity....   gyerekeikről beszéltek, (elvileg a gyereknevelés kérdéseiről)épp a kütyüzéseikről...számomra elég érdektelenül és szubjektíven, csak a sajátjaikról, úgyhogy az Agora felé vettem utam az út végébe, ott már folyt a szó a csontritkulásról ami érint (mondjuk az unokám is imád a mobillal játszani meg tévézni...) a csontritkulásom effektíve megvan. bár a rosszon belül valamit javult az aránya, de tény, hogy a calciumot meg a d vitamit továbbra is szednem kell, (sok vízzel!) biztos, az is, hogy javulhat az eredmény (de attól még marad a diagnózis, ha enyhébb is), de hogy ha valaki nem éri már el a felső könyvespolcát mit addig igen, és 4 cm-t is összemehetett, az csigolyatörést jelezhet és ez végállapot -elég durván hangzott. számomra. és nem is akarom elhinni.
,


elmentem, persze biciklimmel (a "kerekesszékemmel") egy kávét inni az új politurt kapott bútorzatú kerthelyiségbe, csináltam egy teszt fotót...akár lehetne tesztelni ezt az arcot is...beteg vagyok-e? (a ráncok nem betegség jelei ugyebár, csak a koré, bár a kor sok betegséget vonzhat, sajna...) .



de inkább a Beck féle elavultat töltögettem ki a múlt század elejéről , ahogy visszamentem, a sátorsorra,és a  a feledékenység, depresszió standon kitöltöttem 3 idétlen tesztet, ami az én bemondásaim alapján a válaszaim összegezve megállapíthattam, hogy olykor feledékeny vagyok, hogy enyhe depresszióm van, és közepesen szorongok. de jó, hogy nem volt egy 4. teszt. A doktor(?)nő megkérdezte, hogy nem akarnék-e hangulatjavítót szedni.  mondtam inkább gyakrabban látogatom majd az unokám. ő mindig felvidít (és mellékhatástól se kell tartani)

aztán előadást hallgattam a depresszióról meg a z Alzheimer kórról. Sőt egy kapott  RG noteszba jegyzetelhettem...

azt hiszem maradtam az enyhénél.... az  át is szövi a mindennapjainkat hallom az orvostól.
a szorongás meg szinte kell is szerinte a mai világban (akár a stressz)

hogy az ingerlékenység nincs ellentmondásban a depresszióval (tapasztalat) itt el is hangzott!s hogy csak látszólag ellentmondás. persze nem reggeli hanem nappali jelenség lehet. a súlyos depresszióban, amikor fel se kel a páciens, nem eszik és elutasító. (ó, hogy tudom, s hogy milyen tehetetlen voltam  ilyenkor mint segíteni akaró!))

kiválthatja gyász (de arra szükség is van ) vagy státuszelvesztés (annál különösen akinél a statusz a domináns)

a személyközi , rokoni, baráti kapcsolatok fontosak, mert védelmet nyujthatnak.

testi folyamatok is kiválthatják (bizonyos transzmitterek pl szerotonin hiánya,genetikai hajlam
gyógyszereket dicséri 30 év óta nagy a fejlődés gyógyszerkísérletek eredményeképp. de ezek nem rögtön, fokozatosan hatnak

a sírás gyógyító...tudom. de ma állítólag nincs kultusza , tudtam , hogy kezdek anakronisztikus lenni, a könnyeimmel, de akkor legalább az egészségem szolgálja (na nem mintha fiatalkoromban is nem zokogtam volna épp eleget, sőt)

na és vajon miért gyakoribb a depresszió előfordulása a nők körében. hát mert emocionálisabbak (vagyunk)

(hányszor tapasztaltam, hogy egy férfi még csak nem is értette, hogy miért sirtam, ha sirtam, pedig benne volt mint ok)


...Kurai Dóra az Alzheimer kórról beszélt. sötéteket, de roppant világosan.de azt hiszem nem kell pillanatnyilag ettől tartanom, (hiszen) a kulcsaimat már kollegista koromban is folyton, nótóriusan kerestem.... (állandó eposzi jelzőm is lett a kulcskereső - még jóval Örkény darabja előtt...) és ez tipikusan öregkori betegség...




a balett viszont a fiataloké! és van itt egy nagyszerű balettiskola, ahol a jövő "igazi" ballerináit is nevelik ki...de az biztos, ha nem is lesznek azok, máris gyönyörű a tartásuk, a mozgásuk....



Ők voltak a záró műsorszám... én elfáradva a nézésükben is,(pedig valaha én is ballerína szerettem volna lenni:),  már a biciklimen ill. egy meghagyott padon ülve hallgattam az eredményhirdetést... meglesz a z EKG... (a pontjaimmal én is hozzájárultam, némileg)..



2016. május 29., vasárnap

diófa


a diófa hiánya

nem tudom
most
megirni
a diófát

mert kivágták
azt is…
nem birom
a kivágott emlékeket
már elviselni
feléleszteni
se embert se fát
nem tudok
már!

lehet, hogy
én is haldoklok?

rám ugyan ki s hogy
fog emlékezni
fog-e valaki

lányom mér szorong?
unokám mér hisztizik?
s én mit toporgok itt
egy szobába
zárva?


Régen a vén diófa lombja
összehozott mindenkit….
nyugtató árnya
alá

minden fáj ma
s mindennek a hiánya


Május 29


2016. május 28., szombat

jelenemlék

mi ez
hirtelen
hirtelenemlék

nem is az
mert bennem van
és jelenleg
és még tart

én vagyok
az az emlék
nem kívülről
látom magam
hanem most
érzem
belül
az vagyok
azzal azonos
ki már voltam
egykoron
több mint
50 éve
ifjan

s rajtam
a zöld pöttyös
hosszú köntös
s mintha kreppje
kicsit érdesen
hozzám is érne
a bőröm finom
s napbarnított
a szemem tisztakék
a hajam sötét
rövid s rugalmas

itt állok
a zürichi kis
bérelt lakban

a szobám
s az előtér
küszöbén

de nem merek lépni
tapodtat se
pedig reggel van s
a fürdőszobába kéne menni

de nem merem
megmozgatni a terem
felforgatni az időm
a másokét sem
s a szomszéd szobába
bemenni 
Isten őrizzen
mi lehet ott
üres lehet
vagy romos
s alatta
a már eltemetett
múlt heverhet
ne bolygassuk

mert kik
ott laktak
50 éve
már nem
emlékezhetnek
sehogy
semmire


csak még
rájuk én
valahogy
a nagybátyám
regényt ír
keres egy szót
kihallatszik
a kérdés
idáig
a küszöbig
hogy is mondják
magyarul
mit reggel visel
a juli

ó ez a köntös
a pöttyeivel

hát rajtam maradt
pedig már régen
nincsen reggel
csak este van

rég este lett

beesteledett 
rég
…………...

bár ez az egész
hirtelen jött
jelenemlék
reggel esett
meg velem
épphogy
felébredtem
álmomból
hol nincs
idő
se tér
se vég
csak
a végtelen...



május 24




2016. május 24., kedd

boldog gyerekkorok

anyukám sokszor 
siránkozott
sorsunkon
pontosabban
a sorsomon

legalább szép
és boldog gyerekkora volt
mint mesélte
gazdagsággal sok testvérrel
cselédséggel ünnepekkel
áldásosztó apukával
sok örömmel kacagással

mindez nekem nem jutott


de ne sírj anyukám
az enyém is boldog volt
már tudom

a boldogtalan
gyerekkor is
boldog

anyu nevess
mint életedben
is olykor

s az unokádra mindig

mert valaki mindig mosolyra fakaszt
téged a lányom engem a fia
az unokák
kik élik boldog gyerekkoruk
ha közben nem is tudják…

de visszamosolyognak ránk

és a gyerekkor mindig
boldog

különösképp
ha végignézzük
életünk filmjét

akárhogy is kezdődik
ha már túléltük
happy beginning

s hiába nincs
happy end
a végén

valaki mindig továbbviszi
mosolyunkat

s az élet így megy tovább
mosolyogva

boldogtalanul is
boldogan










a kor

a kor

a kor melybe születtél

s mely rögtön életedre tört
apád meg is ölte
anyád beteggé tette
mindened elvette
aztán „kárpótolt”
fillérekért

a kor mely
megtéveszt

a kor mely
elveszi mindened
s becsap

a kor mely
ócskavassal
és fémmel
védte a békét
és harccal persze

és elhitette
ez itt a létező
világok
legjobbika
hát határok
közé zárt
ne is láss mást

a kor
melyben el kellett titkolni
a meghagyott szobát
nehogy azt is elvegyék
az államosítás után

a kor miben 
amúgy örülsz hogy élsz
hogy úgyahogy hagyják
mert az életed is majdnem
ugyebár
épphogy
kicsit előbb
miután élni kezdtél
de erről sokáig nem
beszélhetsz
nem beszélnek
s később se
szeretik ha
emlegeted
azt is mondják rá
hazudsz

a kor miben élsz
hazug

a kor melyben
el kell titkolnod
a külföldre kivándorolt
rokonokat

a kor melyben
elrejted  hogy
valójában ki vagy
mert nem vagy egyen-

a kor melyben
letagadtad
a zsidó napközit
a mizrahit
honnan amerikai
konzerveket
cipelsz haza a karodban
s szégyelled a kintről
csomagban kapott ruhát
mert más
s melyért a vámot
össze úgy kaparjátok
mint Móriczék a
hét krajcárt
kifizetni nagy teher
anyádnak ki amúgy is
súlyokat cipel
törékenyen
de senkit nem akar
megbántani
elég ha őt bántják
méltósággal viseli
balsorsát
hadiözvegy és
persze beteges
mindaz után
ami életében végbement
ez a legkevesebb
de dolgozik
mint mindig is
ezzel mentett meg
s később talán
ebbe is halt bele
azaz az életbe
ahogy józsefattilát
iskolatársát
gyakran
idézte

mert e kor nekünk
szülőnk és
megölőnk
bár ez már örkény
de ugyanaz az örvény
vesz körül évről évre
évtizedről évtizedre
halálra
életre

a kor mely lerombolta
templomod
hiteid
eszményeid

a kor, mely
velejéig
hazug és gyilkos
eltitkoltatja igaz valód
álarcot ad
mi mögé elbujtathatod
az elemi érzéseket
barátokat
szerelmeket

a kor melyben
le kell nyelni
viszolygásod
émelyegve
mindattól
miket
munkahelyeden
parancsolnak
nem tapsolnak
teljesíts csak
vágasd le
tanítványod szép
szőke haját
s tedd ki már
azokat a 
fránya 
pontokat
a naplóba'
s látogass
családokat
ellenőrizz
ahogy téged is
kérj számon
folyton és
folyvást
szívósan
szorgalmasan
s ne légy „más”
s fogd be
a szád
értekezleteken
hol fájjon a fejed
inkább
mint betöresd
ám robotolj
rendületlen
míg nyugdijba nem löknek
mert kell a helyed másoknak
s a szakod fele az orosz
már előtted szemétbe dobva

a kor melyben elhallgatod
hogy férjed ütlegel
hogy gyerekedet
egyedül neveled
hol nem nézi el 
az igazgatóság
hiányzásaid
ha épp beteg
s nem viheted
a bölcsődébe
de hál' Istennek
oly eleven
hogy rá kell mindig
szólj a tanáriban legalább
viselkedjen rendesen
mert erre késztet az
érzéketlen világ

a kor melynek
nem számít aki öreg
rá se hederítenek
még az orvosok se
úgy ahogy kellene

a kor mely közösségről papolt
aztán magára hagyott

a kor mely használt és
kihasznált
de semmi se elég neki
s mihelyt kicsit elereszt
elfelejt

a kor...
korod
hogy is
lehet
hogy
nem fojtott
eddig
még meg

(bár mióta is
fuldokolsz!)