pánik

tényleg most mi ez a pánik emiatt a koronavirus miatt ,) mikor még itt sincs egyébként)

influenzajárvány minden évben van, (most is épp) abban is meghalnak emberek, főleg az öregek, akiknek egyéb krónikus betegsége is van meg legyengült immunrendszere.

de hogy miért vásárolnak fel az emberek tartós élelmiszereket, arról fogalmam  sincs (karanténtől tartanak?)

nem értem valójában , most már a felvásárlások miatt lehetne pánikolni... hogy emiatt nem jutok élelemhez

akkor valójában az alternativám:  koronavirus és/vagy éhhalál?

az élet - öregen

az élet nem ugyanaz
mint fiatalon....

sirnál
mikor botladozol

mert belül száguldsz
rohansz most is
változatlanul

Szélvészkisasszony voltál
Cilike, és hidd el
az is maradtál

ott , legbelül
ahol az igazság
lakozik

mert az öregség
csak ránkrakódik

a vér nem válik vizzé

emlékszem, amikor először láttam, megjelent, bevonult, a városi fürdőbe, tollaslabdával, nem lehetett nem észrevenni azt a vonulást, annyira tudta magáról, hogy kicsoda micsoda , én persze nem.... (fiatal tanár voltam, napoztam a lugasrészben, tanitványokkal beszélgettem))

jóval később tudtam meg illetve jöttem rá, utólag,hogy ő meg akkor volt igazán kezdő tanár,,,

***

de mostanában (már ő is nyugdijas) .mint egy úthenger, úgy törtet az "iróságával"-

ugyanúgy, mint ahogy anno bevonult a fürdőbe a tollaslabdájával

csak most "toll" van a kezében ...

zug

Van egy kis zugom
hova haza-hazatérek
tényleg csak zug
nem palota
(azt az ősökre
hagytam már
érákkal ezelőtt
ide s tova)

Elférek a zugban?
Nem! kivet magából
egyre csak
nem férnek bele
az emlékeim se
de tető a fejem felett
padló a lábam alatt

(csak ezért járok oda
oly szorgalmasan)

Zala György kiállitása

hát bevallom kicsit szégyellem magam. Méghozzá a hiányos (képzőművészeti) műveltségemért,. hogy én nem tudtam, ki az a Zala (Mayer) György (csak azt , a kiállitására meghivó kapcsán , hogy a mzeumkerti szép Sisi mellszobrot ő alkotta

de itt a vándokiállitás képei között a könyvtárban derült ki, hogy egy  csomó szobrot, amit ismerek sőt szeretek is,  ő alkotott (és mégsem tudtam a nevét,eddig)

pl övé a Nemzeti Múzeum előtti Arany szobor (hányszor csodáltam, s fotóztam,), vagy ugyanigy a

a milleneunmi szoborcsoportot a Szépművészeti előtt....főleg az elérhetetlen messzeségű angyallal...

(nomeg ő csinálta a Tisza szobrot is amit ugyan nem szeretek a Parlament körüli térátrendezése során, mert túl magasra rakták...túlmérettezett, gigantikus alapzattal.)

hát mindig tanul az ember (...holtig)

(de azt se szeretem hogy ezt az egészet Trianon év (és név ) alatt verik nagydobra ,  )

depresszió?

mikor már nincs kedved
felkelni se,
lassan kikecmeredsz.
beveszed gyógyszereidet,
felhörpinted a kávéd,
megnézed a fb üzeneteidet

de nincs már kedved
felöltözni utcai ruhába
s elmenni otthonról se,,,

ez a depresszió egy
mélyebb
fokozata
lehet?

legalább sütne
a Nap!
(az kihivna)

"szentek/mártirok gyermekei"

ezek mi vagyunk, kutatásaim szerint már 1470 óta ez a nevünk: BAK

ugyanis a BAK név mozaikszó

a "bene kedosim" rövidítése

ami jelentése angolul "children of martyrs"  ,(rabbinak készülő) - vőm szerint a héber kedosim szentet jelent "szentek gyermekei " a (bene ) kedosim jelentése, állítólag hébérül a szent, jelentése szinonimája a mártírnak (nem katolikus értelemben értendő a szent  szó vértanúnak)

hát nem is tudom...

zokogok

ha a mártír adott, akkor próféták is voltak őseim vagy már ők is,..... mártírok gyerekei, nem csak előre megjósolták, hogy én az leszek

mert hát én biztos hogy mártír gyermeke vagyok, (ha Gonda is, bár a Guttmann meg jó embert jelent)  azért  sose rosszabb jelentésű neveket, bár lélekben , hiába anyai a BAK  ág, én most már BAK is vagyok! és az is maradok....


egyébként abban az időben még nem is volt szokás külön vezetéknévvel is rendelkezni, biztos nyomós okuk volt a megkülönböztetésre

idős házaspár

Megebédeltek
A férfi rásegiti a kabátot a nőre
kinek szőke haja fehér lett
egykettőre
s belékarol, lépcsőn óvatosan
lassan menve

Mi történt?
Nemrég még frissek voltak
ifjan engem is tanitottak
később együtt, kollegák lettünk
hm...  megöregedtek...
(megöregedtünk)

anyák és lányok

egy magas férfi és egy nő lép be az étterembe, a férfit rögtön megismerem, a giminkbe járt, mögötte magas a nő is, háttal látom, egy pillanatra látom csak az arcát, konstatálom jóleső érzéssel: mintha a régi diákszerelmét látnám, kit feleségül is vett a fiú, bár gy hallottam később sajnos elváltak, Úgy látszik,újra összekerültek? örülök!

de azért biztonság kedvéért, elmenőben jobban megnézem a vele szemben üló hölgyet később

ő nem a volt feleség, sokkal fiatalabb, és szemüveges, de szinte teljesen olyan az arca, amilyen ő volt.. aki az anyja, a volt feleség....


.

átmenet

minden csak átmenet
rövidebb vagy hosszabb időre
mindegy  - de csak átmenet
múltból a jövőbe

a múltad ismered
valamennyire
a jövő ismeretlen
de most rakod le
alapjait


hát jól vigyázz
(hogy ne hibázz)

családfa bővülés 1470-ig

azt se tudom, hogy kezdjem a nagy hirt, hireket.... nehezen térve magamhoz...

mikor már azt hittem hogy lezárultak a családfáim legfeljebb ükszülei magasságokban ,(s a magyar hatóságok nem ismernek tovább zsidó adatokat), a geni meglepetésszerűn szolgáltatott, bővült a családfám , )valószinű szorgalmas leszármazott közös ősökkel rendelkező rokonok által, gondolom - hát, lányom konstatálta, hogy azok neve, akik csináltak valamit,  fent marad,,, igy is történhetett.....

egész 1470-es évekig, 11. ükapámig, Mózes Backig,  Germanyig lett visszavezetve a családfa láncom...  majd Itália,(Velence) Prága, Krakow következtek

nyomdászok (printers) voltak ezek az ősök, rengeteg s fontos , patinás könyvet adtak ki,  egy angol nyelvű cikk szerint (a hires famous Back family)

hogy milyen könyveket adtak ki, Itáliában Velencében, illetve Prágában is )a Maharallal)?

hát pl, hogy mást ne mondjak:  Ya‘akov ben Gershon Bak (1574–1619) apja Gershon ben Mosheh,  után: 
 Maharal of Prague’s Tif’eret Yisra’el (1599), 

1767 és 1788 közt 21 könyvet adtak ki.,s 213 szöveget

köztük Shulhan Aruch, Talmud, Zohar (többek közt)...


közelebbi időkből  pedig az anyai ükanyám nagyapja volt SZEGED első igazi rabbija, a genin rabbi :Rabbi Zvi Hirsch Back. magyarul egyszerűen Back Hirsch   (  Szenitzből,  Szlovákiából, bár ő is Prágában tanult))

/(1843 április 28-án halt meg, jahrzeit megtartása miatt fontos a pontos dátum)

az ő fia  Rabbi Józef Eliezer Back a genin, magyarosan: Back József Lázár  is elismert talmudtudós volt (méghozzá "jeles és szellemes" ) maggid  s dajjan  , 85 éves korában halt meg (1800-1884. október 5.) (28 gyereke volt  két feleségtől)

(a szegedi zsidóságról szóló régi patinás Löw-Kulinyi féle könyvben oldalak szólnak róluk...) (163-67)

nahát, erre varrjatok gombot ( ha tudtok) :)

- különben meg Szerb Antal hires mondata jutott eszembe

"És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.” .

még a családod is bővülhet, ilyen emberekkel....

(úgyhogy várom a Gondák ill Barberek (apai ágam) családfájának bővülését is... mert ott a sor végén ill eleje táján maga a prágai Maharal kell hogy legyen.(nagybátyám elmondása szerint.. (akivel találkozhattak is a Backok Prágában, tehát legalább addig az ideig kéne felmenni..... de attól tartok nem lesz ilyen szerencsém... rokonok híján :(

lányom, újabban

egy csomó dolgot nem mond el,
amit elmondhatna
(hiszen én vagyok az anyja)

s lassanként én se beszélek
fontos dolgokról vele
(pedig a lányom)

igy élünk
s megyünk el
egymás mellett

elszalasztva
a lehetőséget

az együttérző
szeretetre

meg mindenre....

orvosos álom

egy nő jön velem szemben, szép arcú, nem túl fiatal, a feje egy sállal szorosan bekötve. ódivatúan... mosolyog rám, mint ki ismer , ismerős  nekem is, a festőművésznőre gondolok, akihez jártam nyári kurzusra ,de nem ő, egy asszistensnő a fogorvosomnál, akik nagyon várnak rám (évek óta kések), fogadkozom,hogy megyek,megyek is, 10 perccel 12 előtt érek oda, közben ez a kardiológia lett, egy volt osztálytársam, kollega,  igazgatóm, van ott (VSM) aki egyébként már meghalt, és el is ment a társa már, kiderül, hogy ez a kardiológia, és ide nem jó ilyen későn jönni, mert ilyenkor már felmehet a vérnyomás, és nem mutatna rólam reális képet  

(ennyit orvoslásaimról:), tegnap kérdezte a lányom, mostanában nem kell mennem orvosokhoz?)

embertelen sors

hamvainkat folyóba szórják
emlékhelyünk sem marad
leveleinket törli a freemail
röpke három hónap alatt

nincs irásos emlékjelünk
(kéziratunk? szemétbe kerül)
nyomtalanul élünk s megyünk
voltunk de hip-hop nem leszünk

kirándultam

süt a nap, a hőmérséklet 14 fok

a szabadba kivánkozom

a tárolóban motor rostokol

szabálytalanul, benzinszaggal

szabad levegőre vágyom

ki a Maros-partra

az erdő kopár

útja üres

de lám

négy-öt motor kerül elő

a semmiből hirtelen

s le-föl száguld körülöttem

az orrom alá

benzingőzt fújva

nincs menekülésem

nincs hova

ma is vesztettem?

   de talán  mégsem....

egy felfordult nap

néha teljesen elhagyom magam


pl amikor fél 12 felé ébredek fel, már minek is ebédelni menni, úgyse készülnek el normális időben
akkor meg már minek menni bárhova

majd a postára azért, de 7-ig ráérek a pf.omba
kenyerem van itthon,, vaj is. alapélelem,, éhen nem halok, teát is tudok csinálni, sőt kávét is

azért a postára 7-re csak elmegyek, aztán meg örök szórakozásom, a mozi (még tart az Oscar jelöltek évada, ma Kisasszonyok)

aztán jó lenne hamarabb lefeküdni, hogy holnap normálisan kezdhessem a napot.....

megirni....

meg kell irnom
összeállitani végre
apámról azt a regényt
vele a középpontban

de miért apádról
miért nem magadról
kérdi lányom
meglepően

csak hogy akadékoskodjon
hiszen bősz ellensége
minden önkitárulkozásnak

a fejlődés

kirándultak lányomék családostul valamelyik környező városba hétvégére

a szállodában volt közos étkező hely, s unokám odaült egy másik családhoz, ahol volt persze kisgyerek s bemutatkozott szépen, ahogy illik,  elmondta,a nevét, hogy 7 éves, de még óvódába jár, ott maradt még egy évre....

hozzátette, komolyan :  de sokat fejlődtem...

(és ez igy is van! ...bár szerintem már  fél éve  is elég  fejlett volt :)

da capo

jár a baba jár
(csak úgy jár
nagy szó ez már)

jár a nagylány jár
(iskolába jár
bálba jár)

jár a néni jár
(munkába
orvoshoz jár)

aztán meg
már nem jár

(élünk s halunk
bizony ám

milyen kár)

de sebaj

mindig
jönnek új babák
jár a baba jár...

da capo....
(al fine)

de sosincs
vége

meghalt a mese

nem, nem a mesemondó, maga a mese

most döbbenek rá, hogy minden valamirevaló, jó mesét a Csukás talált ki, (nem nagyon tudtak lekötni a mesék lányom kiskorban, pedig igényelte volna...,de az ővéit a lányommal együtt néztem s élveztem, mind....)

Süsüt, az egyfejűt., legkivált... Pom-pom-t, (és Picurt, )(Gombóc Arturt, Festéktüsszentő Hapci Benőt, a nagy ho-ho-horgászt, sőt még Bagamérit a fagylatost is, a Keménykalap és Krumpliorrt is....és SebajTóbiást....

ezt nem lehet kibirni.. ennyi veszteséget, bár ők azért tovább élnek....

most sirunk, (velük együtt) pedig ő, megalkotójuk,  mindig mosolygott

ki nevet a végén

eljátszottam, túljátszottam magamat
végül is észre kell vennem
mégse én nevetek a végén
na vajon ki

azt hiszem már menet közben
kiálltam a sorból....
észrevétlen

annyian tolongtak körülöttem
nem lehetett észrevenni...

új játékba meg már
nem kezdek

minek

csak nevessetek
ti!

munkaebéd?

megebédeltek, egy úr, elegáns, a pulthoz megy, számlát kér, a többiek hárman az asztal körül maradnak, tétlenül ácsorogva, ők nem elegánsak. Az "úr" (fizetés után) visszajön, szótlanul kezet fog velük, s elvágtat a főbejáraton  egyedül., faképnél hagyva őket. Egy dosszié van a hóna alatt. (Miről tanácskozhattak? Munkaebéd volt? )

Ő az országgyűlési képviselőnk.Vele volt a polgármesterhelyettes meg még két ... mammeluk.
Nem tűntek egyenrangú feleknek...

legboldogabb

azt hiszem akkor voltam a legboldogabb
mikor éreztem bennem a  gyermekem
mocorgásait, abba nem hagyta,
éjjel-nappal (azt hittem ketten vannak)

igen, akkor voltam a legboldogabb

bruckner, a régi--új családtag

hát büszke lehetek a családomra, mondja a levéltári munkatárs, hogy megint egy "hirességre" találtam az ADT-n ,,anyám unokatestvére Brukcner László, akiről  mondogatta is anyám hogy zeneszerző lett emlékszem, a nagy családi kép baloldalán látható nagyobbacska fiú igazgatja az előtte ülő kislányt , azt hittem testvére, de csak unoka-- lehet( nem volt neki) 

sőt szüleit is nagyon korán elvesztette...Bécsben végzett karmester szakon , irt is egy csomó operettet főleg, meg szinigazgató is volt itt, ott, közben volt külföldön olasz fr, ott mint karmester szerzett hirnevet (a hábor alatt bujkát , előtte persze származása miatt mellőzték is, felvette a Betlen nevet , és félig azután is meghagyta)

mit szól ehhez a lányom?  kérdi tőlem a munkatárs, a segitőm is a kutatásokban

hirtelen nem tudtam mit válaszolni.majd, talán ez volt a legmegfelelőbb válasz? hidegen hagyja 

....anyám unokatestvére---?

tévedtem, nem hidegen hagyja, valósággal felháborodott, hogy ő nem tud foglalkozni még a mostani élő rokonokkal sem, pl a saját unokatestvéreivel (magyarul: hagyjam békén ezzel a családfával, a régiekkel)

hát igazán sajnálom, s azt is hogy ők nem szerepelnek az ADT-n (bár ő igen :)

*

úgy örülök, hogy vannak élő , fiatal leszármazottai és jelentkeztek is! :) (e beirásom nyomán!)

***

találtam még a genin adatokat:

anyja Mária Bruckner (Löwinger) (sz: 1858-)  (a családi fotón fia mögött, szélén, feltűnöen hasonlit az én anyámra, végül is édes nagynénje (apja testvére) - férje: Brückner Károly (sz: 1845 -   Szécsény, Nógrád m) (szülei Lipót Brückner , Jozefin Bruckner (Bőhm) 

1892 február 27-én született Nagykanizsán (tehát 10 évvel idősebb anyunál)

1996-ban halt meg GYőrött

Csontos Károly  egy gyereke (Bruckner Lászlóné Etelkától - Gyenyizse) (1897-1985, Szekszárd)  (nem értem a névváltozást (a gyerek, miért t Csontos? )  ( szül. 1924. Szeged, meghalt 2003. Öcsény) felesége Csontos Károlyné, Rózsa Etelka (Erdély)

Csontos Péter (Láászló) kezeli a genin a rájuk vonatkozókat, utána nlzek....

isteni árúkapcsolás

bocsásd meg
hogy élettel
halált is adtam
és te igy tovább...

de tulajdonképpen
istennek kéne
bocsánatot kérnie:

micsoda árúkapcsolás!


febr 19

csordultig, csorbultig

csordultig tele
a szivem mindennel

csak ki ne csorduljon,
csorbuljon.....

különböző életek

mások zűrös életéhez képest az enyém tiszta, átlátható. Mégis ők milyen nyugodtak, élik vidáman s nagyképűűen százszor megváltoztatott gubancos életüket, teszik-veszik magukat...

én meg?

sunnyogok ennek az egy kis egyszerű életem egyre növő terhei alatt

soha

még soha
egy verset se irtam
iróasztal mellett ülve
szépet, szabályosat

ellenben
fekve, menve,
biciklin, országúton
folyó mellett, parki padon
olyan sokat

a versnek
nem kedvez
az iróasztal

(csak ami
szabálytalan)

a nevek dala

keveset tudtam előre a filmről, de nagyon meg akartam nézni

később kiderült, bár elég sötétek a képek, hogy a budai Frankel zsinagógában is játszódnak jelenetek, az ottani rabbi Verő Tomi feltette találós kérdésnek :)...

hegedül az egyik főhős, gyerekek, majd felnőttek......

summa summarum, nagyon jól tettem hogy megnéztem

tulajdonképpen...nem is akarok most a tartalmáról irni, ez is nagyon sokrétű volt, szép, szomorú, elgondolkodtató film, jól kibőgtem magam rajta, azaz nem is annyira jól, mint amennyire felzaklatott... nehezen nyugodtam meg.... annyi mindent  felkavart

most csak egy különös egyezésről irok, velem

a nevek dala... azoké a neveké, akik a holokauszt áldozatai lettek (ott vannak a kisfiú lengyel szülei is, testvérei, Treblinkán)   a  kántor elénekli a neveket (a dallam van meg előbb (mint ahogy a mi kántorunk Schulmann is tette mazkirkor!  s egy ilyen alkalomkor döbben rá a főhős , a neveket hallva, hogy hozzátartozói elpusztultak, s többé nem érdekli a karrier, a művészi pálya, visszatér hitéhez, a legmélyebben, süvét ül,... és eltünik  Londonból is,  a művészi pályáról, hogy 25 év után visszatérjen, de úgy , hogy a színpadon is haszid öltözékben eljátssza, elhegedüli  a nevek dalát....

van egy versem, tavaly irtam, a név a cime, apámról szól, meg a nevek felsorolásáról, elénekléséről....(elzokogásáról) (gyerekkori emlék, ötvenes évek eleji, akár a filmben...)

a dolgok összeérnek....

és tegnap találtam rá a családfán: (egyenes ági felmenő) őseim közt Szeged első rabbijára, s fiára a neves talmud-tudósra, ki dajjan is volt...

egyre mélyebben közeledem én is.... vissza....

szived

egy kis szivfacsarás
oda se neki
minden megy tovább
már olyan rég akadozik a szived
s mindig megemberli magát

hátha igy lesz most is
miért lenne másképp

s ha nem?
hát nem volt szerencséd!

a csizmamosó dadus

ott ácsorog oldalt a cuki pultjánál, melegitőben, megöregedve. már nem friss, nem rohangál, csendesebb is.bizonyára nyugdijas

de én emlékszem fiatal harsány . korából. hogy is ne emlékeznék, mikor berakta az óvodában a mosógépbe lányom  számára  nem elég tiszta fehér csizmáját. Bosszúból, jopfiskodásból ? (dadai hatáskörét alaposan túllépve) Hamar kiderüt, hogy tönkre is tette ezzel, beázott.  Másnap korareggel úgy mentünk lányommal a cipőboltba, hogy én kitapostam előtte a havas utat, ő meg a nyomomban  az átázó hófehér de most már használhatatlan csizmában. Kaptunk - ideiglenesen- egy vacak rózsaszint, (szezon közben már nem nagy a választék) visszafelé az óvodába már abban ment

sose tettem szemrehányást a dadusnak , hogy túlteljesitett (de tényleg, miért is nem!?), persze meg se köszöntem (amit tán elvárt volna ? :)

de most, ha még sokáig ácsorog cukipultnál, lehet, hogy odamegyek....( szerencsére erre nem került sor, előbb távozott, takaros kis sport cipőjében..vajon a mosógépben mossa azt is?)

persze a hó azóta elolvadt

remélem unokám csizmáit nem mossák ki szorgalmas dadusok ....

sose hittem

sose hittem volna
hogy egyedül fogok
élni (és halni)

mindig volt
mellettem
velem
valaki

igaz, lányom
18 éves korától
csak félig-meddig
mert az egyetemen
Szegeden
aztán el is robogott
(munka, család,)
Budapestre

de  mondják
ez a dolgok rendje
és jól is van így

de hogy azóta majdnem
ugyanannyi év telt el
ez hihetetlen

s csak mostanában kezdtem
régi elhagyott kis szobáját
használni félig-meddig
hogy az én rekamiém
a nagyban tönkrement

de nem szabad
konzerválni semmit
az élet túllép rajta

s ha nem vigyázunk
rajtunk is!

virágos jókivánságok

postám jött, komoly hosszúkás boritékban, elsőbbségi, szép nyomtatott betűs cimzés, feladó unokám... anyja irásával..

szépen akarom kibontani, majd otthon, de mégse birom ki a kulcsommal megteszem visonylag épen és két papir benne

egy levél (zöld tintával (a' la Kosztolányi) lányom írása, de unokám diktálása:


Kedves Julianna!

   Ezt a levelet a névnapodra küldöm.

Tavaszra szép virágokat kivánok, 
őszre szép, szines leveleket, 
nyárra napsütést, télre jó hóesést

Ezekről az évszakokról jut eszembe:
küldtem a levélben egy másik papirt is, 
amin az összes évszak rajta van.
Ezt rajzoltam magam.
Nézd meg

                           
Megnéztem, ime:

egyből virágos jókedvem lett ennyi, s minden évszakra kiterjedő jókivánságtól:)

köszönöm szépen!!

aztán, másnap meglepetést fogadott a cukiban, virágok a vázában:

mintha máris tavasz lenne !

felhők

minden tűnékeny
akár a felhők az égen

folyton változnak,
egymásba játszanak
s azt látsz beléjük
amit te akarsz

ilyen az élet is

csak ne múlna el
épp olyan hamar
mint felhő az égen

egy régi interjú

hallgatom ezt a régi, vagy 25 éves, interjút. Mélykúti beszél Beck Judittal Radnótitól s forog a gyomrom. Eleve ennek a Becknek olyan ellenszenves a dikciója, minden harmadik szava "intenziv" (persze ez a kapcsolatukra is vonatkoztatva), és a tény hogy végül is úgy hagyta el Radnótit, hogy megrémült attól a levéltől, melyben a munkatáborból Radnóti azt irta, hogy tőle búcsúzott el igazán, nem is Fannitól, ellenben Fanni azt monta Radnótinak, hogy az új férj (Major)  miatt került sor a szakitásra, hagyta el a a "múzsa", mit ő mármint Fanni nem is vett jó néven (hiszi a piszi), (Becknek meg kellett mindig egy férj, hogy eltartsa,. ő mondta!) viszont Radnóti könnyen fogadta az "elhagyást", hiszen emlékezzünk csak " Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt".....(Judit nevét meg le se irta egy versében sem)

aztán meghallgattam Ungvári kifakadását, Fanni halála után, hogy miért is nem tekinti az egész nemzet a halottjának (minthogy az EMMI cáfolta azt a balahirt miszerint saját halottjának tekinti:( ezt a 103 éves asszonyt, ezt a hallgatásában is hőst, fel volt háborodva, szobrot érdemelne- mondta Szerintem is....

versek

néha jönnek a versek
néha bent rekednek

a lényeg: ne erőltesd!

szemüveghiány

muszáj szemüveget váltanom

nem ismerem föl az embereket az utcán, hiába integetnek, csak akkor sejtem, mikor már rég visszaköszöntem nekik, persze személytelenül, mint egy idegen... :(

(előbb-utóbb meg fognak sértődni)

a múlt ablaka

kopogok
a múlt ablakán
de nem nyitják

nincs ott bent senki
magad is csak itt
ne légy skizofrén

puha, törékeny
lény úszik egy tavon
én voltam, én vagyok?

undor

kezdem érteni-érezni Sartre Undor (La nausée) cimű műve cimét....

egyelőre nem akarok elmerülni az újraolvasásába

félek, hogy felerősödne.....(első olvasáskor, fiatalon,  mintha még nem fenyegetett volna ez a veszély aannyira, mint most, mikor már a könyv nélkül is alapjaiban megvan...:(

jelenmúlt

A jelenbe mindig
beszivárog a múlt
ezért ne is próbáld
elfeledni

Az is te vagy!

Abból vagy!!

vizet

kiment a divatból sütikhez, kávéhoz vizet szolgálni fel

pedig a régi Lélek  majd Hóvirág cukrászdában ez elképzelhetetlen lett volna, tálcán hozta a kisasszony mindig, fehér csipkés kis köténykéjében ,.mosolyogva, és tán fehér párta is volt a feje tetején

kiment a divatból (a kötény is)

kimentünk a divatból

igaz, a viz is azóta (?) vagy már akkor is arzénos volt (lett) ? (vegyél ásványvizet az más anyagokkal mérgez!, de legalább pénzért van)

élünk, s halunk

netán, újabban, szomjan....

nyitva az ég kapuja

A szemetet vittem ki

a kukától visszafelé jövet

felnézve az égre

úgy láttam, mintha

megnyílt volna az ég kapuja

sötét felhőkeretben világított

mintegy boltív alatt

az ég kékje, ragyogott

felszaladtam a mobilomért

hogy megörökítsem

mire lejöttem

szétesett a kapu

ez maradt belőle

valami..

de mintha kitárult volna

hát nem az égben vagyunk valójában?

legalább is általában szabad a bejárás oda

csak néha eltakarja felhők sora

a filmek és unokám

unokámnak is feltűnt hogy túl sokat járok moziba (pedig közvetlenül mi nem is beszéltünk erről, anyjától hallhatta)....és máris kuncsorgott, hogy  vigyem el én is magammal, mondom ezek felnőtt filmek... meg ők tévén filmeznek szólt közbe anyja, én meg- ami igaz is -, hogy rossz a tévém egyébként évek őta, és azért megyek moziba , mig jó volt én is itthon filmeztem,,,de azért csak megállapodtunk, azt mondta névnapi ajándékba azt kéri, hogy vigyem el moziba, jó, de mit ajánl, anyja tromfolt , hogy azt nekem kell, de bölcs unokám kis gondolkodási időt kért és közölte is aztán velem - de csakis négyszemköz!!! -  a filmet,  amit kinézett, az előzetes alapján, ugye tudom mi az?,én is azt tegyem (cimet sajnos nem árulhatok el.. mert "négyszemközt"....) addig nézik a Nils Holgersont, a tévében, sorozat, mondom anyja is azt nézte, nahát , már akkor is volt tévé?!, csodálkozott el, persze, csak amikor én voltam kislány akkor nem, csak rádió, de a Holgerson film most más,s vidámabb (szerencsére)- mondja anyja...aztán én modtam, hogy megcsináltatom a tévét, meg a mosógépet, hogy nézhessek filmet meg moshassak, de unokám  rötyögött rajtam, ő úgy értette az összevonás miatt )vagy véletlen) hogy ugy mondtam?  hogy a mosgéppel akarok filmet nézni, hát az nem fog menni, de legalább megnevettettem (az is valami)....

régi kertek

U.Zs.-nak, együttérzéssel

mindenkinek van egy régi kertje

mit el kellett hagynia

de nem menekülhet tőle

belebújt a pórusaiba

fotókon él

vagy az emlékezetben

ő ültette virágait vagy a nagyanyám

oly mindegy már

csak a szívünk reped bele

ha az eszünkbe jár

disszimuláló telefonálások

Krusovszky  regényében van egy részlet...

a főhős apja strokeja után már otthon lábadozik. telefonon kommunikál szeretteivel

s főhősünk megjegyzi, ezekből a telefonokból bizony  nem kaphatnak reális képet az állapotáról, mert arra a pár percre, mig telefonál, összeszedi magát...


hát valahogy igy vagyok én is (h.I.stroke nélkül:)

a múlt rétegei

a múlt rétegekben fekszik alattunk
ásatásokat kéne végezni hogy feltárhassuk
de eltűnt, nincs is ott ahol keresnéd
csak az emlékeidben, ott lapul....

árenda

"Te vagy még egyedül, oh arany holvilág
melyet árendába nem ád még a világ"

Csokonai verssorai jutottak az eszembe , ahogy leültem egy padra, kicsit "napozni",  bár még elég erőtlen volt a Nap

Mikor is fog eszébe jutni valakinek ezért is pénzt kérni?

Most még ingyen van!

*****

Ezt 15-én irtam, ma, 20-án kutatok a Levéltárban,s megszólal töprengve mögöttem egy másik kutató

árendás, árendás, mit is jelenthet?

Hát én Csokonai (a napokban feltámasztott) soraival válaszoltam

árendába... bérbe,

tehát az árendás bérlő lehet (stimmelt, örültünk)

....

Lám mire is jó a költészet :)  állapitottam meg, cinikusan.

átmeneti napsütés

végre újra süt a Nap
s leülhetek egy padra
igaz, hogy előbb jég esett
meg szélvihar közeleg

de kell örülni
e kis köztesnek

(s már itt is a szél
 a derűs intermezzo
véget ért)

egy szeles napon

egy nagy film kisgyerekszemmel

ódzkodtam egy kicsit ettől a filmtől

a plakátja nem tetszett, s a cime se...:)

de aztán...minden együtt volt, az első perctől, hogy beültem rá (hatodmagammal), a mozigépész is most látta először, hetediknek)

féltem attól, hogy egy ilyen komoly téma vigjátéknak van feldolgozva, vajon hogy fog elsülni???

..egyáltalán nagyon sokféle, összetett volt a film, sokrétű.... formailag s tartalmilag is...

hát voltak benne muris jelenetek (különösen az elején), de vigátéknak nem mondanám, legalább annyira dráma.....

de ha őszinték vagyunk, hát ezek a háborús események nem adnak meg minden okot a szatirára is?, abszurditásra, sőt paródiára? (bőven rászolgáltak képtelenségeikkel)((Ahogy pl a zsidó kislány eleinte hülyére veszi a "náci" kisfiút és épületes marhaságokat ad be neki a zsidókról,ki jobb hiján, könyvet akar irni róluk, a zsidókról- ami nem is állt olyan távol a róluk szóló abszurd mendemondáktól)

plusz egy 10 éves kisfiú szemszögéből láttuk végig a háborút, a nácizmust, az ő fejlődését, tragikus sorsát követhettük, megérését, emberségét... talán nem használunk nagy szót ha azt irjuk hőssé válását.....

hogy lesz kis náciból ( s Hitlert képzelve barátjának...) egy zsidómentő fiú, (aki Hitlert  is kiebrudalja végül... a képzeletéből)

remek volt a Hitlert játszó (s egyben kifigurázó) rendezó.(Taika Waititi)  a kisfiú anyját játszó világsztár ,(Scarlett Johannson) és a buújtatott zsidó kislányt játszó lány  is, node legfőképp a kisfiú

és én azt se tudtam sirjak vagy nevessek, közelitve a vége felé már  inkább sirtam, de a legvégén én is nevettem, amikor végre a szabadban, rádöbbenve, hogy amerikai zászlók futkosnak, a lány mint ahogy igérte, ha szabad lesz, mit fog csinálni,  táncolni kezdett....... a kisfiúval (előbb persze a lány felpofozza, mert becsapta, maga mellett akarva megőrizni, de hát végül is felnőtt, s még a lány cipőjét is be tudta fűzni végre).....

öltözve felnéztem a vetitő ablakára, hogy tetszett? kérdezte a fiú, nagyon..intettem..könnyeim közt, .örült neki, (remélem ő is végignézte, s most nem jött ki tizpercenkét )

sajnos ez a treler is félrevezető, ezt a filmet meg kell nézni, egészében

a hiány

hiányozni fog minden
ha már nem leszek

de vajon én hiányzom-e

(valakinek)

álmaink ismeretlen szereplői

az álom mindig ráadás, a túlalvásból (vagy legalább is az elegendőből ) lesz (amire visszaemlékszem) Érdekes., néha valósak a szereplői, néha meg teljesen ismeretlenek. De honnan, hogy pottyantak ide?

Ezek az élet nagy rejtélyei.

erősebb a természet

Már melege is van
a kisütő Napnak.

Éljen a természet!

Csak nem tudjuk
végképp tönkretenni,
nálunk erősebb!

boldog idők

azok-e újra lehet-e élni legboldogabb napunkat, más szereplőkkel, vagy akár ugyanazokkal, hát nem...ebből csak zűrzavar származhat,,,erről szól a film, legalább is számomra

igen, az idő lejár, ami elmúlt, elmúlt,...

a jelenben kell megtalálni azt, ami éltet

ha kompromisszummal, akkor azzal....

tapintat...

én nem szólnék rá senkire
hogy reszket a keze

elfordulnék vagy
nem venném észre

de nem vagyunk
egyformák

van ki tapintatos
s van aki...más

kisasszonyok

adva négy lánytestvér egy anya (később apa is) és egy gazdag nagynéni, és a lányokba (felváltva) szerelmes gazdag jóképű fiú, a nagyapjával, házitanitójával ....meg még egy másik férfi is....meg egy dörzsölt könyvkiadó...(meg egy szegény család, meg a statisztéria)

a lányok mind valamelyik művészeti ágban járatosak, a főszereplő ír (tulajdonképpen ő irja ezt a filmet is:) , a másik fest (de nem akar középszer lenni, abbahagyja, férjhez megy , huza-vona uán ,az irónő által kikosarazott fiúhoz, a színészi tehetség, boldogan megy férjhez a szegény házitanitóhoz, a szépen zongorázó pedig meghal a gazdag szomszéd (lánya pótló) nagy bánatára is....

végül az irónő is megtalálhatja a szerelmet, (egy ernyő alatt)  s nagyratörő álmairól se mond le...
meg iskolát is nyit , hol minden gyrek szabadon a művészetnek hódolhat, meg kedvére saját jogon nyomtathatja piros boritásos könyveit

no ez a szinopszis

de csupa élvezet a mű, ahogy a jelenbe belejátszanak a pár évvel azelőtti események flesbackjai

ismerős a kisdiák  az esős New Yorkból (bár ott jobban elbűvölt)

nomeg Meryl Streep a nagynéni, akitől öröklődik a ház, s aki csak azért nem megy férjhez mert gazdag (ezért minek is?)

.JA MERT PERSZE KOSZTÜMÖS A I9 SZÁZADBAN JÁTSZÓDIK AMIKOR MÉG TELJES VOLT A NŐK EGYENJOGÚSITLANSÁGA.... (ERRE külön kitérteK egy citátumba Meryl Streep diktálására)

és most látom, a sok jelölés ellenére egyetlen Oscart kapott a film, s éppen a jelmezekért!!!!

más világok

ahogy mindenki álma egy-egy külön világ
pont olyan lehet kinek-kinek a másvilág

s ahogy nappalaid álmaid befolyásolják
pont úgy az életed az azutánt

hát jól vigyázz!

lakásotthon

MAJD TALÁLKOZUNK A LAKÁSOTTHONBAN! -
mondja a nő, szedelőzködve az asztalfőnél

most is, mint minden hétvégén, vagy nyolcan ülnek körülötte, ettek rendben, elpakoltak...

lakásotthon... olyan szépen hangzik

de ami mögötte van!

állami gondozottak laknak ott, 18-on felül (előbb tán a kisegitó iskola kollégiumában  nem tudom)

félig önállóan lakhatnak, de kellhet is még nekik a segitő, támogató kéz amit ettől a nőtől megkaphatnak, hallgatnak is rá, ki néha nevelgeti őket, anyáskodik felettük....

rémes lehet elhagyottnak lenni, azzal a tudattal élni, hogy nem kellettél a szüleidnek, a családnak...

egész életre szóló trauma ehet. csak enyhiteni szabad

hajolj le

sose voltam büszke
bár lett volna mire

anyámnak is, de ő se
ezt örökölhettem tőle

ő lehajolt mindenkihez
mig megtehette

de hozzá?
senki se...

ám kisunokája felemelte
mikor lehullott
mint a fa levele

de mára elfelejtette

c''est la vie
nem történt
semmi se

a feltaláló

a feltaláló c film érdekli az embereket, özönlenek a moziba. valószin Béres József miatt,ki  "korunk hőse",ki másért , aki most lenne 10 éves)

nekem nincsenek nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, a mi "művésziségét" illetné, de mint dokumentum fölöttébb érdekel...hogy nyomja el a mindenkori hatalo a mindenkori újitót, jobbitani akarót, aki nem fér bele keretei közé  ostobaságaival, gonoszságaival, korlátoltságaival....

*****

nos...

várakozásom  felülmúlta, még művészi szempontból is a film...

nade ahol Gyöngyössy Kabay az alkotók (aki a Jóbot is..) nem is történhetett másképp

a szinész Gáspár is felülmúlta önmagát (Béresig)

...

el is szaladok a patikéba, Béres csöppekért! :)

megmaradtunk

mennyit csatangoltam
kiskoromban
kislányokkal
kisfiúkkal

senki sem
vigyázott ránk
mégis megmaradtunk
ép-kézláb

ennek az
ezer veszéllyel
leselkedő
jelennek

névnap

csöng a telefon, még félig alszom, boldog névnapot mond bele lányom, jé, el is felejtettem, julianna van, de én nem is tartom (most már   új igazgató lévén - a gimi se küldi a szokványos virágos  üdvözleteket, a szgépem meg még persze csukva,  én nem tartok névnapokat , ha mások megemlékeznek róla, megköszönöm...de nem is tudom julianna van? hivatalosan az vagyok, de amúgy a juliát használom,  az meg május 22? oly mindegy...

de az nem , hogy unokám is felköszöntött és megkérdezte: ÁTJÖSSZ MA? Ünnepelni,  meg ajéndékok...Jaj... (mindig akadályoz valami) (most egy csöpögő motorkerékpár a közös tárolóban, gazdái elutaztak(?), a közös képviselő figyelmetlen volt -mint beismerte, mikor megengedte nekik  hiszen benne van a tűzszabályzatban, hogy "A KÖZÖS TÁROLÓBAN MOTORKERÉKPÁRT TÁROLNI TILOS", kézhez is kaptuk mindannyian) mondom unokámnak elterelésül, mentek a másik mamához.., de ő azt mondja, hogy nem megy sehova, az ajándékokkal foglalkozik.nekem meg meghasad a szívem...!

felköltözöm, Pestre, nincs mese... (s majd néha lejövök Makóra,)

LÉGY TISZTA

az Sz.I. (és egyéb ügyek) margójára

légy, maradj  tiszta . ez az alapszabály
igen, minden körülmények között
nem igaz, hogy nem lehet észrevenni
mikor akarnak belerántani valamibe
mi nem állhatja ki az idő próbáját
s a lelkismeretét sem

de senki ne szóljon bele
nem tudhatja mi állt
a döntésed mögött
ha mégis kötélnek álltál
mivel fenyegettek meg stb
amiért mégis-mégis ráálltál

legyen már béke ezután
kinek-kinek lelkiismerete
és vezeklése szerint....

s a többi csak az Úristenre
tartozik

a trauma makacs természete

Mióta több helyen, szinte indenütt, azt olvasom, hogy a TRAUMÁT NEM LEHET FELDOLGOZNI, csak együtt élni vele, már semmin se csodálkozom, rajtam... de könyörgöM ti se.....!! hagyjatok élni. Igy. S NE KÉRJÉTEK FOLYTON SZÁMON TŐLEM AZ OPTIMIZMUST. HAMIS LENNE.... (HURRÁ..! :)

ők ketten

(a kontraszt kedvéért még a 3.)

két vörös hajú ifjú hatvan év után

két ősz joviális öregúr

de mégse

a film az életük

jó hallgatni őket

de sajnos már "zárójelentést" csinálnak

bár egyikük, a mostani producere

még akar forgatni egy "keljfeljancsit"

ami arról szól hogy az embert

nem lehet legyőzni

erről szólt az öreg halász is

s nota bene a zárójelentés is...

hurrá, emberek! halljátok?

legyőzhetetlenek vagyunk!

anyusarok

anyu olyan otthonossá tudta tenni a környezetét, meleggé, barátságossá  szinte semmiből...
én képtelen vagyok rá,én szétdúlok mindent, ahelyett hogy harmóniába összeterelném, ahogy kell

hiányzik belőlem egy lényeges komponens,
ami benne megvolt

(mondta is hogy más lány keze nyomán  terem a rend, nálam meg a rendetlenség :(

 káosz kell nekem, hogy aztán meg zavarjon!!

?

remélem, unokám
nem csak a megrendelt
legója miatt vár...

de legutóbb csak
arra kérdezett rá:
megvettem-e már

filmajánló

ha meg akarod tudni a mai magyar valóságot különös tekintettel az egészségügyi és a falusi viszonyokra, feltétlenül nézd meg a Zárójelentést! De ne a filmet szidd, ha nem tetszik, amit látsz, (nem a tükör hazudik) !

ráadásul kapsz remek arctanulmányokat, karaktereket viselkedésrajzokat, zenéket stb. Mvészetet! Művészeket.

agy és tudat

Az agy 10 perc kihagyás után károsodik!
Hol a tudat, ha nincs ott?
körülötte? vándorol?
Ott már nem csak az enyém.
Le kéne szokni az individualizmusról!
Visszatart, fékez s nem elég....

ars, artis

azt hiszem  kései elbizakodottságomban, hogy engem csak véletlenül nem vettek föl a színművészetire, (Sulyok) én pedig nem születtem olyan szívósnak, hogy újra és újra jelentkeztem volna, szinte megkönnyebbültem, csak azért úgy éreztem, tartozom ennyivel magamnak, (vélt vagy valós) tehetségemnek, de ekkor már amúgy is a bölcsészkar padjait koptattam jópár hónapja, megvolt a biztos hátterem (csak épp nem nagyon tetszett) Jelzem a zenéről is (a már évekig folytatott) konziról is a megkezdett egyetemi tanulmányaim miatt mondtam le!

ó, az a bölcsészet, de talmi ismereteket adott!

tulajdonképpen utána kezdtem igazán s kedvem szerint olvasni, művelni magam

s végül csak kikötöttem egyfajta művészetnél...a szinművészetnél ill rendezésnél....szinjátszócsoportvezető lettem, okleveles, rendezői diplomával.

s gyakorlatilag diákszinadot vezettem a tanítás mellett, egész pályafutásom során ezek az évek voltak a legeredményesebbek, s legönfeledtebbek, magamra is találtam bennük nomeg a gyerekekre....

ars longa, vita brevis

most is ezt mondom, egy (művész)film diszelőadására döcögve a buszon....

(meg irodalommal foglaLkozva, meg képzőművészetteL, meg zenével)


....

kóserság

Van valami mély
értelme a kóserságnak..

Ne keverj össze
össze nem illő
dolgokat!
(gyomorrontás is
lehetne a vége)

Szebb a monocrómia

zárójelentésre várakozás

jóval előbb beértem Szegedre, pedig csak fél órával kellett volna a kezdés előtt a félretett jegyemért, ez lett vagy másfél... kihalt a város, üres, sötét, hamar vissza is jöttem a Kárászról, meg Szechenyi térről, itt ülök az ujjáalakitott belvárosi mozi aulájában,

a galérián, iszom egy marhaerős kávét (80% arab és 20 valami kimondhatatlan nevű, az lehet benne az erő)  mert mint kiderült ez egy kávézó elrejtve a forrása...

tele vagyok várakozással, itt lesz Szabó István , kinek nagyon szerettem korai u.n. szerzői fimjeit, hiszen majdnem kortárs

de most őt is kikezdték mint ha "besugói"(?) szolgálataiért kapott volna lehetőséget e korai filmjei megvalósitásához


pedig hát az Oscart is pl nem ebből az időből kapta, és minden filmje remek

és én szeretem most is... a Zárójelentésére várva

***

(s már itt is van! :), szerényen, észrevétlenól, kicsit bicegve)

csupa jó hir

a hirek csupa jó
dologról szólnak

ez aztán a
pozitiv gondolkodás
(csak mi a valóság?)

miért nem
hiszem el

mert olyan ismerősek
csupa ötvenes évek....

elutazás

utazom, csak 30 kmre, de mégis csak egy másik városba, s az elkészületei pont olyanok, mintha messzebbre (gázelzárás, vizóraelzásárás, hűtő kikapcsolás, számitógép leállitás, radiátorok kikapcsolása, áramtlamitás stb) szóval elutazás, és jut eszembe egyszer találtam is egy zsidó imát városunk elhagyására... tehát az imakönyvünk szerint mindegy is a táv, Biztos ez is egy atavizmus bennem :) de legalább tudom, miért is csinálok akkora faxnit még egy ilyen kis útból is. Hiába, hát elhagyom a városom-

és tudom, hogy Pesten is lehetne ennyit közlekedni, (metron, héven, villamoson, buszon, trolin) de az más, az városon belül van, s nem ELutazás....Hjaj...

fák, nap

tudom, a fák is

örülnek a napnak

látom, ahogy nyújtózkodnak

felé....

jin és jang

nem szeretem, ha azzal vádolnak, hogy negativ vagyok, mint egy stigmát, rám sütik, persze rögtön hozzátéve, hogy változtassak ezen. Ennek nincs semmi értelme. negativitás nincs önmagában, ahogy pozitivitás sincs, ...a kettő kiegésziti egymást, s csak együtt létezhetnek.Ellentmondásosan, jing és jan módjáram-vagy mint az ellentmondás törvénye, ami apám szenzációs filozófiai  tanulmánya szerint az egyetlen létező logikai alapelv....

Nem vagyok én csak negativ, legalább annyira pozitiv is, egyik se csak és kizárólagosan

De unom már ezt az egészet

Magyarázgatni

az első meleg nap

az első meleg nap idén
február tizenegyedikén

feljegyeztem,
megjegyeztem,
ne felejtsem....

bár tudom
csak átmenet
de tudjam
visszajöhet
bármikor

s még erősebben

lányom meg én

azt mondja lányom, hogy ne legyek már olyan negatív...

folyton ezt hallom:) mióta élek! :)

(jaj, azt is mondta, hogy nem akarja a fb-on a visszhangját látni (hallani) annak, amit mondott :)

álcázott kannibálok

milyen kulturáltan

cizelláltan esszük

állattársainkat

diszes éttermekben

kecsesen ülve

elfeledve

kannibálságunk

éjjel...váratlanul, hirtelen ....

nem tudom engem, hogy ér...

anyukám mindig azt mondta, hogy a halálba belealudni volna jó

ő hajnalban. 4 órakor, halt meg, egy vasárnap, de nem tudom aludt-e, a kórházban, nem hiszem, mert honnan is tudták volna ilyen pontosan az idejét.... nem mertem érdeklődni,,,, de a mosoly kicsivé lett sárgás  arcán, amit a temetése előtt a rövid időre kinyitott koporsóban megláthattam, némileg, egy ici--picit megnyugtatott (vagy nem is tudom, mosoly volt határozottan, de valahogy nem ő volt igazán, miközben ő volt, de hiányzott... a lelke...amit aztán mintha máshol felleltem volna? körülöttem, bennem...de most nem erről akarok beszélni)

ki tudja felébredünk-e reggel, azért a zsidó ember első imája mindig a hálaadás azért, hogy felébredhetett:

ezt az áldást rögtön ébredéskor mondjuk, még az ágyban

köszönöm neked, örökké élő Uralkodó, hogy irgalmadban visszaadtad belém lelkemet....

el kellene kezdeni imádkozni!

az idő alatt tán elmúlna a görcs a combomból  meg a szédülés a fejemből, meg talán könnyebben tapra is tudnék állni (ledobva a  bádogemberséget :)

később mondjuk:

Istenem, a lélek, melyet belém leheltél, tiszta. Te teremtetted, Te alkottad, Te lehelted belém, Te tartod meg bennem, és Te fogod egyszer elvenni tőlem, hogy visszaadd az idők végén.Amig e lélek bennem van, hálát adok Neked..

(de jó lenne hinni ebben a visszaadásban is!)


(lányomnak meg el kellene mondani tapintatosan hogy talán jobb lenne, ha reggel hivna, vagy várna visszajelzést, bár újabban mintha megérezte volna, olykor  igy is tesz)  s nem este legközelebb, mert ha "valami" történik velem , jobb  azt előbb tudni, nem jó egy napot várni vele... mig hiába cseng ki az a telefon,,,netán

ja meg a szomszéd számát is megadni... netán.... )

(nade inkább nem festek ördögöket a falra!)

örökös gyász

van ilyen
csak leplezed
vagy más tettek eltakarják
de ott a magyarázat annyi mindenre
mit nem érthet meg más
néha te magad se

a paradicsom

néha elvágyódom valami szép, mármár idilli környezetbe. ami azért nem a Paradicsom, (de pl a Glórius étterem... :)

és épp most olvasom, Kafkától, hogy, milyen jó , hogy kiűzték a Paradicsomból az embert, mert ha ott maradt volna, azt is elpuszttotta volna az Isten Így azonban legalább az megmaradt épségben, s az embernek ezért van hová visszavágyakoznia, s nem kell lemondania arról, hogy egyszer talán visszatérhet oda".. Uri Asaf idézi Kafkát,a Báhirhoz irt előszavában (olvasom, már megvettem, csak Pesten maradt...) közben Kleistre is utalnak, (Földényi F László), aki Kafkára hatott, aki meg azt mondta: "a bűnbe esett és a Paradicsomból kiűzött ember is visszajuthat egyszer a Paradicsomba. Ennek feltétele az, hogy maga is megjárja a végtelent, vagyis mindazt, amit életnek és történelemnek nevezünk. Ahhoz, hogy a bűntelenség állapotába visszajussunk, ismét ennünk kell a tudás fájáról, mondja Kleist, majd hozzáteszi: ez lesz az utolsó fejezete a világ történetének."

a bűntelenség vágyát lálja Uri rajzaiban,mint egyfajta háttérsugárzást

titokzatos szavak, egy titokzatos festészetről,, és költészetről...

találós kérdés

túlerőltette magát
a szervezete tiltakozott
betegséggel

folytatta ugyanott
a végét tudhatod

régi játszótársak

néha eszembe jut egy-egy név, arc korai életszakaszomból, azóta se találkoztunk, de most eszeveszetten keresnéd, google, facebook, talán előhozható, de nem, nevük is változhatott, külsejükről nem is beszélve, talán nem is interneteznek, talán már...semmit se csinálnak....

örök emberi veszteségeink

viszont megmaradnak örökgyereknek, örökfiatalnak

Bogáti Marika a szép,  komoly nagylány, és bohókás vöröshajú kisöccse, ahogy köpködi a falakat nagy megdöbbenésemre hazafelé  az utcán... (hát én egyből ki is ábrándultam belőle)

Klein Lázár bácsi rokonai.....Budapestről, ők második szomszédaink voltak, kedves, magányos zsidó házaspár....(később volt egy háztartási alkalmazottuk is, mosolygós vidám kócos kis cigánylány, nálam pár évvel öregebb csak , vele szoktam néha találkozni,,, s beszélgettünk is...régebben!)

egyszer náluk aludam, mikor anyut Vásárhelyről jövet nem találtam otthon (moziban volt)

Marikának meg egyszer  úgy megörültem, hogy anyu munkahelyére rohantam be elújságolni, meg elkéreckedni?, elcsúsztam a lépcsőn és fölrepedt az állam, ömlött belőle a vér... úgy kellett összekapcsolni a rendelőben

hol vagytok?  ti régi játszótársak...hgy vagytok? .vagytok?!

oázis

újra találkozunk
régi ismerősök
(kortársak)
mint két vándor
a sivatagban

örülünk egymásnak
pedig sose voltunk jóban

epifániák

csak elmondom, két rejtély, az elsőt el akartam mondani, annak akivel most a másik esett meg...

már irtam a hirtelen elsötétedésről és a felhőszakadásról, szélviharról, ami amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozott

február 4-én dél után

akkor temették Török Jóskát, épp, irta egy ismerösöm,, hogy az erősitó beázott,késni kellett a sírba helyezéssel....

délelőtt hallom a rádióban... "édes néném"...hogy micsoda szélvihar kerekedett, Makón, söpört végig a Kálvária utcán , a katolikus temetőig, ahol Török József egyháztörténészt temették, és annyi viz zúdult a kiásott, nyitott sirhelybe, hogy várni kellett a temetéssel, szimbólum ez, s ő, aki olyan sokat foglalkozott szimbólumokkal tán megfejthetné, de valamit biztos jelent, a jövő mondhatja meg

mint ahogy az a személyesebb eset is ami velem esett, szintén egy temetéskor, II. János Pál pápa temetésekor 2005-ben, akit azóta  szentté is avattak, a diványról néztem a temetés helyszini közvetitését a tévéből, de nagyon ritkán láttam a piros ruhába bujtatott alakját,,,,őt magát... a nagy tömegben..el is bóbiskoltam s egyszer csak, mikor dléberesten(?),  megjelent a diványom előtti fotelban ülve,,, abban a piros v bordó ruhában, s egész jól láthatóan , életnagyságban.

mindig el akartam mesélni ezt Jóskának, de mindig elmaradt (profánabb dolgokról  beszéltünk)

már nincs kinek elmondani (csak most ide leirtam)

de most az zavar, hogy az ő esetét sincs kivel megbeszélni.....!!!!

....

ámbár anyu temetésekor is pont "akkor" kezdett esni a hó....se előtte se utána...

valaki azt mondta, hogy ez azt jelenti, hogy "boldog"....(?)

a vég

olyan csúnya a vége
az életeknek...
nem is tudom
van-e szép vég
lehet-e

az enyémre
gondolni se
merek
bár egyszer
elér

észrevétlen
vagy hirtelen

de a hanyatlást
máris érzem

(a bádogember)

érzelmi intelligencia

az érzelmi inttelligenciáról volt szó, egy eladáson a könyvtárban (adventista lelkész tartotta,, és végre pulpituson hallhattam valaki szájából azt, hogy az u.n. pozitiv gondokodást nem egészen kedveli, mert attól, hogy lenyeljük ill nem figyelnk a negativ gondoatokra, megaradnak és mérgeznek persze ,később persze ő is hangslyozta , hogy a negativumokra ne forditsunk akkora gondot, ne cifrázzuk, mert azzal csak növeljk a jelentőségét)

mindenesetre jó gondolatokra kell szert tenni, s az legyőzi a rosszakat... s nem "szeméttel" foglalkozni

ne mérgezzük magunkat mérgező gondolatokkal
az aggódás, félelem, harag, csak rongálnak, az egész szervezetre kiáradnak (a fejből)
eleve ne engedjük be a negativ gondolatokat....

kanyar

Vigyázz, jön a kanyar!
Mi kanyarog beléd?
Milyen gondolat?

Ne félj!
Mig van,
nincs  baj...

leonardo

kicsit csalódtam a filmben, a művészet templomai sorozatban futott, és inkább gyárrészlegeket láttam benne, mint múzeumokat, u. i., tetemes részében Leonardo zseniális találmányairól van szó, amik valóban zseniálisak (pl repüléssel, hajózással kapcsolatban), de csak a későbbi századokban tudhatták úgy-ahogy realizálni a gyakorlatban, mert a technika fejlődése ill fejletlensége korábban ezt nem tette lehetővé

bár a legvégén felsorolták a filmben látható műalkotásokat is, megszámoltam , 37 volt (persze nem mind Leonardótól)

 gyönyörű tájképeket is láthattunk ami Leonardo természeti közege volt.

a zene is gyönyörű, meditativ

ha kevés képet is láttam, feltűnt az a hallatlan finomság Leonardo arcain, amire ellenpélda csak egy-két harci jelenete barbársága volt)

persze megfejtésükre még kisérletet se tettek, pl a Mona Lisa mosolyára , bár részleteket kinagyitva mutattak az arcból...

engem egy ritkán látható rajz renditett meg

egy öregember és egy fiatal, egymással szembe állnak, és az öregebb a fiatal mellkasához ér (bár úgy látom ezt se fejezte be (?)

...

no és az ő öregkori arcképe

el kéne hagyni

el kéne hagyni ezt a várost
el kéne
mi húz ide?

az emlékek talán?
de hiszen azokat
vihetem magammal
bárhová....

el kéne hagyni

fokozatok

-Hogy vagy?
-Sehogy!
-Az jó...

Igen, de van egy fokozat még lejjebb is, csak akkor már nincs válasz.

mint egy idegen

elfordulok magamtól egy kicsit
csakhogy később rám lássak
nem jó magunkba tekeredni
nem vagyunk kigyók
se labirintusok
se köldöknézők

próbálj majd magadra
úgy tekinteni
mint egy idegenre
ki messziről érkezett
lásd szivesen
mig megpihen

s ne kutasd
honnan jött

Aba--Novák negyedszer

és még nem tudom, hányszor fogok menni különbözö ürügyekkel, alkalmakkal a kiállitására

lenyűgöznek, letaglóznak, fogva tartanak a képei

s ma este az unokája mesélt és vetitett róla (sokat idézve izgalmas naplóiból)

 

PEST

EGÉSZ IFJÚKOROMBAN
úgy vágytam pestre mint a
három nővér moszkvába

aztán hogy megöregedtem
elérhető közelségbe került
egykori álmaim városa

de már nem is
álmodom róla
pedig utódaim
ott élnek

ki érti ezt

akik már nem leszünk sosem

a regény cime:  aki már nem leszünk sosem... eleve megtetszett nekem, sokatmondónak éreztem, meg is irtam a fb-ra s mintha örömmel reagált is volna rá az iró Krusovszky

a mondatnak más jelentése is lett, sőt a regény végére kapott egy pluszjelentést is

mint ahogy minden a végére letisztult s kiegyensúlyozódott

sokáig bosszantott a könyv stílusa, fölölegesen éreztem ortombának és bárdolaltlannak mintha öncélúan használt volna olyan szavakat is, amiktől felfordult a gyomrom

de hát úgy látszik, ennek csak dramaturgiai és jellemzésbeli funkciója lehetett

mert a regény végére eltűntek.... minden kigubancolódott, megmagyarázódott, s a vége felé majdnem el is sirtam magam , már nem tudom pontosan hol, de valahol ott, ahol a külöben nem sirós fajtából faragott, főhős is, nade persze ő is rengeteget változott közben (kiforrott)

kiirni való általános érvényű bölcsességet nem találtam a regényben,,de épp a cimmel kapcsolatban, a legvégén ....

 „Amire nem ke­rült sor, amit nem vettem észre, amit túl későn tudtam meg, a maga módján semmivel se valószerűtlenebb és semmivel sem kevésbé az enyém, mint amiket eddig az életem részének hittem.” (539.)


akik már nem leszünk sosem, épp annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük magunkat

-a könyv felelős szerkesztője a lányom, meg többek közt neki is köszönetet mond az iró a hátsó lapok egyikén, a regény elkészitéséhez nyújtott tanácsaikért, ötleteikért és támogatásukért...

sietek mea culpázni, kezdeti rossz véleményemért, mit  elsietve közöltem vele, a végére minden kitisztult... .. :)  érdemes volt végigolvasni

doyen

rájöttem hogy 15 lakásos lépcsőházunkban én vagyok a doyen (azaz korelnök)

nahát (szivesen átadnám e kétes rangot:), jó lenne ha ide költözne egy nálam is öregebb valaki, csak az öregek már nem nagyon költöznek :( sajnos

hinni

muszáj hinni
akkor van
ha hiszed

nincs más
választásod
csak ez

csak ott a bibi
nem tudod
miben

nem lehet megfelelni

nem lehet mindig mindenkinek megfelelni

ezt is a pszichológusom mondta, arra, hogy sajnálkoztam, hogy nem tudok mindig menni, amikor az unokám hiv, (és mindig hiv) pedig annyira mennék

meglepett, de meg is nyugtatott

elmúlt kicsit a lelkifurdalásom

vannak hátráltatló tényezőim és vannak kötelességeim, figyelembeveendők magammal szemben is, azt hiszem

ezzel hosszú távon még unokám javára is lehetek, jobban...

igen, nem lehet megfelelni - bármennyire is imádom- még neki se, mindig,....

meg kéne tanulnom, hogy én vagyok az első?

de ezt még leirni is rossz

(ma előadáson voltam, az érzeli intelligencáiról volt szó, s ott hangzott el ez a vicc, mi a különbség az önző és irigy ember közt, az önző, csak magára gondol, de az irigy egy fokkal jobb, mert ő legalább másra is:)

nem akarok se irigy se önző lenni (viccet félretve)

csak gyakran fáradt vagyok, s olyankor nem megy, nem megyek....

azt meg egy néző társam mondta....hogy sokkal többször akarok utazni az unokámhoz, mint ahányszor meg is teszem

jó megfigyelő

akkor

AKKOR IRSZ VERSET
AMIKOR NEM IRHATSZ MÁST

akkor irsz verset, mikor muszáj
akkor irsz verset mikor valami
dörömböl benned
s ki kell hogy engedd
különben megfulladnál

bolondos...

bolondos mint az időjárás  mondják
hát mi ez, ha nem bolondság
tegnap mindent széttörni akaró vihar
ma meg  tűz a nap, csend van és béke

ki érti ezt?
csak a jóisten...
ő tán tudja
mivégre ez
az egész...
mivégre?!

szélviharban

nagyon haragszanak odafent!
miért ez a viharos  förgeteg?

elfúj, odébb rak
hol a helyem
tudjam meg
s béke legyen
szívemben
ha elcsitul
majd egyszer...

portrék

ma később mentem rajzra (ha menésnek lehet nevezni, bicikliztem volna, de le-lefujt a szél )azaz orkán, tornádó? ilyet még nem értem meg) (közös ügyek miatt késtem, s meglepődésemre körbeülve az asztalt már mindenki előtt szinte kész portré feküdt, az asztal végében ülő (nevetgélő, s beszélő társunkat próbáltuk rajzolni,mert hamarosan én is már, csak nagyon előre ülve, de legalább láttam., kettőt is csináltam, késbb hátrébb ülve, hogy szomszédom még hátrébb ment, a szokásos hibák jöttek elő: megint kicsi lett , pláne az első variáció, meg halvány, meg szomorkásabb, mint a modell (dehát mindenki magát is rajzolja) vezetőnk is most beült, az ő rajza persze profi lett :) (bár az is szomorúbb, de azt mondja eleinte ilyen arcot vágott még) hát igen, jót beszélgettünk is közbe-közbe.... s az se semmi :)