2022. augusztus 16., kedd

adni-kapni

 elfeledtem

amit adtam


amit kaptam,

ma is zavar


ne adjatok semmit

nem fogadom el -

minek?

túlterhelt

az emlékezetem


de adni akarok -

mielőtt meghalok


ha el is feledem -

oly mindegy

nekem


feledésbe megy

úgyis  egész

az életem



4 megjegyzés:

  1. Aliz, szép verset írtál, de nem hihetőt. Most persze haragszol. Honnan tudod, hogy lányod, unokáid, tanítványaid, barátaid, városod ma fiatal, de idővel öregedő ismerőseid nem emlegetnek majd jó szívvel? És a rokonok Amerikában? Tőled tudják, amit te közzé tettél a családról, alföldi őseitekről. Még mi blogtársak is tudjuk, amit tudunk, nem szabad haragudni érte.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. képzeld épp a napokban álmodtam rokonokkal tablószerűen, és miután megpusziltam az egyik nagybátyámat, mondtam, hogy engem nem szeret senki - és nem tiltakoztak! Na...Klárim, az álmok nem hazudnak :) de ilyen az élet... (egyébként egész más adta az vers ürügyét, egy volt tanitványom mesélte a strandon, hogy mikor kicsi volt a gyereke (az akinek a gyerekével voltunk már a strandon, és mellesleg ő is tanitványom volt) a régi házunk előtt mentek el, s én beszaladtam, és egy csomó csokival jöttem ki, a gyereknek... és én semmire nem emlékeztem! (anyura fogtam:) s ebből jött, hogy tényleg nem emlékszem, miket adtam....!!!!

      Törlés
  2. Milyen jó jeleneteket tudsz előhívni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na de csak segitséggel én totálisan elfelejtettem az egészet! :)

      Törlés