végre hazajött a nomád táborból, hat nap után az unokám, kb fél 8-kor érkeztek, és már negyed 9körül otthonról hivott anyja... jól érezte magát, csak fáradt, de minden rendben , (ölelgette a madrichokat - azt tudom hogy nagy szive van, s sokakat befogad), s hallom adja neki a vacsorát...igy aztán 1 perc 10 mpercecet beszéltünk, s azóta se hivott...
erősen kezdek hinni a karmában
a megkönnyebbitő villám telefonbeszélgetésünk lányommal, maratoni skypolásunk közepette zajlott mit kanadai unokatestvéremmel folytattam. (Hosszú idő után). bár ő többször is (és hiába ) keresett)
és a vagy másfél órás beszélgetés végén kaptam is a fejemre szemrehányást:
hogy sose keresem magamtól, hogy sose hivom.... stb...(ezentúl nem is fog ő keresni)...
azt hiszem megérdemeltem a szidást....
meg mást is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése