2015. augusztus 30., vasárnap

fő a bizalom (avagy képrablónak látszom?)

Volt egy szokásom, hogy mivel a kiállitásnyitáskor az emberektől nem tudok igazán hozzáférni a falon függő képzőművészeti alkotásokhoz, pár nappal később visszamegyek.. Egy kicsit újabban kellemetlenitette ezt az a tény, hogy bezárva találom a kaput, de csöngetésre kinyitják. Ma is így történt (majdnem), ugyanis az eddig számomra ismeretlen kockásinges férfi – szinte elállta az utam az ajtóban… Némi méltatlankodásomra közölte, hogy mert egyedül van. És őt akár le is üthetik így. Mer hogy itt milliók vannak a falon. Na  és gondolná, hogy én lopnék festményt? (előtte meg leütném…?) hüledezek. .  Hát ő nem tudhatja , de a józan paraszti esze ezt mondatja vele, hát nincs igaza ?…. Hát talán nem múzeumban kéne dolgozni a józan paraszti eszével (sose láttam még itt egyébként, én is félhettem volna tőle akár, ráadásul én is egyedül voltam. Kifordultam a teremből, valahogy elment a kedvem...

jó feldühitettem magam.

Hogy nézhetek én, ki hogy ilyen bizalmatlan velem…

Csináltam is egy fotót magamról egy másik ajtóban, kontrollként.... Hát így néz ki egy képlopó?:No le számitva a feldühödtség nyomait...



Panaszt kéne tenni? Nade hol? Kinél? Nyilván igy rendelkeztek. Fent.

Az ok a munkaerőhiány lehet (bár korábban is voltam ilyen szituációban, de eddig még mindig az az 1 ember viszonylag  szívesen látott… (tán mert ismert?) Felgyújtotta a villanyokat, és hagyta , hogy kedvemre műélvezzek, amíg jól esik

nade ez a "leütés", meg "képlopás" história teljesen  új

eszembe jutott, hogy talán javasolni kéne , hogy a lezárás mellé tehetnének akár egy drótkeritést is a múzeum köré


 – aztán olvasom -úgy látom az ötletem már meg is valósult, a velencei biennálén…::

http://artportal.hu/magazin/kozugy/blokad-alatt-a-magyar-pavilon-velenceben

2015. augusztus 29., szombat

2015. augusztus 24., hétfő

kulcskereső


anya, az én kulcscsomóm is
folyton lecsúszik a táska aljára
s percekig kotorászom
míg megtalálom

s közben rettegem,
hogy elveszett…

igaz, már a kollégiumban is
állandó eposzi jelzőm
a kulcskereső volt
még jóval Örkény előtt

persze,mindig meglett
minden kulcsom!


de valószínű
az igazi „kulcs”
megtalálhatatlan
s nem fémből van

fontosabb dolgokat nyit
mint ezek itt:
biciklit
házat
lakást
szekretert


te már ugye tudod, anya
hogy van egy ajtó
ami kulcs nélkül nyitható

és nincs is mit félteni
semmit azon, amit kulcs

a szíveket se az nyitja

s ami ott van:
pitvar és kamra mélyén
nincs annál fontosabb


2015. augusztus 20., csütörtök

hagyományok

vérszerződést kötöttek
körbehordták a véres kardot

most a határt jelölik
véres

kerítéssel?


jobb hiján

Nincs kibe karolj?
Pedig kellene támasz?
Szerezz egy botot!



2015. augusztus 17., hétfő

2015. augusztus 14., péntek

minek, kinek. miket (nem) irunk

maradt a tarsolyomba jónéhány meg nem irt blogbejegyzés
főleg technikai okokból maradtak el, de
ahogy telnek a napok, egyre kevesebb lehetőséget látok rá, hogy meg is irom
pedig fontosaknak tűntek, de egyre kevésbé azoknak
egyáltalán mi a fontos, és kinek

olvasom (a fb is elődobja "emlékként") a régebbi blogbejegyzéseket
van, ami ma is fontos
ami igazán az, ma is az...


utólag megirni valamit azonban elveszti élményszerű frissességét
frissiben megirt bejegyzések ma is és aktuálisan hathatnak
a konzerv nem annyira, bár a távlatosságtól valamivel tán bölcsebben

tisztázni kéne, hogy kinek-minek ir az ember
nem kéne afféle modern, virtuális  Hyde parki szónokként ágálni
hátha meghallja valaki s oda is figyel

a nap/lót meg önmagunknak irjuk/irnánk (aznap)

a versek (versfélék) meg maguktól íródnak....
áltatom magam azzal, hogy
mindegy kinek:
mindenkinek

még akkor is ha személyesek
mert mélyebbre áshatnak
s ott egyformák vagyunk
(vagy legalább is sok bennünk a közös)





2015. augusztus 12., szerda

dupla hála


kétszeresen vagyok hálás

hálás, mert szép a világ

s azért még inkább,

mert tudatában 
vagyok
ennek

ki kiváncsi az öregekre

Ki kíváncsi
egy öregre
ki figyel rá

A fiatal
csak a fiatalokra

S az öregek
már senkire

semmire



2015. augusztus 6., csütörtök

ZSIDÓ



Néha elgondolkodom:
ha nem születtem volna
s majdnem haltam is
zsidónak

mi lennék:
anti- vagy filoszemita
vagy netán közömbös
e téma iránt

tulajdonképpen
ha mélyebben
belegondolok
ez zavar leginkább:

hogy már nem lehetek
közömbös kivülálló
mert/hogy „benne vagyok”
akár akartam (volna)
akár nem
de gyűlölködő nem lennék
semmiképp sem!
Mert gyűlölni nem születtem
én se , akár Antigone
még ha gyűlöletbe is
s még ha gyűlöltek
s gyűlölnek ma is
oktalan
egy jelző miatt
mi nekik persze
szitok
jelzettszóként önállósitott
általános(itó) alany
s megkülönböztetés

én legszivesebben
csak ember lennék
(elég is az! Még sok is
mindenféle jelző nélkül is)
de szitokszó semmiképp.

És csak szeretnék.

-------

De ha még jobban belegondolok:
nem lehetnék  "kivülálló"
nem-zsidóként sem
azok után ami
igaztalan
velük/velünk történt
(egyremegy)

s kérdés az is
hogy ki embert öl
még ember-e?

s csak szeretni se 
tudnék már
mindenkit
sohase


-------


és ha még tovább
gondolkodom
azt hiszem,
ha választhatnék:
még nemzsidóként
is inkább zsidó lennék

ha már így hozta
a történelem




két új haiku

nem hiába



hiába minden
és mégsem volt hiába
mert beláthatod




fordulat



ha el vagy veszve
állj háttal a világnak

szemben istennel









2015. augusztus 5., szerda

felfuvalkodottak


Hogy is lehetnek
ilyen elbizakodottak
és felfuvalkodottak
egyesek
Mikor még
felfújni magukat is
csak másból
az éltető levegőből
tudják
ami nem övék
ami éltet
mindenkit
de nekik
abból is
több kell

Csak nehogy
kipukkadjanak!

2015. augusztus 3., hétfő

háttal a retronak

kiváncsian vártam ebben a programtalan sivatagban a hirdetett retro hétvégét... hát nem kellett volna...
annak, aki élt  már a megcélzott időben (60-as, 70-es évek - s ráadásul fiatalsága kötődik ehhez az időhöz, ami visszanézve csakis szép lehet), várható volt a csalódás sőt felháborodás.... biztos nem tudtam volna végigcsinálni...ha ilyen lett volna , mint ezen a "demonstrativ"nak szánt bemutatón...

persze az is lehet, hogy többrétegűek a korok is, mint minden, mindenesetre az itt látottakhoz -hallottakhoz  engem nem fűztek nosztalgikus emlékek - és sajnálom, hogy folyik a leértékelés és hamisitás, a múlt korokat illetően... mi van , ha (pl lányom is) ezzel azonositaná azokat az időket, amikor még nem is éltek..... bár -mondjuk- a Csini baba egyik kedvenc filmje.... meg azt hiszem a Marot Viki zenekart is kedveli, lehet, hogy idézőjelesen jók a jelennek ezek az ősi dolgok, engem meg tán épp ez zavar..... Talán nevetni kéne (régi) magunkon...(?) nekünk is....

én hátat is forditottam a szinpadnak, hátra ültem egy padra, hogy ne zavarják a szemem a reflektorfények, meg a hangerő se a fülem....


2015. augusztus 2., vasárnap

padon

 anyu, már én se rohanok
én is keresem a padot
hol megpihenhetek
nehezen járva utam
a városban
ami ugyanaz
tán több is benne a pad
mint a te idődben
bár fogynak is
mert el-elviszik
mint mindent
mint a mi bödönünket is
még a háború után
(amikor meg minket)
sok a szegény ember
és kevés a megértés
hiányoztok nagyon…
a kedvességed
a jóságod
a mosolyod...

most
itt ülök egy padon
itt vagy te is
érzem
tudom

s sokszor
a te szemeddel látom
mi  folyik itt
olyankor könnyebb
segítesz
segiteni
meg élni
s majd halni is