2014. június 11., szerda

régi s újabb kérdések



(egzisztencialimus(om) feltámadására)

Megkérdezték tőled,
akarod-e
ezt az egészet?
Kész helyzetet kaptál, még
magadtehetetlenül.
De hogy végig akarod-e
csinálni,
azt eldönthetnéd
magad.
Bár:
csinálod, csinálod,
(vagy csak történsz?)
de egyszer csak
magától
végeszakad.
S még bánod is!

Fura.
Ki érti ezt?

Vagy talán
mégsicsak
te akartad …

De ki az a „te”?
És ki az az „én”....
(Sőt, az "ő"...)

(valószinű
 valójában
 ugyanaz)

2014. június 10., kedd

hársfavirágillatban

Hársfavirágillat
bódulatában
kései
koranyárban

úszom át a városon
biciklimen

Élesebbek az illatok...
erősebbek a színek:
hány árnyalata a zöldnek
s a virágoknak
ahány szirma annyi szín
s hányféle madárhang csicserg!
A Nap továbbvilágít estig
vakító fényben rajzolja
háztetők szélit
s hány sziluett!

Minden elérzékenyít

könnyebben kacagok
könnyebben zokogok


Nehezebb lesz így
itt hagyni ezt a
látható-hallható-
szagolható-tapintható-
mézédes világot

Milyen kár, hogy most
kezdi megmutatni
ezt a pompát!

Mire várt eddig?
Mire vártam?!

Talán az elveszithetőség
közeliségére....


Pedig egyszer már,
nagyon rég,
még a
legelején
ilyen lehetett
az első találkozás...

Csak elfelejtettem
időközben
amíg éltem .
vagy tán nem is
igazán...

mikor nem éreztem
a hársfavirág
bódító illatát...


2014. június 8., vasárnap

sós-édes


kávéházban


Az asztal mögött
szemben vele
üres a szék
Minden üres
Üres a tér
Egyedül ül
Egyedül él

A kávéba potyognak
kövér könnycseppei

nincs kivel megbeszélje
magát

issza  cukorral
elegyedő
sós kávéját”,


De közben nézi-nézi
csésze mellé tett mobilján
lánya küldte ememesen
unokája édes mosolyát