padon

 anyu, már én se rohanok

én is keresem a padot

hol megpihenhetek

nehezen járva utam

a városban

ami ugyanaz

tán több is benne a pad

mint a te idődben

bár fogynak is

mert el-elviszik

mint mindent

mint a mi bödönünket is

még a háború után

(amikor meg minket)

sok a szegény ember

és kevés a megértés

hiányoztok nagyon…

a kedvességed

a jóságod

a mosolyod...

most

itt ülök egy padon

itt vagy te is

érzem

tudom

s sokszor

a te szemeddel látom

mi  folyik itt

olyankor könnyebb

segítesz
segiteni

meg élni

s majd halni is