gyorsított filmünk

 gyorsitott filmen:

születés és halál csak

s elsikkad

mi közte van

pedig mindenünk az!

Gorbacsov végleg el...

 hát elment 92. évében, hosszúnak mondott betegség után az az ember, aki tulajdonképpen már évtizedek előtt elment (a világpolitika szinhelyéről, ahol meghatározó és alakitó szerepet tölöttt be... s mintha önként is ment volna el, önmagát felszámolva...(esetleg nem látva a következményeket), de tény, hogy reformjaival , az u.n peresztrojkával, tényleg ÁTalakitotta a világot, sokan és tán joggal vádolják a Szovjetúnió felbomlásával, (felbontásával), hazáján bell--- és ünneplik a Kelet-Európai visszafordithatatlan változások létrejöttének előkészitésével...

akárhogy is s: nagy ember volt, szimpatikus, nyilt, becsületes, és a legjobb szándék vezérelte mindig...  

olvasva a sietős nekrológokat, nyoma sincs annak az elismerésnek sőt népszerűségnek ami élete fénykorában övezte,,

sic tranzit gloria mundi.... (?!)  :(

én siratom

örökrabság

 soká

kalitká-

ba zárt

madár

nem 

repül ki

onnan

ha ki is

nyitják

ajtaját

mert már

megszokta

rabságát

Vásárhely templomai(1, új ref templom)

 végre utazom (méghozzá láss csodát fél 8 előtt a buszmegállóban vagyok! :)

honismereti körünk töredéke Vásárhelyre ruccan templomtúrára

és a múzeumba....

először még úgy ülök a buszban mint gyerekkoromban , utazási lázban, de később , mivel mellém ültek, bezártságot érzek, rosszullét kerdülget, fel is állok, túlságosan ráz a busz, na de kibirom...

Vásárhely négy templomát keressük fel- viszonylag közel vannak egymáshoz

az elsőbe viszont be se tudunk menni, mert u.n "épitkezési terület"(de már évek óta, s nem is dolgozhatnak benne. nincs rá pénz)

hát elég régi a templom, 1799-ess

a homlokzatán, a kapu fölött jóleső  és ismerős felirat fogad

később kérésre el is magyarázom, hogy ez a tetragramoton   Isten négy betűs "neve" , amit viszont nem ejtjetünk ki sose!

végül is ez az alap, a zsidó vallás, jó, hogy ez a református templom, ha ilyen formában  is d e elismeri..

alatta nem olvasható  a szöveg, de Istenhez fűződő zsoltárrűészslet lehet....

vezetőnk körbe is mutat, háttérben a zsinagóga, bár eltakarja az egykori zseneiskola, korábban hotel és a zsidó kávéház, ahova, mint a napokban megtudtam, Tornyai is járt ...(azelőtt azt se tudtam, hogy volt ilyen...mindig tanul az ember, néha duplán is)

nem jól

 aug 29

pár napja nem vagyok valami jól

itthon fekve-kelve, lézengve

de ha kimozdulok,  igyekszem disszimulálni, és akkor úgy belejövök , hogy s már nem is kell... eddig.

de most ez se megy

látok fotókat emberekről, szinte közvetlen haláluk előttieket, nyoma sincs rajtuk a közeledő végnek.

azt hiszem bármikor bekövetkezhet, s viszonylag váratlanul.

azért irom, hogy "viszonylag", mert valójában várt, csak az idejét nem tud(hat)juk

(unokám ne bizonyuljon jósnak!)

meddő idő

 csak dörög

csak háborog

csak kínlódik

de nem tud esni

rettentő

meddő

idő

?

 Istenem!

Milyen gazdag élet

(mindegyik az)

hull porba vélem

(ki érti ezt?)

elvész a semmibe,,,(?)

CSEND 2007 AUG 30

 

  mert ha nincs mit mondanod, akkor hallgass....    ne írj, hanem... mondjuk olvass!

 

aliz2. :: 2007. aug. 30. 19:19 :: még nincsenek kommentek

aki....

 AKI MENNI AKAR, MENJEN! -

örditottad a fülembe

de kezed fogta a kezem

jóerősen....

mégis elmentem

hogy vissza-visszatérjek

azóta is

(már vagy 50 éve...)

TRANZIT 2011 AUG 29

http://www.spanyolnatha.hu/uj-lapszam/spn-szeged-szeged-effekt/tranzitvaros/2928/

Turi Tímea

Tranzitváros

− negyvennégy szegedi mondat −

 Szeged: túl sok. És Szeged: túl kevés.

Valaki egyszer azt mondta, Szeged nem tartja meg az övéit.

Befogad, de túl gyorsan enged el.

Nem ígér semmit, igaz, nem is hívogat.

Én nem ismerem Szeged új arcait, a régiek, a frissek

úgy egybemosódnak, ha szembejönnek.

Mert könnyű Szegedre vackolni be és könnyű kikopni belőle.

Nincsenek Szegedről emlékeim, mert otthon vagyok benne,

de történeteim sincsenek, mert nem vagyok minden nap részese.

Szeged nem Debrecen: nem lehet gyűlölve szeretni.

Nem Pécs: lakói nem rajongói városuknak.

Nem Győr: nem egy szebb világ ígérete.

Szeged sokminden nem.

A miénk. Saját közhelyeink otthonossága.

Egy város, ami nem tud mit kezdeni a múltjával.

Sem a történelmével, sem a művészetével.

Mint minden város, ebben nem különleges.

De az útvonalak egyszeriek, nem felcserélhetők.

Hogy a nyolcas troli évekig busz volt,

mégis mindenki trolinak hívta. Ez a hűség: ez Szeged.

És a fiú is szegedi, a nagydarab, aki a Centrum Áruháznál

száll fel a nyolcasra, és hiába tiltakozik, hiába legyint a sofőr,

jegyet vált a Dugonics térig. Aki ezt a történetet érti: szegedi.

Ez a tesztem. De szegedi vagyok-e én? Ritkán mesélek,

ritkán tesztelek. A kettes busz reggeli fáradalma,

és hogy voltak, akik gyalog mentek a Móra kollégiumtól

egészen az egyetemig. Hogy az újszegedi ligetben állítólag

szatírok laknak, de soha senki nem látott egyet sem,

ez: Szeged. És hogy még mindig tudom, melyik utcában,

melyik ablak mögött laktak a fiúk, akiket szerettem.

Soha egy szegedi sem szeretett viszont.

Vagyis soha nem fogadott be a város.

Legfeljebb a szegediekké lettek. Amilyen én.

Ha nem vagyok Szegeden, nincs nosztalgiám,

mert gyakran vagyok Szegeden, szinte otthon,

de ha éppen ott vagyok, sem érzékenyít.

Ahol túl sokat járok, azzal nincs viszony.

Csak az egyszer járt útvonallal szembesülni részegít.

Ahogy a József Attila sugárút kivezet a városból.

A Tarján józan panelházai. A Csillag téri - volt? - fiókkönyvtár,

az olvasóterem egy-egy garázs. Még látszik, mi volt eredetileg.

Sosem voltam messzebb a megszokottnál, csak néha-néha

- ritkán gyalogoltam -, ha a járművön időben nem jeleztem.

És hol van most az egytömb, barna szekrény,

egy nyárig állt a buszmegálló mellett?

Hová tűnt a télen ugyanott virító,

fej nélküli próbababa meztelensége?

A nyolcas troli mára újra nem busz,

a hídon a huszonegy ipszilon már nem visz át.

Ami hiányzik, annak nincs nyoma.

Ha volna nyom, hazug, nem helyesen idéz.

---------------------------------------------------------

 A vers előzetes a Szegedeffekt c. antológiából. (mint ahogy a Spanyolnátha online folyóira

t most megjelent száma is) A könyv nem soká megjelenik, és kézbevehető lesz. Várom.

(Amúgy Szeged számomra is (vagy 5 évig "tanzitváros" volt - bár akkor inkább állandónak tekintettem... és Makóra jöttem, "haza", ideiglenesen (hétvégeken, vizsgaidőszakokban, részben - csoporttársakkal is, nomeg vakációban) - Most viszont tényleg - sokszor - átutazóban vagyok itt, Makó és Pest között, illetve, amikor lányom Pestről Szegedre jön,  és innen - ha szerencsém van, és ideje - Makóra jövünk együtt vissza. Aztán ő Pestre vissza...Néha én is. Oda majd vissza. Ott is tartósabban kellene lennem. De nehézkes lettem. Meg kellene tanulnom a tranzitok jelentőségét, és megszokását! Ha úgy tetszik tartósitását, ...Hogy hogy kell, több helyszinen átutazni, és maradni is tudni, több helyen. Egyáltalán azt megtanulni, s gyakorolni , hogy nem lehet minden állandó. Mert nem is az. Éppen ellenkezőleg. Minden csak tranzit... Ha úgy vesszük... És épp ebben van az állandóság!)

 

 

aliz2. :: 2011. aug. 29. 1:00 :: 5 komment 
Kategóriák: irodalom, kultúra :: Címkék: elmelkedes, folyoirat, konyv, lanyom, SZEGED, utazas

sajnos, a kommentek elérhetetlenek, de lejhet , h elő tudom  keresni méshol?

utolsó rózsa

 gyorsan mentem biciklimmel a koncertre, de útközben a sarkon megláttam a magányosan s szépen nyiló rózsát,visszakarikáztam, hogy lefotózzam

alig álltam meg előtte, még elő se tudtam venni a mobilom

valamelyik ablakből sötét, durva, ordenáré hang szólt rám, hogy menjek csak el onnan , nehogy letépjem a virágot, nem azért hagyta meg...

hm... csak a hangot hallottam, látni nem láttam, nem mutatkozott, de valószinűleg az a nő volt a hangtulaj, akinek a férje olyan gonddal és hozzáértéssel csinálta ezt a kis kertet évekig,ami sajnálatos távozása után egyre kevésbé szép, nagyritkán látok benne egy szép virágot, lefotózásra méltót, ez kivételesen  olyan volt...

és bár végig orditott a bősz nő, mégis lefotóztanm

de azt hiszem utoljára....

(ki a virágot szereti , rossz ember nem lehet...de ki az embereket is, az pláne,,,:)

VIHAROS

 

viharral vetett véget az idei nyárnak hirtelen, legalábbis a Balatonon, ez a mostanában amúgy is szélsőséges időjárásunk? - olvasom a meteorológiai jelentésekben

"vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak" - jutott eszembe régről a rigmus

miközben kicsit kocogtatta a szél a redőnyt nálunk is

lányomék még időben - egy gyors elhatározással - eljöttek Szigligetről, a JAK táborból - még a vihar előtt (bár nem az elől) - de jó, hogy igy történt, egy aggodalommal kevesebb...

de ha én elgondolom, hogy mennyi aggodalmat okozhattam, annak idején!

mert hogy én bizony beúsztam még a tengerbe is, a nizzai partról, akkor is , amikor a megafon mindenkit kiparancsolt (igaz - nem tudtam franciául - de sejthettem , miről van szó, meg éreztem is - mindenki kifele iszkolt, én meg be a többméteres hullámokba - de aztán mégis csak visszafordultam, mikor már csak rámtrombitált az  az erélyes és türelmetlen megafon...)

nem is tudom, jó érzés volt-e, mikor elboritottak a hullámok, de aztán mégis a tetejükre kerültem, s az biztos jó, de  utána nagyon el voltam "ázva" és fáztam is, ha jól emlékszem... azt hiszem egyfajta buta lázadás, (ön)kockáztatás volt ez , mint mikor nyaranta - szinte mindig - árral szembe-keresztbeusztam a Marost...

dehát mindig az aggódik, aki a parton van - arra kellene gondolni!

már  tudom, különösen azóta, hogy inkább csak a partról figyelek... magam is

és intek örökösen óvatosságra, -  visszamenőleg már magamat is

és már nem áhitom a vihart, "mintha a viharban lenne a nyugalom"...

(hiszen partra szállottam, bevontam vitorlám...)

aliz2. :: 2010. aug. 29. 0:27 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: idojaras, termeszet, utazas

hamis a világ...?

 

nem, nem birom, felállok az Abba utánzat (3 nő) koncertjéről,  még visszafülelek, csnálok fotót is,s de nem birom, tovább megyek, hazafelé, eld innen, el...

szembejön a templomtéri esemény főszervezője, képviselónk, kedvesen (tán kicsit pityókásan is?) meg közvetlenül a nevemen szólitva (Julika!) köszönt

belőlem meg kijön, - bár nem neki szánt panaszként -hogy HAMISAN ÉNEKELNEK

mosolyogva vállat von:

ILYEN A VILÁG!

milyen igaza van! tényleg hamis... mi ahhoz képest , hogy egy együttes hamisan is énekel...)

a vihar elkerül

alig hallani

távolról dörög

de egyre jobban

közelit---

még semmi viz

szárazon

lehet úgy is marad

de már csattog

a fülembe itt

kezdjek félni is?

nem, közömbös vagyok

megedződtem

volt mitől s mire

csak bosszant

hogy nem tudok

kimenni se....

s már villámlik

fú a szél

s ni, már esik is!!!!?

nem, csendesedik

ma sem lesz

eső itt

már süt a Nap

felismerés

 megadtam magam már rég

csak eddig még nem vallottam be

de nincs mese....!

Tornyai és a nők és még egy

 a Levéltárba érdekesnek igérkező előadásra sietek, szó szerint...

a téma Tornyai és a nők, és nekem van a birtokomban egy elszakadt sőt elszakitott levél magától Tornyai Jánostól, amit a nagy-nagynénémnek irt

aféle udvarló, bokoló nagyon gáláns  levél, aminek hiányzó részéről van okunk feltételezni, hogy tán

intim is... amit nagynéném joggal szégyellhetett(?) illetve nem akarhatta, hogy avataltam kezekbe kerüljön

azonban mostanság más vonatkozására lettem  figyelmes:

van benne pár sor ami megkezdett portré festésére utal 

én ezt eddig átsuhanva rajta, csak átvitt értelmében vettem, holott egy igazi festőnél, ki portrékat tényleg fest, egész más a helyzet, ugyebár...

plusz ráadásul utalás van vissza régebbi időre

a levél 1918 as keltezésű

az előadás után  a levéltár elnöke meg is mutatta a levelet az előadónak, aki szerint van is befejezetlen női portré Tornyai művei közt, vajon beazonosítható-.e?

volt olyan kedves, (és lelkes?) hogy még aznap este elküldte ennek a portrénak több változatát, fotókon

azzal, ha nem azonos a rokonommal, nem is kell válaszolni

nem is válaszoltam, csakhogy érdekes módon épp akkor, tán másnap , előjött egy régi fotó az én nagy-nagynénémmel (itt már 70 körüli),de a szája körül hasonlóságot véltem felfedezni a befejezetlen festménnyel, minek dátuma 1910 - lehet hogy akkoriban történt az első találkozás,s tényleg befejezetlen maradt a portré...? s tényleg Erzsi nénit ábrázolja fiatal lány korában?

miért is ne?!!

a szentjánosbogarak hiánya

 nem ismered őket? 

tudod, velük néztük 

a szentjánosbogarakat...

mondta lányom -

csakhogy nem

velem....

a rend helyre állt

 a tegnapi felfordulás után

derús, túl napos idő, az asztalok a teraszon a helyükön

én is helyemen

még egy félmosoly is az arcomra került mit nem győznek dicsérni fb ismerőseim

jah, ha ilyen egyszerű lenne ez az életben is....

aug 26

napom

 már megint minden nap erős fejfájásra ébredek

mire összeszedem magam lassan este

s disszimulálnom kell

ha nem vagyok itthon -

mire megszokom

itt az este

parancsnokaink

 egy nagyüzem testünk

ki irányitja rejtély

de éjjel-nappal dolgozik

tőlünk függetlenül

és szót kell fogadni

mindenképp neki

arra már rájöttem

különben

mi húzzuk a rövidebbet

igy hát engedelmeskedem

amig s ahogy lehet

---

bár azt is mondják

a lélek az úr -

s minden tőle függ

abban a nagyüzemben!!!!

el is hiszem....

engedelmeskedem

neki is

feldúlt

 egyetlen helyem, ahol ki tudok kapcsolódni, meg tudok pihenni (nyugodni? azt nem sosem!) ..

.most ez is feldúlt, mindössze két asztalt zsúfoltak össze egymás mellé, több székkel a plafon alá -esőtől tartva reggel, azóta százszor kisütött a nap, most is...záróra felé....át is ültem a másik, belső asztalhoz

néha úgy érzem, sarkaiból fordult ki a világ

no nem a fentiek miatt!

de hagyjuk....

aug 24

má

 

unom

 unom magam! na ez is félreérthető, mert nem unatkozom! Sose unatkozom.

csak néha (mindig?) magamat!

pl képtelen vagyok újra elolvasni amit irtam.. (aztán igy maradnak szövegeimben meg az elültések...)

az ismértlődések elől menekülök (emlékszem kétszer nem voltam képes ugyanazt az témát ugyanugy tanitani)

mindig új impulzusok és megfogalmazások kellenek...

a régieket túllépem

na de hova?

beszédültem

 tegnap teljesen ötletszerűen karikáztam le a Marospartra, eredetileg a Gy cukiba készültem, egy ebéd utáni kávéval megpihenni, de aztán útközben gondoltam egyet, s irányt váltottam

ott aztán meg is ittam a papirpoharas kávémat a büfé árnyában

majd kerestem egy folyóparti pihenő helyet, előbb ültem a parton egy faágyon, majd észrevettem, beljebb, szinte elrejtve levelek közt egy nyugágyat, és odahúzódtam

csakhogy jócskán elszédültem, igy vizszontesen,,

maradtam volna, de megijedtem..

mi van , ha.... s itt észre se vesznek majd...?!!!!

jobbnak láttam fölkelni és leülni egy padra ....(függőlegesen)

ott aztán valakivel jót elbeszélgettünk (s még tanácsokat is kaptam a szédülésre,..)

emlékekben élünk

 emlékekben élünk

egy-egy felvillanó képben

ahogy elsuhanunk

mások életében....

aztán elmúlik

minden....

ahogy ők is....

velü(n)k együtt

ŐSI REGE ŐSI MÓDRA 2013 AUG 26

 

csak a felét láttam a "Rege a csodaszarvasról" c. táncjátéknak  a szabadtéri szinpadunkon - a "Makói muzsika" sorozat  záróelőadásaként:

FOTO4

kicsit fáztam is, éhes is voltam, hazajöttem szünetben, telefonálni is, közben el is telt az idő, nem mentem vissza (rövid is volt a szünet) ... úgy éreztem, nem veszitek sokat, mert ami szép és érték volt, az már az első részben is megmutatkozhatott, és az ismétlődéseket úgysem kedvelem. Pedig lehet, hogy nem is az volt, hogy felfelé ment az előadás ive? István ott lépett be az ősi történetbe Nimród, Attila után... bizonyára másképp, másnak, mint a szegedi szabadtéri sok vitát kavaró előadásában.

a zene eredetinek tűnt (a sámándobok, a doromb), de felvételről szólt, túlhangosítva, a táncegyüttes: a néptáncosok szépen ropták,  csak azt a diszletelemet, fent, középen, ami a két kivetitőn is látszott  még kezdés előtt - azt tudnám feledni!- A csodaszarvas - mint egy levadászott , lecsupaszított trófea. Szarvas helyett  csont. (meg volt jelenítve egy ügyes táncossal a szinpadon, node, szimbolikusan ez mégis olybá tűnt, mint maga az előadás, és a múlthoz való viszonya: ez lesz belőle... előbb-utóbb, ha csak megismételni akarjuk a múlt történeteit minden pluszjelentés, mának szólás és reflexió nélkül.

a sor(s)

 kicsit mindig más érdekelt

mint ami kötelező

kicsit mindig kilógtam

a sorból

de most legvégül

beálltam

a sorba

s várom a 

sorom

(sorsom)

koraősz

 

elsárgultak a levelek

ősz előtt a fán

felperzselte őket

a vadul tomboló nyár

gondolkozz el ezen

vajon érdemes-e...

ja, hogy ezt nem mi

döntjük el 

hogy felperzsel-e 

az élet

hogy előbb

halunk-e meg

mint illene...

múlások

 elmúlik ez a nyár

én is elmúlok

nem soká

KÖLYKÖK 2012 AUG 24

 

 ...ez a cime a Magvető legújabb könyvének, mit lányom szerkesztett,

 s amiről a könyv forditójával együtt ma reggel az ATVben beszéltek,

 a Start plusz műsorvezetője kérdéseire válaszolva, aki főleg affölött nem tudott napirendre térni,

 

 FOTO

 hogy mennyire fiatalok  ők,

s a 70-es évek egyik idoljával, punk énekesével (Patti Smith-tel fogalkoznak, holott akkor még meg sem születtek... s ez a korszaka a most 50-eseknek lehet -szerinte - generációs élmény... (talán neki is? annyira lelkesen érintette a téma)

de aztán kiderült, hogy az önkeresés időszakáról szól az önéletrajzi könyv (s nem csak róla, hanem társáról, aki később fotóművésszé   lett     Robert Mapplethorpe    ), s az önkeresés épphogy a fiatalok örök sajátja, és azt az időt mutatja meg, amikor még minden lehet belőlük, övék az egész világ. csak meg kell szerezniök

FOTO

1 órával később tudtam megnézni, online , "élőben", az interneten... (jó, hogy láttam lányom...!kicsit a könyvhöz is kedvet kaptam) 

http://atv.hu/videotar/20120824_konyv_a_punk_keresztanyjarol

(itt már a vidotáron látható-hallható a 15 perces beszélgetés)

 

aliz2. :: 2012. aug. 24. 11:46 :: 9 komment :: Címkék: könyv, lányom, tévéműsor, zene

karma körben

 végre hazajött a nomád táborból, hat nap után az unokám, kb fél 8-kor érkeztek, és már negyed 9körül otthonról hivott anyja... jól érezte magát, csak fáradt, de minden rendben , (ölelgette a madrichokat - azt tudom hogy nagy szive van, s sokakat befogad), s hallom adja neki a vacsorát...igy aztán 1 perc 10 mpercecet beszéltünk, s azóta se hivott...

erősen kezdek hinni a karmában

a megkönnyebbitő villám telefonbeszélgetésünk lányommal, maratoni skypolásunk közepette zajlott mit kanadai unokatestvéremmel folytattam. (Hosszú idő után). bár ő többször is (és hiába ) keresett)

és a vagy másfél órás beszélgetés végén kaptam is a fejemre szemrehányást:

hogy sose keresem magamtól, hogy sose hivom.... stb...(ezentúl nem is fog ő keresni)...

azt hiszem megérdemeltem a szidást....

meg mást is

B.K. emlékére

 MÉG MINDIG 

néha egy másodperce csak

azt érzem, hogy jössz felém

nem is értem miért....

mindig véletlen talélkoztunk

de mindig direkt beszéltünk

persze csak pár hónapot

miután egyszer, mélyen...

egy kiállitásons, a levéltárban...

de aztán fogtad magad

és elmentél

s nem is Indiába

azt az utcasarkot

ahol utoljára beszéltünk

rólad neveztem el!

PÁLYAUDVARON 2009 AUG 24

 szöveg nélkül

(mégis: mikor elidul a vonat, a szivem majdnem megszakad...

de jó, hogy beszélgettünk

 az ablakom alatt végnélkül folyik a cseverészés, elég hangosan, ahhoz hogy bezárt ablak mgött is halljam.. pont alattam állhatnak, az erkélyem alatt, igy látni nem lehetne őket , bár nem is vagyok kiváncsi rájuk, egyébként az alanyok változnak, hol két női hang, hol egy férfi és egy nő, hol (ritkábban)  két férfi...de mindig vannak,..

hogy mit tudnak annyit dumálni fogalmam sinbcs, de nagy kedvvel és vehemenciával teszik

most épp ez a mondat emelkedett ki a beszédhalmazukból:

DE JÓ, HOGY BESZÉLGETTÜNK!

(hát én nem mondhatom el ugyanezt)

micsoda idők!

 nem szerettem azt a vad hőséget se, de most elegem van ettől a hirtelen lehüléstől is...

pláne, hogy unokám nomád táborban van, s még kánikulában indultak, másnap jött a váltás, esővel, hideggel .... képzelem a sátorban hogy élhetnek...remélem nem áztak be, és van elég száraz, meleg holmijuk...

szerencsre holnap már visszautaznak!

(de az idő - úgy látom csak aztán fog javulni, kicsit (?)

---

már holnap van és szerencsésen itthon!!!!!

NYERS KÉPEK 2008 AUG 23

 

ma - átutazóban - megkaptam az összes nyersképet az esküvőről Dvd-n, a tegnap emailon elküldött "kiglancolt" néhány mellé; és azt kell mondanom, hogy jobban tetszenek a "nyersek" - mert életszerűbbek, jobban emlékeztetnek a valóságra (vö. "életet kívánunk, valóságost, nyerset..." (Ady) - valójában a (video)film emlékezetet leginkább rá, amibe, egy részletébe sikerült -ugyancsak - belepislantanom... de csak oda kell kilyukadnunk, hogy a legigazibb az, amit mi őrzünk magunkban, az emlékezet vetíti a legszebb, és leghűbb képeket - ráadásul csak az lehet azonos a saját látószögünkkel..., ami mégis csak a legfontosabb, ha saját emlékeinkről van szó

de miért is akarunk mindig mindent megörökíteni? - "majd emlékezni jó lesz" ? - ahogy J. A. írta.

de mi már a jelenben is emlékezni akarunk sokszor (ez a jelen emléke - írtam is egyszer, még '69-ben egy novellát ezzel a címmel, egyetlen pillanatról, egyetlen találkozásról, amiben persze egyszerre volt benne múlt és jövő is - a nagy pillanatok persze mindig ilyenek, de már sokszor inkább a novella idéződik fel bennem, ahogy abban megírtam, mint maga a valóság... pedig mégis csak az volt az "igazi"!)

ugyanakkor vajon miért van vagy inkább volt? a képábrázolási tilalom, a fényképezés is egyes kultúrákban tilos, ma is - s egy ideje én is érzem, hogy nincs hozzá jogom, "ellopni " pillanatokat, amik a máséi (de hát fényképezőgép nélkül is meg lehet tenni..., pusztán azzal, hogy látok, mondjuk azt más nem...)

 

ma délután épp ilyeneken töprengtem, mikor vásárolni mentem, és a polgármesteri hivatal mellett haladtam el, mikor látom, menyasszonyt-vőlegényt fényképeznek a hivatal előtti parkban, de valami fura módon, ott ugrál körülöttük a fotós, egy videós, és még egy ember, aki minden felvétel közt odamegy hozzájuk, mutat valamit egy kis könyvből, vajon mit, közelebbről odanézek:hát egy fotóalbumot, aminek a képein magyarázza, hogy mikor hogy pózoljanak - valószínű a fotómodellek hajlékonyabbak lehettek, mert szegény testesebb ifjú párnak majd kitekeredett a dereka a nagy utánzási erőlködésben. Csak tudnám, hogy lesznek, maradhatnak így: önmaguk? Vagy az nem is számít?..

visszafelé jövet vonult egy másik esküvői menet, a vendégek sora mögött a  fúvószenekar fújta: mához egy hétre már nem leszek itt, elvisz a gyorsvonat engemet is...

lányomék pont egy hete esküdtek, igaz, nem itt, s hát egy hétre rá is csak 10 percre volt itt, a buszállomáson, átutazóban, (férje iskolai találkozójára menvén) - nem csoda, hogy órák óta a fotókat nézem..., még jó, hogy megkaptam őket! Hát erre is jók.

Meg hogy feltegyek ide még egy párat (remélve, hogy nem meritem azért ki teljesen a fotótárhelyem ) Vagy talán -lassanként már - külön blogot kellene csinálni az esküvőről?! (láttam már pár ilyet..., igaz, nem "örömanya" csinálta...:)

A képeket majd az akkorsmost blogomba teszem fel, ott alkalmasabb!

De ezeket a "kezdő";képeket - mivel feltettem nagynehezen - már itthagyom:

ezekhez a képhez oda kell hallani a kánon-t, meg odagondolni azokat a zeneiskolás éveket, amikhez ez is odatartozott. Jelen is voltak - a hátsó sorban látható is a képen - a zongoratanárnő "Márta néni" , a kamarazenekari vezető "Marika néni", az iskolaigazgató "Kati néni". És a - ma is - együttzenélő barátnő, aki este a vacsorán is játszott , bár el kellett menniük egy másik városba koncertet adni.

Azt hiszem az, hogy "a zene az kell" -és a zene örökké megmarad. S boldogitó élményként, nem hiába aranyozta be anno a ballagásukat is. S hogy olyan megható volt a belépő a polgármesteri hivatal hideg-rideg, csilláros termébe, ahhoz nagyban hozzájárultak ezek a tiszta , barokk dallamok, (meg a tiszta, szép emlékek.) Maradjon meg ez a szép, tiszta harmónia, tovább is (jóval,mint ameddig lejátszották)

 EZ már próza, amit az anyakönyvvezetőnő ad elő, de vajon mit is mondhat?...

A többi képet meg lásd az "akkorésmost" blogomon - mint a bejegyzés idejének most-ját... (ott alkalmasabb és egyszerűbb a fotók elhelyézese, és kattintással nagyban is látható - bocs. freeblog!)

aliz2. :: 2008. aug. 23. 21:10 :: 2 komment :: Címkék: emlekezes, film, fotók, kolteszet, lanyom