2020. február 21., péntek

disszimuláló telefonálások

Krusovszky  regényében van egy részlet...

a főhős apja strokeja után már otthon lábadozik. telefonon kommunikál szeretteivel

s főhősünk megjegyzi, ezekből a telefonokból bizony  nem kaphatnak reális képet az állapotáról, mert arra a pár percre, mig telefonál, összeszedi magát...


hát valahogy igy vagyok én is (h.I.stroke nélkül:)

7 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. máris sikerült elolvasni (de nem az általam visszavitt könyvtári könyvből? vagy gyorsolvasó:)...:) a végére nekem is megtetszett (forditva voltam vele mint a Verával)

      Törlés
    2. T.G.de azt :) ma már vissza is vittem délelőtt. Hétfőn este 6-kor elkezdtem, 11-ig, és kedden déli 1-re befejeztem beszippantott, nagyon nagyon jó regény :) Ilyen nem igazán volt mostanában a kezemben.

      Törlés
    3. ez igen, én fejezetről fejezetre haladtam többnyire csak (azért is:) de tényleg jó lett, eleibe zavartak a szóhasználat kilengései, de elmaradtak a végére azok is, a főhős érésével :)

      Törlés
    4. E.M. Nekem még csak az íróasztalomig jutott el, de most már elkezdem olvasni!

      Törlés
    5. T.G. számomra szó szerint "letehetetlen" volt. az utóbbi 10 év egyik legjobbja. Jogos minden díj neki, pedig pont ezért tartottam tőle.

      Törlés
    6. miért ,nélha jogos a dijazás :) érdekesen értek össze a végén a szálak,és igazán nagyléptékű.

      Törlés