fura, átmeneti érzés kapott el,
hogy én csak loptam magamnak vagy ajándékba kaptam az anyaságot, nagyanyaságot,s nem érdemlem meg, merthogy nem vagyok igazán se anya se nagyanya, mert ha az lennék, akkor csak az lennék, s semmi más
pedig tudom, hogy ez nem ilyen
s én akkor szerettem igazán az anyámat, ha mással foglalkozott, nem velem, akkor lehettem büszke rá
s most mégis...
sőt, még azt is tudom, hogy időnkémt már terhére vagyunk lányainknak (unokánknak még nem... talán, de egy idő után lehet, hogy ő is ránk un)
jó lenne tudni mindig a helyes arányt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése